Napjaink 3D képalkotó eljárásai a fogszabályozásban

A hagyományos orthodontiai diagnosztika a kefalometriai analízisen és a gipszminták értékelésén alapszik. Az új technológiák fejlesztésének célja nem a hagyományos eljárások kiszorítása, hanem olyan többletinformáció szolgáltatása, amely lehetővé teszi a páciens behatóbb vizsgálatát, ezzel pontosabb diagnózist eredményezve.

Bevezetés

Az új háromdimenziós koncepciókra való átállás nem egyszerű feladat, főleg, hogy az ezekkel gyűjthető adatmennyiség sokszor összezavaróan nagy lehet. Ezért, amikor a páciens analízisét végezzük, akkor egy olyan szisztematikus sorrendet kell követnünk, amellyel kiszűrhető a lényegi információ.
Ezek az eljárások a következő elemek vizualizációjából állnak össze:
1. Coronális, sagittális és axiális megjelenítés;
2. Fogak és az azokat körülvevő struktúrák;
3. Légutak és az orrmelléküregek;
4. Lágyszövetek;
5. Temporomandibuláris .zület (TMI).

Átfogó vizualizáció

Az általános áttekintéshez szükséges a három anatómiai sík, vagyis a coronális, az axiális és a sagittális sík ismerete.

1. Coronális sík (1. és 2. ábra)
A coronális sík az arc elülső részében hozzávetőlegesen az elülső fogak buccális felszíneivel párhuzamos. A koponyát két részre osztja: az anterior és a posterior részre. A képleteket elülső, illetve hátsó rátekintésből szemlélhetjük.

Sagittális sík (3. és 4. ábra)
A sagittális sík a koponyát két egyenlő részre osztja. Orientációra a transzverzális irányban van lehetőség, és két szegmens, a jobb és a bal oldal vizsgálatát teszi lehetővé.

Axiális sík (5. és 6. ábra)

Az axiális sík párhuzamos a vízszintes, illetve az okklúziós síkkal. A koponyát két egyenlő részre osztja: superior és inferior részre. A képleteket ebben az esetben alsó, illetve felső rátekintésből szeml.lhetjük.

Ezen három sík összessége a páciens térbeli anatómiájának teljes körű feltérképezését eredményezi. A páciens egyéni anatómiai viszonyainak beható vizsgálata során sokszor derül fény olyan állapotra, amely a kezelési terv módosítását eredményezi.

2. Fogak és a körülvevő struktúrák

Nyilvánvalóan az egyik legfontosabb vizsgálandó terület a fogak régiója. Elengedhetetlen az olyan felvételek készítése, amelyen felismerhetővé válnak a meglévő és az előtörésben lévő fogak. Emellett a környező csontszövet feltérképezésére, valamint bizonyos referenciapontok regisztrálására egyaránt szükség van.

3. Légutak és orrmelléküregek

A légzés az élet feltétele, a CBCT felvételek pontos képet adnak a légutak és a környező craniofaciális struktúrákról, így a mandibula, a szájpad, az orrmell.küregek, az arc viszonyairól, valamint a mandulák állapotáról. Ez a megjelenítés a szakemberek számára teljesen új betekintést tesz lehetővé, amely végső soron a páciens életére is hatással lehet.

4. Lágyszövetek

A lágyszövetek háromdimenziós, nagyítás nélküli képalkotása a fogszabályzó fogorvos számára ideális, hiszen egy vizsgálattal lehetséges a páciens teljes körű feltérképezése, amely megváltoztathatja az eset megítélését.

Ezt megelőzően csupán a koponya képleteinek egyoldali vizsgálatára volt lehetőség, amely során több röntgenfelvételt készítettek, majd azok összevetéséből nyertek információt.

A másik opció a fényképes analízis volt, amelynél az arc esztétikai analízisét több, különböző irányból készített fénykép segítségével végezték el. A nagyszámú felvétel elkészítése azonban a páciens számára megterhelő volt. A háromdimenziós rendszerek segítségével, egy vizsgálattal el tudjuk végezni a páciens több irányból való vizsgálatát. Emellett nagyon hasznos kommunikációs eszközök is, hiszen alkalmazásukkal lehetőségünk van a kemény- és a lágyszövet látványos megjelenítésére, ezzel megkönnyítve az esztétikai problémák felismerését, így az azokat elimináló beavatkozásokat a páciensek könnyebben fogadják

5. Temporomandibuláris ízület

A TMI definíció szerint egy páros, korlátolt szabadízület. A komplex felépítését a működését tanulmányozó gazdag irodalom és a kezelések során dedikált kül.n.s figyelem igazolja. Számos szakember szerint a TMI és a fogak egymástól kül.n állnak, ezért a fogszabályzás során nem veszik figyelembe a TMI működését. A másik végletet a szakemberek azon csoportja képezi, akik számára a sikeres fogszabályzó kezelés alapja a TMI helyes működése. Bármely koncepciót követi a kezelőorvos, a diagnózis felállításához mindenképp szüks.g van a TMI vizsgálatára.

Konklúzió

Ezen új fejlesztéseket megfelelő módon és körültekintően kell kezelni, és kellő óvatossággal alkalmazni, hiszen az évek során gyűjtött szakmai tapasztalatot nem helyettesíthetik. Azonban, amint az élet más területein, fogszabályzó szakemberek sem vehetik figyelmen kívül a technológia fejlődését. Természetesen e technológiák megértéséhez és alkalmazásához képzésre van szükség, azonban használatuk minden alkalommal egyszerűbbé válik. Az alkalmazásukból származó információ mennyisége, minősége és felhasználási potenciálja pedig megkérdőjelezhetetlen.

Azt mindig tudnunk kell, hogy egészségügyi szolgáltatóként a kezelési célunk túlmutat a szabályosan álló fogakon. Emiatt elengedhetetlen a pácienseink teljes körű vizsgálata, és szükség esetén más szakemberekkel való konzultáció, hiszen napjainkban egyre több páciens szorul multidiszciplináris kezelésre.

Forrás: DP Hungary