Az év fordulójára elcsendesedett az egészségpolitika. S bár még hallani némi csendes sztrájkfenyegetést, aligha történik olyan a következő negyed-fél évben, ami mozgásba hozná az ágazatot. A kormány az április 8-i választásokig már bizonyosan kerüli a kockázatos intézkedéseket, s új program meghirdetésével sem fogja izgatni az egészségügyben dolgozókat. Ezt a Fidesz frakcióvezetője egy nyilatkozatában azzal indokolta, hogy ha maradnak kormányon, úgyis tudja mindenki, mire lehet számítani tőlük… Mondhatnánk: az ellenzéki erők éppen ettől tartanak! Ám ennek ellenére sem tettek az ágazatot illetően olyan konkrét ígéreteket, amelyek tűzbe hoznák az érintetteket, legyenek azok az orvosok, az ápolók, vagy éppen a betegek.
A téli szünet előtti utolsó hetekben így leginkább csak az okozott izgalmat, hogy kinek mi jut a ciklus végén bővebben csordogáló költségvetési forrásokból. Még az orvoskamara december eleji soros küldöttgyűlését is egyedül az tette izgalmassá, hogy az elnökség – hivatkozva az ágazatban dolgozók javuló jövedelmére – 74 százalékkal akart tagdíjat emelni. A hírre futótűzként terjedt a tiltakozás, amiben több fogorvosnak is kitüntette magát.
Dr. Kárász Anikó
Ketten, dr. Kárász Anikó (Dunakeszi) és dr. Karászi Zsolt András (Gyulaháza) nyílt levélben fordult a kamara elnökéhez, amelyben a díjemelési terv kapcsán különösen az alapellátók elhanyagolását sérelmezték. Elsősorban azt az érvelést utasították vissza, hogy mivel a kamarai érdekvédelem jóvoltából az elmúlt években nagyot emelkedett az egészségügyi dolgozók fizetése, jogos igény ebből némi „visszacsorgatás”. Felidézték, hogy a több mint 3000 közfinanszírozott fogorvos fizetése az évek során nem hogy jelentősen nem emelkedett, hanem ellenkezőleg, reálértéken folyamatosan csökkent. „Egy alapellátó fogászati praxis átlagos finanszírozása, 2017-ben 760 000 Ft, megközelítőleg annyi, mint egy kórházi szakorvos bruttó bére. Éppen a fele a háziorvosi és házi gyermekorvosi praxisok finanszírozásának, sőt jövőre reálértéken még a felénél is kevesebb lesz!” – írták. Hozzáfűzve: „elfogadhatatlan és visszautasítandó az Ön hivatkozása, hogy mennyit tett a kamara és személy szerint Ön az orvosokért. Értünk, alapellátó fogorvosokért – a számok tanúsága szerint – semmit, vagy ha igen, nagyon keveset! Mi többet tettünk érdekeink érvényesítéséért a szeptemberi 3 napos figyelemfelhívó tiltakozó akciónkkal és az ezt követő sajtó nyilvánossággal, mint Ön Elnök Úr, amitől egyébként az Ön által képviselt kamara hallgatólagosan és látványosan elhatárolódott!”
Erre az elnök gyorsan reagált, levelében egyebek mellett azt írta: „Nem tisztem Önöknek bizonygatni, hogy miképpen zajlott a színfalak mögött a fogorvosok juttatásáért folyó küzdelem és mi eredményezte a hosszú évek után sikeresen kiküzdött 2016. évi első praxisdíj emelést, valamint azt az alapellátó praxisonként szabadon felhasználható 3 M Ft-ot, amelyet Önök még ebben az esztendőben kapni fognak. Azonban az tény, hogy ebben – az egyébként a Kamara által elismert és támogatott – akciójuknak szerény része volt.”
Ugyancsak a tagdíjemelés problémájánál általánosabb elégedetlenségnek adott hangot akciójával egy fiatal fogorvos dr. Drajkó Zsombor. Ő arra biztatta kollégáit, hogy addig ne fizessenek tagdíjat a kamarának, míg annak működése nem szolgálja az orvostársadalom érdekeit. Ehhez mindenek előtt azt várja, hogy a köztestület gazdálkodása legyen a tagok számára átlátható, s a kamara álljon ki az orvosi szakma presztízsét súlyosan romboló, s a kollégák többsége által is elutasított, hálapénzrendszer ellen. December elejére közel nyolcszázan írták alá Drajkó doktor online petícióját, ám e lendület később megtört, s a kamarai küldöttgyűlés után ez az akció is elcsitult.
Magára a kamarai küldöttgyűlésre már nem maradt ennyi izgalom: az elnöki beszámolót nagy többséggel fogadták el a küldöttek, még a tagdíjemelési indítvány is megkapta a többséget, ám az az 51 százalék kevés volt ehhez a 2/3-ot kívánó döntéshez. Így maradt a havi 2300 forintos tagdíj. Utóbb a Weborvos idézte Éger Istvánt, aki szerint a többletből a mintegy 120 tagú kamarai apparátus jövedelmét akarták növelni, ám most, hogy a tagdíjemelés elmarad „valószínűleg kénytelenek lesznek hozzányúlni a kedvezményekhez”.
Dr. Nagy Ákos
A küldöttgyűlés krónikájához tartozik az is, hogy az idén először kiosztott „A Közösségért” díj kitüntetettjei között ott volt dr. Nagy Ákos keszthelyi fogorvos, aki az őszi „húzós napok” megszervezésével vált országosan ismertté. Ezt a díjat azok elismerésére alapították – olvasható a MOK honlapján –, akik „személyes bátorsággal kiálltak az egészségügy jobbítása érdekében, vagy – akár egzisztenciájukat is kockáztatva – felhívták a nyilvánosság figyelmét azokra a hibákra, amelyek a gyógyítást akadályozzák”.
Az őszi demonstráció idején az alapellátók harmada három napig csak sürgős eseteket látott el. Ezt követően került sor október végén egy nyolcszemközti találkozóra Lázár János kancelláriaminiszter, Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyi államtitkár, a szervező Nagy Ákos, valamint Hermann Péter, a kamara fogorvosi tagozatának elnöke között. Bár az ott elhangzottakról utóbb egyikük sem beszélt, az egyeztetés amolyan tűzszüneti megállapodásnak bizonyult. Ezt követően november végén az államtitkár bejelentette, hogy – összesen 7,6 milliárdból – még karácsony előtt 3-3 millió forintot kapnak az alapellátó praxisok, amit arra költenek, amire akarnak. Ezzel párhuzamosan pedig elnapolták a nyilvános és olykor elmérgesedett vitát arról, hogy miként ellenőrizhetnék szigorúbban a fogorvosok teljesítményelszámolásait. Ennek kimunkálását idénre hagyták, s ha az sikerül, akkor ez a többlet beépülhet a finanszírozásba, ígérte az államtitkár.
Bármilyen jól is találták ki, végül elügyetlenkedték a karácsonyi ajándékot. A szükséges jogszabályt nem sikerült időben kiadni, így a legtöbb praxishoz csak január első napjaiban ért oda az utalás. S ezzel még nincs vége a kellemetlenségeknek. Bár az államtitkár a bejelentéskor azt jelezte, hogy az önkormányzati praxisokhoz utalt kiegészítéseket is tovább kell utalni az ott dolgozóknak, a hírek szerint ez nem mindenhol történt meg. Az is tudható, hogy ha célba is ért a teljes összeg, az sem ígér tartós nyugalmat: a kamara fogorvosi tagozatának kalkulációja szerint e többlet háromszorosára lenne szükség legalább a praxisok kiegyensúlyozott finanszírozásához.
Dr. Hermann Péter
A programszerű egészségügyi béremelés évi utolsó üteme is többekben hagyott keserű szájízt. Decemberben kapták az első – az orvosok újabb 100 ezerrel, a szakdolgozók 12 százalékkal – megemelt járandóságukat. Csakhogy azok az ápolók, akik annyira rosszul kerestek, hogy már az év eleji kötelező minimálbér-növelés miatt is kiegészítésre szorultak, a novemberi emelésben már nem sok örömet találhattak. Legfeljebb annyit, hogy ugyanazt a néhány ezres pótlást, amit eddig a túl alacsony fizetésükre tekintettel kaptak, most már mint „megbecsült egészségügyi dolgozóknak” folyósítják nekik.
Elő is állt gyorsan a kormánnyal különösen jó kapcsolatot ápoló szakszervezet, az MSZ EDDSZ egyebek mellett azzal az igénnyel, hogy további korrekcióként még karácsony előtt kapjon minden egészségügyi dolgozó egy havi többletbért, s a 2018 novemberére tervezett további 8 százalékos emelést is hozzák előre januárra. Ez nem történt meg, így lapzártánk idején is sürgetik még a kormánnyal való tárgyalást.
Egy velük is versengő érdekvédő, a Független Egészségügyi Szakszervezet ugyancsak erőteljes béremelési igénnyel reagált a decemberi csalódásra, ők 40-50 százalékos béremelést kívánnak az ágazat minden szakdolgozójának. Ez a kalkulációjuk szerint mintegy 130 milliárdjába kerülne a költségvetésnek. Ennek gyors előteremtésére annak ellenére is kevés az esély, hogy az elutasítás esetére sztrájkot helyeztek kilátásba márciusra. Utóbbira – miként a Népszava tudósított róla –gyorsan a reagált a konkurens MSZ EDDSZ elnöke. Szerinte a bértárgyalás joga, mint reprezentatív szakszervezetet kizárólag őket illeti, s mivel 2016-ban már aláírtak egy bérmegállapodást, a sztrájktörvény sem enged munkabeszüntetést.
Katona József
