ÚJ GENERÁCIÓS, RÖVID ÜVEGSZÁL- MEGERŐSÍTÉS ALKALMAZÁSA A POSZTERIOR RÉGIÓBAN
Dr. Fráter Márk, dr. Forster András

A fogazat poszterior régiójának minél tökéletesebb helyreállítása, és ezáltal a rágóképesség visszaadása kiemelt jelentőségű terület a res­tauratív fogászatban. A poszterior régióba tartozó fogak helyreállítására legtöbbször direkt eljárásokat választanak, részben anyagi okok, részben a kivitelezés egyszerűsége és minimálinvazivitása, valamint a direkt technikák relatív magas sikeressége miatt [1]. A hátsó régióba készülő restaurátumok sikertelenségének két leggyakoribb oka a szekunder káriesz, valamint a restaurátum és/vagy a fog törése [2, 3]. Az utóbbi jelenség háttere multifaktoriális. A fraktúra típusát minden esetben a fogat ért erőbehatás nagysága és iránya határozza meg, valamint a fog azon képessége, hogy képes-e az őt ért behatás következtében létrejött deformálódást elbírni, és eredeti formáját ismét felvenni, visszanyerni [4]. Normál rágás során ismétlődő, enyhe erők, bruxizmus során ismétlődő és nagyobb erők, míg trauma vagy idegen tárgyra harapás esetén extrém nagy erők hatnak az érintett fogakra. A posterior régióban az átlagos terhelés 8–800 N között változik fiziológiás esetben is [5]. Extrém nagyságú erők könnyedén, de hosszabb távon akár a normális rágóerők is képesek lehetnek repedést okozni a restaurált fogban. Az ún. amalgám korszakban [6] az volt az álláspont, hogy a törés legjobb ellenszere a minél keményebb és deformálódásra nem képes, rigid anyagok választása és alkalmazása. Ezzel szemben a biomimetikus gondolkodás szerint nincs szükség túlzottan merev anyagokra, éppen ellenkezőleg. A cél: a fog hiányzó szöveteinek pótlása, helyettesítése olyan anyagokkal, amelyek mechanikai tulajdonságai minél közelebb esnek a pótlandó szövet (zománc, dentin) tulajdonságaihoz [7]. A megfelelő anyagválasztás Pascal Magne tanulmányai szerint: a merevebb zománc pótlására földpátkerámia vagy magas töltőanyag-tartalmú fogtechnikai kompozit, a rugalmasabb dentin helyettesítésére pedig mikrohibrid kompozit [8]. A 2000-es évek óta számos kutatás rávilágított még egy fontos, strukturális dentális szövet jelenlétére, a Zománc-Dentin Junkcióra (ZDJ) [9, 8] (2. ábra). A főleg kollagénrostokat tartalmazó ZDJ részben összeköti és egységbe foglalja a két, mechanikailag teljesen különböző szövetet, részben pedig egy stresszelnyelő határfelületként védi a rugalmas és élő szövetekben gazdag dentinmagot és fogbelet. Ez az oka annak, hogy az egészséges fogak zománcában gyakran figyelhetőek meg repedések, de ezek általában nem folytatódnak a dentinben, és nem okoznak panaszt. A mai napig nem sikerült egyetlen restaurációs anyaggal sem visszaadni a ZDJ ezen erőtörő tulajdonságát.

2013-ban jelent meg a piacon a GC rövid üvegszálakkal megerősített kompozitja, az everX Posterior, melynek a célja nemcsak a dentin pótlására alkalmas rugalmas anyag létrehozása volt, hanem az elvesztett ZDJ helyreállítása is egyetlen anyag alkalmazásával. A fogászatban az elmúlt 30 évben kezdtek alkalmazni üvegszálas megerősítést, de ezen anyagok valódi funkciója és potenciálja csak napjainkra bontakozik ki. A megerősítés funkciója akkor valósul meg, ha az üvegszálas anyag mátrixrésze képes a kapott terhelést és a stresszt továbbítani a benne lévő üvegszálaknak [10], ez pedig az üvegszálak méretén és a mátrix-üvegszál kapcsolat minőségén múlik. Az everX Posteriorban lévő üvegszálak 1-2 mm nagyságúak, és szilanizálva kerülnek a mátrixba, meghaladva ezzel a kívánt mérettartományt, és kémiai kötést kialakítva a mátrixszal, ezáltal teljesítve a restaurált fog megerősítését nagymértékű terhelés esetén is. Az üvegszálak random elrendeződést mutatnak, így képesek a kompozitok által generált zsugorodási stresszt jelentősen csökkenteni a tér minden irányában [11, 12]. Erre alapozva a gyártó útmutatása szerint az everX Posterior akár 4-5 mm vastagságban is alkalmazható a kompozitoknál már jól ismert 2 mm-es vastagság helyett. A szerzők in vitro vizsgálatban azt találták, hogy az everX Posterior 2-3 mm vastagságban, ferde rétegzéssel (Z-technika) adja a legjobb eredményeket az őrlőfogak maximális törési ellenállása tekintetében [13]. Továbbá, a fent említett technikával jött létre a leggyakrabban kedvező, helyreállítható törési mintázat a bekövetkezett törés után. Így ez a felhasználási mód tűnik a legmegfelelőbbnek.

Az everX Posterior indikációs területe – követve a biomimetikus gondolkodásmódot – az őrlőfogak kis, közepes és nagy kavitásaiban tisztán a dentin pótlása, azaz a tömés orális felszínét minden területen legalább 1 mm vastagságban konvencionális mikrohibrid vagy nanohibrid kompozittal kell kialakítani. Az említett rövid üvegszál-megerősítésű kompozit másik forradalmi újítása az indirekt restaurátumok alkalmazása vagy eltört restaurátumok javítása esetén nyer értelmet. Az everX Posteriorban egy szemi-interpenetráló polimer mátrix van jelen (szemi-IPM), amely a monomerek lineáris kötései által biztosítja az anyag újbóli aktiválhatóságát, és ezáltal valódi kémiai kötés létrejöttét a felszínével [14]. A hagyományos kompozitok erre nem képesek, mivel a felszínükön kialakuló aktív, ún. oxigéninhibíciós réteg elvesztése után a bennük lévő keresztkötések többé nem felbonthatók (szemben a szemi-IPM lineáris kötéseivel). Így az everX Posterior indirekt restaurátumok alá készülő csonkfelépítés esetén nemcsak a stresszelnyelést/stresszelosztást biztosítja, hanem valódi kémiai kötést is képes létrehozni az indirekt restaurátummal, amennyiben azt adhezíven ragasztjuk. Ennek a gyakorlati megvalósítása a felület biofilm- és zsírmentesítése után – a lehető legegyszerűbben – bármilyen adhezív (pl. GC Unifil Bond 2. üveg) applikálása által 30 másodperc beecsetelés után elérhető.

Az everX Posterior a leírt újításokkal új szintre emelheti a poszterior régió biomechanikai helyreállításának a lehetőségeit, és utat nyithat egy sor új anyag és technika kifejlődése felé. Nem túlzás azt állítani, hogy ez egy új generációs anyag és új fejezet a poszterior régió helyreállításában.