Mindennek úgy kellene megtörténni, hogy közben a betegellátás folyamatos és zökkenőmentes maradjon. A rendszer átalakításának keretében már meghatározták az egészségügyi ellátásban szükséges járó- és fekvőbeteg- szakellátás kapacitások minimumát, ehhez hozzárendelték a megfelelő progresszivitási szinteket, módosították a területi ellátási kötelezettségeket.

A megyei intézmények funkciói nem sokban változnak, annál több izgalom várható a többnyire funkciót váltó kisebb városi kórházak életében. Teljes intézmények nem, azonban profilok, osztályok szűnnek meg. A funkcióváltás nagyjából 15-17 intézményt érint, bizonyos aktív fekvőbeteg-ellátási feladatok megszűnnek, ezek helyett krónikus rehabilitációs, illetve járóbeteg-ellátási és sürgősségi betegellátási fejlesztések történnek.

Az ellátórendszer átalakításának tervezésében jelentős szerep hárult a szakmai kollégiumokra. Egyrészt újrafogalmazták a szakmai minimumfeltételeket, vagyis azt, hogy egy-egy ellátóhelyen milyen műszeres és személyi feltételeknek kell teljesülniük. Második feladatként a különböző betegségeket, illetve azok ellátását progresszivitási szintek szerint osztályozták. Három progresszivitási szintet különböztettek meg. Az 1-es, a legalacsonyabb szakmai szinthez tartozó ellátások igénylik a legkevesebb, míg a 3-ashoz tartozóak a legtöbb tárgyi és személyi feltételt. A harmadik lépésben az egyes betegellátó helyeket szakmánként a különböző szakmai progresszivitási szintekbe sorolták.

Fülesdi Béla, az egészségügyi államtitkárság munkáját segítő véleményalkotó testület, a Szakmai Kollégium elnöke elégedettnek tűnik. Nyilatkozata szerint az új rendszerben a ritkább, speciálisabb ellátást igénylő betegek jobb eséllyel juthatnak majd hozzá a legmagasabb szintű ellátáshoz, összességében pedig minden térségben mindenki egyenlő eséllyel juthat majd hozzá a számára szükséges, legmagasabb szintű ellátáshoz.

Az ÁNTSZ június közepén levélben értesítette az intézményeket arról, hogy július elsejétől mely települések lakosságának ellátása kötelező számukra, illetve hogy adott kórház milyen orvosi beavatkozásokat, illetve ezeket milyen progresszivitási szinten végezheti. A megyei és fővárosi kórházak mellett az egyetemek kapacitását és területi ellátási kötelezettségét is meghatározták. Az államosított kórházak többségében megszűnnek vagy átalakulnak az úgynevezett kis szakmák gyógyítóosztályai, például a szemészetek, a fül-orr-gégészetek és az urológiák.

Az új kormányzati stratégia szerint a jövőben a beteget csak ott lehet kezelni, ahol a gyógyításához van elég, kellő gyakorlattal rendelkező orvos és megfelelő eszköz. Ezeket a minimális feltételekről rendelkező jogszabály rögzíti. A vaskos kötetnyi jogszabály pontosan leírja, hogy milyen beavatkozáshoz milyen progresszivitási szinten mi szükséges. Az új feltételrendszer legfontosabb eleme, hogy „az eltérő egészségi állapotú betegek differenciált ellátását a fokozatosság elvén egymásra épülő, a szakmai tevékenységeknek a szakmai tapasztalat és a technikai feltételek alapján csoportosított progresszivitási szinteken működő ellátórendszer biztosítja” – fogalmaz a miniszteri rendelet preambulumában.

A jogszabály rendelkezik egyebek mellett arról, hogy minden 24 óránál hosszabb, folyamatos ellátást nyújtó egészségügyi szolgáltatónál biztosítani kell a beteg pihenését, éjszakai elhelyezését, étkezését, személyes tárgyainak elhelyezését, illetve a tisztálkodását lehetővé tevő helyiséget.

Ezenfelül arra is kitér, hogy a hagyományos személyes találkozáson alapuló tevékenységek – így az orvos és a beteg, illetve az orvos és orvos közötti konzultáció – mellett az adott terület szakorvosa az egészségügyi adatok elektronikus rendszerben történő továbbítása útján személyes jelenlét nélkül is felállíthat diagnózist, és telemedicina keretében terápiás javaslatot adhat.

Rögzíti továbbá, hogy a daganatos betegek többszakmás járó- és fekvőbeteg-szakellátására működési engedéllyel rendelkező egészségügyi szolgáltató úgynevezett onkoteamet köteles működtetni.

A minimumfeltételek meglétéről az intézményeknek kell osztályokra lebontva nyilatkozniuk, az ÁNTSZ később ellenőrzi azokat. Amennyiben bármilyen feltétel hiányzik, négy hónap türelmi idő áll az intézmények rendelkezésére. Az eddigi gyakorlattal ellentétben a működési engedélyek kiadására sem ellátási érdekből, sem átmeneti jelleggel nincs többé lehetőség. A tárgyi feltételek pótlása kizárólag pénzkérdés. Ennél lényegesen bonyolultabb a szükséges felkészültségű orvosok és szakdolgozók „előteremtése”, ugyanis az egészségügyi rendszerben az elvándorlás folyamatos (a legfrissebb adatok szerint havonta száz orvos távozik), s számos területen van szakemberhiány.

Nem kap működési engedélyt az az intézmény, illetve kórházi osztály, ahol nem teljesülnek a minimumfeltételek, vagyis bezárják az osztályt, és a betegeknek távolabbra kell utazniuk, de ott garantált minőségű ellátást kapnak. A helyzetet bonyolítja, hogy a súlyosabb beavatkozások elvégzésére csak akkor lesz lehetőség, ha a hátteret jelentő diagnosztikus és intenzív terápiás osztályok is rendelkeznek a szükséges tárgyi és személyi feltételekkel, azaz működési engedéllyel.

Közel húsz intézmény engedélye máris kizárólag különféle rehabilitációs, ápolási, esetleg krónikus belosztályok működtetésére szól, s néhány helyen – mintegy kiegészítésként – reumatológiai ellátás is zajlik majd.

A tapolcai kórházban például rehabilitáció és krónikus ellátás folyhat, az edelényi kórházban pedig kizárólag tüdőbetegeket kezelnek s rehabilitálnak majd. A fővárosi Nyírő Gyula Kórház pszichiátriai és addiktológiai szakkórházzá válik, míg az újpesti Károlyi Sándor Kórház feladatai csökkentek; a belgyógyászat, a sebészet és a kardiológia megmaradt, s természetesen itt is működik majd rehabilitációs osztály.

Komáromban a ma még 124 ágyas Selye János Kórház jelenlegi 109 aktív ágyát teljesen megszüntetik; így bezárják a szülészet-nőgyógyászatot, a gyermekosztályt, a sebészetet, valamint megszűnnek a belgyógyászat aktív ágyai. Megmarad a 15 ágyas krónikus belgyógyászati osztály, amely mellett egy 35 ágyas belgyógyászati rehabilitációs – reumatológiai – osztályt, valamint egynapos sebészeti részleg kialakítását tervezik, továbbá 10 ágyon nappali kórházat működtetnek majd. Teljesen megszűnnek a korábbi laparoszkópos és nőgyógyászati műtétek, s nem lesznek hagyományos hasi-műtéti beavatkozások sem. Bezár a szülészet és a nőgyógyászati valamint a gyermekosztály.

Rendszerváltás a kórházakbanTapolcán élénk indulatokat váltott ki a döntés, mely szerint a Deák Jenő Kórház fő profilja a légzésrehabilitáció lesz. Ez a tevékenység 71 ágyon folyhat majd. A krónikusbeteg-ellátásban az eddigi húszról negyvenre emelik az ágyszámot, az ápolási ágyak száma harminc marad. A Jobbik helyi szervezetének szervezésében mintegy ötszázan demonstráltak a kórház aktív belgyógyászati és sebészeti osztályainak megmaradásáért, majd aláírásgyűjtés kezdődött. Budapesten az újpesti Károlyi Kórház bizonyos osztályainak megmentéséért a szocialisták szerveztek demonstrációt.

Hasonló átalakulások következnek be majd például Siklóson, Móron, Kisbéren, Tatán, Pásztón, Bonyhádon.

Más intézmények a környék nagy kórházaival fuzionálva folytatják tevékenységüket. Így például a komlói kórház a Pécsi Orvostudományi Egyetemhez kerül, az egykori bányászvárosban csak krónikus ápolási feladatok és a járóbeteg-ellátás marad. Hasonlóan egy intézményként működik a hódmezővásárhelyi és a makói kórház, továbbá a marcali intézmény beolvad a kaposvári megyei kórházba.

Fúzióval egyesül a kecskeméti megyei kórházzal a kalocsai és a kiskunfélegyházi kórház is. Míg az utóbbiban csak egynapos sebészet marad, addig Kalocsa szinte csak önállóságát veszti, mert szolgáltatásainak zöme megmarad. A csornai kórház szintén elveszti önállóságát és gyógyítóosztályainak túlnyomó többségét. Több mint 100 ágyából mindössze 30 marad meg, és ezt is a győri megyei kórház működteti majd.

Budapest, illetve a három központi régió kórházi struktúrája sem marad érintetlen. A fővárosi központú egészségügyi térségekben 545 aktív kórházi ágyat szüntet meg az új tulajdonos, vagyis a kormány. Az észak-közép-magyarországi régióban 271-gyel, a dél-közép-magyarországiban 97-tel, míg a nyugat-közép-magyarországiban 177-tel csökkentik az ágyak számát.

A Péterfy utcai kórház negyven kardiológiai ágyának fele a Bajcsy-Zsilinszky Kórházba kerül át, a többi a Péterfy belgyógyászatát gyarapítja. A sebészeti munka a baleseti részlegben, illetve tizenöt ágyon a Péterfy utcai „anyaépületben” folytatódik, közös műtőket használva az ide átkerülő urológiával. A kardiológiai ellátási területen a Honvédkórház és a Gottsegen Országos Kardiológiai Intézet (GOKI) osztozik.

Mindezt jelentős finanszírozási változások követik majd, ha nem is azonnal.

Az új egészségügyi struktúrát, ezzel együtt a finanszírozást ugyanis már nem a kórházi ágyak száma határozza meg, sokkal inkább az egyes intézményekhez sorolt ellátási területek nagysága, azaz az intézmény ellátási körzetébe csatolt lakosság száma, illetve az adott intézményben működő osztályok progresszivitási szint szerinti besorolása. Még nem látható, hogy melyik intézményben, milyen mértékben változik a finanszírozás. Többen tartanak attól, hogy a történelmileg kialakult (vagy kialkudott) területi ellátási kötelezettség és a hozzá csatolt teljesítményvolumen-korlát szerinti teljesítmény, illetve a feladatalapú finanszírozás közötti eltérés miatt sok intézmény azonnal életképtelenné válhat.

A helyzetet pikánssá teszi, hogy az állam által átvett egészségügyi intézmények intézményvezetői pályázatairól még nem született döntés. A pályázatokat március 30-án hirdették meg, benyújtásuk határideje május 14-e éjfél volt. Az egészségügyi intézmények főigazgatói posztjára 79 pályázat érkezett, a gazdasági igazgatói állásokra 123-an pályáztak. Június 4-éig a beküldött pályázatok formai ellenőrzése zajlott, majd a pályázatokat három, egyenként 5 tagból álló bizottság bírálta el, a bírálatnak része volt a személyes meghallgatás is. Legkésőbb július 13-án a GYEMSZI megküldi kinevezési javaslatait az emberi erőforrás miniszternek.

Az egészségügyi ellátás helyzete a biztonságot – és tetemes megtakarítást – szolgáló rengeteg változtatás ellenére is bizonytalan, ugyanis a beígért béremelés fedezete ugyanúgy nem került bele a rendszerbe, mint a megugró infláció vagy a megemelt áfa ellentételezése.

Ausztriában is átalakítják az egészségügyi rendszert

Az egészségügyi rendszer irányításának és finanszírozásának átalakítását irányozza elő az osztrák kormány, a tartományok, valamint az egészségpénztárak között létrejött megállapodás. Az egyelőre csak nagy vonalakban rögzített változások célja, hogy a közös irányítás és finanszírozás révén takarékosabban működjön az egészségügyi rendszer.

A jelenlegi szabályok szerint a társadalombiztosítás finanszírozza a háziorvosi szektort, míg a kórházakat legnagyobbrészt az egyes tartományi költségvetésekből tartják fent. Az egészségpénztáraknak így az az érdekük, hogy a beteg lehetőleg kórházi elhelyezést kapjon, a tartományoknak pedig az, hogy a társadalombiztosítás által finanszírozott háziorvosokhoz helyezzék ki az egyes ellátásokat.

A kórházak és a háziorvosok működését a jövőben közös forrásból fedeznék, és az egészségügy kiadásai nem emelkedhetnének jobban az osztrák gazdaság éves növekedésénél.

A reform egyelőre csak félúton van – hangsúlyozta az osztrák tartományok képviselője, Josef Pühringer felső-ausztriai tartományi kormányfő. Egyelőre nem dolgozták ki a források elosztásának döntési mechanizmusát, és azt sem, hogy a költségvetés túllépéséhez rendelt szankciókat hogyan léptetik életbe.

Az osztrák orvosi kamara elégedetlen a tervezettel. Elnökük, Walter Dorner úgy vélekedett, a körvonalazódó megoldás egyedül a tartományok költségvetéseinek tehermentesítését szolgálja, és hátrányos lesz a háziorvosokra nézve.

A megállapodás 2013-ban lépne életbe, és 2016-ig 1,3 milliárd euró megtakarítást jelentene. Jelenleg 22 milliárd eurót tesznek ki az osztrák egészségügyre fordított kiadások. Számítások szerint ezek 2016-ra az intézkedések nélkül 26,8 milliárdra, az új terv szerint 25,5 milliárd euróra emelkednek.