Prof. dr. Vajdovich István köszöntése

Ebből az alkalomból kerestük fel a professzor urat, hogy beszélgessünk arról a több évtizedes szakmai útról, ami elvezetett 2011. március 15-éig. – Professzor Úr! Legelőször is szerkesztőségünk valamennyi tagja nevében őszintén gratulálunk kitüntetéséhez, melyre – véleményünk szerint – a fogorvosi szakma is büszke lehet. Olyan elismerés ez, amellyel most az Ön emberi, szakmai életútját jutalmazták, ami annak a tudományterületnek a megbecsülését is jelenti, amivel Ön az elmúlt közel 40 esztendőben kiemelten foglalkozott. Elsőként arról kérdezném, mint fogorvos, illetőleg szájsebész, mikor és milyen indíttatás hatására kezdett el foglalkozni az orális enosszális implantációval? – A fogorvosi implantológia iránti érdeklődésem még fiatal orvos koromban, a 70-es évek elején-közepén kezdődött. Abban az időben a hazai fogorvosi implantológia a mélyponton járt, a szakma vezetői nem nézték jó szemmel, ha valaki beültetést akart végezni. Ezt a negatív megítélést a fogorvosok, illetve a közvélemény körében az akkor alkalmazott ún. szubperisztális beültetések magas arányú sikertelensége váltotta ki. Ma már tudjuk, az implantátum előállítására használt biotoleráns fémet a szervezet idegen testnek minősítette, és előbb-utóbb kilökte magából azt. Ebben az időben olvastam a Deutsche Zahn Mund, und Kieferheilkunde című szaklapban az első közleményeket egy teljesen új anyagról, az orvosi beültetésre alkalmas biokerámiáról, a nagy tisztaságú, magas tömörségű alumínium-oxidról, amiből Schulte és munkatársai fogorvosi implantátumokat készítettek, és ültettek be sikeresen. Természetesen mindent, amit erről az anyagról és a beültetési módszerről lehetett, elolvastam. Mindezek alapján az évtized végére a „korszerű fogorvosi implantológia” elméleti kérdéseiben már ismereteket szereztem.

A továbbiakban a szerencse segített. Megtudtam, hogy kórházunkban Badó professzor vezetésével – elsőként az országban – a hazai előállítású alumínium-oxid biokerámiából elkezdték kifejleszteni és készíteni a csípőprotézisekhez szükséges gömbfejeket. Ehhez a – mai szóval kutatás fejlesztés – projekthez kapcsolódhattam én is. Ugyanebből a nagy tisztaságú, magas tömörségű bioinert alumínium-oxid biokerámiából kezdtük el kifejleszteni az előállító és gyártó cég közreműködésével – német példára – a fogorvosi beültetésre alkalmas dentális implantátumainkat. Ezek voltak az első lépcsős gyökérforma, tisztán hazai alapanyagból készült Denti Diakor implantátumok. Ezzel az implantátummal az első beültetést a Szentesi Megyei Kórház szájsebészetén 1983 márciusában végeztem.

– Ön, illetve munkacsoportja „úttörő” jelentőségű munkát vállalt fel az említett szakterület elmélyült kutatásával. „Göröngyös” volt ez az út a kezdetekben?
– A korszerű dentális implantátumokkal kapcsolatos vizsgálatainkat az alapanyagunk, a nagy tisztaságú, magas tömörségű polikristályos alumínium- oxid orvosbiológiai – in vivo – vizsgálatával kezdtük, amelyre a Budapesti Állatorvosi Egyetemen került sor. Miután bebizonyosodott, hogy ez az anyag biominősége kiváló, elkezdhettük az implantátumok, illetve a beültetésükhöz szüksége fúrók, frézerek kialakítását. Többféle implantátumformát próbáltunk ki, a standard lépcsős hengeres implantátumok mellett extenziós, csavar-, illetve tűimplantátumokat is alkalmaztunk. A kezdeti tapasztalataink alapján folyamatosan fejlesztettük az implantációs módszereinket, amit a sikeresnek mondható implantációk száma is bizonyított (az első 5 évben beültetett mintegy 750 db Denti Diakor implantátum 92%-a volt sikeres. A hazai orális enosszális implantológia fejlődésében döntő tényezőnek bizonyult, hogy a további kutatásokba/ fejlesztésekbe 1984 őszétől a Budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem Szájsebészeti Klinikája Szabó György professzor úr irányításával és Divinyi Tamás (akkor még) adjunktus úr közreműködésével bekapcsolódott. A közös út innen kezdődően kevésbé volt göröngyös, mondhatni, simává vált. Ezt követően 3 év múlva a Szegedi Szent-Györgyi Albert Orvosegyetem Fogászati és Szájsebészeti Klinikája is csatlakozott közös fejlesztőmunkánkhoz, így már Szentes és Budapest mellett Szegedenis kialakult egy csapat Fazekas András professzor úr vezetésével. Fejlesztéseink középpontjában a sebészi módszerek kidolgozása mellett a fogorvosi implantátumok minél jobb makro- és mikrostruktúrájának kialakítása állt.
Munkánk számos fogorvos érdeklődését felkeltette, illetve bekapcsolódtak és alkalmazták is praxisukban. Ezt bizonyítja, hogy 1989-ben velük együtt megalakítottuk a Magyar Fogorvosok Implantológiai Társaságát, amely ma a fogorvosi szekciók között a legnépesebb.

– Ha jól tudom, Ön elsők között volt, akik a korszerű fogorvosi implantológia tárgykörében védték meg a kandidátusi disszertációjukat. „A Diakor biokerámia műgyökér orális implantációja” című dolgozatában (1990) kifejtett nézeteiről, addigi eredményeiről, illetve újdonságáról hallhatnánk valamit?
– Az igazsághoz tartozik, hogy az első fogorvosi implantációval kapcsolatos disszertációt Kovács D. Géza tanár úr védte, ha jól emlékszem, 1972-ben.
Igaz, hogy dolgozatában az általa végzett szubperiosztális beültetésekről volt szó. De az is igaz, hogy az ún. „korszerű bioanyagból” készített biokerámia implantátumokkal végzett orális enosszális implantációk vizsgálatával kapcsolatos disszertációm a sorban az első volt, amelyet valóban 1990-ben védtem meg. Az említett cím alatt az általam 1983 és 1990 között beültetett mintegy 1400 Diakor implantátummal kapcsolatos longitudinális sebészi, protetikai és parodontológiai vizsgálatok tapasztalatait igyekeztem feldolgozni disszertációmban. Ugyanígy célom volt bemutatni, hogy melyek azok a legfontosabb, az implantációk sikerességét befolyásoló, illetve az esetleges sikertelenséget okozó tényezők, amelyekre a munkánk során vigyázni szükséges. Végül is be szerettem volna bizonyítani, hogy a korszerű fogorvosi implantológia olyan fogpótlástani módszer, amely megfelelő feltételek esetében a fogbetegek javára a mindennapi praxisban is sikerrel alkalmazható. Hál’ istennek, az azóta eltelt 21 év igazolta eredményeimet.
– Az Ön kutatási/fejlesztési munkájának eredménye az ötvözetlen titánból kifejlesztett Denti Implantációs Rendszer bevezetése, amely európai viszonylatban is az egyik legrégebben alkalmazott dentális implantációs rendszer. Napjainkban a cirkónium-dioxid biokerámia implantátumok kifejlesztésében és európai elterjedésében is úttörő szerepet tölt be.

Az implantáció jövőjét Ön szerint mennyire befolyásolják a legújabb kutatások eredményei, amikor már eddig szinte elképzelhetetlen eljárások (pl. számítógépes vezérlés), új műtéttechnikák (pl. irányított csontregeneráció, idegáthelyezések) kerülnek be a hétköznapok gyakorlatába? – A sors iróniája volt, hogy mire a Denti Diakor implantátumok sikeresnek bizonyultak, ki is mentek a divatból. Ugyanis a 80-as évek közepétől – a Brånemark-iskola hatására – egyre inkább elterjedtek a tiszta ötvözetlen titánból készített dentális implantátumok. Ez a helyzet bennünket is arra kényszerített, hogy az eddigi implantológiai tapasztalataink felhasználásával tiszta, ötvözetlen, ún. c.p. titánból állítsunk elő fogorvosi implantátumokat. A kedvező formákat megtartva, speciális felszíni mikrostruktúrát kidolgozva készítettük el tiszta titánból az első Denti titánimplantátum-családot, amelyet 1987-től kezdtünk el alkalmazni. A fejlődés azóta sem állt meg, a rendszereink fejlesztése folyamatos. Ennek köszönhető, hogy a Denti implantációs rendszerek Európában nemcsak a legrégebbi rendszerek közé tartoznak, hanem ma is az élvonalban vannak. Ezt bizonyítja, hogy hazai fogorvosok ez elmúlt évtizedekben sok tízezer darabot ültettek be magas sikerességgel, de számos külföldi országban is szívesen alkalmazzák ezeket.

A fogorvosi implantológia fejlődése az utóbbi években is töretlen, új anyagok, még jobb sebészi módszerek kerültek kidolgozásra, amelyek a fogbetegek számára egyszerűbbé és biztonságossá teszik a fogorvosi implantátumok beültetését. Azt természetesnek tartom, hogy szakmánkban is egyre nagyobb teret hódít a digitális technika alkalmazása. Biztos vagyok benne, hogy a már alkalmazott cad /cam technika segítségével és továbbfejlesztésével gyorsabbá és főleg olcsóbbá válhat az implantációs fogpótlások készítése, ami még több fogbeteg számára is elérhetővé teszi majd implantációs módszereinket. Még egy-két mondatot szeretnék szólni az 5% ittrium-dioxiddal stabilizált cirkónium-dioxid dentális implantátumok alkalmazásáról. Az tény, hogy világszerte egyre inkább terjed a cirkónium-dioxid implantátumok beültetése. Főleg a fémre érzékeny betegek között, de egyre több a fokozottan környezettudatos beteg is, aki ragaszkodik a „fémmentes” implantátumok beültetéséhez. De ezen indikációk mellett számos más esetben is ajánlható a cirkóniumimplantátumok beültetése. Hazánkban is ez a tendencia várható. Arra külön is büszke vagyok, hogy cégünk, a Denti System Kft., a cirkónium-dioxiddal kapcsolatos kutatásban és fejlesztésben Európában is élenjár. Ezt bizonyítja például, hogy a közelmúltban lezajlott, Kölnben megtartott IDS-en a kétrészes gyökérforma cirkóniumimplantátumaival nagyon szép sikert ért el, és azokat számos országban alkalmazzák, illetve kívánják alkalmazni.

– Az Ön kivételes szakmai munkáját már több elismerés is fémjelzi. 1983-ban „Kiváló munkáért” kitüntetést, 1992-ben a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Fogászati és Szájsebészeti Klinikáján címzetes egyetemi docens címet, 2009 augusztusában pedig a Szegedi Tudományegyetem Fogorvostudományi Karán címzetes egyetemi tanári kinevezést kapott.
A mostani kitüntetés mit jelzett, jelentett Önnek, mennyiben érezte másnak, többnek az eddigieknél?
– Ez a kitüntetés, amit most kaptam, teljesen váratlanul és készületlenül ért, és ezért számomra, hogy úgy mondjam, megrendítő is volt. Természetesen nagyon örültem neki. El szeretném azonban mondani – és ezt már több alkalommal is megtettem – nem csak engem illet ez a kitüntetés. Köszönet illeti volt kórházam főigazgatóját, aki érdemesnek tartott rá, és elindította kitüntetésemet. Köszönet illeti volt és jelenlegi munkatársaimat, osztályunk orvosait, asszisztenseit, műtősnőit, akik mindvégig önzetlenül segítették munkámat. De legfőképpen családomnak és különösen a feleségemnek tartozom köszönettel, aki végig bízott bennem és mellettem állt. Legfőképpen, amiről meggyőzött ez a kitüntetés: érdemes és ezért szükséges volt vállalni a folyamatos tanulást, a kitűzött céljainkért a folyamatos küzdést. Emellett ugyanilyen fontos volt számomra, hogy a megszerzett tudást és tapasztalataimat átadjam az utánam jövő, a fogorvosi implantológia iránt érdeklődő kollégáimnak. Az tölt el örömmel, hogy eddig mindez sikerült. Professzor Úr! Köszönöm a beszélgetést. Ismételten gratulálunk, további sikeres munkát és nagyon jó egészséget kívánunk!

Dr. Riba Magdolna