Szemfog és kisőrlő formázása kismetsző aplázia részárással történő kezelése során
Szakirodalmi áttekintés

Absztrakt

A hiányzó oldalsó kismetszők részárással történő kezelése során a szemfogak és oldalsó fogak meziális mozgatása közben a fogszabályozó orvosnak csiszolással kell a fogak formáját igazítani. Már a kezelés elejétől a szemfog elcsiszolása nem csak az incizális részre kell hogy kiterjedjen, hanem az approximális, palatinális és a vesztibuláris felszín éli negyedére is. Így érhetünk el egy rövidebb klinikai koronát, a vesztibulo-orális méret csökkenését, egy incizális élet, valamint a szemfog megfelelő pozicionálását a kismetsző helyén. A túl széles szemfog megakadályozza a megfelelő interkuszpidáció kialakítását az oldalzónában. A palatinális felszín elcsiszolásával biztosítjuk az interferenciák nélküli metszővezetést, és a megfelelő overjetet a frontfogak enyhe érintkezésével. Ha a szemfogra a későbbiekben esztétikai pótlás készül, a megfelelő approximális elcsiszolás (az esztétikai fogorvossal történő egyeztetés után) biztosítja a zenith kívánatos pozícióját a későbbi felépítéshez. A mezializált kisőrlő palatinális csücskének elcsiszolására csak akkor van szükség, ha ez akadályozza a megfelelő fogérintkezést. Az első kisőrlő mindkét csücske fontos a már a szemfog helyén álló fog esztétikai és funkcionális beállításához.
Jelen beszámoló célja a fellelhető szakmai irodalom áttekintése, továbbá az eljárás klinikai lépéseinek bemutatása.

Bevezetés

A szemfog oldalsó kismetsző helyére történő bemozgatása során a fog átalakítása javasolt a két fog eltérő morfológiai adottságai miatt (1. a-b. ábra). A fog kontúrozása, vagy úgynevezett formázása magába foglalja az approximális felszínek elcsiszolását, valamint a többi fogfelszín igazítását a kívánt fogformának megfelelően. A kismetsző és szemfog klinikai koronái közötti eltérések a következőek: mezio-disztálisan keskenyebb oldalsó metsző, csücsök hiánya, egyenes éli lefutás, és a vesztibuláris felszín domborulata is kevésbé kifejezett. A szemfoggal összehasonlítva, az oldalsó metsző rendszerint rövidebb és keskenyebb mind mezio-disztálisan, mind vesztibulo-orálisan. Az átformázott szemfog és az oldalsó metsző anatómiai alakja közötti egyezés függ az elülső zóna mint egység formájától is. Kataoke és Nishimura három alapformát határozott meg az elülső fogak tekintetében: négyszögletes, óvóid és háromszög formájú. A frontfogak vesztibuláris felszínét a három kúp egységeként írják le (kúpos fejlődési mamelonok): meziális, disztális és centrális. A szemfogak esetén a három közül a központi a legdominánsabb, de nem ugyanez a helyzet az oldalsó metsző esetében. Háromszög alakú fogkorona esetén a meziális és disztális érvényesül jobban, négyszögletes formánál mindhárom egyenlő arányban domborodik, míg óvóid forma esetén a középső kerül túlsúlyba. Ennek megfelelően a szemfog csücskét el kell csiszolni, és kompozit felépítéssel az elülső anatómiai formához illő oldalsó metsző alakzatot kialakítani a szélső élek megfelelő hangsúlyozásával. Amennyiben az elülső fogak formája háromszögletes, akkor kifejezett meziális és disztális felépítésekre lesz szükség. Négyszögletes forma esetén a szemfog meglévő centrális kúposságát kiegyensúlyozva építik fel a fogat. Az elülső fogak ovoid alakzata esetén a meziális és disztális kúposságot alig vagy egyáltalán nem hangsúlyozzák (amennyiben a szemfog formája csiszolás után megegyezik az oldalsó metszőfog kívánt alakjával). A szemfogaktól eltérően az oldalsó metszők palatinális felszíne konkáv mind mezio-disztális, mind apikokoronális irányban. Figyelembe véve, hogy apláziás oldalsó metszők esetén általánosan megfigyelhető a fogak méretének csökkenése, egyes pácienseknek a szemfoga is kisebb lehet. Ezekben az esetekben nem mindig van szükség a fogak elcsiszolására, a szemfogakat ilyenkor felépítésekkel formázzuk, amit gyakran a középső metszők és kisőrlők felépítése egészít ki.

Eszköztár

Az eszközöket két fő csoportra oszthatjuk: kézi- és forgóeszközök.

Kézieszközök – csiszoló csíkok
A csiszoló csíkok lehetnek tömörek vagy perforáltak, illetve egy- vagy kétoldalúak. Különböző durvaságú gyémántszemcsékkel vannak bevonva (kék – közepes szemcséjű 45 μm, piros – finom szemcséjű 30 μm, sárga – extra finom szemcsézettségű 15 μm). Ezek nem alkalmasak nagyobb mértékű elcsiszoláshoz vagy formázáshoz. Használatuk az approximális élek lekerekítésére és forgóeszközökkel hozzá nem férhető területek csiszolására korlátozott. Az oldalsó fogak formázásához való alkalmazásuk nem eléggé hatékony, időigényes, továbbá a zománcban érdes, mélyen barázdált és egyenetlen széleket hagynak hátra.

Forgóeszközök
A forgóeszközök közé tartoznak a keményfém-fúrók, gyémántcsiszolók és gyémántkorongok. A keményfémcsiszolók funkcionális hegye finom szemcséjű karbidból készül wolfrám, kobalt vagy acél alapon. Eltérhetnek az élek számának függvényében (6, 10, 12, 32), illetve a tekercselésnek megfelelően (zöld – durva, kék – közepes, piros – finom, sárga – extra finom). A gyémántcsiszolókat gyémántszemcsékkel vonják be, és ezeket a szemcseméret alapján lehet felosztani (fekete – extra durva – 151-213 μm, zöld – durva – 107-181 μm, kék – közepes – 64-126 μm, piros – finom 27-76 μm, sárga – nagyon finom – 10-36 μm, fehér – extra finom szemcsézettségű 4-14 μm). A passzív hegyű gyémántcsiszolók csökkentik az approximális élek kialakításának kockázatát, és megakadályozzák a lágyrészek sérülését. Ezek az elemek nem rugalmasak, ezért a lecsiszolt fogfelszínek széleinek lekerekítése jó manualitást igényel. A gyémántkorongok tömörek vagy perforáltak, és a felületüket gyémántszemcsékkel vonják be (fekete – nagyon durva – 180 μm, zöld – durva – 120 μm, kék – közepes – 100 μm, piros – finom „ – 30 μm, sárga – extra finom – 8 μm; perforált – 30 μm). Gyémántkorongokat Tuverson [14] és Zachrisson [15,16] alkalmaztak a fogak átalakításához, melyet Sof-Lex korongokkal történő polírozás követ. Előnyük, hogy gyors redukciót biztosítanak, hátrányuk a megfelelő anatómiai forma kialakításához szükséges lekerekített élek elérésének nehézségében rejlik, ez a merev korongok és a lágyrészek sérülésének nagyobb rizikója miatt áll fenn. Az oszcilláló mozgást végző speciális 60°-os gyémántkorongok, amelyek könyökdarabban rögzülnek, egy 30°-os tengelyben szintén alkalmazhatók. Két típusú szemcsézettségük van: közepes és finom. Előnyük a ritka lágyrész-sérülés, hátrányuk a hosszabb folyamat, továbbá szorosabb kontaktpontok esetén a vibrációk érzékelése a páciens által. Az elcsiszolt felületek polírozásához az alábbiak alkalmazhatóak: keményfém-csiszolók közül piros (8-12), sárga (16-20), és fehér (30) jelzésűek, sárga és fehér gyémántfúrók és Sof-Lex korongok. A Sof-Lex korongok uretánnal bevont papír polírozó korongok 9, 13 és 16 mm átmérővel. A Sof-Lex XT és a korong egyharmada poliészterből készül. Felületüket különböző méretű alumínium-oxid kristályszemcsék borítják (sötét narancssárga – durva – 40- 100 μm szemcsék, narancssárga – közepes – 9-40 μm, világos narancssárga – finom 3-9 μm, sárga – extra finom 1-3 μm).

Az elcsiszolás és formázás klinikai kivitelezésének lépései

1. Tervezés
Már a kezelési tervezés fázisában meg kell határozni a zománc elcsiszolásának pontos mértékét az egyes fogak esetében. Szemfog oldalsó metszővé való átalakítása során az aranymetszés szabályait vesszük alapul, vagy készíthetünk egy wax-upot. A beavatkozást megelőzően meg kell határozzuk a kívánt korona magasságát, azaz, hogy mennyit kell elcsiszolni a szemfog csücskéből, és milyen kiterjedésű felépítményre lesz szükség az incizális él kialakításához. Az optimális mezio-disztális szélesség kialakításával egyrészt elegendő helyet biztosítunk a kisőrlő megfelelő pozicionálásához a szemfog helyén az okklúziós kulcsnak megfelelően, valamint a szükséges felépítésekhez.

2. Interproximális területek hozzáférhetősége
Az approximális felszínek elcsiszolása előtt fontos kialakítani a megfelelő kontaktpontokat, ehhez pedig ki kell nivellálni a fogívet, és meg kell oldani a rotációkat. Ugyanakkor fontos a zenith ideális magassága és megfelelő angulációja. Az esztétikus fogorvos a fogkorona anatómiája és a zenith pozíciója alapján határozza meg a meziális és disztális felszínek elcsiszolásának mértékét. Mivel a középső metsző és a szemfog közötti kontaktpont nem ideális, ezért a szemfog tengelyét úgy kell beállítani, hogy az elcsiszolásokat követően a lehető legjobb érintkezést hozzuk létre a két fog között.

3. Lágyrészek védelme
Gyémántkorongok használatakor, a lágyrész sérülések megakadályozásához a négykezes technika vagy egyéb védőelem használata javasolt. Kezdetben a papilla védelmére réz szeparáló drót vagy faék használatát javasolták. Azonban ezt mára már elvetették, mivel megnyitják a kontaktpont területét, illetve a kis mértékű papillasérülések nem okoznak fájdalmat a pácienseknek. Napjainkban az inaktív heggyel rendelkező gyémántcsiszolók használata javasolt.

4. Fogközi elcsiszolás és formázás
Kismértékű elcsiszolással javasolt kezdeni, majd fokozatosan folytatni. Az elcsiszolás mértékét egy speciális mérővel (approximális felszíneknél) vagy tolómérővel ajánlott ellenőrizni. Hasonló az eljárás az interdentális felszínek formázása esetén is. Piros gyémántfúrók, gyémántbevonatú és oszcilláló mozgást végző korongok javasoltak.

5. Kidolgozás és polírozás
A kidolgozás és polírozás eredményeképpen egy megfelelő morfológiájú, textúrájú és a lehető legsimább fogfelszínt alakítunk ki. Az approximális élek lekerekítettek, és a megmunkálást sárga gyémántfúrókkal fejezzük be. Finom gyémántszemcsézettségű vagy oszcilláló mozgást végző korongok, illetve polírozásra alkalmas keményfém-fúrók alkalmazhatóak a polírozáshoz. A végső finomításokhoz minden szerző Sof-Lex korongokat javasol.

6. Helyi fluoridálás
Egyes szerzők javasolják topikus fluoridkészítmények alkalmazását a csiszolást követően. Zachrisson szerint fluorid-tartalmú fogkrém és szájöblítő használata esetén nincs szükség további fluoridzselé alkalmazására. Még egy kis mennyiségű folyadékban található fluorid is (0,03-0,08 ppm), amely kontaktusba kerül a zománccal remineralizációt eredményez, ez elnyomja a demineralizációt.

Formázás – gyakorlati kivitelezés

A tanulmányunkban bemutatott javaslatokat Zachrisson, Rose és Mirabella előadásaira és a fellelhető irodalomra alapoztuk. A megfelelő vízhűtés alkalmazása rendkívül fontos része az eljárásnak. A szövegben megjelenő eszközök a Rodentica, Komet és 3M termékei.

Szemfog becsiszolás
A szemfog elcsiszolásához piros gyémántfúró javasolt, finom szemcsézettséggel, 27-76 μm (okkluzálisan lekerekített – Rodentica, speciális hegyű 806314466514031, Komet 8833), gyorsítóval (max 160 000 fordulat/perc) megfelelő hűtés mellett, legalább 50 ml/perc. Ezt követi a felület kidolgozása és polírozása sárga gyémántcsiszolóval, extra finom szemcsézettséggel, 10-36 μm (Rodentica 806314466504031) és narancssárga Sof-Lex korongokkal (finom alumínium-oxid szemcsék 3-40 μm, extra finom, narancssárga-sárga, alumínium-oxid kristályok mérete 1,7 μm) könyökdarabban (25000 fordulat/perc) megfelelő hűtés mellett min. 50 ml/perc (2. a-d. ábra).

A szemfog megfelelő inklinációjának eléréséhez az oldalsó metsző helyén a palatinális felszínt is el kell csiszolni. Ennek a felületnek nem szabad interferenciát okoznia a harapásban, és lehetővé kell tennie a megfelelő metszőfog-vezetést. A formázás előtt meg kell vizsgálni a szemfog vesztibulo-orális pozícióját. Lapos vesztibuláris felszínnel rendelkező szemfog esetén szükség lehet egy elsőrendű hajlításra a középső metsző és szemfog között (főleg, ha a szemfogon egy oldalsó metsző bracket van, melyben a beépített in-out érték magasabb) annak érdekében, hogy elérjük a megfelelő vesztibulo-orális pozíciót a fognyak szintjén, és elkerüljük a palatinális elcsiszolást (3. a-b ábra).

Abban az esetben, ha a szemfognak kifejezettebb a központi lóbusa, a palatinális felszínről is el kell csiszolni, nem csak a vesztibuláris felszínről. A vesztibuláris felszín kifejezett elcsiszolása esetén ez már a dentint is érintheti, ami megnehezíti az esztétikai helyreállítást (a sárga dentin átüthet és a ragasztás is nehezebb ehhez a felülethez). Ezért a vesztibulárisan domború szemfogakat javasolt palatinálisabban pozicionálni, ami – együtt a nagyobb mértékű palatinális elcsiszolással – lehetővé teszi a felépítmény kiterjesztését a vesztibuláris felszínen és a központi lóbus álcázását. A zománc elcsiszolásának mértékét az orális és incizális felszínen a harapás határozza meg, ennek vizsgálatához tükröt és artikulációs papírt használunk. Ideálisan, teljes interkuszpidációban a frontális kontakt olyan enyhe, hogy az artikulációs papír kicsúszik, míg propulzióban, metsző fogvezetésnél a jelölésnek a palatinális felszín incizális harmadában kell lennie mind a középső metszőn, mind a szemfogon. A gyémánteszközök legalkalmasabb formája a palatinális elcsiszoláshoz a lándzsa és rögbi alakú (Komet 0640, piros finom lándzsa Rodentica 806314257514020 (max. 300 000 fordulat/perc), rögbi Rodentica 800314278514020 finom piros (27-76 μm) gyorsítóban. Ezt követően könyökdarabba fogott Sof-Lex korongokkal szükséges polírozni (4. a-b. ábra).

Szemfog mezializációt követően történik az approximális felszínek igazítása. Elérjük a megfelelő mezio-disztális szélességet, és a kontaktpont incizális irányba helyeződik át. Ebben a fázisban mindig szükséges egyeztetni az esztétikai pótlást készítő fogorvossal a szükséges szemfogformáról és a későbbi felépítmény pontos helyzetéről. Az esztétikai fogorvosnak kell eldöntenie a meziális és disztális felszínek elcsiszolásának mértékét is. Az ideális mezio-disztális fogméretet arányok alapján határozzuk meg. Az oldalsó felszínek elcsiszolására alkalmazott eszközöknek egyeneseknek kell lenniük (az elején), melyek alkalmasak a szemfog domborulatainak elcsiszolására és az approximális felszínek párhuzamosítására a fog tengelyével. A legalkalmasabbak a keskeny, rövid, tűhegy alakú fúrók (speciális, rövid, piros tűhegyű Rodentica 806314465514016 (Komet 1385), sárga Rodentica 806314465504016), hosszú tűgyémánt (Komet 0574 és finom piros lándzsa alakú gyémánt Rodentica 806314249514009, extra finom sárga lándzsa alakú gyémánt Rodentica 806314249504009) és hegyes lándzsa (Rodentica sárga hegyes lándzsa 806314540504010, piros 806314540514010) max. 450 000 fordulat/perc (5. a-e. ábra).

Zachrisson szerint az approximális felszíneket gyémántfúrókkal és háromszög alakú tűkkel (okkluzális kontúrozók) alakítjuk és kerekítjük le (Rodentica 466, Komet 8833), (6. a-b ábra). Így a pontszerű kontakt területek kiszélesednek. Ezt követi a bukkális és palatinális felszínek megfelelő anatómiai formájának kialakítása. A lekerekítetlen élek megnehezítik a megfelelő pótlás elkészítését, valamint megnövelik a szuvasodás és parodontális érintettség veszélyét. A javasolt eszközhasználati sorrend a következő: piros gyémántfúró (finom 27-76 μm), sárga gyémántcsiszoló (extra finom, 10-36 μm) gyorsítóban megfelelő hűtéssel. Alkalmazhatunk gyémántkorongokat vagy oszcilláló mozgásokat végző korongokat is. A polírozást Sof-Lex korongokkal vitelezzük ki (finom-narancssárga 3-40 μm, extra finom – narancssárga-sárga, 1-7 μm), (7. a-b ábra). Az approximális felszínek elcsiszolása több lépésben történik megfelelő vízhűtés alkalmazásával és helyi fluoridálással.

Kisőrlő becsiszolása
Ha a szemfog helyére mezializált kisőrlő intrúziójára nincs is szükség, a palatinális csücsök akkor is akadályozhatja a harapást és a szemfogvezetést. Ezekben az esetekben elcsiszoljuk a palatinális csücsköt (8. a-b ábra) piros gyémántcsiszolóval (finom, 27-76 μm, éli formázóval – Rodentica speciális tűhegy 806314466514031, Komet 8833 vagy GD – lándzsa Rodentica 806314257514020, Komet 0640) gyorsítóban (max 160 000 fordulat/perc) vízhűtés mellett, min. 50 ml/perc. Extra finom sárga gyémántcsiszolóval polírozunk, 10-36 μm szemcsézettséggel (sárga éli csiszoló Rodentica speciális tűhegyű 806314466504031, GD – sárga lándzsa alakú Rodentica 806314257504020) és narancs Sof-Lex korongokkal (3M finom, narancssárga-alumínium-oxid kristály 3-40 μm nagysággal, extra finom, narancssárga-sárga, 1-7 μm alumínium-oxid kristályokkal) könyökdarabban (25 000 fordulat/perc) legalább 50 ml/ min. hűtéssel. Az elcsiszolást több lépésben végezzük, és ezt helyi fluoridalkalmazás követheti.

Megbeszélés

A kutatások azt mutatják, hogy a fog nem sérül annak ellenére sem ahhoz, hogy a szemfogat átalakítsuk egy oldalsó metszőfoggá, és jelentős mennyiségű zománcot kell eltávolítani. Tuverson 0,4 mm zománc elcsiszolás mellett nem regisztrált sérülést a szemfogon. Fillion 0,6 mm approximális elcsiszolást javasol. Más tanulmányok szerint a kisőrlők és őrlők interproximális redukciójával – torlódás esetén – 6,4 mm- 9,8 mm helyet nyerhetünk, azaz a kisőrlők területén a még biztonságosan elcsiszolható zománc mennyisége 0,5 mm. A kisőrlők csücskén található zománc vastagsága 2-2,5 mm, és fokozatosan csökken a zománc-cement határig. A disztális felszínen a zománc vastagsága kisebb, mint a meziális felszínen, és nincs összefüggés a fog formája és a zománcréteg vastagsága között, az 50%-os zománc elcsiszolás még biztonságosnak tekinthető, és nem növeli a fogszuvasodás vagy parodontális betegség kialakulásának rizikóját. Legalább 0,5 mm távolságnak kell lenni a gyökerek között az interradikuláris csont számára, és legalább 0,3 mm-t vesz fel az egészséges periodontális rostrendszer. Sheridan szerint a biztonságos elcsiszolás mértéke az oldalsó fogaknál 1 mm (0,5 mm az egyes approximális felszínekről) és 0,75 mm az alsó metszők területén. Mindig figyelembe kell vennünk a fogtípusonként változó zománcvastagságot, a felületek típusát és az etnikai hovatartozást. Zachrisson és Mjör 48 eltávolításra kerülő kisőrlőt vizsgáltak. Ezeket a fogakat átalakították, mint a hiányzó fog helyére mezializált szemfogakat. Ezt követően a kisőrlőket értékelték 1 héttel, majd 5 hónappal az elcsiszolás után. Az eredmények szerint amennyiben a csiszoláskor megfelelő a vízhűtés és a módosított felszínek öntisztulókká válnak, akkor ezt a formázást el lehet végezni anélkül, hogy a páciensnek ez kellemetlenséget okozna, továbbá alig vagy nem történik változás a pulpa és dentin területén. A szerzők ugyanezt igazolták a következő tanulmányukban is, ahol 37 kismetszővé átalakított szemfogat vizsgáltak meg 10-17 évvel a csiszolás után. Nem volt szignifikáns különbség a csiszolt és csiszolatlan fogak között a mozgathatóság, kopogtatási vagy hőreakció szempontjából. Pulpaszűkületet találtak, de ennek más oka is lehetett. Mikroszkóp alatt vizsgálva mindössze két fog esetében figyeltek meg a gyémántcsiszolók által hagyott barázdákat és karcolásokat, a többi fog állapota tökéletes volt. Fontos, hogy a zománc elcsiszolásnál figyeljünk a természetes fogformára, elsimított zománcfelszínre (mely biztosítja az öntisztulást) és az elégséges vízhűtésre. Radlanski és mtsai. beszámoltak róla, hogy a perforált korongok 30 μm szélességű és mélységű barázdákat hagynak hátra. Az elcsiszolt felületek extra finom Sof-Lex koronggal történő polírozása után is 10-30 μm mély vájatok maradnak. Ezekben a barázdákban felgyűlhet a plakk, még akkor is, ha a páciens fogselymet használ, és ez növelheti a fogszuvasodás előfordulásának gyakoriságát. Joseph és mtsai. szerint az elcsiszolás egyedüli hátránya a nem megfelelő felületi kidolgozás és polírozás. Amennyiben a zománcfelszín viszonylag sima a csiszolást követően, úgy nincs plakk felhalmozódás, és a zomán remineralizálódhat. Zachrisson bebizonyította, hogy az elcsiszolást követően azokon a területeken, ahol a plakk felgyűlhet, megnövekedik a fogszuvasodás előfordulása, azaz a durva, a rosszul polírozott és a nehezen tisztítható felületeken. A legnagyobb rizikót az egyenetlenül elcsiszolt approximális zománcfelszínek jelentik. Ezt a problémát megoldhatja az inaktivált végű fúrók használata. Zachrisson 2,5%-os caries előfordulást jelentett az elcsiszolt felszíneken szemben a 2,4%-os gyakorisággal kezeletlen felületeken. Kanoupakis és mtsai. Diagnodenttel dolgozva kezdetleges zománc elváltozásokat az elcsiszolt fogak 4,7%-ánál figyeltek meg 18-24 hónappal a beavatkozást követően. Jarjoura és mtsai. három új interproximális lézió megjelenését jelentették 376 fogfelszínt vizsgálva, 1-6 évvel a csiszolást követően. Nem találtak különbséget a caries incidenciában csiszolt és csiszolatlan fogfelszínek között. In vitro az elcsiszolt zománc nagymértékű demineralizációt mutat, azonban in vivo ezt kiegyensúlyozza a természetes remineralizáció. Azt is bebizonyították, hogy a zománc ásványi anyag tartalma nem változik. Ezért feltételezhetjük, hogy a megfelelőn kialakított és kellően polírozott palatinális és vesztibuláris zománcfelszínek nem jelentenek kockázatot sem a szemfog, sem pedig a kisőrlő esetében. Különböző szerzők más és más eszközhasználati sorrendet javasoltak a legsimább zománcfelszín eléréséhez. Hein és mtsai. finom szemcsézettségű gyémántkorongokkal indítanak, így a kezdeti barázdák nem lesznek olyan mélyek, és könnyebb a felületet polírozni. 60 másodpercig tartó Sof-Lex korongos polírozás simább zománcfelszínt alakíthat ki, mint a kiindulási felület. Zhong és mtsai. az oszcilláló mozgást végző perforált korongokat részesítik előnyben kisebb mint 30 μm-es szemcsenagysággal, a polírozást finom és extra finom Sof-Lex korongokkal végzik 40 másodpercig, megfelelő vízhűtés mellett. Szostkova szerint a perforált gyémántkorongokkal vagy abrazív csiszoló csíkokkal végzett zománc elcsiszolás polírozás nélkül helytelen. Abban az esetben, ha piros és sárga gyémántkorongokat alkalmaztak polírozás nélkül, akkor a sárga csiszoló lekerekítette a piros által hátrahagyott barázdák éleit. Ez az eljárás nem változtatott a vájatok számán vagy mélységén. Szostkova eredményei alapján csak azok a zománcfelszínek voltak megfelelően polírozva, ahol Sof-Lex korongokat alkalmaztak. A Sof-Lex korongok használata után a barázdák sekélyek voltak, lekerekített végekkel, egyes helyeken a zománcban nem voltak vájatok, vagy csak olyan jellegűek, amelyek kezeletlen zománcfelszíneken is természetesen előfordulnak. Annak érdekében, hogy a lehető legsimább zománcfelszínt érjük el, az elsődleges csiszolás utáni barázdák száma rendkívül fontos. Minél durvább a zománcfelület, annál nehezebb azt tökéletesen kidolgozni és elsimítan. Az érdes zománcfelszín tökéletes elsimítása lehetetlen feladatot jelenthet. Minél finomabb az alkalmazott korong és kisebb szemcsézettségű a gyémántcsiszoló a megmunkálás elején, annál könnyebb, gyorsabb és jobb a zománc polírozása. Azok az eljárások, amelyek keményfém-csiszolókat, gyémántfúrókat és korongokat, illetve oszcilláló mozgást végző korongokat alkalmaznak, melyet Sof-Lex korongos polírozás követ, simább zománcfelszíneket tudnak kialakítani, mint a természetes zománcfelület. A nagyobb átmérőjű Sof-Lex korongok, approximális felszínenként új korongok alkalmazása és a hosszabb polírozási idő ideális eredményt biztosít. A polírozás fontosságát több tanulmány is kimutatta, ahol a polírozás minden esetben csökkentette a felület durvaságát. A lehető legsimább zománcfelszín kialakításán kívül egy másik fontos célja az elcsiszolásnak a teljes beavatkozás hatékonysága, azaz, hogy elérjük a legsimább felületet a lehető legrövidebb idő alatt, és minél kevesebb eszköz használatával. Ezt nagyban befolyásolja az eszközök elhasználódottsága és a választott technika, így a nyomás mértéke, az abrazív szemcsék keménysége és mérete, a csiszolás időtartama, valamint foghoz kötött tényezők, mint a zománc keménysége. A vékonyabb és rugalmasabb eszközök fokozottabb abráziós elhasználódást mutatnak, mint a durvább csiszoló felületek. Minél szélesebb és keményebb a csiszoló eszköz, annál jobb az erő eloszlása a zománcfelszínen. Az eszközök helytelen alkalmazása, mint például túl nagy nyomás használata és szűk kontaktokba való bepréselése, az eszközök deformációját és abráziós hatékonyság csökkentését eredményezi. Ezért az eszközöket gyakran kell ellenőrizni és cserélni. Marek szerint a zománc elcsiszolás ideális szekvenciája: három gyémántkorong alkalmazása durva – közepes – extra finom. Az extra finom korongokkal való megmunkálás után voltak a legkisebbek a barázdák, mert ezek mérete megegyezik az eszköz szemcseméretével. Ez a folyamat azonban időigényes, és így alkalmatlan a klinikai gyakorlatban. 30 μm-es szemcsenagyságú perforált korongok használata, melyet az extra finom gyémántkorong és két Sof-Lex korongos polírozás követ, a természetesnél is simább zománcfelszínt eredményeznek. A szerzők szerint ez a leghatékonyabb eljárás. Szostkova ugyanerre a következtetésre jutott, számára a leghatékonyabb elsőnek a piros gyémántcsiszoló használata, melyet két Sof-Lex korongos polírozás követ. A szemfog oldalsó metszővé való átalakításában a gyémántkorongok alkalmazása nem elég hatékony, mivel a felületeket az oldalsó metsző formájának megfelelően kell kialakítani, és erre a gyémántcsiszoló sorozat javasolt. Ezek formája segít létrehozni az ideális lekerekítettséget és a sima átmeneteket. A legjobb sorrend: piros gyémántcsiszolóval levenni a szükséges zománcmennyiséget, sárgával lekerekíteni, majd megmunkálni és polírozni Sof-Lex korongokkal.

Következtetés

A kismetsző helyére mezializált szemfog elcsiszolása, ha helyesen végezzük el, egy rövidebb szemfogat eredményez, incizális él kialakításával, a vesztibulo-orális és mezio-disztális méretek csökkentésével az oldalsó metszőfog alakjának megfelelően. Így biztosított a metszőfog-vezetés interferenciák nélkül, megfelelő horizontális lépcső enyhe frontfog érintkezéssel, továbbá a kívánt zenith pozíció a későbbi felépítéshez. A kisőrlő palatinális csücskének elcsiszolására csak akkor van szükség, ha a csücsök gátolja a dinamikus okklúziót. Ily módon biztosított a szemfogvezetés. A helyes formázás lehetővé teszi a fogazat funkcionális és esztétikai helyreállítását. A csiszoló eszközök javasolt sorrendjének betartása, melyet a megfelelő vízhűtés mellett végzett polírozás egészít ki, a figyelemmel követett fog- és zománcmorfológia olyan sima zománcfelszínt eredményezhet, mely képes az öntisztulásra, és így nem növeli a caries veszélyét, valamint nem károsítja a fogat.

Dr. Ivana Dubovská, dr. Barbora Vágnerová, dr. Wanda Urbanová (Csehország),
Dr. Veiszenbacher Éva, dr. Borbély Zoltán, dr. Borbély Péter (Dr. Borbély Fogszabályozási Stúdió, Budapest)