Tanos Ervin fizikus olyan unikális lágylézer-készülékeket talált ki, amelyek megkönnyítik a fogorvosok munkáját és a páciensek életét is

Beszélgető társam Tanos Ervin, aki a lézer területén tevékenykedik immáron több, mint 40 éve. 1971-ben végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetem fizikus szakán. Ettől kezdve 1989-ig a Villamosipari Kutató Intézetben dolgozott, ahol kezdetben ipari plazmák fizikájával, majd ezen plazmák tulajdonságainak optikai mérésével foglalkozott. 1976-tól a lézerlaboratórium csoportvezetője lett, 1983-tól az osztály tudományos osztályvezetőjének nevezték ki. A tárgykörben mintegy 40, részben önálló publikációja jelent meg. 1992 óta önálló vállalkozás keretében lézerdióda-alapú lézerkészülékeket fejleszt és gyárt gyógyászati célokra.

Legyen kedves, mondja el röviden szakmai életútjának kialakulását, hogy került a műszaki pályára, gondolta volna akkoriban, hogy lézer technológia lesz majd a fő tevékenysége?

Műszaki pályára úgy kerültem, hogy egészen kisgyermekkorom óta mindig is a műszaki dolgok érdekeltek. Minden olyan dolog, amit be lehet bizonyítani, ki lehet számolni, meg lehet mérni. Tehát az egyáltalán nem volt meglepetés, hogy műszaki pályára megyek. Kezdetben vegyész akartam lenni, de amikor megismerkedtem azzal, hogy a kémia milyen bonyolult, akkor inkább matematikus akartam lenni, aztán valamikor a gimnázium közepén áttértem a fizikára, és végül is ennél maradtam, így lettem fizikus. Természetesen eszembe nem jutott, hogy lézerekkel fogok foglalkozni. Mikor én egyetemre kerültem 1966-ban, a lézerek már bőven léteztek, de Magyarországon még inkább csak elbeszélés szinten tudtunk róluk, illetve már a Központi Fizikai Kutatóban volt ezzel foglalkozó részleg, de mi fizikusok még nagyon az elején jártunk ennek a témakörnek. Ahol dolgozni kezdtem, a Villamosipari Kutató Intézetben, ott ipari plazmák, nagyon magas hőmérsékletű gázok előállításával foglalkoztunk. Én a plazmák tulajdonságainak optikai alapú mérésével kezdtem foglalkozni, és ez vezetett el később a lézerek méréstechnikai alkalmazásához.

Ekkor a lézereket még csak méréstechnikai célokra alkalmaztam. Ki is dolgoztunk egy-két olyan eljárást, ami viszonylag újdonság volt, még akár világszinten is mondhatnám újdonságnak. Persze nem Nobel-díj értékű dolgok voltak ezek, csak egy-egy jobbfajta méréstechnika. 

Aztán jött a rendszerváltás, és sajnos azt történt, hogy a Kutató Intézetet lényegében kihúzták alólunk. Akik tudtak valamit gyártani, azok önálló Kft-kbe kerültek. Mi meg, kutatók ottmaradtunk a nagy semmiben, és olyan válaszút elé állítottak minket, hogy vagy kimegyünk önálló Kft-be, és megélünk, ahogy tudunk, vagy mindenkinek felmondanak, és ezzel vége. Természetesen az elsőt választottuk.

Szerencsére ismeretségi körömben akkor már előfordult, hogy láttam, hogy lézereket alkalmaznak egy-két menő kozmetikában. Az utolsó egy-két évben én elég közeli kapcsolatba kerültem a lézerdiódákkal, mert viszonylag gyorsan rájöttem, hogy ezekkel majdnem ugyanolyan jól lehet méréseket végezni, mint a szokványos gáz- vagy szilárdtest lézerekkel. Így aztán amikor önállóvá kellett válni, kézenfekvő volt, hogy az általam ismert lézerdiódákat a szintén általam ismert kozmetikai alkalmazásokra használjuk. Elkezdtem olyan lézereket fejleszteni, amelyeknek kifejezetten kozmetikai célja volt. Tulajdonképpen Magyarországon egy vetélytársunk volt abban az időben, a Magyar Optikai Művek lézerfejlesztői, akik hélium neon lézereket készítettek erre a célra. De a miénk olyan értelemben jobb volt, hogy körülbelül ugyanazt tudta a kozmetikában, mint a hélium neon lézer, miközben sokkal olcsóbb és egyszerűbb kezelést tett lehetővé. 

Két nagy szerencsém volt. Az egyik, hogy nagyon hamar találkoztunk egy svájci lézerkereskedővel, aki eljött hozzánk megnézni, mit csinálunk. Nagyon tetszettek neki azok a száloptikák, amiket szintén a korábbi méréstechnikai háttérből hoztam a lézerdiódák alkalmazásához. Fejlesztettünk néhány olyan száloptikát, ami kifejezetten unikum volt ezen a területen. A svájci kereskedő nagyon gyorsan eljutott odáig, hogy az eddig Svájcban gyártott – és nyilván nagyon magas áron gyártott – és  általa is forgalmazott lézerkészülékeket lecserélje az általunk gyártottakra. A másik nagy szerencsém ezzel a svájci partnerrel az volt, hogy ő nem csak egyszerűen kereskedett a lágylézerekkel, hanem nagyon komolyan vette ezt a területet, óriási szakirodalmat gyűjtött. Engem nagyon érdekelt, hogy mit is gyártunk, hogyan hat ez, hogyan működik, mi ennek az atomfizikai vagy a kémiai háttere. Ezért aztán nagyon sokat tanultam tőle, jónéhány könyvet kaptam ajándékba, cikkeket kaptam, ha valami érdekelt és írtam neki, akkor beszerezte nekem. Tehát majdnem az első pillanattól kezdve komoly tudományos megalapozottsága volt annak, amit mi csináltunk. Én mint fizikus, egyszerűen nem tudtam elfogadni, hogy hasraütésszerűen, valakinek a bemondása alapján elhiggyem, hogy a lézerterápia így, vagy úgy működik, és erre az akármilyen bemondásra hivatkozva kezdjek el készülékeket árulni. Ebben az időszakban történt, hogy dr. Gáspár Lajos fogorvos, elkezdett foglalkozni a lézerterápiával, és fantasztikus erővel, elszántsággal, energiával és türelemmel vetette bele magát abba, hogy a lézerek elterjedését, és az ezzel kapcsolatos oktatást, felvilágosítást elterjessze Magyarországon. Nagyon hamar összefutottunk, egész pontosan ő talált meg engem. Úgyhogy igen gyorsan abba a helyzetbe kerültem, hogy már nemcsak kozmetikusoknak, hanem orvosoknak is kellett lézert gyártani, amitől megmondom őszintén, eleinte borzasztóan féltem. Egyszerűen azért, mert ez egészségügy. Tehát komolyan vettem, hogy mi van akkor, ha ártok, mi van akkor, ha rosszat csinálok, mi van akkor, ha valami elromlik, és bajt okoz? Úgyhogy nagyon-nagyon gondosan néztem utána mindig a szakirodalomnak.

A választott szakterületét milyen motivációk miatt választotta, hol szerezte be a megfelelő szakmai tudást, illetve hol és miként tudja azt permanensen kiegészíteni, bővíteni, hogy a gyártás, fejlődés konstans legyen?

Ezzel a háttérrel természetes volt számomra, hogy mindazokat a folyóiratokat, amiket a svájci partnerünk ajánlott vagy ismert, sőt adott esetben részt vett az alapításában vagy szerkesztésében, azokat én ismerjem, olvassam, kövessem. Ez a mai napig így van. Így szereztem meg az eredeti szakmai tudásomat. Azóta a folyamatos kiegészítésként, állandóan követem a szakirodalmat.  Sőt, elég sok pénzt fizetek egy-egy cikkért, ami fontos lehet. Így lehet állandóan fejlődni, és így lehet elérni, hogy mi többé-kevésbé mindig valahol a világ élvonalában lévő, idevonatkozó tudással együtt fejlesszük a készülékeinket.

A gyártás fejlesztése meg egyszerűen úgy zajlik, hogy a nálunk dolgozó mérnökök, illetve technikusok szintén érdeklődők, követik a szakirodalmat, az új megoldásokat, az új eszközöket, és így van az, hogy mind a gyártásunk, mind a gyártás által megvalósított készülékeink folyamatosan tudnak fejlődni, folyamatosan tudjuk a beleépített tudást kiegészíteni. Én fizikus vagyok, tehát inkább az elméleti – a lézerterápiás és az optikai – hátterét adom ennek a munkának.

Piacra lépéskor már egyből fogászati célokra fejlesztett készüléket ,vagy más területről jött az ötlet, hogy a fogászati kezelésekre is alkalmas változat is legyen?

Nem fogászati célra kezdtünk el készüléket fejleszteni, hanem ahogy említettem, kozmetikai alkalmazásra. Később jöttek az orvosok nem is direktben hozzánk, hanem közvetítő cégen keresztül. Mivel Gáspár doktor fogorvos, szájsebész volt, nagyon gyorsan a fogászati területen – is – ott találtam magamat.

Amikor elkezdtem közvetlen kapcsolatba kerülni az orvosokkal, akkor vált fontossá számomra, hogy különböző hullámhosszúságú lézereket kell használni. Mert ha valaki egy lézerrel a szájban, a fülben vagy a csípőn, vagy a könyökön, vagy a térden dolgozik, az azt is jelenti, hogy különböző hullámhosszúságú lézereket kell használni. Ez egy nagyon fontos dolog, és sajnos ezt nagyon sok helyen nem tartják be a mai napig, nem is tudják igazán követni. Még azt is merem mondani, hogy egy csomó lézerárus nem is tudja, hogy mit jelent az, hogy a lézersugár hullámhossza.

Nagyon jó kapcsolatom alakult ki több orvossal is, akik el tudták nekünk mondani, hogy ők konkrétan milyen fénytovábbító vagy lézersugártovábbító eszközt igényelnek. Volt olyan fogorvos doktornő, aki lerajzolta nekünk, hogy neki az lenne jó, ha ilyen hosszú, ennyi, ilyen ívben meghajtott száloptika tartó lenne. Mivel kevés információt tudtunk adni a lézereinkhez, elég gyorsan elkezdtem szervezni, hogy legyen egy magyar nyelvű szakkönyv, ami akkor még nem volt. Dr. Horváth Judittal közösen összehoztuk az első ilyet, az volt a címe, hogy „Diódalézer vademecum”. Ebben a  könyvben sok minden benne volt arról, hogy hogyan kell a gyakorlatban alkalmazni a lágylézer-terápiát. A tartalmát dr. Hegyi Gabriella és dr. Nyitrai Tamás lektorálta. A későbbi kiadásokban már erősen bővült az írói gárda, elsőként dr. Kútvölgyi Ida (fogászat) és dr. Román Zoltán (gyerekgyógyászat) csatlakozott, majd később dr. Határ András (urológia), dr. Korchma Enikő (fogászat), dr. Mády Ferenc (traumatológia, spororvoslás), dr. Sandra Ferenc (mozgásszervi betegségek) is részt vett a munkában. Külön ki kell emelnem a biztonságtechnikai részt, melyet dr. Jung József fizikus írt, aki gyakorlatilag az egyetlen szakember, aki pontosan ismeri a lézerterápia biztonsági követelményeit.

A könyvet rövid időn belül újra, meg újra ki kellett adni, mert nagyon keresték. Ezek már bővített kiadások voltak, a szerzőgárda növekedésével együtt bővülő tartalommal. 

Ennek folyományaként aztán 1-2 év múlva saját lézertanfolyamot is indítottunk, amit a Semmelweis Orvosi Egyetem Családorvos Tanszéke akkreditált.

Tudomásom szerint a jelenlegi vállalkozási forma két értelemben is családi, elmondaná kérem ezt az olvasóknak, hogy ez mit is jelent?

A Kutató Intézet privatizálása óta több lépcsőben változott meg a tevékenységem vállalkozási formája. 2012 végén családi céget alapítottunk, amiben benne volt a menyem, Tanosné Bojtos Júlia, aki most a Gyógylézer Család Kft. ügyvezetője, feleségem, dr. Horváth Judit, és én, ilyen értelemben lettünk családi vállalkozás. Másrészt viszont az Optikop lézerek egy lézercsaládot alkotnak, amelyet mi fejlesztünk és gyártunk, és ez is indokolja a Gyógylézer Család elnevezést. Ma már annak, aki ezzel a dologgal komolyan foglalkozik, világos, hogy nem az a fontos, hogy én milyen elektronikai köntösbe öltöztetem azt a lézersugarat kibocsátó egységet, milyen dobozba rakom stb. Fontos ez is a biztonság szempontjából, meg hogy stabil legyen stb., de igazából az a fontos, hogy melyek azok a hullámhosszok, amelyek hatnak a beteg szervezetére, vagy az elváltozásra, magyarul tényleg gyógyítanak. Ilyen értelemben családnak tekinthetek minden olyan lézert, ami a piros tartományban, mármint a látható pirosban, tehát a 635-640-670 nm-es piros tartományban bocsát ki lézersugarat, illetve a 760-840 közötti közeli infravörös tartományban. Itt több olyan hullámhossz is létezik, amelyet bizonyos biokémiai molekulák szelektíven nyelnek el, és ezzel mindenféle biokémiát lehet végezni, ami aztán jót tesz a szervezetnek. Tehát ettől lettek a mi lézereink lézercsalád.

Kérem ismertesse, az első készülék történetét, az első lágylézer-készülék bevezetése óta milyen technológia váltás történt? Milyen készülékekkel egészült ki azóta a gyártás, mi most a legkelendőbb termékük?

Az első lágylézert, még talán 1989-ben készítettük, még kutatós koromban. Kezdetben volt a kisteljesítményű piros lézer, aztán lett a kisteljesítményű infralézer, aztán még egy változat, utána még egy változat, a teljesítmények folyamatos növelése mellett. Azóta a technológia drasztikusan megváltozott. Először megjelentek az egyre nagyobb teljesítményű és különböző hullámhosszokon sugárzó lézerdiódák. Magyarul: egyre jobban tudtunk idomulni ahhoz, hogy milyen területen, milyen hullámhosszt, milyen színt kívánt a gyógyászat.

A másik technológiai váltás elektronikai volt, mi az első mikroprocesszor vezérelte készülékünket valamikor a 90-es évek közepére készítettük el. Egy olyan lézerünk is van már, amelyik érintőképernyővel dolgozik, és most állítunk át további lézereket ilyen érintőképernyős üzemmódra.

A nagy újítás részünkről az volt, amikor kitaláltam, hogy az lenne a jó, hogy ha egy kezelőfejben benne lenne a piros lézer is, és az infralézer is. Ez volt kezdetben a Twiny nevű készülék. A probléma, amit meg kellett oldani, hogy a lézerdiódák igénylik, hogy kapjanak valami optikai irányítást a fényhez, mert eléggé széttartó a sugaruk, tehát azt össze kell szedni egy sugárba és ezen kívül meg kell oldani, hogy egyszerre, egy helyen jöjjön ki a két fény, mert annak van igazán értelme. Ezt azóta sem tudta senki megcsinálni ilyen kis méretben. Tulajdonképpen a fogorvosok kedvéért fejlesztettük, mivel azt olvastuk a szakirodalomban, hogy eredményesebb, ha egyszerre kezelnek a szájban a piros és infralézerrel.  Mondok egy triviális példát: van egy gyökérgyulladás, fölötte gyulladt az íny, és ha én egyszerre kezelem a két gyulladást, az szinergikus eredményhez vezet, vagyis jobban gyógyul mindkét gyulladás, mintha külön-külön, akár egymás után csinálom meg a kezelést. Arról nem is beszélve, hogy a páciensnek fele annyi időt kell ebben az esetben nyitva tartania a száját. 

Mai napig is gyártjuk ezt a készüléket. Az alap kombinált készülékünk az kézilézer, tehát akkuról vagy elemről működik. Van ennek az asztali változata, ahol van egy külön vezérlődoboz, és arra lehet csatlakoztatni egy kombinált kezelőfejet (meg további két kezelőfejet), ez a Combi 5G nevű lézerünk. Tehát ezek a lágylézerek. Ezen kívül van a Tricombi lézerünk, ami a sebészeti lézert és egy ilyen kombinált lágylézert tartalmaz. Ezzel a készülékkel a fogorvosi rendelőben alkalmazott lézer kezelések teljes köre lefedhető. Mind a három készülék a maga nemében unikális.

Régóta járnak kiállítani a hazai fogászati szektorban, esetleg megpróbáltak termékeikkel megjelenni a nemzetközi piacon is?

A nemzetközi piacon az első perctől kezdve kint vagyunk. A svájci piacra ugyanannak a cégnek a mai napig szállítunk, bár már kevesebbet. Kezdetben évi 200-at, de akkor Európában voltunk tízen lézergyártók, most vagyunk körülbelül 200-an. Nyilván akkora a konkurencia, hogy a kereslet egy-egy készülék iránt már csökkent mindenhol. De ott vagyunk a nemzetközi piacon az első perctől kezdve, és a régi svájci kapcsolatunk a mai napig forgalmazza a készülékeinket, amire elég büszkék is vagyunk.

A fogászat különböző szakterületei óriási léptékben változnak az utóbbi években, évtizedekben is. Gondolom a lézer iparági fejlődése is rendkívüli volt. Mit gondol, ez a fejlődés elsősorban a páciensek életminőségének a javulását segíti, vagy főleg a fogorvosok munkáját könnyíti? 

Azt nyugodtan mondhatjuk, hogy a páciensek élete is könnyebb lett a lézerek fejlődésével, az életminőségük javult, hiszen a teljesítmények növekedése következtében már nem tart olyan sokáig a lézeres kezelés, vagyis kevesebb időt kell a fogorvosi székben tölteni. Ezen túlmenően a jó hullámhosszok használata hatásosabbá tette a kezeléseket. És nem utolsósorban a fájdalom mértékén is jelentősen lehet csökkenteni, ami ugye tudjuk, hogy a fogorvostól félő emberek körében a legnagyobb problémát jelenti. Ezzel persze a fogorvosok munkája is könnyebb lett, hiszen, ha gyorsabban végez, akkor ugyanannyi idő alatt több kezelést is tud elvégezni.

A lézeres kezelés elsősorban a fogászati esztétikai kezeléseket segíti vagy más területeken is hódít már?

A lágylézer biológiai hatása miatt nagyon sokoldalúan alkalmazható a mindennapi fogorvosi gyakorlatban. Azok a fogorvosok, akik használják a lézereinket, szinte folyamatosan dolgoznak vele. 

A legfontosabb azonban, hogy a lágylézer kezelés javítja a páciens életminőségét és megkönnyíti, felgyorsítja a fogorvos munkáját. Tehát ebben az értelemben nem az esztétika az elsődleges terület a lézer kezelések esetében. Egyébként van egy nyolc részből álló mini videósorozatunk, ami pont arról szól, hogy a fogorvosok hányféleképpen, milyen sokrétűen, és szerteágazóan tudják használni a lézerkezelést. Akit érdekel, az meg tudja nézni a QR-kód leolvasásával. 

Elmesélné kérem, hogy szabad idejében mivel tölti szívesen az idejét, van esetleg hobbija?

Régen bridzseltem, és ez egy nagyon-nagyon erős elfoglaltságot jelentett, egy héten legalább 2-3 estét lefoglalt. De ha egy estét foglalt le, akkor is este 8-tól éjjel 2-ig. Szóval elég sok időt vett igénybe.

Manapság már nem bridzselek, a korom miatt sem, és elhalt ez a dolog bennem, nem vagyok már annyira motivált. Úgyhogy maradt az egyetlen hobbim, az olvasás. Rengeteget olvasok.

Laczkó Tamás