Interjú Dr. Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyért felelős államtitkárral.
– Most osztott szét a fogorvosoknak is a kormány 2 milliárd forintot, a Magyar Orvosi Kamarától máris kapott egy újabb levelet…
– Igen, kezdeményezte a köztestület fogorvosi tagozatának elnöke, hogy a háziorvosokhoz hasonlóan a fogorvosok számára is tegyük lehetővé, hogy pályázhassanak letelepedési és praxisjogvásárlási támogatásra. A magam részéről támogatom ezt, más kérdés, hogy forrást kell találni rá. Most éppen azokat a lehetőségeket vizsgáljuk, amelyek mind a Nemzetgazdasági Minisztérium szigorú költségvetési őreinek, mind a szakmának elfogadhatóak lehetnek.
– Mikorra lehet eredmény?
– Hamarosan… De a viccet félretéve és mielőtt visszakérdez, hozzáteszem: mi is látjuk, hogy ezen a területen baj van. Adataink szerint mintegy 260-270 betöltetlen háziorvosi praxis van országszerte. Érdekesség, hogy a legtöbb betöltetlen közfinanszírozott fogorvosi körzet (35) éppen a fővárosban található. Erre az lehet a magyarázat, hogy a budapestiek többsége kifizeti a magánfogorvosi ellátást, s így az jobban is jövedelmez, mintha valaki körzetben dolgozik. Arányaiban viszont ez csak azt jelenti, hogy a közfinanszírozott rendelők alig valamivel több mint nyolc százalékában nincs orvos.
Tehát itt nem olyan nagy a baj, mint Nógrád megyében, ahol a szolgálatok harmada, vagy Baranya, Bács-Kiskun, Békés, Borsod megye településein, ahol a körzetek ötödében nincs alapellátó fogorvos. Ráadásul ezekben az országrészekben igen magas a szájüregi rákok okozta megbetegedések és halálozás száma. Óriási szükség lenne arra, hogy mindenki közelében legyen legalább egy közfinanszírozott rendelő, ahová bemehet és a fogmegtartó kezelések mellett, az orvos elvégezhetné a rákszűrést is. És ha már kiderül, hogy valami baj van, akkor segítséget, útmutatást kaphat a továbbiakról. Éppen az ország északi részén tesztelt svájci ellátás-szervezési modellből is kiderült, hogy van értelme, kézzel fogható eredménye, ha valaki „tükröt kap” a saját egészségi állapotáról. Ha érdekeltté tehető valaki saját egészsége megőrzésében, az jó a betegnek, és jó a költségvetésnek is. Becslések szerint a lakosság csaknem fele kizárólag akkor hajlandó elmenni a fogorvoshoz, ha már elviselhetetlenül fáj a foga.
– Egyelőre azt hallani, hogy a svájci-modellprogram éppen a fogorvosoknál vallott kudarcot. Nem sikerült őket bevonni a „közösségi ellátásba”…
– Ez is jól mutatja, hogy az alapellátás mennyire bonyolult és sokszereplős folyamat. De mi nem is adtuk fel, keressük azt az ösztönző elemet, amire már nem mondhatnak nemet. Azzal együtt is, hogy most sikerült a fogorvosoknak is adni praxisonként 50-55 ezer forintot, és ez siker, mert ha visszaemlékszik, elég hosszú vita volt arról, hogy 10 vagy 14 milliárdot oszthatunk szét az alapellátásban 2016-ban. Végül a kormányzati döntéseknek köszönhetően, kaphattak a védőnők és a fogorvosok is 2-2 milliárd forintot. Még akkor is nagy győzelme ez az egészségpolitikának, ha tudható, hogy még korántsem tartanak ott, nem kaptak annyit, mint a háziorvosok.
A finanszírozás egyik elemét, a teljesítménytől független fix-díjat 2010 óta ezen a területen is kétszer növelték: 2012 szeptemberétől 14 százalékkal, 2013 októberében pedig további 12 százalékkal. Ez mindkét évben átlagosan közel 30 ezer forintos többletet jelentett. Az egy praxisra jutó átlagos havi teljes bevétel 2015-ben 740 ezer forint volt, ez az összeg nőtt most 50-55 ezer forinttal. A jövőben viszont nagyon szeretném, ha nem lenne különbség az alapellátásban dolgozó orvosi praxisok finanszírozásában függetlenül attól, hogy házi- vagy fogorvosként dolgozik valaki, amit eddig a családorvosi praxisok megkaptak – praxisvásárlás, letelepedési támogatás – azt megkapják a fogorvosok is.
Mindebben sokan támogatnak a kormányzaton belül, de még vita van arról, hogy tudunk-e az ország egyes területei között különbséget tenni, hogyan tudjuk a lemaradó térségek felzárkózását ösztönözni. A nagyon szegény országrészekben dolgozók munkája is jóval nehezebb, és ezt szeretnénk valahogy honorálni. Másrészt átalakítanánk az elszámolási rendszert, hogy a teljesítményjelentésekből egyértelmű legyen a tényleges munka, hogy valóban csak az kapjon finanszírozást, aki dolgozik.
– Pontosabban?
– Még zajlanak az egyeztetések a szakmával, a köztestülettel arról, hogy az általunk tervezett modellt tudják-e és ha igen, mennyire támogatni. Amíg ezek az egyeztetések nem zajlanak le, nem szeretnék beszélni a részletekről.
– Mint említette, az alapellátó fogorvosok legalább annyira hiányoznak a terepről, mint a háziorvosok. Van kormányzati megoldási terv a pótlásukra?
– Azt mi is látjuk, hogy nem egyszerű a meglévő finanszírozásból az amúgy rendkívül eszközigényes praxisokat működtetni. Lépni kell ezen a ponton is. Ahhoz, hogy plusz forrásokat tudjunk erre a területre szerezni, nélkülözhetetlen, hogy legyen a területről a célzott népegészségügyi programokat alátámasztó adat, például, hogy ténylegesen milyen a lakosság fogazata. Azt is látjuk, hogy a fogorvosok korfája hasonlít a háziorvosokéhoz, azaz sokan vannak, akik hamarosan elérik a nyugdíjkorhatárt. Pillanatnyilag 44 olyan körzetről tudunk, ahol a nyugdíj mellett maradt állásban az orvos. Ezeket megvizsgálva és figyelembe véve dolgozunk, mert a kormány továbbra is elkötelezett abban, hogy tovább növelje az egészségügyi dolgozók anyagi megbecsülését, javítsa a munkakörülményeket, ezáltal pedig a betegellátás színvonalát ezen a területen is.
Dr. Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyért felelős államtitkár nyitja meg a 16. Dental World Nemzetközi Fogászati Szakkiállítás és Konferenciát 2016. október 13-án 9.15-kor a Hungexpo Budapest Vásárközpont G pavilonjában. A szakpolitikus a háromnapos rendezvény nyitóeseménye után a sajtó képviselőit is fogadja majd.
Szerző: D.A.
