Szilikáttartalmú kalcium-foszfát kerámia alkalmazása sinus lift műtétek esetén

691

A fogaikat elvesztett betegek egyre nagyobb hányada szeretne magas igényszintet kielégítő fogpótlásokat, minél későbbi időpontra halasztaná vagy elkerülné kivehető fogpótlás elkészítését. A felső állcsont laterális régiójában a premoláris és különösen a moláris fogak területén igen gyakori a saját fogak korai elvesztése, és gyakran már fiatal életkorban igény jelentkezik implantációs fogpótlás elkészítésére. A kisőrlők területén több esetben előfordul, hogy elegendő csontkínálattal találkozunk, de a rágófogak régiójában ritkán marad annyi csontmagasság, hogy enosszeális implantátumokat zavartalanul be lehetne helyezni csontpótlás alkalmazása nélkül. Különösen az idősek között fordul elő gyakran a csonthiány kérdését megoldani képes sinus lift műtét szükségessége. A statisztikai adatok szerint a 90-es évek elején tapasztalt 30%-ról mára már 60%-ra emelkedett a 60 év felettiek által igénybe vett fogászati kezelések költségaránya.
A fogászati rendelők betegforgalmának, különösen pedig bevételének egyre nagyobb hányada az időskorúaktól származik. A modern fogászat egyik célja, hogy megfeleljen a legújabb társadalmi elvárásoknak, és időnként a divatirányzatoknak is. Ez utóbbiakban egyértelműen megfigyelhető tendencia, hogy egyre csökken a kivehető részleges vagy teljes lemezes fogpótlást igénylők aránya, és növekszik a fix pótlásra vágyók száma. Ez az egyik fontos mozgatórugója annak a fejlődésnek is, mely az arcüreg csontfeltöltésével végzett beavatkozások egyre gyakoribb elvégzését mint választható alternatívát biztosítja a pácienseknek, mellyel az implantátumok beültetésének feltételeit lehet biztosítani. Ezt tovább erősíti a médiában tapasztalható, az implantációt, a csontpótlást egyre szélesebb körben elfogadó vélemények ma már elsöprő túlsúlya.

Sinus lift

Gyakori kérdés, hogy szinte törvényszerű módon miért vékonyodik el a maxilla processus alveolarisa. Mint látjuk, sok esetben igen vékony ez a csontterület, gyakran papírvékonyságú, csontkínálata elégtelen implantátum behelyezésére. Az őrlőfogak elvesztése és a foghúzást követő csontfelszívódás a visszamaradt állcsont magasságát és szélességét egyaránt befolyásolja. Sőt, minden egyes foghúzás után a sinus nyálkahártyával összenőtt csonthártya is fokozott osteoclast-aktivitást fejt ki. Így tehát ebben a zónában a csontvesztés mindkét oldalról megindul, nagyobb mértékben a gerinc irányából, és kisebb intenzitással a sinus maxillaris basalis irányából, ami jelentősen befolyásolja a csontvastagságot.

A speciális anatómiai viszonyok és az ér- és idegképletek, üregek területeinek kikerülése már az esetek egyre nagyobb részében nem jelent megoldhatatlan technikai problémát az implantológiai munkában. A megfelelően széles, de vertikálisan kevés csonttal rendelkező fogatlan felső állcsontgerinc növelésére a sinus maxillaris basalis nyálkahártyájának megemelése és csontpótló anyag elhelyezése az esetek jelentős részében kivitelezhető és jó eredménnyel alkalmazható eljárás.

A sinus lift technika ismert előnyei: mellőzhető a membránok alkalmazása, relatíve kevés addíciós anyagot kell felhasználni, a műtéti trauma viszonylag könnyen elviselhető, és kiváló terápiás alternatíva ott, ahol néhány milliméternyi csontmagasságot szeretnénk nyerni, elvégezhető idős betegeken is.

A sinus basalis augmentációja olyan eljárás, amivel megfelelő minőségű csontot nyerhetünk az implantátum számára. A csontmagasságban elért nyereség elérheti a több cm-t, ahol a maradék csontvastagság a 2 mm-t sem éri el, elegendő csontvolument érhetünk el az implantátum megfelelő rögzítéséhez.

A sinus lift technikák úgy váltak kivitelezhetővé a csontpótló anyagok egyre tökéletesebb kifejlesztése mellett, hogy új és új koncepciójú és formatervezésű implantátumokat terveztek. Szélesebb átmérőjű (3,8 mm-nél nagyobb) és lekerekített apexszel rendelkező implantátumokat készítettek. Ami az implantátum formáját illeti, kétféle csavarimplantátum vált be a gyakorlatban: a nyaki harmadban kiszélesedő, tölcsérszerű és a lépcsőzetes csavar. Ezek lehetővé tették azoknak a biomechanikai elveknek a betartását, melyeket minden esetben tiszteletben kell tartani, amikor sinus-lift augmentációs műtétet végzünk. Az augmentációs segédanyagok mind tökéletesebb és minőségileg igényesebb formában történő megjelenése olyan felszívódó újabb és újabb addíciós anyagot kínálnak a felhasználónak, melyek alapfeladatuknak megfelelően csontszövetté alakulnak.
Bratu–Karancsi–Matekovics felhívják a figyelmet arra a szemléletváltásra, mely a csontpótló és regeneráló anyagok segítségével az „Implant follows bone function and anathomy” koncepció átadta a helyét egy merőben új elgondolásnak: a „Bone follows implant function and anathomy” elvnek, miáltal lehetővé vált az implantátum elhelyezése szinte bármelyik anatómiai régióban. Az optimális primer stabilitás lehetővé tette az implantátumok elhelyezését ott is, ahol a csontsűrűség D3–D4 volt. Az első augmentációs műtétet, ahol a basalis nyálkahártya megemelésével egy laterális ablakon keresztül történt a behatolás, 1970-ben végezték (Tatum). Summers javító szándékkal változtat magán a technikán, és 1994-ben bevezeti a zárt sinus-lift műtéti módszerét. A sinus maxillaris basalis nyálkahártyájának megemelése, mint ismeretes, két módszerrel kivitelezhető. A zárt arcüreg beemelésének módszere: az implantátum fészkének kialakításakor előfúrókkal csak az arcüreg alatti állcsontgerinc kortikális lemezéig fúrunk, majd azt beszakítva a nyálkahártyát beemeljük. A nyitott módszernél a laterális ablakon át történik a behatolás. Ez utóbbi az atrophia fokától függően kétféleképpen történhet. Ha a csont vertikális magassága legalább 5-6 mm, akkor egyszerre végezzük az augmentációt az implantátum behelyezésével. Abban az esetben, ha a csont magassága 2-5 mm, akkor a sinuslift beavatkozást csak a csontpótló anyag behelyezésével végezzük, és az implantációt egy későbbi időpontra halasztjuk. Az 1-es és a 2-es csoportba tartozó eseteket ajánlatos a zárt arcüreg-beemeléses technikával implantálni, a 3. csoportba tartozókat autogén csontaugmentációval, külső, nyitott módszerrel kell operálni, amíg a 4. esetcsoport megoldása első lépésben saját csontbeültetéses augmentációval, majd 6-9 hónap múltával az implantátum behelyezésével történik. A zárt arcüreg-beemeléses technika előnyei: gyors, egyszerű műtéti eljárás, minimális trauma, optimális gyógyulás, és az idült arcüreggyulladásban szenvedő betegeknél is kivitelezhető.

Csontpótlás

A szájsebészet és a fogászati implantológia egyik napirenden levő problémája, hogy a fogeltávolítást követően a processus alveolaris leépülése olyan morfológiai változásokat eredményezhet, amelyek egy adott állcsont régióban morfológiai okok miatt gátat szabhatnak a műgyökér beültethetőségének. Így az előrehaladott involúciós esetekben csontpótlásra (augmentációra) van szükség ahhoz, hogy a sorvadt állcsontgerinc a recipiens csont mennyisége és minősége tekintetében megfeleljen implantációs célokra. Augmentációs célokra számos biokompatibilis anyag használatos.


Az elmúlt évtizedben megfigyelhető, hogy különösen a fogászati implantáció és a parodontológia fejlődésével a fogászat, szájsebészet területén szinte robbanásszerűen növekvő igény mutatkozott az elpusztult csont pótlására. Egyre több esetben orvos és beteg célja közös az eredetihez hasonló morfológia helyreállítása. A csonthiányok feltöltésére különböző emberi vagy állati eredetű, illetve szintetikus anyagok terjedtek el. Már elöljáróban azonban megállapíthatjuk, hogy a jelenleg alkalmazott módszerek közül egyik sem tökéletes. A szivacsos agyvelősorvadástól (BSE) való félelem miatt manapság sokan vonakodnak bovineredetű anyagot alkalmazni. Talán ez is oka annak, hogy a szintetikus úton előállított csontpótló anyagok használata iránt az utóbbi években jelentősen megnőtt az érdeklődés.

Szintetikus csontpótló anyagok

A közkedvelt szintetikus anyagok egyike a fázistiszta ß-trikalciumfoszfát (ß-TCP), állatkísérletek és klinikai eredmények szerint is előnye, hogy sem maga az anyag, sem a bomlásterméke nem toxikus, nem tartalmazhat vírust, priont vagy egyéb proteint. Szövetbarát, és átépülését nem kísérik gyulladásos tünetek. A tiszta béta-trikalcium-foszfátok (TCP-β), mint a Cerasorb, szintén széles körben használatos osszeokonduktív anyagok. Kémiai tulajdonságaiból adódóan az új csont képződése során gyorsan és teljesen felszívódik.

Nagy reményeket keltett bevezetésekor a trombocitagazdag vérplazma (Platelet Rich Plasma, PRP), mely a csontosodást különböző faktorai által elősegítheti. Az irodalomban azonban eddig nem találtunk olyan adatot, amely egyértelműen bizonyította volna a PRP és a szintetikus csontpótlók együttes kiemelkedően kedvező hatását.

A xenograft csontpótló anyagok elsősorban bovineredetű bioanyagok, amelyek általában csak kalcifikált mátrixból állnak. Egyik képviselőjük, a Bio-Oss biztonságosan alkalmazható, hatékony xenograft, amely 75-80%-os porozitású, deproteinizált és sterilizált bovincsontszármazék. Rendkívül jó osszeokonduktív tulajdonságokkal rendelkezik.

A kalcium-foszfát-tartalmú cementek (CPC, pl. Vitalos) rövid idő alatt megszilárdulnak, így ezáltal térhálót képeznek az újonnan képződő csont számára.

Csontpótlók fontosabb tulajdonságai

A mai modern csontpótlók használata lehetővé teszi, hogy a spontán gyógyulással ellentétben, ne hegesedéssel és ne kötőszövetes átépüléssel, vagyis implantációs szempontból értéktelen szövetek képződésével jöjjön létre a regeneráció. A beültetésre kerülő anyagnak számos feltételt kell teljesítenie. Nem károsíthatja a befogadó szervezetet, nem tartalmazhat semmilyen fertőző ágenst, és így természetesen nem vihet át semmiféle fertőzést. Lehetőség szerint teljesen felszívódva apránként adja át helyét a képződő új csontszövetnek, és ennek üteme szinkronban legyen. Érvényesüljön a remodelling elve, azaz az eredetihez hasonló csont képződjék. Ne lassítsa, lehetőség szerint pozitívan, oszteoinduktív módon befolyásolja a csontosodást. Ne képződjön ott hatására csont, ahol eredetileg (pl. a periosteumon kívül) nem volt.

A saját csont alkalmazása számos csontpótlási eljárás esetén ismert, és már több mint 50 éve jó eredménnyel alkalmazható, ugyanakkor egyre fokozódó a jelentkező igény a szintetikus csontpótló anyagok különböző típusai iránt. Az évtizedeken keresztül sikeresen alkalmazott marhacsont jelentős mértékben kiszorult a gyakorlatból a szivacsos agyvelősorvadás (BSE) miatt, így a figyelem inkább a szintetikus anyagok felé fordult.

Szilikáttartalmú kalciumfoszfát kerámiák jelentősége a csontpótlásban

A természetes és a szintetikus kalcium foszfát kerámiák alkalmazása jelentős alternatívaként jelent meg a csontpótlásban. Ezen anyagok csoportja közel áll mind ásványianyag-összetételében, tulajdonságaiban, mind pedig mikroarchitektúrájában az emberi szivacsos csonthoz, és magas affinitást mutat a fehérjékhez. A gyakorlatba bevezetett kalciumfoszfát anyagok kémiai összetételük szerint lehetnek hidroxiapatitok (HA), béta-trikalcium-foszfátok (B-TCP), bifázisos kalcium-foszfátok (HA és B-TCP kombinációja) és kalciumhiányos apatit formátumok. Ugyanakkor az irodalomban leírásra kerültek olyan módosítási eljárások is, melyek szerint jelentősen megváltoznak az anyagok biológiai tulajdonságai egyegy összetételbeli változtatás eredményeként. Így az egyik ilyen sikeres változtatás a foszfátionnak szilikátionnal való helyettesítése (Si-CaP), mely új tulajdonságú anyagot eredményezett, és kedvező tulajdonságairól számoltak be a csontképzésben. Ennek az új tulajdonságokkal rendelkező anyagnak az előnyös jellemzői között szerepel a felgyorsult fehérjekötés létrehozása, mely magában foglalja egyben a sejteknek a gyorsabb csontpótló anyaghoz kötését. Ugyancsak előnyös a kifejezettebb osteoblast differenciációt létrehozó hatás, az erősebb extracelluláris mátrix formációt okozó effektus is. Mindezek sokkal kedvezőbb hatások ahhoz képest, ahogyan a szilikát nélkül alkalmazott kalcium- foszfát viselkedik.

A szilikát összességében fontos szerepet játszik a metabolizmus gyorsításában, ezáltal az új csont kialakításában. Az Actifuse Si-CaP (Actifuse Synthetic Bone Graft, ApaTech Ltd. Elstree UK.) egy ilyen különleges kerámiaanyag, melyben bizonyos mértékig a foszfátiont (PO4) helyettesíti a szilikátion (SiO4). Ez a szilikáttal helyettesített forma az anyag össztérfogatának 0,8 súly %-ában van jelen. Állatkísérletes modellben nyúlcombcsonton bizonyították a vaszkularizáció felgyorsulását és a megnövekedett csontappozíciót. Hasonlóképpen birkák csípőcsontján végzett vizsgálatok is ezeket, valamint a biomechanikai tulajdonságok jelentős javulását mutatták a szilikát alkalmazása esetén. A csontosodás mértéke, sikeressége a szilíciumtartalmú anyag alkalmazása esetén magasabb volt, mint anélkül. Az állatkísérletes tapasztalatok elsősorban arra a kedvező tulajdonságra mutatnak rá, hogy a szilikáttartalmú kalcium-foszfát legfontosabb előnye, hogy az anyag csontba helyezését követően azonnal a fehérjemegkötő tulajdonságánál fogva magához köti a fehérjeanyagokat és az osteoblastokat. Szövettani vizsgálatokkal igazolták, hogy rendkívül kedvezően serkenti az osteoblastok aktivitását, proliferációját, valamint az extracelluláris mátrix termelődését oly módon, hogy elősegíti a csontszerkezet természeteshez nagyon hasonló architektúrájának kialakulását.
A megfelelő csontforma kialakulása hamarabb következik be a szilikáttartalmú anyaggal, mint anélkül, és arra is rámutattak, hogy a lemezes csontszerkezet kialakulása hamarabb játszódik le a szilikáttartalmú anyaggal, mint anélkül. A teljes csontosodás a szilikáttartalmú anyag esetén hamarabb játszódik le, mint más szintetikus csontpótlók esetén, és a kialakult csont strukturális felépítése is sokkal jobban hasonlít az élő eredeti saját csontéhoz, mint más csontpótlók esetében. Sokan a szilikáttartalmú kalcium-foszfát csontpótló alkalmazása során azt tapasztalták, hogy alkalmazása annyira kedvező, hogy szinte ekvivalens az autograftéval. A vizsgálatok tapasztalatai során megfigyelhető volt, hogy megfelelően formálható az anyag, és ez is felgyorsítja a csont kialakulását, serkenti a csontnövekedést, ezt segíti továbbá az is, hogy optimalizált porozitással rendelkezik.
Elsősorban a gerincgyógyászatban gyűjtött tapasztalatok bizonyítják, hogy rendkívül könnyen kezelhető az anyag, mellyel jelentős műtéti idő takarítható meg, mert nem hullik szét az anyag alkalmazása közben. Jól keverhető saját csontforgáccsal is. Szintén az operáló orvos biztonságos munkáját szolgálja, hogy öblítés hatására nem folyik szét a megfelelő helyre helyezett anyag, nem mosódik ki az applikált helyről, hanem odatapad a kívánt felszínre. Az izom vagy nyálkahártya enyhe nyomása nem mozdítja ki a helyéről. Nem figyelték meg migrációját, nem vándorol el a behelyezési helyszínről. Más hasonló szintetikus anyaggal megegyezően, nem fordulhat elő betegségek átvitele, nem okoz immunológiai problémákat.

Az Actifuse ABX (1. ábra) az előírt nemzetközi minősítésekkel (CE stb.) rendelkezik, a hidroxilapatit szilikáttartalma 0,8%. A teljes porozitás 80%, az anyag vizes hordozón kerül kiszerelésre. A granulátumok mérete 1-2 mm, az anyag 1,5 ml – 2,5 ml – 5 ml és 10 ml kiszerelésben kerül forgalomba előre töltött, sterilen csomagolt fecskendőben.
A gyártó legfontosabb ajánlása szerint összességében több csont termelődése figyelhető meg rövidebb idő alatt, mint más kalcium-foszfát csontpótlók esetén, melyek nem tartalmaznak szilikátot. Az indikációk között szerepel, hogy alkalmazható csontpótlóként csont, vagy szivacsos állományú allograft vagy autograft helyett. Elsősorban kis terhelésnek kitett mechanikai környezetben ajánlott, a tipikus sebészi alkalmazásai: csontüregek feltöltése (ciszta, tumor, törést követően, csontplasztika stb.), valamint gerincfúziós műtétek esetében. Ugyanakkor az eredeti gyári ajánlás szerint nem célszerű alkalmazni merev tartócsont helyettesítésére, amely nyomásnak, csavarásnak, nyírásnak vagy hajlításnak van kitéve, mivel ezen alkalmazásokra vonatkozóan kevés tapasztalat áll rendelkezésre. Alkalmazható önállóan vagy saját csonttal keverve, allograft csontgranulátumhoz keverve. Továbbá keverhető saját vérrel, fiziológiás sóoldattal, csontvelővel egyaránt (2. ábra).

Kockázatok: hasonlóan a többi allograftokhoz előfordulhat fertőzés, graftfölbomlás, a csontosodás elmaradása, késedelmes összenövés, a műtét megismétlésének szükségessége stb.

Az ellenjavallatok között szerepel a csontpótló anyag direkt azonnali terhelése, infekcióban való alkalmazása, valamint amikor a behelyezett anyag biztonsággal nem fedhető. Nem ajánlott továbbá nem megfelelő vérellátású, erezettséggel rendelkező helyeken. További ellenjavallat, ha a beteg kóros anyagcseréje veszélyezteti a csont regenerálódását, életvitele veszélyezteti a klinikai eredményt, vagy csontregenerálódást lassító gyógyszereket szed.

Az emberi alkalmazás legszélesebbterületét a gerincgyógyászati terület adja. 2005-től sorozatban jelentek meg a gerincműtétek során szerzett egyre jobb tapasztalatok a szilikát alkalmazása esetén. Sztomatológiai területen eddig még kevés tapasztalat áll rendelkezésre.

Klinikai alkalmazás

2009. január 1. és 2011. március 5. között alkalmaztuk sinus lift műtét esetében 5 páciens esetén egyoldali, 7 páciens esetén kétoldali, vagyis összesen 12 beteg esetén 19 sinus emelést végeztünk Actifuse alkalmazásával. A betegek közt 7 nő és 5 férfi szerepelt, a legfiatalabb 35 éves, a legidősebb 81 éves, átlagéletkoruk 58,2 év volt. A beavatkozások során a megemelt sinusba 1 esetben 1 implantátumot, 5 esetben 2 implantátumot, 12 esetben 3 implantátumot, 1 esetben 4 implantátumot helyeztünk az adott sinus területére, vagyis 51 db implantátum került ily módon behelyezésre. Az implantációt minden esetben a sinus lifttel egy ülésben végeztük, ha kétoldali műtét volt, az is egy ülésben történt. Az implantátumok között 8 db Semados, 10 db MIS Seven, 33 db AB Dental került alkalmazásra. Valamennyi kétfázisú eljárás szerint került alkalmazásra. A műtéteket valamennyi esetben helyi érzéstelenítésben végeztük, melynek során a gerincélen vezetett metszésből feltártuk a maxilla processus alveolaris gerinc és buccalis fal területét. Gyémánt gömbfúróval csontablakot készítettünk, majd a sinus nyálkahártyát tompán leválasztottuk. Az implantátumok csontágyát elkészítettük a megfelelő furatok kialakításával, miközben a sinus nyálkahártyát tompán elemeltük. A furatok elkészítését követően a csontpótló anyagot az előre feltöltött fecskendőkből a sinus nyálkahártya és a csontos fal közé juttattuk, ott eligazítottuk. Saját csontból gyűjtött csontforgácsot adtunk a csontpótló anyaghoz annak adagolása közben. Ezután behelyeztük az implantátumokat, majd tömörítettük a csontpótló anyagot. Varratokkal zártuk a sebet. A műtétet követően 6 hónappal a protetikai munkát megkezdtük. Valamennyi ezen esetben a sinuslifttel egy ülésben végzett implantációt alkalmaztunk. Az 51 behelyezett implantátumból 1 db-ot veszítettünk el, melynek stabilitása a zárócsavar eltávolításakor nem volt megfelelő. Ezen a területen a sinus csontalapja mintegy 1,5-2 mm vastagságú volt, és ez nem bizonyult elegendőnek. 50 db-ot sikeresen felhasználtunk a fogpótlások elkészítésére.

Esetek

1. eset: SR 64 éves nőbeteg a bal felső őrlőfogak területén meglevő foghiány miatt döntött a sinus lift és két darab enossealis implantátumra épített hídpótlás mellett. A műtét előtti OP-felvételen (3. ábra) megállapítható, hogy a csontkínálat 5 mm. Az arcüreg laterális falán elkészítettük a csontablakot (4. ábra), elemeltük a sinus nyálkahártyát, majd 2 db AB Dental 4,2 mm átmérőjű és 11,5 mm hosszúságú implantátum részére csontágyat preparáltunk. Az 1,5 ml-es fecskendőben kiszerelt Actifuse tartalmát több részletben juttattuk a nyálkahártya és a csontfal közé (5. ábra), közben saját csontforgácsból adagoltunk a csontpótló anyag közé. Műtét közben tapasztalható, hogy a csontpótló kocsonyás, ragadós konzisztenciája miatt igen jól odatapad a csontfelszínhez (6. ábra), könnyen eligazítható, és ott marad a helyén. Az implantátumok behelyezése megtörtént (7. ábra), miközben azok úgy tömörítették a csontpótlót, hogy abból anyag nem távozott a csontablakon keresztül, helyén maradt. Sebzárás előtt látható (8. ábra), hogy a csontpótló anyag ragacsos masszája belesimul, és mintegy hermetikus zárást biztosít a csontablakban. A műtét után elkészített röntgenfelvételen (9. ábra) látható az implantátumokat körülvevő csontpótlás.

2. eset: VT 48 éves trombitaművész jobb felső második kisőrlője és a molárisai hiányoztak. A csontkínálat a panoráma röntgenfelvételen (10. ábra) 2-5 mm közöttinek mutatkozott. A terv sinus lift és 3 darab implantátum behelyezése. Nagy figyelmet igényelt a műtéti időpont megválasztása, mivel a páciens nemzetközi koncertkörútjain a sinus zárást követő fúvási tilalom következtében tartósan kiesik a munkából.
A csontablak elkészítése: 3 darab MIS implantátum behelyezése (4,2- 10, 4,2-10, 5,0-8 méretek) után 1,5 ml Actifuse behelyezését végeztük (11. ábra). A csontpótlóval mintegy beragasztani lehetett a csontablak nyílását, melyet fontosnak tartottunk a fúvós hangszerhez való mihamarabbi biztonságos visszatérés lehetősége miatt.
4 hetes fúvási tilalmat követően a művész zavartalanul kezdte meg a fúvós hangszer használatát. 6 hónappal az implantációt és csontpótlást követően (12. ábra) fémkerámia pótlást készítettünk.

3. eset: GX 33 éves nőbeteg jobb felső 6-os fogát 3 évvel ezelőtt távolították el. Szerette volna elkerülni saját természetes fogainak lecsiszolását, és emiatt implantációs pótlást kért. A csontkínálat 3-4 mm volt (13. ábra), emiatt sinus liftet és AB Dental 5,0-10 méretű implantátumot helyeztünk be (14. ábra). A csontpótláshoz Actifuse anyagot használtunk. 6 hónap elteltével a beteg fémkerámia koronát kapott (15. ábra).

4. eset: BG 56 éves férfibeteg mindkét oldali felső lateralis régióban meglevő hiánya miatt került kétoldali sinus lift műtétre (16. ábra). Mindkét oldalon a csontkínálat 2-5 mm volt a foghiányos területen. Műtét során a jobb oldalon két darab (4,2-11,5 és 4,2-10 méretű) a bal oldalon három darab (3,75-11,5, 3,75-10 és 3,75-10 méretű) AB Dental implantátumot helyeztünk be Actifuse oldalanként 1,5 ml csontpótló anyag alkalmazásával (17. ábra). A fogpótlást 6 hónappal később fémkerámia hidakkal végeztük (18. ábra).

Következtetések
12 beteg, 17 nyílt sinus lift műtétje során 51 implantátum behelyezése kapcsán szereztünk tapasztalatokat a szilikáttartalmú Actifuse csontpótló anyag alkalmazásával. Felhasználása során számos műtéttechnikai előnyt láttunk. Elsődlegesen a könnyű kezelhetőség teszi gyorsan és pontosan alkalmazhatóvá. Ahová helyezzük az anyagot, az a csontfelszínen ott megragad, ha eltoljuk a sinus alapon előre- vagy hátrafelé, az ott megrögzül és helyén marad. Az implantátumok behelyezését követően oly módon elsimítható és a falakhoz applikálható, hogy még a fúvós hangszeren játszó művész esetén is nagy biztonságot jelentő arcüregi csontfal nyílásának „beragasztása” volt elvégezhető segítségével. A műtétet követően eddigi tapasztalataink szerint 6 hónapi várakozást követően az anyaggal kapcsolatos komplikációk, szövődmények nem fordultak elő. Az 51 behelyezett implantátumból egyet veszítettünk el. Az anyaggal eddig kevés tapasztalat volt, melynek során erőbehatásnak kitett területen szerzett tapasztalatokról számoltak be, de eddigi megfigyeléseink kedvezőnek bizonyultak a 6 havi várakozást követően a dentalis implantológia területén. Az Actifuse anyaggal a korábban elsősorban gerincsebészeti területen végzett alkalmazás igen kedvező tapasztalatai mellett saját fogászati implantológiai eseteink is alátámasztják annak kedvező alkalmazhatóságát.

Összefoglalás
Tapasztalatunk az Actifuse szilikáttartalmú kalcium-foszfát kerámia alkalmazásával rendkívül kedvező volt ezen nyílt sinus lift műtétek kapcsán. Különösen jó tulajdonsága az anyagnak a jó kezelhetőség, az előre töltött steril fecskendőből a gyurmaszerű konzisztenciájú anyag könnyen és a szétszóródás veszélye nélkül jól adaptálható a kívánt helyre. Ugyancsak előnyös, hogy a ragacsos felszínű adagok a csontfelszínhez tapadnak, ott maradnak, és nem mozdulnak el a környezetükbe. Hátránya, hogy a 1,5 ml-es fecskendőben kiszerelt anyag ott alkalmazható kedvezően, ahol legalább ennyi anyagra szükség van, kisebb kiszerelésben nem forgalmazzák. Ugyancsak kedvezőek cysta műtétek, fogextractiót követő csontpótlás és egyéb implantológiai beavatkozások során szerzett eddigi műtéti tapasztalataink.

Irodalom
Bratu, A. E., Karancsi, O. L., Matekovics G.: A felső állcsont sorvégi foghiányának protetikai rehabilitációja zárt sinus lift műtéttel és enosszeális implantátummal. Gáspár, L., Toldi F.: ImplantIndex. Dental Press kiadó 2008. 126–131.
Hardenbrook., A., Lombardo., B.: Silicate substituted calcium phosphate as a bone void filler after kyphoplasty ina young patient with multiple compression fractures due to osteogenesis imperfecta variant. Neurosurg Focus 21(6): E9, 2006
Hing K. A., Wilson L. F., Buckland T.: Comparative performance of three ceramic bone graft substitutes. The Spine J. 7,475-490, 2007.
Jenis, L. G., Banco, R. J.: Efficacy of Silicate-Substituted Calcium Phosphate Ceramic in Posterolateral Instrumented Lumbar Fusion. Spine. 35(20):E1058-E1063, September 15, 2010.
Kovács K.: Vérlemezke-gazdag vérplazma hatása a szintetikus csontpótló anyag (béta-trikalcium-foszfát) által kiváltott csontosodásra (összehasonlító vizsgálat kutyák csontképződése során). PhD tézisek, Budapest 2004.
Matusovits D.: Dentális implantátumok osszeointegrációjának és irányított csontregenerációban használt bioanyagok csontképződést segítő hatásának vizsgálata. PhD tézisek, Szeged, 2009.
Wheeler, D. L., Jenis L., G., Kovach M., E.: Efficacy of silicated calcium phosphate graft in posterolateral lumbar fusion in sheep. The Spine J.7,308-317, 2007.

Dr. Gáspár Lajos