Vérből csont

Az emberek egy jelentős hányadában ott él „a jóságos doktor bácsi” képzete, aki a betegágy mellett állva segít a szenvedőkön. Nagyon sok fiatal ezért is választja az orvosi pályát.
A tapasztalat viszont azt mutatja, hogy az egyetemet elvégzett orvosok közül néhányan egy idő után eltávolodnak a betegágytól. Kutatók lesznek. Persze jócskán találunk példát arra, hogy kutatóként olyan eredményeket érnek el, amivel sokkalta több betegen tudnak segíteni, mintha az ágy mellett maradnak.

Dr. Lacza Zsombor, a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Kar, Klinikai Kísérleti Kutató Intézet tudományos főmunkatársa, ortopéd szakorvos ez utóbbi csoportba tartozik, annyi kiegészítéssel, hogy ő nem fordított teljesen hátat a betegágynak. Álláspontja szerint az orvossá válásban nincs útelágazás, és ő maga sem tért le más irányba. Már végzős medikus korában megosztotta az idejét a laboratórium és a mentőautó között. Később, PhD-hallgatóként, bejárt ügyelni és asszisztálni az idegsebészetre, akkor még ez a szakterület érdekelte. Ám végül a regenerációs orvostudomány gondolatköre fogta meg. Röviden összefoglalva ez azt jelenti: ne foglalkozzunk azzal, hogyan alakult ki egy bizonyos funkció hiánya – ez már kész helyzet az orvos számára –, nézzük inkább azt, miként lehetne a funkciót újra felépíteni! Az egyetemes orvostudomány ugyanis – általában – nem halad elég gyorsan ahhoz, hogy minden betegségnek megtaláljuk az okát, és ezt hatékonyan kezelni tudjuk. A regeneratív orvoslásra tehát egyre nagyobb szükség van. Ha valami nem működik, próbáljuk újra működésbe hozni, és ehhez rendeljük hozzá a tudományos eszközöket.

A csontpótlás például régóta sürgető feladat. Helye van a traumatológiától kezdve a fogászatig, és még számtalan szakterületen. Erre működő megoldásokkal már találkozhatunk is. Ilyen a csonthiány máshonnan kivett csonttal való pótlása, az autograft. Azt viszont szintén régóta és pontosan tudjuk, hogy az emberben nincsenek „tartalék alkatrészek”. Ahonnan elvesszük, ott mindig hiányozni fog, fájni fog, funkciókiesést okozhat. Egy orvosnak nem öröm, hogy kivesz valahonnan csontot, miközben tudja, hogy ott hiányozni fog, csak azzal nyugtatja magát, hogy így mégis kisebb bajt csinál, mint amekkora gyógyítást tesz a másik oldalon. Természetes igény tehát, hogy olyan beültethető csontot használjon, amit nem az élő betegből kell kivenni, hanem műtéti anyagból vagy cadaverből származik. Ilyeneket már a II. világháború óta be lehet szerezni. Nem szükséges az alkalmazásához a donor régió feltárása, így kisebb műtéti megterhelést jelent a páciensnek, és kisebb az operációt követő szövődmények előfordulásának az esélye, rövidül a beavatkozás ideje. A csontot a szövetbankok megtisztítják minden élő anyagtól, és kapunk egy szervetlen vázat. Ez az allograft. Meglehetősen agresszív fiziko-kémiai eljárásokkal sterillé, kompatibilissé alakítják, akár még állatcsont is beültethetővé válik emberbe, mert az „állatiságát” is megszüntetik. Viszont pont azzal, hogy ennyire megtisztítjuk ezeket a csontokat, bennük a sejt nem él, sőt nagyon nehezen alakul át élő csonttá. Idegen anyag a szervezetben, mint pl. egy bent felejtett lövedék.

A cél az volt, hogy az allograftot mozdítsuk el az autograft irányába még a laboratóriumban, és csak utána ültessük be. Pótolni kell a csontfehérjéket és csontvelői őssejteket, valamint egyéb kiegészítő anyagokat kell hozzáadni. Ilyen megoldáson többen is dolgoznak, jelen esetben az ötlet az volt, hogyha a sejteket, a növekedési faktorokat, csontfehérjéket elhagyjuk, és kizárólag szérum-albumint teszünk a csontra, az már kitűnő eredményeket hoz. Ez sikerült is, bár az ötlettől az alkalmazhatóságig kilenc év telt el! A beültetés után ez az új csont a környezetében lévő csontvelőőssejteket aktiválja, azok „benépesítik” a graftot, és elindítják a gyors átépülés irányába. Megindul az oszteogenezis. A felismerés újszerűsége abban állt, hogy a vérből kinyert szérum-albumin önmagában elegendő hozzá! A szokásosnál sokkal jobb biológiai minőséget eredményez anélkül, hogy személyre szabott sejtterápiás eljárást kellene alkalmazni. Viszonylag rövid idő alatt új, használható, az eddigieknél jobb minőségű termékhez jutunk általa.

Tájékozódjon bővebben honlapunkon:

A kísérletek 2006-ban kezdődtek, 2008-ban adták be az első szabadalmat. Mintegy öt évre rá az Egyesült Államokban meg is adták a szabadalmat, majd később Európában is. Emberben az első beültetésre 2010-ben került sor, és a hatóságok 2015-ben hozzájárultak a BoneAlbumin szöveti termékként való bevezetéséhez. Ez az év más szempontból is kiemelkedőnek számít: dr. Lacza Zsombor a Parlamentben átvehette az eredményes innovatív műszaki-szellemi alkotásokért járó Gábor Dénes-díjat.

A jó ötlet önmagában még csak fél siker, a megvalósításhoz pénzre is szükség van. Az egyetemen folyó kutatások egy idő után eljutottak arra a pontra, amikor azt már ki kell vinni egy start-up cégbe. Először 2012-ben, a Lacerta Technologies GmbH-t (mai nevén OrthoSera GmbH) alapították meg Ausztriában, Björn Ehring, egy német „üzleti angyal” segítségével. Ott találtak olyan inkubációs környezetet, ami elegendő forrást kínált a további fejlesztésekhez. Amikor viszont eljött a piacra lépés ideje, Magyarország volt az a hely, ahol ezt legelőször megtették. Itt viszont már egy új szervezeti egységet kellett létrehozni. Ez lett az OrthoSera Dental Kft., ami a Széchenyi Tőkealaptól is kapott finanszírozást az új technológia fogászati, szájsebészeti hasznosítása érdekében. A kilenc év eredménye: a gyógyászatban jelenleg kapható és használatos anyag, a BoneAlbumin – albuminbevonattal ellátott csontallograft. A csont beültetése után az albumin kioldódik a graftból a környező szövetekbe, és ennek köszönhetően fokozódik a csontképző sejtek aktivitása, így gyorsabb csontosodás érhető el, jelentősen rövidítve a teljes kezelési időt. Az eljárást az ortopédiában már 2010 óta sikerrel alkalmazzák, főleg a csípő- és térdprotézisek, csontdefektusok gyógyítása során. A követéses vizsgálatok egy év után is intenzív csontátépülést mutatnak a graft területén. 2015 márciusa óta a BoneAlbuminnak ugyancsak rendszeres felhasználója a Semmelweis Egyetem Orális Diagnosztikai Tanszék Dento-alveoláris Sebészeti Osztálya is. Ők azt tapasztalták, hogy tökéletesebbé válik a csontosodás mértéke és a szöveti integráció, így például stabil, biztos alapba készíthető az implantációs fogpótlás. Mindkét felhasználási területen beigazolódott, hogy az eredeti szövetstruktúrával csaknem megegyező csontszerkezet alakul ki, mely denzitásában, keménységében és merevségében is ideális értékeket mutat. Ráadásul nemcsak a kezelési idő rövidebb, a posztoperatív fájdalom is enyhébb. A kutatás nem állt meg, időközben az OrthoSeránál kifejlesztettek még egy szérum­alapú technológiát, melynek további felhasználási lehetőségei vannak. Azt pedig már az Euroventures kockázati tőkealap által vezetett befektetői konzorcium finanszírozza.

Dr. Révay András

Tájékozódjon bővebben honlapunkon: