Úgy tűnik, a fogorvosok nem szimpatizálnak a 100 legjobb orvos nyáron megjelent listájához hasonló „100 legjobb” fogorvosi rangsor felállításával. Elsősorban az objektivitást hiányolják, feleslegesen megosztónak, szakmai szempontból irrelevánsnak tartják az ilyen típusú összeállításokat – lapunk egy bevallottan nem reprezentatív körben végzett felmérésének szereplői legalábbis erről beszélnek az alábbiakban.
Nem támogatná a „100 legjobb fogorvos” listájának a felállítását dr. Herczeg Olga fogorvos, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) Fogorvosi Tagozatának alelnöke. Mint lapunk kérdésére elmondta, a „100 legjobb orvos” listájának összeállítását is, a megnevezett kollégák szakmai teljesítményének legnagyobb tisztelete mellett, fenntartással fogadta. A „Haszon Magazin” üzleti újság orvosi „celeblistája” az ízlésétől idegen.
A 100 legjobb fogorvos kijelölése semmiképpen nem lenne objektív, valós, a fogorvosi hivatáson belül csak megosztaná a kollégákat. Korrekt, hiteles módon ezt a listát elkészíteni lehetetlen. A minőségi elemzéshez mind a kb. 5500 praktizáló orvos munkáját ismerni kellene, összehasonlítani, azonos elvek alapján.
Dr. Herczeg Olga a szakmában 42 éve dolgozó „őskonzervatív” fogorvosként abban hisz, hogy az orvos szakmai felkészültsége, munkájának értéke, embersége, empátiája a betegei véleményében tükröződnek. Nem a „szakorvosok, intézetvezetők, kórházigazgatók” tudják megállapítani – ahogy a Haszon Magazin hirdette –, hogy „kik tartoznak a szakma krémjébe”.
A közszolgálatot vállalók a szakma hősei
A MOK fogorvosi tagozatának alelnöke azt mondta, ha neki kellene kiemelni fogorvosokat, akkor az egyre fogyó, jelenleg közel 3700 fogorvoskollégát választaná, akik még mindig, rendkívül sanyarú finanszírozás mellett is, vállalnak közszolgálatot. Akik a magyar lakosság zömének biztosítják a fogászati ellátást, az OEP által „finanszírozott” körzetekben. Őket tartja a fogorvosi hivatás hőseinek – fogalmazott kérdésünkre. Nemzetközi példákról nem tud, mint elmondta, ezzel a témával nem foglalkozott. Ismervén, hogy számos, szakmailag is vezető országban milyen mértékben hatnak a pénzügyi szempontok a döntésekben, nem hiszi, hogy a nemzetközi kitekintés a véleményét megváltoztatná.
A fogorvosi minőségméréssel, minősítéssel kapcsolatban dr. Herceg Olga elmondta: elindult egy folyamat az 1999. évi CLIV. (azaz az egészségügyi) törvény és a 60/2003 ESZCSM (azaz a szakmai minimum-) rendelet nyomán, s a szakmai ellenőrzés az utóbbi időben érvényesíti is azt, hogy minden egészségügyi szolgáltató köteles belső minőségügyi rendszert működtetni. A MOK Fogorvosi Tagozata kidolgozta és minden tagjának térítésmentesen biztosítja a rendszer elkészítésének kereteit. Azóta minden kolléga viszonylag könnyen ki tudja építeni a minőségügyi rendszerét.
Meggyőződése szerint ez a munka rákényszeríti a fogorvosokat egy sokkal fegyelmezettebb dokumentációra, felhívja a figyelmet számos eddig nem ismert, vagy nem komolyan vett minőség-ellenőrzési eljárásra. Szükségszerűen javulnia kellett a betegdokumentációnak, betegtájékoztatásnak, panaszvizsgálatnak, betegelégedettségi mérésnek.
Sokan inkább kerülik a toplistán való megjelenést
Minden százas lista érdekes, rendszeresen meg is jelennek különböző szempontok alapján összeállított „Who is who” összeállítások, amelyekbe legtöbbször meghatározott tarifáért lehet bekerülni. Az orvosok közül is sokan élnek ezzel a módszerrel, többen közülük pedig inkább kerülik a megjelenést ezeken a listákon – válaszolta lapunk kérdésére dr. Németh Zsolt, a Semmelweis Egyetem Fogorvostudományi Kar, Arc-, Állcsont-, Szájsebészeti és Fogászati Klinikájának igazgatója.
A klinika igazgatója ugyanakkor tisztában van vele: sokan CV-jük fontos részének tartják a hasonló listákon való szereplés feltüntetését, ám szerinte ott, ahol a szakmai szempontok dominálnak, nem veszik komolyan ezeket a megjelenéseket. Dr. Németh Zsolt szakmai szempontból irrelevánsnak tart minden olyan listát, rangsort, melyeknél már a kiindulásnál eldől a lényeg, amikor meghatározzák, hogy milyen körből, milyen szempontok alapján, kik válogatnak.
Legalább ennyire korlátozott értékűnek tartja a csupán internetes szavazással felállított (tehát szakmai jelöltállítás nélkül elkészített) toplistákat, ezért véleménye szerint a legjobb kórház, orvos, rendelés stb. rangsorok is olykor pontatlanok lehetnek, mondván, az eredmény azon is múlhat, hogy az elégedett páciensek szavazata mellett, az adott intézmény dolgozói közül hányan és hányszor szavaznak saját munkahelyükre (ez egyébként megérthető, általánosan nem jellemző, de előfordul).
Természetesen egy ilyen cím, előkelő helyezés elnyerése büszkeséggel tölti el az adott intézményt, de sajnos semmilyen lehetőség nincs annak ellenőrzésére, hogy a szavazatok valóban a páciensektől érkeztek-e, s a páciens, illetve hozzátartozói hányszor szavaztak stb. A szavazás kiírásának szándéka tehát mindenképpen helyes, de a szavazás módja, lebonyolítása még finomításra szorul.
Mint dr. Német Zsolt fogalmaz, a minőségmérés nehéz ügy, megmondhatja-e egyáltalán valaki, hogy például ki a legjobb fogorvos? Szubjektív és szakmai szempontok egyaránt dominálnak, döntő, hogy valaki milyen nehézségi fokú eseteket vállal. Egy orvos emberileg és/vagy szakmailag éppúgy lehet tökéletes az egyik betegnek, mint amennyire elfogadhatatlan a másiknak. Ezen a területen nincsenek objektív paraméterek, így például a szövődmények, komplikációk száma is megtévesztő, miután azok nagymértékben függenek az elvállalt eset nehézségi fokától. Nemzetközi példákról a klinika vezetője nem tud, szerinte ez is azt jelzi, hogy a hasonló listák mennyire nem az elismerhető szakmai értékeket tükrözik.
Nincs objektív mérce
Egy 100-as lista nem lehet hű tükre a fogorvosok szakmai munkájának, akárhogy is állítsák össze – állítja dr. Szabó Géza fogorvos is. Ha fogorvosi berkeken belül, a kollégák ajánlásai alapján készül (mint ahogy azt a szakorvosok listájánál is tették), nagyon sokan kimaradnak, egy-egy kolléga jó, ha az összes fogorvos 10 százalékát ismeri, de lényegesen kisebb arányban képes a munkájukról is véleményt alkotni.
Nem lehet iránymutató a betegek véleményének összegzése, ez a terület annyira szubjektív, betegenként változnak az elvárások, az elégedettség a személyes habitus által meghatározottan. Nem mindegy az sem, hogy valaki magán- vagy közfinanszírozott rendelőben dolgozik – bár dr. Szabó Géza szerint ma gyakorlatilag nem létezik olyan fogorvos, aki az állami rendelőben végzett munkája mellett ne rendelne magánban is, enélkül ugyanis szerinte nem lehetne megélni –, milyen betegekkel, a szakma melyik részével foglalkozik.
Úgy véli, a fogorvosok nagy része olyan atomizáltan, egymástól elszigetelten dolgozik, hogy a kollégáknak nincs és nem is lehet rálátása egymás szakmai munkájára. Arról nem is beszélve, hogy a szakmai féltékenység, vagy a klinikák, rendelők egymással való rivalizálása is
az objektivitás ellen hat – tette hozzá.
Szerző: Szepesi Anita