„Nem az a megoldás, hogy tüneteket kezelgessek, hanem az okokat keresem meg”

Beszélgetés dr. Bodrogi Attilával

Interjúalanyom a funkcionális és az esztétikai fogászat teljes vertikumában járatos, azt nemzetközileg elismert szinten művelő szakember. A teljes szájrehabilitációkra szakosodott specialista, akinek a neve mára egybeforrt a legmagasabb színvonalú „life-changing dentistry”-vel. Tagja az Amerikai Kozmetikai Fogászati Akadémiának, aktív tagja az Osszeointegrációs Akadémiának, illetve alapító tagja a Magyar Esztétikai Fogászati Akadémiának. Beválasztották az International Aesthetic Masters 2015 elit előadói csapatába, idén februárban pedig meghívott Expert előadóként a DentalXp Las Vegas-i szimpóziumán tartott előadást. A sport mindig is meghatározó volt az életében: több Ironman-versenyt is teljesített, az utóbbi években, ha teheti, szívesen szörfözik. Négy gyermek édesapja, szabadidejét családjával tölti a legszívesebben.

Volt-e valami eleve elrendeltség abban, hogy Önből fogorvos lett?

Familiárisan nem, a szüleim műszaki világból jöttek, elsőgenerációs diplomás voltam a családban. Az érettségi környékére már körvonalazódott, hogy érdekel a biológia – egy ideig még a kertészmérnökiben is gondolkoztam –, és megszületett otthon a közös elhatározás, hogy legyen orvos a gyerekből. Csak harmadszorra vettek fel, de abban a két évben is dolgoztam: az első esztendőt egy fogtechnikai laborban, kezdetben amolyan „lóti-futiként”, a végére azonban lett rálátásom jó néhány munkafolyamatra, a következő évet pedig fogászati asszisztensként. Ekkor már éreztem, hogy volna affinitásom mindehhez. Az alapozó tárgyak abszolválásán túl (az egyetemet summa cum laude minősítéssel végeztem) a szakmai tárgyak érdekeltek a legjobban, és a gyakorlatvezetőimtől is pozitív megerősítést kaptam ebben. Lassacskán kezdett kamatozni az a tudás is, amit a fogtechnikán szereztem, elkezdtem integrálni ezeket az ismereteket: addig csináltam, ezután már értettem is. Még az egyetem alatt, szinte napi rendszerességgel bejártam segíteni egy barátomhoz, aki a XVI. kerületi SZTK-ban dolgozott fogorvosként. Így mire végeztem, kb. 20-szor annyit dolgoztam, mint az évfolyamtársaim, és komoly gyakorlati jártasságra tettem szert. Volt egy gyakorlatvezetőm a Klinikán, aki működtetett egy kétszékes magánrendelőt, de csak az egyik székre volt szüksége, így a másikat kiadta nekem bérbe. Tehát már a kezdetektől fogva a magam ura voltam, sosem dolgoztam alkalmazottként, mindig magamnak teremtettem meg azokat a körülményeket, amelyekben dolgozni szerettem volna – mégpedig úgy, hogy ne fásuljak bele abba, amit csinálok. Fontos, hogy pozicionáljuk magunkat: én már a pályám elején elköteleztem magam a minőségi munka mellett. Rengeteg időt, pénzt és energiát szántam saját magam pallérozására, számos külföldi továbbképzésen vettem részt.

Implantológiai ismereteimet a UCLA (Los Angeles – USA) Master Program in Implantology keretei között szereztem meg, a komplex, funkcionális látásmódot pedig a floridai Dawson Academy for Complex Dentistry curriculum résztvevőjeként alakítottam ki.

Bár a fogászati szakma is egyre inkább specializálódik, Ön mégis inkább a komplex, holisztikus szemlélet híve.

Szerintem a fogászat az annál sokkal több, hogy látok egy lyukat, és akkor azt betömöm. A dolog ennél komplexebb, és minthogy a munkáim 85%-ában teljes szájrehabilitációkkal foglalkozom, ez megkívánja, hogy lássam az összefüggéseket már az első konzultáció alkalmával is. Fel kell ismerni a jeleket! Nem érdemes 28 fognyaki tömést készíteni, hanem ki kell deríteni, hogy mi okozza a páciensnél ezt a problémát. Nem az a megoldás, hogy tüneteket kezelgessünk – legalábbis nem az enyém! –, hanem az okokat keresem meg, és arra építem fel az egész kezelési tervet. Szeretném a mindennapi beavatkozásaimmal is bizonyítani, hogy Magyarországon is lehet világszínvonalú munkát végezni. Ennek megvalósításához komoly szakmai elköteleződésre és jelentős időráfordításra van szükség. A tényleges szájban végzett munkán túl gondolok itt a tervezésre, a fotózásra és a digitális mosolytervezésre is.

Nemrégiben meghívott Expert előadóként tartott előadást a DentalXp Las Vegas-i szimpóziumán, melynek témája: augmentáció és implantáció az esztétikai zónában. Mit jelent Önnek ez az elismerés, milyen élményekkel gazdagodott?

Azért tartom különleges dolognak, mert magánfogorvosként kaptam meghívást erre a programra. Nincs mögöttem egy egyetemi háttér vagy egy kutatólabor, aminek a projektjét bemutatom, nem cikkeket írok, melyek alapján kapok 10 percet, hogy vázoljam fel a publikáció lényegét. A Team Atlanta tagjaival (Goldstein, Garber és Salama) olyan kapcsolatba kerültem, hogy érdemesnek tartottak egy 40 perces előadás megtartására főműsoridőben – és ez óriási szakmai elismerés számomra. Ezáltal még inkább lehetőség nyílik bekerülni a nemzetközi előadók véráramába. Inkább az a kérdés, hogy szeretném-e ezt, és az ezzel a létformával járó sok-sok utazást. Megválogatom, hogy melyek azok a fórumok, ahol érdemes megjelennem.

A Bodrogi Institute – Education/Training Center for Advanced Dentistry lehetőséget biztosít arra, hogy helyben is tartson kis létszámú nemzetközi live demo képzéseket és hands-on tréningeket.

Eddig jórészt idő- és energiahiány miatt nem futottak nagyobb gőzzel ezek a képzések. Az utóbbi időben számos fiatal kollégával veszem körül magam, akik segíteni tudnak majd ezen programok előkészítő, szervező fázisaiban. Azt gondolom, hogyha az ember összeszed valamennyi tudást,  jó, ha át tudja adni, meg tudja osztani másokkal, fiatalokkal. Ezáltal én is mindig kicsit tisztábban látok dolgokat, én is tovább tudok lépni, tovább építkezni. Szerintem jó dolog fiatalokkal dolgozni, bánni, kicsit motiválni őket. Ma már inkább a szűkebb pátriámban teszem mindezt, belső továbbképzések keretében. Célom, hogy egy olyan csapatot állítsak össze, akik „ugyanazt a filmet nézik”, ugyanaz a szakmai igényesség van meg bennük, és a szakterületi specialistákból álló team minden tagja világszínvonalú munkát végez, mindenkinek megvan a szerepe a csapatban, anélkül hogy konkurálnának egymással. A már említett Team Atlanta így működik, vagy például Tidu Mankoo rendelője, de léteznek ilyen csúcsklinikák Németországban is. A mienk is sínen van!

Ha nem a páciensei mosolyával foglalkozik, mivel tölti legszívesebben a szabadidejét?

Négy gyermek boldog édesapja vagyok. A sport mindig is meghatározó része volt az életemnek; indultam már fél, teljes és 70.3-as Ironman-versenysorozaton, az utóbbi években pedig szívesen szörfözök, bár ehhez olykor sok-sok ezer kilométert kell utazni.

Köszönöm a tartalmas beszélgetést!

Dr. Radánovics-Nagy Dániel