Bevezető és az anyag bemutatása
A Heraeus Kulzer gyár fényre kötő kompozit leplezőanyagaival 1995-ben ismerkedtem meg, amikor Németországban szakmai gyakorlatot szereztem.
Ez a fényre kötő Denta Color nevű anyag új volt. Számomra ez az anyag új távlatokat nyitott meg a leplezéstechnikában, mivel korábban Magyarországon csak a hagyományos por + folyadék (K+B) anyagot ismertük és használtuk.
1997-ben visszatértem Magyarországra, és a jó tapasztalatokra alapozva a Heraeus Kulzer cég kompozitjával kezdtem dolgozni, amely mind felhasználói, mind esztétikai szempontból minden igényt maximálisan kielégített.
Napjainkig a kompozitok több termékfejlesztésen estek át.
1997–98 között mutatták be Magyarországon az Art Glass nevezetű anyagot.
A 2000-es évek elején megjelent a Signum nevű kompozit leplezőanyag-család, majd néhány évvel később a fémmentes restaurációk (inlayk, onlayk, héjak és koronák) készítésére alkalmas Signum Ceramis anyagokkal egészült ki a Signum termékcsalád.
A cikkben szereplő klinikai esetek megoldása során ezen utóbbi anyagokat használtuk.
A jelenlegi termékkínálat tehát két fő csoportra osztható: egyik a Signum Ceramis, amit kimondottan inlay, onlay, héj, illetve teljes borítókorona készítésére fejlesztettek ki, a másik pedig a Signum Composite termékcsalád, amit leplezéshez használunk. Ezt az anyagot használhatjuk a hagyományos fémváz leplezéséhez, vagy a modern CAD/CAM technológiával készülő PMMA, ACETAL vázak leplezéséhez.
Itt nagyon fontosnak tartom külön kiemelni, hogy elengedhetetlen követelmény a váz és a leplezőanyag közötti kötés létrehozását körültekintően kezelni, és arra nagyon odafigyelni! Fémvázak esetében a Metal bond I+II rendszert, a PMMMA és ACETAL vázaknál pedig a Signum Connectort kell használni a megfelelő kötés kialakítása érdekében.
Egy további cikkben részletesen szeretnék foglalkozni a különböző anyagokból készült vázak és a leplezőkompozitok közötti megfelelő erősségű kapcsolat kialakításáról, azonban ez a témakör meghaladná a jelen cikk terjedelmét. A továbbiakban szeretnék néhány esettanulmányt bemutatni a kompozitinlaykről.
1. ábra: A minta.
2. ábra: Okklúziós pontok.
3. ábra: A végleges forma.
4. ábra: Inlay in situ
A laboratóriumi munkafázisok, a technológia bemutatása
Amennyiben szép, pontos munkát szeretnénk készíteni, akkor először a lenyomatot kell értékelni: nincs-e elhúzódás, élesen elhatároltak a szélek, a sarkok, szépen kontúrozott-e a felszín?
Pontatlan, elmosódott lenyomatra nem lehet pontosan illeszkedő restaurációt készíteni.
Amennyiben megfelelőnek ítéltük a lenyomatot, elkészítjük a modellt, majd beartikuláljuk.
A beartikulált mintán 10 mikronos artikulációs papír segítségével ellenőrizzük az okklúziós pontokat. A korai érintkezések becsiszolása elengedhetetlenül fontos lépés, mert amennyiben a korai okklúziós pontokat nem csiszoljuk be, az elkészült munka a szájban emelni fog.
A minta szekcionálása után előkészítjük a gipszcsonkot a munkára. A gipsz felületét keményítővel (Hardener) kezeljük, a preparációs széleket jól láthatóan vékony színes ceruzával hangsúlyozzuk. Az esetleges alámenős részeket viasszal kiblokkoljuk. A gipszcsonk izolálása után a Signum Ceramis anyagot megfelelő rétegséma szerint rakjuk:
– nyak
– dentin
– belső színezők
– él
– effektek ( VL4; OTice; SD2 stb.)
5. ábra: Okklúzió.
6. ábra: Felépítés, rétegzés.
7. ábra: Előpolírozás teflonkefével.
8. ábra: Magasfényre polírozás.
9. ábra: Polírozott felszín a mintán.
Amennyiben tökéletes esztétikára törekszünk, elengedhetetlen a Signum cre active nevű belső színezők alkalmazása pl.: barázdafestésre, zománcrepedésre, mamellon-, illetve mészfoltfestésre stb.
Ezeket minden esetben valamilyen anyaggal le kell fedni, erre kiválóan alkalmas a Signum Flow (korábban Signum Matrix néven forgalmazta a gyártó).
Ez a folyékony nanohibrid kompozit folyékony állagánál fogva olyan esetekben is egyszerűen és gyorsan alkalmazható, ahol a hagyományos viszkozitású anyag használata nehézkes és körülményes lehet.
Ajánlott az anyagot 1 mm-es rétegenként felvinni, annak érdekében, hogy az anyag teljes keresztmetszetében át tudjon polimerizálódni. Fokozottan érvényes ez a nyaki és a sötétebb dentinszínekre. Minden réteget külön-külön elő kell polimerizálni. Ez biztosítja az anyag megfelelő szilárdságát, és ugyanakkor megkönnyíti az anatómiai formák és az okklúziós felszín helyes kialakítását.
Amikor elértük a minden kritériumnak megfelelő végleges formát, következik a végső polimerizálás. Ezzel biztosítjuk az anyag maximális keménységét.
Amennyiben eddig sikeresen eljutottunk, az utolsó munkafázis a magasfényre polírozás.
Ez nem csak esztétikai szempont!
Fontos a tükörsima, karcmentes felszín, hogy a plakk ne tapadjon meg a restauráció felületén. Így könnyebben tisztítható és hosszabb élettartalmú fogpótlást készíthetünk.
Rendelőbe küldés előtt a ragasztandó felületet 110 mikrométeres homokkal, 2-3 bar nyomással lefújjuk.
10. ábra: Inlayk a mintán 1.
11. ábra: Inlayk a mintán 2.
12. ábra: Inlayk az artikulátorban.
Összefoglalás
A kompozitbetétek egyszerű kivitelezhetőségük, tartósságuk és kedvező ár-érték arányuk miatt a kerámiainlayk kedvező alternatívái, melyek számos előnnyel rendelkeznek:
1. A fogorvos számára: kiterjedt restaurációk esetében az indirekt kompozitrestaurációk készítése jóval egyszerűbb és főleg megbízhatóbb eljárás a direkt adhezív restaurációk elkészítésével szemben. Posztoperatív érzékenység nagyon ritkán fordul elő, az esztétikai tulajdonságaik pedig a legtöbb páciens elvárásait kielégítik. Javításuk viszonylag könnyen kivitelezhető. Ennek lépései ugyanazok, mint a direkt kompozitok javításának lépései.
2. A fogtechnikus számára: a fogtechnikai mintázóeszközökkel könnyen, jól rakható és egyben formatartó is. Gyorsan, egyszerűen kidolgozható és polírozható.
3. A páciens számára: a kimagasló esztétikai követelményeknek is megfelel. A kerámiainlaykhez viszonyítva kedvezőbb árfekvés. Az abráziós tesztek azt mutatják, hogy keménysége szinte megegyezik a saját fogéval, így nem koptatja azokat – antagonistabarát fogpótlás.
Esze Péter
