Oxidatív stressz: A mechanizmus, amely elpusztítja a csontot az implantátum körül

Az oxidatív stressz a természetben több formában megfigyelhető jelenség, mely a szövetekben gyulladáshoz és szöveti atrófiához vezethet. Kialakulása egy sokfaktoros folyamat, melynek végeredménye egy ischaemiás állapot. Kiváló példa erre a folyamatos, egy helyben történő fekvés következtében kialakuló felfekvések a fenék, a comb, a sarkak és a könyök tájékán. A folyamatos nyomás vérkeringési elégtelenséghez és ezáltal fekélyek kialakulásához vezet.(A természetben a legegyszerűbb példa az oxidációra a rozsda.)

Az oxidatív molekulák másik neve: szabad gyök. A testünk ezek ellen a szabad gyökök ellen antioxidánsokat termel, létrehozva egy természetes egyensúlyi folyamatot. Bizonyos egészségügyi állapotokban – mint a cukorbetegség, a dohányzás, a túlsúly, az idős kor vagy a depresszió – ez az egyensúly felborul. Az ilyenkor fellépő krónikus oxidatív stressz következménye ezeknél a pácienseknél valamilyen poszt-operatív szövődmény.

A csontok metabolizmusát többek között a mechanikai hatások is befolyásolják, az oxidatív stressz zsíros elfajuláshoz vagy a csont felszívódáshoz vezethet. Feladatunk tehát, hogy ezt az oxidatív hatást csökkentsük, növelve az antioxidánsok jelenlétét. Fontos, hogy műtéti beavatkozások előtt a pácienseket megfelelően kivizsgáljuk, ellenőrizzük a szérum LDL (‹1,4 g/l) és D-vitamin (50-70 ng/l) szinteket.

A D-vitaminnak rengeteg szerepe van az emberi testben. Segíti a kalcium felszívódását, autokrin és parakrin sejtmediátor, továbbá serkenti az antioxidánsok termelődését. Műtétek előtt legalább egy héttel készítsük hát fel páciensünk szervezetét az előtte álló gyógyulási időszakra. Biztonsággal adhatunk akár napi 5000-10000 NE D-vitamint is, ez biztosítani fog nagyjából 100 ng/l szérum-szintet. Poszt operatívan adagoljunk 2000-5000 NE-t naponta, akár hónapokon keresztül. Tapasztalataink szerint az implantációs beavatkozásokat antibiotikus kezeléssel kiegészítve az eredmények még jobbak. Adjunk a pácienseknek 3 g Amoxicillint a műtét előtt 1 órával.

A lágyszövetek ischaemiája szintén oxidatív stressz a csont számára. Például, ha egy túl nagyméretű ínyformázót helyezünk be, könnyedén előfordulhat, hogy ezzel marginális csontfelszívódást indukálunk az amúgy hibátlan pozíciójú implantátumunk körül. Emiatt fontos a feszülésmentes és megfelelően fix lebenyzárás is. Augmentációk során ügyelnünk kell arra, hogy a lebenyt megfelelően túlnyújtsuk, biztosítva ezzel a teret a csontpótló számára. A lebenyek apikális tehermentesítésére kiválóan alkalmas egy mély apikális horizontális matracöltés. Ha nincs feszülés, a lágyszövetek sokkal gyorsabban gyógyulnak. Törekedjünk monofil varróanyag, akár felszívódó varrat használatára.  A varratokat pedig legalább 4 hétig hagyjuk bent.

A túlzott nyomás, feszültség nem csupán a lágyszövetekben, de a csontban is ischaemiához vezet. Sajnos épen az implantátum, a membránok, a különböző egyéb barrier eszközök ilyen nyomást gyakorló tényezők. Ez sajnos nem egy ciklikus stressz a csont számára, amely fiziológiásan is előfordul, hanem permanens, emiatt kóros elváltozásokat eredményez. A csont szivacsos állományában ez az állandó stressz eloszlik, hiszen rugalmas közeg. A kortikálisban ellenben nem. Ezért kiemelten fontos, hogy az implantátum behelyezése előtt annak helyét a nyaki 2 mm-es mélységben túl kell preparálnunk, hogy az implantátum nyaka ne feszítse a csontot.

Sokszor tapasztaljuk, hogy augmentált csontállományok csak az implantációt követően kezdenek el felszívódni. Miért lehetséges ez? Tudjuk, hogy a szemcsés csontpótló anyagokat (legyen az akár saját, akár idegen anyag) a szervezet körbeépíti saját csontszövettel. Ettől ugyan trabekuláris lesz a szerkezet, de nem minden részletében fog vitális csontot tartalmazni. Emiatt merevebb szerkezetet kapunk, ami rosszabbul alkalmazkodik a fellépő stresszhatásokhoz. Ezt elkerülni úgy tudjuk, ha nagyon óvatosan, kis nyomatékkal fúrjuk elő az ilyen területeket, kis nyomatékkal hajtjuk be az implantátumokat.

Érdekes megfigyelés, hogy a pusztán PRF-fel augmentált területek mikroszkópos szerkezete viszont sokkal jobban közelíti a natív csontét, hiszen nincsenek idegen szemcsék. A technika további előnye, hogy stimulálja az angiogenezist, gátolja az osteoclastokat és gyulladáscsökkentő hatású. A PRF egy kiváló antioxidáns, de csupán a gyógyulás első 7-15 napjában tölti be ezt a szerepét.

A Sticky Bone technika továbbgondolja a PRF előnyeit. Immobilizálja a granulumokat, firbrintartalmával serkenti az angiogenezist. Mivel a részecskék közötti távolság optimális, kiváló osteokonduktív hatással is bír, és a gyógyulás végeztével az augmentált területnek elenyésző lesz a kötőszövet tartalma.

Összegezve az elmondottakat, munkánk során az esetlegesen kialakuló oxidatív stressz hatásait is figyelembe kell vennünk!

Dr. Joseph Choukroun & Dr. Elisabeth Choukroun előadásából
írta: Dr. Hulik Emese