Dr. Fráter Márk PhD, M.Sc., a Szegedi Tudományegyetem Fogorvostudományi Karán a Konzerváló és Esztétikai Fogászati Tanszék Bolyai János Kutatási Ösztöndíjas egyetemi adjunktusa, a Konzerváló fogászat és fogpótlástan, az Endodoncia szakorvosa, továbbá Egészségügyi szakfordító és tolmács, Kórházhigiénikus és Infekciókontroll szakember, valamint Orvos-közgazdász szakvégzettséggel is rendelkezik. Az SZTE Klinikai Orvostudományi Doktori Iskola témavezetője, rendszeresen tart előadásokat és hands-on kurzusokat, publikációs tevékenysége jelentős. Számtalan szakmai díj birtokosa.

Egyetemi tanulmányainak befejezés után miként alakult az élete, a „hogyan tovább” útján elsősorban mi motiválta?

Több tényező együttes hatása miatt lettem a végzésem után, nappali tagozatos PhD-hallgató. Döntésem egyik fő pillére a kutatás iránti alázat volt. Már hallgatói éveim alatt is végeztem kutatói tevékenységet a „Tudományos Diákkör” keretein belül, és ez akkor nagyon megtetszett nekem. Jó érzéssel töltött el egy adott témának alaposan utána nézni, méréseket végezni, majd a kapott eredményeket másoknak prezentálni. Ezen felbuzdulva eldöntöttem, hogy később szeretnék olyan szakterületeken kutatni, amelyek klinikusként érdekelnek, és/vagy nem találtam ezekre egyértelmű választ az irodalomban. Egy másik fontos pillér, az egyetemi pálya iránti vágy volt. Édesanyám osztályvezető főorvos volt hosszú ideig a Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert Klinikai Központjában, aki mindig motivált abban, hogy egyetemi oktató legyek. A 3. pillér pedig az oktatás iránti vágy volt, amely bizonyos mértékben kapcsolódik az első kettőhöz. A PhD tanulmányok mellett elkezdtem 1-1 napot dolgozni Budapesten és Szegeden magánrendelőkben, ahol konzerváló fogászati- és endodonciai beavatkozásokat végeztem. Így a heteim a klinikai/rendelői betegellátás, a kutatás és tanulás együttesével teltek, melyet mai napig a legideálisabb kombinációnak tartok.

Az adhezív restauratív fogászat, majd az endodoncia szakterülete mellett miként, esetleg kinek a hatására döntött?

Már hallgatóként is ez a terület vonzott leginkább, részben az adhezív fogászatban végbement forradalom, részben pedig az endodonciát ölelő misztikum miatt. Véleményem szerint, amikor valaki egy szakterület iránt elkötelezi magát, akkor az csak részben tulajdonítható a terület iránti érdeklődésének. A döntésben mindig jelen van egy (vagy több) személyhez köthető impulzus is, azaz valaki kell, akit példaképnek tekintünk. Ennek természetesen az ellenkezője is igaz, egy nem szimpatikus karakter egy életre eltántoríthat valakit egy adott területtől. Az én esetemben hallgatóként a legmeghatározóbb példakép Gerlóczy Pál tanár úr volt, akit méltán nevezhetünk az esztétikai fogászat atyjának hazánkban. Legalább ennyire meghatározó szerepe volt Forster András kollégámnak, oktatómnak is a hallgatói és PhD-hallgatói éveim során, aki folyamatosan buzdított, hogy soha ne elégedjek meg a jelenlegi tudásommal. Mai napig hálás vagyok nekik. Ugyanakkor, akinek a legtöbbet köszönhetem, az a témavezetőm, Nagy Katalin professzor asszony, aki egész pályám során támogatott minden szakmai elképzelésemben.

Szakmai ismereteinek a bővítése érdekében külföldi tanulmányutakon is részt vett. Hol szerzett meghatározó ismereteket?

4. éves hallgatóként pályáztam meg és nyertem el a W.T. Reiche tanulmányutat Wolfsburgba. A tanulmányút során egy igen nívós, külföldi magánklinikán vehettem részt hands-on képzéseken, és figyelhettem testközelből a betegellátást. Bár ez egy főleg implantológiai profilú rendelő volt, de én szinte az időm minden részét a rendelő endodontusa mellett töltöttem.

Utólag visszagondolva, ekkor döntöttem el, hogy endodonciával akarok foglalkozni. A másik meghatározó élményem az volt, amikor PhD-hallgatóként Nagy Katalin professzor asszony támogatta, hogy elmenjek Amerikába, Pennsylvania-ba Syngcuk Kim professzorhoz endodonciai mikrosebészet képzésre. Ezt követően kezdtük el kialakítani a szegedi Fogorvostudományi Karon az endodonciai mikrosebészetet, mind az oktatásban, mind a betegellátásban.

Egyetemi oktatómunkája mellett jelenleg hol végez gyógyító tevékenységet, és elsősorban mely szakterületeken?

2014. óta dolgozom Szegeden, a HighDent Fogászaton. Régi vágyam volt, hogy olyan rendelőben dolgozhassak, ahol a specializáció egy csapaton belül maximálisan megvalósul, azaz a csapat tagjai egy adott, jól meghatározott szakterületért felelnek. Egyetlen ember nem érthet mindenhez, magas szinten. Véleményem szerint ez a filozófia elengedhetetlen a modern, minőségi orvoslásban és fogászati betegellátásban egyaránt. A rendelőben én a szakirányomnak megfelelően dolgozom, azaz a restauratív fogászati és endodonciai beavatkozásokat végzem el. Munkám és a napi adminisztráció során a Flexi-Dent van a segítségemre amivel jó dolgozni.

Gyakori előadásainak, hands-on kurzusainak témáiról kérdezem, hallhatnánk ezekről? Mikorra tervezi kurzusán a személyes találkozást, hogy látja, mikor lehet az érdeklődők jelenlétében újra képzést tartani?

Posztgraduális előadásaim témája főleg a vitális- és gyökérkezelt fogak restaurálása, valamint megerősítése. Ez a témája az általam vezetett kutatócsoport kutatásainak is, fókuszban a modern rövid üvegszálas anyagokkal. Az adhezív fogászat rohamos fejlődése lehetőséget teremtett új, adhezíven rögzülő restauratív anyagok megalkotására. Emellett egyre többet tudunk meg a restaurált, valamint az egészséges fogak biomechanikájáról, idővel bekövetkező sikertelenségéről, és az ezekhez vezető okokról. Mára sikerült számos szituációban bizonyítani a rövid üvegszálas anyagok előnyeit a hagyományos kompozit tömésekkel szemben. Emellett sikerült megalkotnunk olyan direkt restauratív technikákat, melyek részben egyszerűbbé tehetik a fogorvosok mindennapjait, részben pedig sikeresen meg tudják erősíteni a kezelt fogat, növelve a fog sikerességét és túlélését, ezzel a páciens érdekeit szolgálva. Az igazi izgalmat az rejti, hogy a rövid üvegszálas kompozitok alkalmazásával úgy tűnik, drasztikusan sikerül kitolni a direkt-indirekt restaurátumok közötti „indikációs határt” – a direkt restaurátumok javára. Ez, mondanom sem kell, hogy számos előnyt jelenthet mind a fogorvosra, mind a páciensre nézve.

A digitalizáció és az online tér nagy segítséget jelent a posztgraduális oktatásban, ugyanis az elméleti előadások, képzések teljes mértékben elérhetőek, sőt, még újak is alakultak, az új szituációnak megfelelően. Véleményem szerint csak akkor szabad majd személyes jelenléttel posztgraduális kurzust, oktatást tartani, amikor a járvány mutatói kedvező irányba alakulnak, az átoltottság tovább nő, és még ekkor is, a jelenlegi, szigorú infekciókontroll előírásainak a betartása mellett képzelnék el egy kisebb vagy nagyobb rendezvényt. Én ezeket az elveket fogom később is követni, mindannyiunk érdekében. Nagy reményeket fűzök a lehetséges augusztus végi/szeptemberi/októberi rendezvényekhez, de ez csak fegyelemmel és felelőségteljes viselkedéssel lehetséges.

Előadásaival, kutató munkájával és értékes publikációs tevékenységével számtalan díjat, szakmai elismerést elnyert. A teljesség igénye nélkül: Körmöczi pályadíj, Losonczy György szobor-díj, Új nemzeti Kiválósági Program fiatal pályadíj. Tudom, nehéz lenne rangsorolni, de mégis, melyikre a legbüszkébb?

Mindegyik elnyert díjra rendkívül büszke vagyok, és hatalmas megtiszteltetés számomra, hogy a nekem odaítélő bizottságok/kollégák megtisztelnek a bizalmukkal. Ezek igen fontos visszaigazolások számomra, hogy jó az irány, amelyen járok. Mégis, ha szabad, kettőt kiemelnék. Az egyik a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj, melyet a Magyar Tudományos Akadémia ítél oda. Ezt fogorvosként megkapni, elmondhatatlan érzés, többek között azért is, mert itt nincs külön fogorvostudományi szekció. Világosan emlékszem, hogy egy teljes hónapig, minden szabadidőmben csak a pályázat megírásával foglalkoztam. Természetesen sok előzetes kutatás, cikk adta az alapját a pályázatnak, amelyeket a korábbi években gyűjtöttem össze. Minden ehhez hasonló pályázat, egy újabb lehetőséget rejt magában a kutatások folytatására, kiteljesítésére. Számomra ez rendkívül izgalmas. A másik pedig a hallgatóktól számomra odaítélt, „Kiváló oktató” díjak. Azt gondolom, hogy ezek a legértékesebbek, hisz jelzik, hogy sikerült értékelhető tudást átadnom a jövő fogorvosainak, akik ezt a pácienseik orális egészségének és életminőségének a javítására fogják fordítani.

Jelenleg milyen témában, esetleg témákban folytat akár önállóan, akár csoporttal kutató munkát? A közösségi médiában olvashattuk, hogy Ön számára nagyon fontos a kutatás, melynek eredményeképpen az elmúlt időszakban több rangos kiadványban is megjelent szakcikke, társzerzőkkel. Kifejtené ezt bővebben?

Az elmúlt 8 évben számos hazai és külföldi egyetemmel, kutatólaborral sikerült kooperációt kialakítanom. A kutatásaink fő témája a fogak biomechanikai tulajdonságai és terhelésre bekövetkező változásai. Jelenleg 3 teljesállású PhD-hallgatóm foglalkozik ezekkel a vizsgálatokkal. A fentieken túl, számos fogászati cég – amikor kifejleszt egy új szálerősítésű kompozitot, és már elvégezték az előzetes anyagtani vizsgálatokat -, az én csapatomat kéri meg az anyag következő szintű, restauratív technikákban való alkalmazására, tesztelésére. Véleményem szerint a fogászat egyik legfontosabb és legnehezebb része a megfelelő indikációk megválasztása. A célunk egy olyan restauratív „guideline” megalkotása, mely nem csak pontosan megmondja a fogorvosnak, hogy az adott klinikai szituációban melyik restauratív technika a legjobb, hanem rangsorolja a többi, leggyakrabban használandó megoldásokat is. Így mindenki el tudná dönteni, hogy az ő rendelőjében rendelkezésre álló anyagok közül melyik lenne az ideális az adott klinikai szituációra. Minden egyes kutatásunkkal ennek a „kirakósnak” a hiányzó elemeit kívánjuk kitölteni, és igyekszünk a kapott eredményeket minél szélesebb körben bemutatni a szakmán belül.

A Klinikai Orvostudományi Doktori Iskolában jelenleg milyen témakörökben segíti a „doktoranduszait? Tudomásunkra jutott, hogy az OTDK versenyen PhD hallgatója – dr. Jakab András – első helyet ért el. Ismertetné a témát?

A Klinikai Orvostudományok Doktori Iskolában tartott kurzusom a kutatási területemről, a restauratív anyagok és technikák vizsgálatáról szól. Ugyanakkor folyamatosan, jól meghatározott lépésekkel bővítjük az általunk felölelt, vizsgált területet. Erre jó példa dr. Jakab András PhD-hallgatóm kutatása. Eddig vitális- és gyökérkezelt fogak koronai restaurálásával foglalkoztunk. Viszont Andrásnak – már a hallgatóként végzett kutatásai során is – az endodoncia volt a fókuszban. Így szakítva az eddigi „hagyományokkal”, nem restauratív szempontból vizsgáltuk vele a fogakat, hanem magának a gyökérkezelésnek a mechanikai hatásait elemeztük. Egészen pontosan vizsgálatunk tárgya az volt, hogy a különböző gépi, tágító rendszerek képesek-e repedéseket okozni a kezelt gyökerekben. A kérdés klinikailag igen jelentős, ugyanis a kezelés során kialakuló repedések későbbi, fatális kimenetelű repedések, törések kiindulópontjai lehetnek. A vizsgálat egyedisége, hogy számos különböző mozgást végző, egyéb paramétereiben is eltérő, gépi tágító rendszert hasonlítunk össze. A gépi tágító rendszereket gyártó cégek megnyugtatására mondom, hogy nem volt jelentős különbség a tesztelt rendszerek között a repedések számában, ami jó hír. Ugyanakkor kimutatható, hogy vannak agresszívabb és kevésbé agresszív tágító rendszerek. András további kutatásainak fókuszában is az endodoncia áll, jelenleg különböző reszorpciók digitális modellezését és restauratív ellátásának a vizsgálatát végezzük, amely egy eddig kevésbé vizsgált terület az endodonciában.

A jövő útját, céljait tekintve, mit tart a legfontosabbnak?

Egyetemi dolgozóként és oktatóként mindig hármas egységben kell gondolkodni: betegellátás, oktatás, kutatás. Ez a három dolog számomra elválaszthatatlan, de nálam a fő mozgatórugó az oktatás. Véleményem szerint csak az lehet jó oktató, aki a legújabb információkat, evidenciákat is tudja, és át is adja a hallgatóságnak. Aki ismeri a legújabb adatokat, abban könnyedén merülnek fel klinikailag releváns kérdések, melyekre választ kíván találni kutatások tanulmányozása és/vagy elvégzése útján. Aki pedig a modern, evidencián alapuló fogorvoslást oktatja, az ennek a szellemében fogja végezni a betegellátást is, ezzel a betegek érdekeit szolgálva. Szerintem mindennek lételeme a folyamatos tanulás, önmagunk fejlesztése! Csak így lehet és csak így érdemes oktatni. Oktatóként pedig kiemelt jelentőségű számomra az oktatói utánpótlás nevelése, emiatt szívügyem a PhD-képzés.

Köszönöm a sok információt adó beszélgetést.

L.T.