A kérdés, hogy valóban így van-e? Létezik e a titániummal szemben kialakult túlérzékenység, ha igen, milyen gyakorisággal? Melyek a figyelmeztető tünetek? Mely esetben célszerű allergiatesztet végezni?

A fogászati implantáció az emberi civilizációval egyidős. Egy Hondurasban feltárt mandibuladarab kagylóból készült implantátumokat tartalmazott, i. e. 600-ból. Per-Ingvar Brånemark (1. ábra), svéd ortopédsebészt nevezik napjainkban, is a modern fogászati implantológia atyjának. Az 1950-es években nyúlfemurba ültetett titániumimplantátuma volt az első sikeres próbálkozás, majd kutatásait kiterjesztette a titánium fogászati implantációban való felhasználására is. A titán kémiai elem, vegyjele a Ti, a Mengyelejev-féle periódusos rendszerben a 22-es rendszámot viseli. Az elemet Martin Heinrich Klaproth német vegyész fedezte fel 1795-ben. Elnevezése a görög mitológia ismert alakjai, a titánok után keletkezett. Tiszta titánt jóval később, 1910-ben Hunternek sikerült előállítania. A fogászatban oxigénvegyülete, a titán(IV)-oxid vagy titán-dioxid használatos, mely fehér színű, vízben oldhatatlan, szilárd vegyület. Savakkal, lúgokkal szemben ellenálló (2. ábra). Fő felhasználási területe még ma is a repülőgépipar, leginkább a sugárhajtóművek előállításához alkalmazzák, de széleskörűen használják vegyipari és hajózási berendezések gyártására is.

A szájüregi allergiák prevalenciája növekszik a fogászatban használatos fémekkel szemben. Legmagasabb a nikkelszenzitizáció aránya, (16,8%–26,8% közötti prevalenciaértékekkel), ezt a fémet azonban – éppen a magas túlérzékenységi ráta miatt – egyre ritkábban alkalmazzák a fogpótlásokhoz. A fogászatban használt aranyvegyületekkel szemben kialakult túlérzékenység a 90-es évektől jól dokumentált, előfordulása azonban meg sem közelíti a nikkel-túlérzékenység előfordulását, ráadásul a klinikai relevancia számos esetben pozitív teszt esetében sem bizonyítható. A szájüregi allergiák aluldiagnosztizáltak a fogászati praxisban. A szájüregi allergiás betegek változatos tüneteket, panaszokat produkálnak, úgymint égő és bizsergő érzés, szájszárazsággal vagy anélkül, az ízlelés elvesztésével vagy más általános tünetekkel, mint fejfájás, dyspepsia, asthenia, arthralgia, myalgia. Szájüregi allergia jele lehet erythema, ajakoedema vagy purpurák a szájpadon, szájüregi fekélyek, gingivitis, térképnyelv, angularis cheilitis, perioralis ekzematosus eruptiok vagy lichenoid reakciók a mucosán (3. ábra).

A fogászatban a titániumra kialakult túlérzékenységet illetően kevés adat áll rendelkezésre. A beültetett titánimplantátum allergiás betegekben IV. és I. típusú túlérzékenységet provokálhat. Saját beteganyagunkban (l. később) kizárólag IV. típusú túlérzékenységgel találkoztunk. Tünetileg leggyakoribb a bőrkiütések megjelenése, lokális gyulladásos tünetek a gingiván, igen gyakran az implantátum más okokkal nem magyarázható elvesztése hívja fel a figyelmet a titániumallergiára. Sicilia és munkatársai 1500 implantált beteget számláló beteganyagból 35 beteget választottak különböző panaszok miatt kivizsgálásra, valamint randomizációs módszerrel 35 panaszmentes kontrollbeteget. A panaszos csoportban 16-an allergiás tüneteket mutattak az implantáció után, vagy elvesztették az implantátumot, 19-nél a kórelőzmény egyéb allergiás betegségről számolt be. A teljes (1500) beteganyagra vonatkoztatva a titánium-túlérzékenység prevalenciája 0,6% lett (9 pozitív eset). Ebből 8 az allergiás tünetet mutató, illetve implantátumát elvesztő csoportból került ki 50%. Az egyéb allergiás betegségben szenvedő csoportból 1 eset: 5,3%. A megmagyarázhatatlan kilökődéses esetek között 8 esetből 5-nél igazoltak titániumallergiát. A kontrollcsoportban minden teszt negatív volt.

Saját beteganyagunkban 203 betegen elvégzett fogászati fémallergiateszt eredményeit dolgoztuk fel. 9 esetben találtunk titániumtúlérzékenységet: az összes megvizsgált beteg 4%-ánál. A 9 beteg közül 7 más fémekre is túlérzékeny volt. Konklúzió: a titániumallergia gyakorisága az összes implantált beteg vonatkozásában alacsony, 0,6%. Szignifikánsan magasabb a rizikója a pozitív bőrtesztnek a posztoperatív komplikációkat mutató csoportban. Ebben az esetben feltétlenül szükséges a bőrteszt elvégzése. Viszonylag magas az előfordulás az egyéb allergiás betegségben szenvedő betegeknél, hasonlóképpen gyakori más fémekre kialakult túlérzékenységgel való együttes előfordulása. Feltétlenül szükséges az allergiateszt elvégzése, ha a beteg látszólag megmagyarázhatatlan okból elveszíti az implantátumát. Gondolni kell erre, ha a beteg tudottan fémallergiás (az ízületi protézis műtéten átesett betegek esetében magas a rizikó!), vagy egyéb allergiás betegsége van.

Panaszmentes betegek esetében szűrő jelleggel a vizsgálatot nem ajánlja az allergológus.
Az epikután tesztelés mellett in vitro vizsgálati lehetőség a limfocitatranszformációs teszt (LTT), amely Magyarországon sajnos korlátozottan hozzáférhető. A korrekt allergiateszt feltétlenül tartalmazza a vizsgálat eredményét, az allergológus véleményét a vizsgálat eredményéről, és javaslatát a fogorvos számára.

Dr. Balogh Katalin
Budai Allergiaközpont