Új név, új minőség – Tokuyama

10 másodperc applikáció, 10 másodperc lefújás, 10 másodperc fotopolimerizáció és a végén 70 MPa feletti elérhető tapadóerő (Hokkaido University mérése) – figyelemre méltó adatok ezek. Lássuk, mi rejtőzik a háttérben! A Bond Force (1. kép) és Shield Force Plus (2. és 3. kép) anyagokban található összetevők, valamint a felhasználási útmutató alapján nem ér bennünket nagy meglepetés, vagyis a titokról nem lebben fel a fátyol ilyen egyszerűen. Mint ahogyan azt oly sokszor tapasztaljuk, itt is a részletek rejtik a lényeget. Ezeknek az anyagoknak a versenytársakhoz képest stabilabb a szerkezetük, az oldat néhány perccel a kicsöppentés után sem kezd szétválni, nincs buborékképződés, nincs elszíneződés, egyszerűen csak áll és vár a felhasználásra…

Ugyancsak figyelemreméltó a felület-bevonó képesség, mely egyenletes és vékony, rések nélkül borítja a kiszemelt felszíneket. Mindezek már önmagukban is növelik a ragasztóerőt és a szilárdságot, ám a titok korántsem lepleződött még le, hiszen tartalmaznak egy 3D –SR formulát (háromdimenziós önerősítő formula), ami az átlagos bondokhoz képest erősebb térbeli kötődést biztosít a hidroxil-apatit Ca-ionjaihoz. És végül az applikációs technika. Most bemutatjuk, miért fontos a szárítás/lefújás intenzitása és időtartama.

Bond Force
A Bond Force hetedik generációs adhezív anyag, azaz önsavazó-önprimerező és bondozó, melyet keverés nélkül használhatunk, hiszen egykomponensű. Ahogy azt megszoktuk, az anyag összetétele bonyolult, ahol az összetevők és azok aránya egyaránt fontos. Az önsavazó rendszerek a smear layert nem távolítják el, hanem azt részben oldva, részben inkorporálva a hibrid réteg részeivé teszik. A Bond Force nem unikum, és mégis az. Ma már számtalan hetedik generációs bond van forgalomban, és megfelelő technikával használva őket, megfelelő tapadást biztosítanak számos indikációs területen. Közismert azonban – ha mégsem, akkor jól jegyezzük meg –, hogy az önsavazó adhezívek a dentinhez nagyon erősen tapadnak, de a zománchoz való tapadásuk segítségre szorul. Javasolják emiatt a zománcszélek foszforsavas előkészítését, illetve az önsavazó rendszerek indikációs területének szűkítését a nagy dentinfelülettel rendelkező kavitások ellátására. Ugyancsak figyelnünk kell az önsavazó bondok és a duálcementek enyhe kémiai inkompatibilitására, ami miatt az indirekt fogművek ragasztásánál inkább a total etch módszert (IV. és V. generáció) alkalmazzuk. A Bond Force jól beleillik a többi hetedik generációs bond közé, és mégis kitűnik a nagyon jelentős tapadási érték miatt.

Autóknál, optikai lencserendszereknél, és még sorolhatnánk a példákat, hogy az élet hány területén látjuk azt, hogy hasonló részekből építkező komplex rendszerek egyszer csak kiemelkedően jól sikerülnek. Talán ilyen, jól eltalált adhezív a Bond Force is…, de azért nem ilyen egyszerű ez a kérdéskör. Először is itt van a 3D-SR formula, ami a bond szerkezetében megsokszorozza a Caionokhoz való kötődést, és ezzel a tapadást a fogfelülethez. Ugyancsak fontos kérdés az anyag kémiai stabilitása, melyet az üvegcséből való kicseppentés után percekig képes megőrizni, szemben a vetélytársakkal. Ebben a tekintetben az általunk eddig használt bondok elég gyengén szerepelnek. A várakozás alatt ugyanis buborékok képződnek, kicsapódnak alkotóelemek, elkülönül egymástól a vizes és az olajos fázis, elszíneződés és kellemetlen szag jelezheti a kémiai degradáció beindulását (4–7. kép). Persze védekezhetünk azzal, hogy ki hagyja percekig magára a kicseppentett bondot, de ez rossz védekezés, mert tudjuk, hogy ami percek alatt láthatóvá válik, az szinte azonnal beindul molekuláris, szemmel nem látható szinten.

A bonyolult összetételű bondanyagok szétesésén kívül fontos tényező a rétegvastagság is. Ennek egyenletesnek és vékonynak kell lennie, de a kavitás minden területén fednie kell a fogszöveteket. Az egyenletes rétegvastagság – a ragasztóerő egyik fontos alkotóeleme – függ a felvitt anyag minőségétől és összetételétől, valamint a nem jelentéktelen mennyiségű oldószer elpárologtatására irányuló levegőráfújástól. Ez utóbbitól jobban függ a siker, mint gondoltuk volna, ezért nagyon fontos, hogy ezt a lépést miként végezzük. Pl.: a Bond Force és Shield Force Plus anyagoknál 10 másodperces szárítási időt javasol a gyár, mégpedig úgy, hogy az első 5 másodpercben enyhébb, a második 5 másodpercben pedig erősebb levegőnyomással. A levegőnyomást a puszter gombjának különböző erejű nyomásával, vagy a távolság változtatásával növelhetjük vagy csökkenthetjük. A nem megfelelő lefújás a különböző gyártmányú bondok tapadóerejét jelentősen megváltoztatja, amit az 1. táblázat bizonyít. A táblázatból kitűnik, hogy a rétegvastagság növekedése növelheti is, csökkentheti is a tapadóerőt. Az is jól látható, hogy a rétegvastagság, vagyis a lefújási erő jelentősen megváltoztatja a tapadást. A táblázat tanulmányozása közben azonban ne felejtsük el, hogy nem független mérési eredményeket tartalmaz, ezért az itt közölt adatok csak tájékoztató jellegűek! Ugyancsak információként közlünk néhány fotót arról, hogy hogyan néz ki a megfelelő rétegvastagságú bondanyag, valamint a túl vastag/túl vékony, illetve a buborékokat, elszíneződéseket mutató nem megfelelő tapadású bondréteg (8. és 9. képek) .

Shield Force Plus
Amikor a Shield Force Plus és Bond Force anyagokkal először ismerkedtem, rendkívüli kíváncsiság ébredt bennem, hogy vajon milyen különbség lehet összetételükben. Kiírtam, összehasonlítottam, meglepődtem (kicsit) (2. táblázat). Bár színben és pH-ban van kicsi különbség, mégis úgy tűnik, hogy – egyébként a klinikai gyakorlatban valóban nagyon hatékony – a fogérzékenység csökkentésére kifejlesztett anyag az adhezív technikánál bevált nagy erejű felszíni tapadást és a dentincsatornák homogén, nagy erejű lezárását választja. A dentincsatornákban az odontoblast sejtek nyúlványai, vékony idegrostok és az egészet kitöltő dentinfolyadék találhatók. Eredeti körülmények között a dentincsatorna vége zárt, a zománcréteg hermetikusan szigeteli, míg a gyökér felületén a cementréteg és a parodontális szövetek szigetelik. Azután rengeteg behatás éri a fogfelületeket. Fizikai és kémiai hatások koptatják a zománcfelszínt, kóros parodontális és malokkluziós folyamatok károsítják a gyökérfelszínt, és mindezek eredőjeként a fog egyes felszínein szabaddá válnak a dentincsatornák. Amíg zárt a csatorna, addig statikus a dentinfolyadék, nem érzékeny a fog. Amikor azonban a dentincsatorna megnyílik, a dentinfolyadék mozgásba lendül, ami megkínozza a fog tulajdonosát. A fog külső felszínének lehűlése, az ozmotikus anyag felszínhez kerülése és más folyadékot szívó hatás a folyadékoszlopot kifelé mozdítja, éles és igen erős fájdalmat keltve. Tompább és enyhébb fájdalom keletkezik a folyadék befelé áramlása során, amit a magasabb hőmérséklet és a mechanikus hatások okoznak leggyakrabban. A dentinérzékenységre különböző anyagokat fejlesztettek ki, melyeket cementekbe, lakkokba, ecsetelőszerekbe, fogkrémekbe és polírozópasztákba integráltak. Egy részük kicsapódást okoz a dentincsatorna kezdeti részében, mások tartósan átprogramozzák az idegrostokat, és vannak olyanok, melyek a dentincsatornákat nagy erővel és tartósan elzárják. Ez utóbbi csoportba tartozik a Shield Force Plus is (10. és 11. kép).

A dentincsatornák adhezív lezárása látszik a legtartósabb és leghatékonyabb eljárásnak, mert részben a dentin teljes felületén és a szabaddá vált dentinfelület környezetében lévő zománcon is erős tapadást biztosít, másrészről a dentintubulusokba bejutva mélyebb rétegeket is érint a lezárás, ráadásul az így kialakult resinbázisú felszíni réteg oldódása és kémiai lebomlása nagyon lassú folyamat, mely komoly kopásállósággal is ötvöződik. A Shield Force Plus a Bond Force anyag kissé eltérő kutatási irányú gyümölcse, így az összetevők arányának változtatása az érzékenység hatásosabb csökkentését célozta meg, mint a kémiai rokonságban lévő bondanyag. A fentiek alapján elmondhatjuk, hogy két olyan anyag szerzett „vízumot” a Kárpát-medencébe, amelyek kiváló minőségűek, és ezért klinikai szinten rendkívül jól teljesítenek. A két anyag közötti kismértékű eltérés a különböző hatásirány céljait szolgálja, de azért a fekete-zöld színtévesztőknek nem kell különösebben megijedniük, ha tévedés áldozatává válnának.