A szenzor számos, rózsasziromhoz hasonló, egy atom vastagságú grafén nanorétegből áll. A „szirmok” sarkaihoz pedig kémiai kötéssel képesek csatlakozni a platina nanorészecskék és a glükóz-oxidáz enzim. Az enzim a glükózt glükonsavvá alakítja, miközben hidrogén-peroxid keletkezik, ami a szenzor elektródáján jelet generál.

A technológia segítségével akár 0.3 μM glükóz-koncentráció is érzékelhető, ami minden jelenleg elérhető eszköznél érzékenyebb. Az eszköz képes megkülönböztetni a glükóz által kiváltott jeleket, a többi vérben található anyagtól (húgysav, aszkorbinsav, paracetamol) származó jelektől, mely gyakran okoz zavart más szenzorokban.

“Az a különleges, hogy mind a 4 különböző emberi szérumban képesek vagyunk mérni: nyálban, vérben, könnyben és vizeletben.” mondta el a Purdue Egyetem egykori hallgatója és az Amerikai Tengerészeti Kutatólaboratórium kutatója, Jonathan Claussen. „Nagy érzékenységi skálájával a szenzor új lehetőségeket nyit meg a test glükóz-tartalmának noninvazív monitorozásában.” tette hozzá.

A kutatók elmondták, hogy a bioszenzor viszonylag olcsón és könnyen előállítható. A hagyományos nanoszerkezetű érzékelők előállítása általában rendkívül hosszadalmas és bonyolult folyamat, mely litográfiát, kémiai feldolgozást és más lépéseket igényel. „Ezek a szirmok viszont gyakorlatilag bármilyen felületen növeszthetők, így a szenzor kereskedelmi forgalomra ideális.” mondta el a kutatás vezetője Anurag Kumar.

Ráadásul a technológia más kémiai összetevők érzékelésére is alkalmas. „Ezt a tesztet a diabetes detektálására alkalmazzuk, mert glükóz-oxidáz enzimet használtunk, de ha ezt kicseréljük például glutamát-oxidázra akkor Parkinson-kóros és Alzheimer-kóros betegeknél használhatjuk fel.” mondta el Claussen.