Egy klinikai eset bemutatása

A fogatlan maxilla implantátumokkal történő rehabilitációja nagy kihívást jelent többek között a csont minősége, a helyi anatómiai képletek és a fogpótlás kialakítása miatt. Az implantátumpozíciók megfelelő elosztása nagyon fontos a hosszú távú sikeresség szempontjából. Az előre látható és kielégítő eredményhez az implantátumok száma, a primer stabilitás és a fogpótlás anyaga szintén kulcsfontosságú tényező. Az új BLX implantátummal – kialakításának köszönhetően – a kedvezőtlen szituációkban is magas primer stabilitást lehet elérni, ami teljes fogatlanság esetén azonnali terhelésre buzdít minket.

A kiindulási szituáció

A hölgypáciens egy felső teljes lemezes fogpótlással (1. ábra) kereste fel klinikánkat, mert az nem volt elég stabil, és alig tudott azzal rágni. A fogsor esztétikailag sem tetszett a páciensnek, de a funkcionális probléma jóval fontosabb volt számára. A klinikai és a CBCT vizsgálatot (2-3. ábra) követően hat egyenes implantátumot terveztünk, hogy azokra egy fix körhíd kerülhessen (4. ábra). Az ideiglenes hidat az implantátumok behelyezése előtt elkészítettük. Az irányított sebészethez egy sebészi sablon került nyomtatásra.

A tervezés

A Codiagnostix szoftver segítségével megállapítottuk, hogy elég csont áll rendelkezésre az implantátumok behelyezéséhez (5. ábra), kettő kivételével, ahol csontpótlásra lesz szükség (6. ábra). Hat egyenesen pozicionált implantátumot terveztünk azok íven belüli megfelelő elosztásával, hogy segítsük a rágóerő eloszlását és elkerüljük a szabadvégeket (7. ábra).

A Straumann® BLX implantátumokat sebészi sablon (8. ábra) segítségével terveztük behelyezni, továbbá egy csavaros rögzítésű ideiglenes pótlást – közvetlenül a műtét utáni átadással –, az azonnali terhelési protokoll szerint.

A műtét

Az implantátumok behelyezését lebenyképzés nélkül terveztük, csak bizonyos implantátumoknak megfelelő helyen végeztünk minimális feltárást. A sebészi sablon tökéletesen illeszkedett a nyálkahártyán (9. ábra) és rögzítő pinekkel stabilizáltuk azt. A VeloDrill fúrókkal könnyedén alakítottuk ki az implantátumok ágyát, alulpreparálva azokat a puha csontban a megfelelő primer stabilitás elérésének érdekében (10-13. ábra). A hat implantátumot Straumann racsni és nyomatékkulcs segítségével helyeztük be, a behelyezési nyomaték minden esetben 35 Ncm felett volt, ami lehetővé tette az azonnali terhelést (14-17. ábra). Az implantátumok behelyezését követően feltárást végeztünk az elülső implantátumoknál a terv szerint. Az SRA (Screw-retained Abutments) felépítményeket becsavaroztuk (18. ábra). Ahol nem fedte csont az implantátumokat (19. ábra), ott csontpótlást végeztünk Buser professzor koncepciója szerint, azaz első rétegben autológ csontforgácsot (20. ábra) helyeztünk fel az implantátumokra. Ezt követően a saját csontrétegre a térfogat növeléséhez egy réteg csontpótló került (Cerabone®), amelyet kollagén membránnal (Jason®) fedtünk (21-24. ábra). Az ideiglenes felépítményeket az SRA felépítményekre csavaroztuk, majd a sebzárást követően elkezdtük az ideiglenes fejek integrálását a pótlásunkba.

A pótlás készítése

Az ideiglenes pótlást a műtét előtt elkészítettük egy wax-up (25-28. ábra) és az implantátumok Codiagnostix-ben történt tervezése alapján. Hat kis lyukat fúrtunk a kinyomtatott mintába a sebészi sablon alapján (29-31. ábra). Ugyanezeket az irányokat követve hat lyukat nyitottunk a laboratóriumban az ideiglenes pótláson (32-34. ábra). A sebzárást követően az ideiglenes pótlást szájba helyeztük, hogy azt a lyukaknak megfelelően rögzítsük az ideiglenes titánfelépítményeken, ehhez folyékony kompozitot használtunk (35-36. ábra). A végső adaptációt szék mellett végeztük, majd néhány perc után felcsavaroztuk az ideiglenes pótlást az SRA felépítményekre. Három hónapos gyógyulási idő után az ideiglenes pótlást a végső pótlásra cseréltük (37-44. ábra).

 Az eredmény

A fogatlan pácienseknél végzett azonnali terhelés egy jól dokumentált eljárás, amelyet hasonló (implantátum és pótlás) túlélési arány jellemez, mint a hagyományos terhelés esetén. A lehetőség, hogy kisebb adaptációt végezhetünk az előre legyártott ideiglenes pótláson, egy kiváló alternatíva az esetleges kis eltérések kompenzálására, amelyek a sablonnal végzett műtét során kialakulhatnak.

írta: Dr. Leandro Soerio Nunes (Brazília)