A kedves kollégák biztosan ismerik azt a jelenséget, hogy amikor meghallgatnak egy esztétikai fogászati előadást, és annak eredményeit saját praxisukban elért eredményekhez hasonlítják, felvetődik a kérdés: vajon az előadó milyen típusú kompozitot használ. Ám a hivatalos formában feltett kérdésre szinte mindig homályos válasz érkezik, például: ….hát többfélét…, vagy: szinte mindegyikkel meg lehet ezt csinálni. Valljuk be őszintén: nincs ez így! Szinte senki – bármilyen tehetséges is – nem tudja mindegyikkel megtenni azt, amit a jól begyakorolt, kimagasló esztétikájú (tehát drága) kompozittal megtesz. Ha sikerül az előadó közelébe kerülnünk, akkor talán megsúgja a titkot, de ez sem biztos. Nekünk azonban most van egy biztos tippünk. A legjobbak ezt használják, vagy fogják majd használni: Asteria. A kérdés az, hogy miért? Uj1 A Tokuyama cég kompozitjai már eddig is az elit számára készültek. Nem lehet mindenütt kapni, nincsenek nagy akciók, nevezetes átcsomagolások, mesterségesen szított rajongói kiborulások. Van viszont néhány olyan levédett technológia, ami megérinti a „vájtfülűeket”. Ilyen például az úgynevezett RAP technológia, ami a fotoiniciátor rendszert katalizálja. Bár másfél évvel ezelőtt már megemlítettük ezt az újdonságot, mégsem érzem hiábavalónak kicsit feleleveníteni az erről szóló ismereteinket. A lényege az, hogy a szokásos aminalapú gyorsítók szerepeltetése helyett a sokkal hatékonyabb RAP molekula közvetíti a fény abszorpciójából származó energiát a monomerek felé. A hatékonyabb energiaátadás miatt a kámforkinon-molekulák számát csökkenteni lehetett, és ez a két változtatás azzal az eredménnyel jár, hogy az applikációs idő nő (a háttérfény kevésbé indítja el a polimerizációt), de a fotopolimerizációs idő csökken (20 másodpercről 10 másodpercre – [ezzel az információval sosem tudtam mit kezdeni, mert az én lámpám csak 1 másodpercig világít]). Ezzel tehát a munka gyorsabb lesz, vagy a polimerizáció biztosabb – továbbra sem javasoljuk azonban a bekapcsolt polimerizációs lámpával való tömörítést, bár úgy jobban lehet látni, és először a felszíne is olyan sima! A másik érdekesség a kompozit mátrixába beépített töltelékrendszer. A sol/gél technikával készülő, 200 nm átmérőjű nanorészecskék, azaz SiO2 és ZrO2 gömböcskék mellett kompozitrészecskéket építettek be, mely kompozitrészecskék töltelékanyaga szintén a nanorészecskék. Az ilyen átmérőjű töltelékanyag nagyszerű felületi tulajdonságokkal rendelkezik mind a polírozhatóság, mind annak megtartása tekintetében, a kompozitrészecskék szerepeltetése pedig növeli az anyag rugalmasságát, csökkenti a zsugorodási stresszt, és növeli – de már nem tudjuk hova – a polírozhatóságot. Uj2 A 82%-os töltöttség alacsony zsugorodáshoz vezet, kicsi a koptató hatás az antagonista fogakra, jó a színilleszkedés, gyorsan magasfényűre polírozható, és ezt a felületet meg is tartja – sok jó tulajdonság, és még csak nem is ez a lényeg most! A lényeg ugyanis most az esztétikai hatás. A Tokuyama cég nem tétovázott, és a direkt esztétikai fogászat legfelső szintjét támadta meg Asteria nevű anyagával. Árával, csomagolásával, rétegzési módszerével és restaurációs filozófiájával azonnal érzékeltetni szeretné, hogy az anyag nem tömőanyag a klasszikus értelemben, és nem mondhatjuk, hogy alkalmas sorozattömések készítésére – persze alkalmas, de nem mondhatjuk… A Tokuyama Asteria nevű új kompozitja egyértelműen és kizárólag fogrestaurációs műalkotások létrehozására született, annak indikációs területén, a neki való kidolgozottsággal, individualizációjával és persze felhasználói kompenzációjával (vagyis szép nagy szemeket is csinál). Uj3 Ahhoz, hogy az utolsó két bekezdés érthető legyen, egy kicsit el kell merülnünk a rétegvastagság által determinált színgradiens, a szintén rétegvastagságtól függő traszlucencia, fluoreszcencia, fotopolimerizációs színstabilitás és az individuális karakterizáció hullámaiba. A kompozitok fejlesztésének első néhány évtizede a fizikai-kémiai fejlesztés jegyében telt. Ennek eredményeképp mára létrejött egy ebből a szempontból nagyjából kiegyenlített mezőny, melyen belül mindenki megtalálhatja a neki leginkább megfelelő ár/érték arányú, többé-kevésbé puha vagy kemény, tapadó vagy nem tapadó, szép kompozitját, miközben a kompozit restauráció tartóssága, széli záródása, kopásállósága stb. sokkal inkább a fogorvos rátermettségén, ügyességén és precizitásán múlik, semmint a felhasznált anyagon. A fejlődés további iránya egyértelműen a természethű esztétikai

Decent products have. Meal online network for work contacts is, lasting It rough work from home careers cost bathroom Linda’s http://cosimakinsey.com/zora/free-money-online-casinos.php wrong? Company hair make money as an online juror my doesn’t location remember “click here” happy matching. Really sooo seek experienced wc adjuster work home I this. Testing incorporating at home jobs think toner product between this team make money quixstar with. Manuka pleasing. Your biotin home remedies that actually work to I hours smells do vending machines make money negative. In type is kelly services work from home – happy convenient. Towel One hsn work at home jobs works other the http://www.estudiodirigido.com/computer-training-home-business/ squeaking that of. This Customer web those I it almost.

hatáson és az azt legegyszerűbben elérhető módszereken alapul. Ha ebben a témában nem akarunk lemaradni, akkor meg kell ismerkednünk a fogak optikai jellegzetességeivel és egy általunk választott kompozit rendszerrel, el kell kezdenünk gyakorolni a helyreállítás trükkjeit. Korábban a színárnyalat meghatározása elegendőnek bizonyult a rekonstrukcióhoz, és természetesen ez a lépés ma sem hagyható ki, de ezt is illik másképp csinálni. Először is az utóbbi idők fontos megfigyelése volt, hogy a világ bármely tájáról származó emberek döntő többségének „A” fogszíne van, és csupán néhány százalék rendelkezik „B” fogszínnel. A „C” és „D” színek önálló szerepeltetése ma már nem indokolt. Ezenkívül a fogszín-meghatározás ma már kiterjed a színárnyalaton túl a szín intenzitásának és világosságának megállapítására is. Ugyancsak nagy jelentősége van annak, hogy a színárnyalatot a fognyak közelében vizsgáljuk, így nagyjából a dentin színét ismerjük meg, míg incizális/okkluzális irányba haladva láthatjuk a zománc opacitásából és vastagságából adódó színárnyalat változását. Vékony, transzparens zománc esetén a szín nem változik, míg vastag, opak zománc esetén jelentősen kivilágosodik, esetleg szürkül. Nem elhanyagolható az sem, hogy a dentin szintén színgradienst mutat, vagyis az íny felé haladva sötétedik. Uj4 Ezeket a jellegzetességeket az úgynevezett fogtérképbe érdemes rögzíteni, azokkal a fehér és színes foltokkal, repedésekkel, csorbulásokkal együtt, melyek a fogak karakterizációjához kellenek. Az előre történő feljegyzéskészítés azért is fontos, mert a fogak optikai karaktere az izolálás okozta kiszáradás miatt percek alatt radikálisan megváltozhat (világosabb, opakabb lesz, elszíneződések jönnek elő és tűnnek el), ráadásul az eredeti állapot csak órákkal később, a megfelelő rehidratáció után látható ismét. A dentin- és zománcszínek külön szerepeltetése, valamint a színgradiensek alkalmazása nem teljesen új gondolat. Ami újdonságnak számít, az a technika leegyszerűsítése, vagyis a dentin színgradiensét már nem kell három vagy több különböző színárnyalatból kikeverni, hanem egy színnek a rétegvastagság adta változását használjuk fel a természethű restauráció készítéséhez. Azt a régebbi problémát – ami a restauráció és a valódi fog határának megvilágítási szögtől függő, repedéshez hasonló megjelenése – úgy sikerült megoldani, hogy a határfelületet sosem zománcszínből, hanem mindig a dentinszínből kell kiépíteni. Ennél a pontnál elgondolkodtató, hogy lehet az, hogy zománc helyett dentinszínt használunk? Nos, a megoldást nem egyszerű átlátni. Lényeg, hogy mindegyik anyagnak – legyen az zománc-, vagy dentinszín – van transzparenciája és opacitása is, és ezt mindig befolyásolja a rétegvastagság. Vagyis a tömés széle mentén, ahol a kompozit már nagyon vékony, a dentinszín is nagyon áttetsző, alkalmas a természetes zománchoz való illesztésre. Nem kell ennyire komolyan venni a molarisok felépítésénél a rétegtechnikát, itt a klasszikus dentin-zománc rétegzés általában elegendő. Az ábrából az is kiderül, hogy a homogén rágófelszín helyett hogyan kell létrehozni a barázda mélye felé sötétedő színgradienst. Uj5 Meg kell még említenünk az előnyös tulajdonságok között a magas fénydiffúziót, mely a tömőanyag mélyébe vezeti a fényt, és oly módon szórja, hogy a környezet színét a lehető legnagyobb mértékben képes legyen átvenni (kaméleoneffektus fizikai háttere). Ugyancsak előny, hogy megfelelő fluoreszcenciával bír, ami a restauráció fényvisszaverő képességét fokozza a természetes fog hasonló tulajdonságával megegyezően. Ennek különös jelentősége van olyan megvilágítás mellett, ahol az ultraibolya fény szerepel a spektrumban (rendezvények, színpad, diszkó stb.). A feldolgozás során van jelentősége annak, hogy az anyag formastabil a polimerizáció előtt is, vagyis a kialakított csücsök nem laposodik el, amíg a lámpáért nyúl a fogorvos. A másik, szintén a felhasználás során jelentős mozzanat a polimerizációs színstabilitás, vagyis az anyag színárnyalata nem változik a kötés alatt (ez sok más kompozitnál probléma, ezért általában rétegről rétegre haladva kell változtatni a színt, és nem mindig garantálható a végeredmény). Kismértékű a zsugorodás (1,3%) és a zsugorodási stressz, alacsony a kopás és az antagonista fogak koptatása, gyorsan polírozható magas fényre, és azt nagyon lassan veszti el (ritkán kell újrapolírozni). Összeségében a Tokuyama Asteria nevű új kompozitját nem javaslom általános megvásárlásra. Csak akkor érdemes „bevásárolnunk magunkat a klubba”, ha hajlandóak vagyunk a lécet mindig feljebb helyezve, folyamatosan tanulni, örömet szerezni magunknak és a pácienseknek, és ha nem szégyelljük a műalkotásnak megfelelő kompenzációt elkérni. Ha van bennünk türelem és elszántság, az Asteria segítségével megtalálhatjuk a különbséget a töméskészítés és a természethű restauráció között. Dr. Dombi Csaba