Nedelkó Döme: A magyar fogorvosi oktatás lugosi úttörője

Prof. dr. Nedelkó Döme az első magyarországi fogorvosi oktatás megalapítója és 36 éven át fáradhatatlan professzora, aki hatalmas szakmai tudásával, modern orvosi gondolkodásával méltó példaképe lehet az utókornak.

Orvosi karrierje

Nedelkó Döme 1812-ben Lugoson született a bánsági Temes megyében. Eleinte jogászi pályára készült, ezt a szándékát feladta, majd orvostanhallgató lett Pesten. Egyetemi tanulmányait 1839-ben fejezte be, és 1842-ig általános orvosi gyakorlatot folytatott. Megszerezte a tiszteletbeli városi tiszti főorvosi címet.

1842-ben elhatározta, hogy fogorvos lesz. Döntésében valószínűleg az játszhatott közre, hogy édesapja tönkrement, és az általános orvosi praxisa rosszul jövedelmezett, így a fogászattól többet remélt.

A fogászat mint szaktudomány, a XIX. század közepétől alakult ki. Ennek első jele az volt, hogy ugyan nem kötelező tárgyként, de bevezették az európai egyetemek orvosi karain.

Hazaérkezve a Hajó utca 66. számú házba költözött, a Kristóf tér sarkán. Ez volt a pesti „quartier dentaire”, a fogorvosok és technikusok kedvelt rezidenciája. Később a Szervita téri, kétemeletes saját házába költözött.

1842-ben már előadást tartott a fogászat tudományos alapokra helyezéséről a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók II. Nagygyűlésén „Értekezés a fogorvosi tudománynak egy korszerű, magasabb tudományos álláspontra emelése szükségéről” címmel, amelyben a fogászat feladatait s a többi orvostudománnyal való viszonyát taglalta.

„Köztudomású dolog, hogy testvérvárosi közönség műveltebb fogorvosok hiánya miatt, nemcsak egész fogazatok megszerzése vagy egyes fogak betétele, hanem csekélyebb működések végett is, vagy tetemes költségekkel (mi tudomásomra gyakran történik) Bécsbe utazni, vagy ily felette alkalmatlan, sőt néha kínzó helyzetben egy nem egészen biztos kéznek magát teljesen átengedni kénytelen. 

Ezen tapasztalásom arra bírt, hogy a gyógy tudomány gyakorlati részének ezen külön ágában is, mind az elméleti ismereteket, mind a műtéti és technikai ügyességet, a mostani leghíresebb bécsi fogorvosok útmutatása szerint, bármily nagy áldozatimba került is, hosszabb idő lefolyta után annyira magamévá tevém, miszerint most a közönség minden e részben teendő és teendhető kívánatainak teljesen és lelkiismeretesen megfelelni képes vagyok.”

A hazai fogaszati viszonyokat is pontosan látva így fogalmazott:

„…a gyógyászok és pedig a műveltebb és kiképzettebb része, az orvostanárok, az orvostudomány gyakorlati részének egy külön ágát megtanulni, s azt gyakorolni, eddig magokat szégyenlették, vagy azt magokhoz méltatlannak tartották, mint ez a fogorvosi tudománnyal is történt.

Sőt a magasabb értelemben vett sebészek, az úgynevezett operateurok is, a fogorvostudományt a megvetés bizonyos nemével nézték le, s a fogazatok készítésével vagy más fogorvosi működésekkel még ezek sem foglalkodtak soha. 

Ebből  következett, hogy ezen tudomány az  egész  gyógytudománytól  elkülönözve,  elszigetelve míveltetett , mintha a szájüreg az organismushoz nem is tartozott  volna.”

Nedelkó élethivatását a következőkben határozza meg:

„Miután pedig fő feladatommá tevén, a fogorvostant mindég csak a tudomány szempontjából tekintve mívelni, s következésképp minden e részben teendő, s a szájbetegségek orvoslását tárgyaló működéseimet mindig csak a gyógytudomány közönséges elveivel szoros kapcsolatban folytatni…”

1843-ban beadvánnyal fordult az Orvosi Karhoz, amelyben a fogászat ingyenes oktatására kért engedélyt.  Nyilvános működésének legnevezetesebb eseménye az, hogy 1844-ben V. Ferdinánd király kinevezte a pesti egyetem orvosi karára a fogászat nyilvános rendkívüli tanárának. Teljes jogú tagja volt a fakultásnak, de fizetést nem kapott, mert az akkori szűkös állami pénzügyi helyzetben a kinevezésnél arra is tekintettel voltak, hogy Nedelkó igen jómódú ember hírében állt, és ezért rajta megtakarították a fizetést.

Nedelkó Döme tanszékfoglaló előadása 1844. június 13-án hangzott el a „A fogászat szükségessége és haszna címmel” (részlet):

 „A fogművészet haszna s méltóságának megmutatására elég tudni, hogy a fogak, mint az emberi életműség kiegészítő részei, az étkek rágására szükségesek levén, ez által az emésztést és az áthasonlítást is előmozdítják, és így közvetve az egészség fenntartására is szolgálnak.

Másodszor szükségesek a fogak a tiszta és világos beszélésre.

Szükségesek végre minden embernek a nyál kifolyásának meggátlására és kívülről behozandó lég hidegének enyhítésére.

Hátha még azt is hozzáadom, hogy a tiszta és egészséges fogak nemcsak a szájnak szépségét föltételezik, hanem ez által még az egész arcz kellemes kialakítására és kifejezésére szolgálnak – ki fog még a fogak szükségéről és hasznáról kételkedni?… S most uraim, jövendő tanítványaim! Nincs egyéb hátra, mint önöket bizalommal és barátságosan felszólítani, hogy az orvostan ezen ágának művelésére is figyelmüket és szorgalmukat fordítsák: mert szenvedő felebarátunkon, akármi úton s módon segíteni, szenvedéseit enyhíteni, orvosi legszebb hivatásunk, orvosi legfőbb kötelességünk.

Csak az, ki ezt érezni, ki ezt teljesíteni képes – érdemes az orvos szép nevére.” 

A fogaszati tanszék felállítása nagy visszhangot váltott ki az orvosi sajtóban is. Az Orvosi Tár hírrovatában, 1844-ben e szavakkal ünneplik az eseményt:

„Hivatalba igtatások. Dr. Nedelkó pedig f. hó 15-én igtatott  szokott ünnepélyességgel a fogaszati tanszékbe, s ezek szerint ezen szaktudományt sem leendnek többé kénytelenek orvos-sebésznövendékeink a külföldön tanulni.”

Schöepf-Mérei Ágoston folyóiratában, a Magyar Orvos-sebészeti s Természet-tudományi Évkönyvben, 1844. január 26-án keltezett bécsi levelében a következő sorok olvashatók: 

„Alkalmasint tudva lesz már Ön előtt azon nagyérdekű s igen örvendetes hír, miszerint a pesti egyetemnél két orvosi tanszék fog felállíttatni; miért is jelenleg röviden csak azt írom meg, hogy a székek már betöltetvén dr. Arányi, a kórbonctan rendkívüli tanárjává, s dr. Nedelkó a foggyógyászat magántanítójává (privat docent) ki is neveztettek; ez utolsó, tudtomra legelső ily című hivatal Magyarországba”.

 Az Orvosi Tár közli a tanszékfoglaló beszédet is, melyet Nedelkó a fogászat szükségéről és hasznáról tartott. Kiemeli a cikk, hogy Nadelkó hangsúlyozta, hogy a fogászatot a mesterség szintjéről tudományággá kívánja emelni.

Nedelkó 1844. április 15-én kezdte meg előadásait. Tanmegbízatása a fogak bonctanára és a foghúzásra vonatkozott, de amikor Stahly rektor bekérte tőle a tanítási tervet, abban a fogak anatómiája, élettana, patológiája, gyógykezelése, s mindennemű fogászati beavatkozás és a fogászati technika is szerepelt. Lelkesedéssel és hozzáértéssel tartotta értekezéseit a pesti orvostudományi karon, az orvosi és sebészeti szakra beiratkozott diákok előtt, amelyekhez műszereket és más szükséges dolgokat is kért. Nedelkó szakmai közleményei és munkái azt mutatják, hogy mind orvosi, gyakorlati, mind etikai szempontból a haladás híve volt.

A fogorvosi kar hazai elindulását követően a magyar származású orvos-sebész növendékek nem kényszerültek már arra, hogy idegen nyelven és drága pénzen, külföldön tanuljanak.

Nedelkóval véget ért a magyar fogászat történetének kezdeti, empirikus szakasza. A fogorvosi oktatás bevonult az egyetem orvosi karára, s a borbélyok, kovácsok és bábák kezéből a fogorvosok, az orvosdoktorok hatáskörébe került.

1878-ban Nedelkó megalakította az első fogorvos szervezetet, a Budapesti Fogorvosok Egyletét. Négy évig, haláláig ő volt az elnöke, a titkári teendőket pedig a fiatal Árkövy József látta el.

Nedelkó igen hosszú időn át, 36 éven keresztül tanította a pesti egyetemen a fogászatot. Előadásainak helyszíne a Hatvani utcai orvosegyetemi épület bonctani tanterme, vagy a Szervita téri lakásában lévő rendelője volt. Nedelkó 36 éves működése során a fogászat hatalmasat fejlődött. A kezelések, a pótlások módszerei és a felszerelés egyaránt sokat változott.

A nagy gyorsasággal és ügyességgel, de brutális eszközökkel – úgynevezett kulcsokkal – végzett foghúzást felváltotta az anatómikus foghúzóval és kéjgáznarkózisban történő beavatkozás, ami teljesen fájdalommentes volt. Az időkön átnyúló legendák szerint, amikor a foghúzó fogókat mutatta és oktatta, mondandóját mindig a következő szavakkal fejezte be: „A foghúzás úgy a betegnek, mint az orvosnak nagyon kellemetlen…”, amely klasszikus mondássá, humoros szállóigévé vált diákjai körében. 

A csontból faragott, nagyon költséges fogsorok helyett a pontos, gyorsan elkészíthető porcelánfogas kaucsukprotéziseket alkalmazták. Ennek mestere volt Nedelkó.

A fúrógép – amelyet nálunk eleinte fogászgépnek neveztek – forradalmasította a megőrző fogászatot. Ez a módszer csak élete alkonyán érkezett Magyarországra, a számára már idegen volt, és nem is próbálkozott vele, mint ahogyan az újdonság számba menő emelhető-süllyeszthető fogorvosi szék sem került már a rendelőjébe.

Nedelkó minden tanévben, félévenként, heti kétszer két órán át tartott fogászati órákat.

A budapesti Semmelweis Egyetem Fogorvosi Karának gyűjteményében őrzik Nedelkó német nyelvű előadási hirdetményét. Ebből kiderül, hogy az előadásaival kapcsolatban száj- és fogbetegek számára járóbeteg-rendelést is fenntartott. Ebben is követte a nyugati egyetemek, így a bécsi egyetem fogorvos előadóit, akiknek klinika és intézet híján így volt módjuk a gyakorlati képzésre.

Hattyasy Lajos évi 5-20 közöttire becsüli a Nedelkó-tanítványok számát, eszerint 36 év alatt összesen mintegy 400 hallgatója volt.

Nedelkó a magyar főváros orvosi életének közismert és tevékeny személyisége volt. Tagja volt a Királyi Orvostudományi Társulatnak, amelynek ülésein gyakran felszólalt.

Ismert gyakorló fogorvosként a tehetős rétegekkel tartott fenn kapcsolatot, és kiterjedt pacientúrája volt, pl. Széchenyi Istvánt is ő kezelte, hosszú éveken át.

Folyamatosan támogatta a budapesti román egyetemi hallgatókat, háza pedig olyannyira nyitva állt a számukra, hogy egy ideig a román egyetemisták által létrehozott Petru Maior Kör vezetősége is nála tartotta az üléseit.

 Nedelkó Döme 70 éves korában, 1882. április 27-én hunyt el. Hamvai a Kerepesi úti temetőben nyugszanak a 4. tábla, 13. sor, 22. sz. sírban.

Halálával megszűnt, sőt hivatalosan is töröltetett a fogászati tanszék, amelynek 35 évvel későbbi újbóli elindítása tanítványának és nagy tisztelőjének, Arnstein Árkövy Józsefnek köszönhető. Árkövy 1882-ben elhangzott nekrológjában így jellemezte Nedelkót mint orvost és tanárt:

 „Szelíd természetű, betegeink javára törekvő orvos volt, ki iránt ezek rokonszenvvel, míg ügyfelei őszinte tisztelettel viseltettek. Az orvoskari tanártestületben pedig mindig azok közé tartozott, kik a haladás ügyét képviselték.  Mint idős tanár az utóbbi évek tudományos vívmányaira is kiterjeszti figyelmét, nyugodt, higgadt előadási modora és egyeneslelkűsége által valamennyinek becsülését vívta ki.”

Emlékének ápolása

1. A temesvári Victor Babeș OGyE Fogorvosi Karának földszinti előadótermét Nedelkó Döméről nevezték el, Prof. dr. Dorin Bratu dékáni regnálása idején.
2. Az amfiteátrumban két arckép áll a falon. Az egyik portré Prof. dr. Nicolae Duțescu szájsebész professzoré, aki alapítója volt a temesvári Arc- és Szájsebészeti Osztálynak. A másik aranykeretes dagerrotípia Prof. dr. Nedelkó Dömét ábrázolja. Alatta néhány sorban összegezve olvashatjuk életrajzát és pályafutását.
3. 2003. április 2–6-a között Marosvásárhelyen került sor a X. Jubileumi Magyar Tudományos Diákköri Konferenciára. A temesvári Victor Babeș OGyE Fogorvosi Karának dékánja – Prof. dr. Dorin Bratu – különdíjat, Nedelkó Döme-oklevelet és egymillió lej értékű tankönyvet ajánlott fel a legjobb magyar nyelvű fogorvostan-hallgató által előadott tudományos szakdolgozat szerzőjének. Ez a gesztus bizonyítja a temesvári OgyE európai gondolkodású vezetőségének a figyelmességét és toleranciáját. A temesvári szakmai elit ezúttal kívánt emléket állítani a lugosi származású Nedelkó Dömének.
4. 1940-ben Stoiacovici Attila, a kolozsvári Ogy Egyetemen a doktori disszertációját Nedelkó Döme életéről és munkásságáról írta. Később ő került a temesvári OgyE orvostörténelmi tanszékének élére.
5. 2006-ban a Bukarestben kiadott Medic Dentist szaklap hatoldalas életrajzot, értékelést és megemlékezést közöl prof. dr. Dorin Bratu és prof. dr. Matekovits György tollából. ( Nr. 6. 42–47 oldal).

Sok víz folyt le a Temesen és a Dunán, amióta Nedelkó professzor befejezte áldásos tevékenységét. Külön esszét érdemelne a magyar szabadságharcban betöltött szerepe, illetve a tudományos értekezéseinek részletes tanulmányozása is. A középkori empirizmus után a modern, a tudáson és a tapasztalaton alapuló orvoslással felemelte a fogorvosokat a többi szakorvos rangjára. Beszédeiben nyomatékosan hangoztatta, hogy „a stomatológia nem egy mesterség csupán, hanem az orvostudományok egyik ága”.

A kötelező kegyelet jogán a köszönet és a tisztelet, a főhajtás és az emlékezés az utódok szent vállalása!