Bevezetés

A digitális eszközök használata egyre inkább szerves részét képezi a mindennapi fogorvosi ellátásnak. A digitalizáció révén számos munkamenet felgyorsítható, elhagyható, melynek hála egy-egy kezelés jóval egyszerűbbé és kényelmesebbé tehető mind a páciens, mind a fogorvos számára. A digitális fogászati eszközöket megfelelően integrálva a napi fogorvosi praxisba hatékonyabb, pontosabb fogpótlások készíthetők az analóg megoldásoknál rentábilisabban. Az alábbi cikkben bemutatjuk, hogyan készítettünk el 4 implantátumra egy stéges overdenturet a hagyományos munkafázisok teljes elhagyásával, mindössze három lépésben.

Esetbemutatás

Páciensünk az alsó állcsontba 4 darab Alpha-Bio NEO implantátumot kapott interforaminálisan, majd a gyógyulási idő letelte után stéges overdenture-t készítettünk az implantátumokon elhorgonyozva.

A gyógyulási idő alatt ideiglenes, teljes lemezes fogsort viselt. (Külföldi páciens révén – az idő rövidsége miatt – a korábbi, részleges fémlemezes pótlását alakítottuk át teljes fogsorrá, majd alábéleltük puhán maradó alábélelő anyaggal a műtéti beavatkozást követően).

A stéges fogsor készítése során megszokott munkafázisokat a pótlás készítésekor teljesen elhagytuk, így a fogtechnika számára is egyszerűbbé és gyorsabbá téve a folyamatokat. Eközben a készülő pótlás magasabb minőségben készülhetett el, mint a hagyományos munkamenet révén.

A megszokott, zárt kanalas lenyomat, nyitott kanalas lenyomat, centrális occlusios helyzet rögzítése harapási sablonnal, diagnosztikus fogpróba, stégpróba, stéges lemezes fogpróba lépések teljes egészében kimaradtak a munkamenetből. Így az egyes munkafázisok közötti várakozást, a munkák szállítását a fogtechnikai labor és a rendelő között, az egyes fázisokkal járó fogtechnikai költségeket mind ki tudtuk iktatni, a páciens számára „megspórolt” rengeteg kellemetlenségről nem is beszélve.

A fogtechnika vállalási ideje egy hagyományos módszerrel elkészített stéges fogsor esetében 8 munkanap, melyet a leírt módszerrel 4 napra tudtunk csökkenteni.

A felszabadítás után egyenes multiunitokat helyeztünk be az implantátumokba, melyeket a későbbiekben már nem távolítottunk el. Az alsó ideiglenes fogsor gingivális felszínét a multiunitoknak megfelelően adaptáltuk, így a páciens a végleges pótlás elkészültéig viselni tudta azt.

Kiindulásképp a Dental Direkt intraorális scannerével scant készítettünk a felső állcsontról, illetve az alsó ideiglenes fogsorról mind occlusális (1. kép), mind gingivális nézetből, illetve rögzítettük a kiindulási harapási pozíciót (2. kép).

1. kép

2. kép

Ezután multiunit szintű scanbodykkal scant készítettünk az alsó állcsontról (3. és 4. kép), illetve az antagonista, felső állcsontról (5. kép).

3. kép

4. kép

5. kép

Miután elkészültünk a tanulmányi és a munka-scanekkel is, a fogtechnika a kapott adatok alapján kezdte a végleges pótlás tervezését (6. kép).

6. kép

Első és egyetlen közti lépésként az implantátum-pozíciókról készített scan, az ideiglenes fogsorral rögzített centrális occlusiós pozíció és az ideiglenes fogsor gingivális felszínéről készített digitális adat révén, az alsó-felső digitális modellek összeartikulása történt. Ehhez arra volt szükség, hogy az alsó ideiglenes fogsor gingivális felszínét a fogtechnika hozzá tudja illeszteni az alsó állcsontról scanbodykkal készült munka-scanhez (7. kép).

7. kép

Amint az összeillesztés elkészült, az alsó-felső állcsontról készült scaneket tökéletesen össze lehetett artikulálni a digitális artikulátorban (8. kép), és elkezdődhetett a végleges pótlás tervezése.

8. kép

Ellenőrző közti lépésként a fogtechnikától egy try-in anyagból tervezett és kimart, csavarozható fogpróbát kaptunk (9-12. kép). Ezzel a csavarozható próbával ellen­őrizni tudtuk az implantátum-pozíciókat és a harapást is, vagyis kiiktathattuk a teljes analóg folyamatsort: zárt és nyitott kanalas lenyomat nélkül, a harapási pozíció sablonnal/támasztócsappal történő rögzítése nélkül, a diagnosztikus fogpróbát elhagyva, a stég bepróbálása nélkül ellenőrizhettük, hogy feszülésmentesen illeszkedik-e a pótlásunk, továbbá megfelelő-e a rögzített harapási pozíció.

A try-in anyagból kifaragott „híd” feszülésmentesen rögzült (13. kép), és a harapási pozíció is megfelelt a vártaknak, így a fogtechnika a végleges pótlás készítésével folytathatta a munkát.

13. kép

A scanek elkészítése és a próba ugyanazon a napon történt!

Miután megbizonyosodtunk a digitálisan nyert adatok pontosságáról, a fogtechnika megtervezte a stéget (14. kép) és rá a fémlemezt, valamint a fogsort (15. kép).

14. kép

15. kép

A páciens az ideiglenes fogsor fogszínével, formájával elégedett volt, így nem volt szükségünk újabb próbára az esztétika ellenőrzése érdekében. Ahogy a fogtechnika elkészült a stéggel, illetve a fémlemezes fogsorral, azt probléma nélkül rögzíteni tudtuk (16-20. kép).

16. kép

17. kép

18.kép

19. kép

20. kép

Összefoglalás 

A digitális technológiák a fogászaton belül is olyan szintre fejlődtek az elmúlt néhány évben, mely már megkerülhetetlenné teszi azok alkalmazását. A megfelelően használt eszközök és technológiák révén az analóg módszereknél magasabb minőségű, pontosabb fogpótlás készíthető el gyorsabban, kevesebb munkafázissal és székidővel, a páciens számára kevésbé megterhelően (pszichés és fizikai szempontból egyaránt), valamint az eddigieknél kisebb anyagi ráfordítással.

Nem elhanyagolható szempont, hogy az ilyen és ehhez hasonló fogtechnikai munkák elkészítéséhez rengeteg segédanyagot (lenyomatanyag, beágyazók, alaplemezek…stb) kellett korábban felhasználni mind a rendelőben, mind a laborban.

A digitalizálással ezen felhasznált anyagok mennyisége is jelentősen redukálható, az „öko-lábnyom” csökkenthető.

Fogtechnika: Vitallab (Vitaleurope),
fogtechnikusok: Francsovics István, Czébely Anita