Miért építettek ki OHC munkacsoportokat és ezek hogyan funkcionálnak?

Mindegyik munkacsoport ezer családért felel. Brazíliában egy család átlagosan négy főt számlál, tehát egy munkacsoport átlagosan négyezer emberért felel. A munkacsoport feladata egészségügyi promóciók, prevenciós tevékenységek szervezése, valamint az esetlegesen felmerülő klinikai kezelések végrehajtása, ez az ún. elsődleges egészségügyi ellátás. Az egészségügyi problémák 60-80%-a, beleértve a száj higiénével kapcsolatosakat is, az elsődleges ellátás segítségével megoldódik.
A munkacsoport ezen kívül elősegíti az ellátás emberségesebbé válását is, ami az általános egészségügyi ellátásban probléma volt, hiszen az embereket személytelenül kezelték. Azáltal, hogy a csoportok mindig ugyanazokat a betegeket kezelik, a szociális és klinikai diagnózisok könnyebbé, a kezelések hatékonyabbá válnak, nagyobb számú egészségügyi problémát lehet megoldani.
A ‘Mosolygó Brazília’ program előtt négyezer OHC munkacsoporttal rendelkeztünk, ezekkel körülbelül 20 millió embert tudtunk elérni. A program bevezetése után elkezdtük növelni a munkacsoportok számát, és 8 év elteltével már huszonegyezer csoportnál tartunk, melyekkel több, mint 80 millió állampolgárt tudunk elérni.

Hogyan illeszkedik a ‘Mosolygó Brazília’ program a nemzeti általános egészségügyi stratégiába?

A nemzeti szájegészségügyi program- Mosolygó Brazília-a nemzeti általános egészségügyi rendszer része, ezért az Egészségügyi Minisztérium hatáskörébe tartozik, az Egészségügyi Miniszter közvetlen rálátásával. Én vagyok a program nemzeti koordinátora, az általános egészségügyi stratégia OHC részlegéért felelek. A szövetségi kormányzat tervezi meg a stratégiát, az államok és önkormányzatok ezt a lokális és regionális viszonyokhoz alakítják.

Tulajdonképpen Brazíliában ez az első rendszerezett OHC stratégia. Fontos kiemelni, hogy ez nem csak egy egyszeri szájhigiénés kampány, hanem a nemzeti egészségügyi stratégiai permanens része. Emiatt a brazil egészségügyi rendszer alapelvei vonatkoznak rá, úgymint: általánosság (mindenki számára elérhető), hiánytalanság (az ellátás összes szintjét-elsődlegest, másodlagost, komplexen- tartalmazza), méltányosság, és a szociális kontroll, ami biztosítja a rendszer közteherviseléssel való fenntarthatóságát.

A népesség mekkora hányada vesz részt a programban?

A programban résztvevők többsége az elsődleges ellátásban helyezkedik el: ide lépnek be az új betegek, és megfigyelés után, ha szükséges, innen lépnek tovább az ellátás egyéb szintjeire. Az elsődleges ellátással, ami húszezernél is több OHC munkacsoportból áll, körülbelül 80 millió embert érünk el. Ez a 8 évvel ezelőtti 20 millióhoz képest igen szignifikáns növekedés.
Azon résztvevők számára, akik másodlagos kezelésre is szorulnak, bevezettünk az ún. Speciális Fogászati Ellátó Központokat, ahol fogászati szakellátás működik: itt végzünk endodonciát, kisebb szájsebészeti műtéteket, sztomatológiai és periodontogiai kezeléseket is. Ezenkívül létrehoztunk Regionális Fogpótlástani Laborokat is.
A brazil korházakat alkalmassá tettük komplex ellátás biztosítására. Tehát nagyszámú pácienst, körülbelül 80 milliót, kezelünk elsődleges ellátásban, ahonnan az ellátás egyéb szintjeire kerülhetnek.

A népesség inkább városi vagy vidéki területeken helyezkedik el?

Vegyesen. A munkacsoportok, Speciális Fogászati Ellátó Központok és a közkórházak sincsenek vidéki és városi területek szerint elválasztva, a rendszer lényege ugyanis az, hogy ugyanazt az ellátást kapja egy vidékén lakó állampolgár, mint egy városi.

Mi az egészségügyi munkacsoportok fő jellegzetessége?

Szerintem a legfontosabb változás az ellátás minőségének növekedése, ami leginkább a csapatmunkának köszönhető. A fogorvosok nem egyedül dolgoznak, asszisztensek csoportja segíti a munkájukat, ezen kívül az egészségügy más területein dolgozókkal is szoros együttműködésben állnak, általános orvosok és nővérek is részt vesznek a munkában. A fogorvosok munkájának passzív része is eltűnt, hiszen az orvosnak ezentúl nem kell megvárnia, hogy a páciens felkeresse őt a rendelőben. Előtérbe került az egészséges életmódra való tudatos nevelés, az egészségfelmérés, és egyéb, a fogorvosi gyakorlathoz szorosan nem kapcsolódó feladat, melyek segítségével nagyszámú szájhigiéniás betegség megoldható. Ezen feladatok tervezése és megszervezése a fogorvosok feladata.

Ezek segítségével egy plusz kötődés alakulhat ki a páciens és orvosa között az általános munkakapcsolaton túl. Szerintem ez egy jelentős előrelépés, hiszen így az orvos nagyobb felelősséget tud vállalni a betegeiért.

Mekkora volt a program bevezetésének költsége?

Nyilvánvalóan szignifikánsan meg kellett növelni az OHC támogatását. Régebben nagyon alacsony költségvetéssel dolgoztunk, és az egészségügyet nem lehet támogatás nélkül fejleszteni. Ezért gyakorlatilag tízszeresére kellett növelni az OHC költségvetését. Fontos leszögeznem, hogy a támogatás magában nem lett volna elég a fejlődéshez. Szükség volt az anyagi támogatásra, de előre megtervezett módon, ezáltal sokkal jobb eredményeket érhettünk el.
Az egészségügyi promóciók, a betegségmegelőzés és az elsődleges ellátás növelése, valamint a fogászati eljárások biztosítása fontos célok voltak a támogatás rendszerezett és racionális elosztásakor.

Milyen terveik vannak a program terjesztésével kapcsolatban?

Az első 8 évben az OHC különféle ágazatainak kialakítása és elterjesztése volt a fő feladatunk. Ez nem csak a városi területekre vagy különleges csoportokra korlátozódik, nem csak gyerekekre vagy terhes nőkre fókuszál, a stratégia célja a résztvevő népesség egységbe rendezése volt. A következő lépés ennek kiterjesztése a teljes populációra.
A brazil népesség jelentős része még mindig nem áll OHC munkacsoportok felügyelete alatt. Az elkövetkező 3 évben huszonötezer munkacsoport és körülbelül ezerötszáz Speciális Fogászati Ellátó Központ és Regionális Fogpótlástani Labor felállítása a célunk.
Ezenkívül szeretnénk bevezetni a harmadlagos ellátási szintet is, melyben az elsődleges, másodlagos és speciális kezelésekbe nem helyezhető, és ezért kórházi ápolásra szoruló betegeket tervezzük elhelyezni.

Mik voltak a program bevezetésekor fellépő esetleges nehézségek?

Sok nehézségünk volt, az első, amivel szembe kellett néznünk a brazil fogorvosi képzés sajátságaiból adódott. Az egyetemek csak a klinikai kezelést tanították a hallgatóknak. A végzett hallgatók nem rendelkeztek megfelelő tapasztalattal a csapatmunkával, az ellátás megszervezésével, tervezéssel és az egészségügyi monitorozással kapcsolatban. Valamint nem voltak képesek az átfogó gyógyítási módszerek alkalmazására azokban az esetekben, amikor a páciens tünetei nem különválaszthatóak és összehangolt kezelésük szükséges.
Első lépésként egy tantervi reformot indítottunk, melyben a hallgatókat más elvek alapján kezdték tanítani. Ez azért is volt jelentős változás, hiszen a régebben végzettek még másfajta képzési rendszerben tanultak. Ezért, két fontos változtatást kellett végrehajtanunk: átalakítottuk a kurrikulumban szereplő kurzusok tantervét, és korszerűsítettük a régebben végzett fogorvosok gyakorlati tudását. Ez nagyon összetett feladat volt.

Esetleges egyéb nehézségek?

Problematikus volt a rendszer kiterjesztése olyan területekre, ahová azelőtt gyakorlatilag nem volt bejárásunk. A kezdeti négyezer munkacsoporttal le nem fedett területek közül voltak olyanok, melyek lefedését nem régebbi ellátó pontok növelésével oldottuk meg, hanem teljesen újakat hozunk létre. Ez nagy nehézségeket támasztott.
A harmadik megoldandó problémát a szervezett rendszer kialakítása jelentette. Ha a különálló OHC rendszerek nem állnak egymással napi szintű kapcsolatban, nem tudják tapasztalataikat egymással megosztani, a munka hatékonysága nagymértékben lecsökkenhet.
A rendszer felépítési elve a következő: a beteg a regionális OHC csoportnál bejelentkezik, ahonnan a vizsgálatok elvégzése után, ha szükséges, továbbküldik speciális kezelésre. A speciális kezelés után a páciens visszakerül a saját OHC csoportjához, az ott dolgozó fogorvos felelős ezután a beteg folytatólagos kezeléséért és monitorozásáért.
Egy szervezett rendszer kialakítása sehol sem egyszerű, hiszen egy beteg nyilvántartást is létre kellett hozni, de figyelembe véve Brazília több mint ötezer különálló önkormányzatát, ehhez egy különlegesen komplex rendszerre volt szükség.

Mit üzenne a többi hasonló projectet tervező országnak?

Szerintem a legfőbb üzenet, hogy ha a hatóságok és a kormányzat segítik a fogászat és az OHC fejlesztését, a változtatások igen gyorsan végrehajthatóak. Amikor egyetemre jártam, arról beszéltek, hogy a most elkezdett változtatások eredményét legkorábban 50-100 év múlva láthatjuk. Ehhez képest megfigyelhető, hogy a bevezetett OHC stratégia milyen gyorsan fejlődhet, ha pontosan megtervezett módszereket alkalmazunk. Ez ösztönzően kell, hogy hasson.
Ezek a lépések nem annyira drágák, mint sokan gondolják, a gazdasági eredmények és visszhangok viszont nagyon gyorsan észlelhetőek. Ki szeretném emelni, hogy amikor 9 éve elindítottuk a ‘Mosolygó Brazília’ programunkat, volt egy adat, ami megragadta a figyelmünket: a fogászati kezelések szintje elképesztően alacsony volt, extrém magas fogvesztési arányokat regisztráltunk. 4-ből 3 hatvanadik életévét betöltött ember elvesztette az összes fogát, ez 75%-os aránynak felel meg a teljes brazil lakosság körében.
A nemzeti OHC stratégia bevezetésének segítségével, 8 év alatt, promócióval, monitorozással és a közösségi vízkészletek szisztematikus fluorozásával sikerült a 12 év alatti gyerekek körében fellépő fogszuvasodást 30%-kal csökkenteni. Múlt évben tartottunk egy országos felmérést, ami kimutatta, hogy 12 életévet betöltött brazil gyerekek közel 45 százalékánál alacsonyabb fogszuvasodási ráták figyelhetőek meg, csökkent a DMF-index is. És mindezt 8 év alatt! Ez csak egy példa arra, hogy a gondosan megtervezett és ésszerűen támogatott fogászat milyen gyorsan mutat fel eredményeket.

Mik a következő lépések?

Terjeszkedés. A fő célunk az, hogy az OHC Brazíliában általános legyen, ezáltal mindenki részt tudjon benne venni, és végül egy átfogó szervezet kialakítása, melyben az OHC az egészségügy fundamentális részét képezi. Az OHC-t nem lehet magában vizsgálni, az általános egészségügy részének kell tekinteni. A beteget nem szabad száj és egyéb szervek szerint különválasztani.
Előre kell lépnünk és egy átfogóbb megközelítést kell alkalmaznunk. A legfontosabb, hogy az egyetemi képzésnek is alkalmazkodnia kell, ahhoz az új megközelítéshez, hogy a szájhigiéné alapvető emberi jog, nem csak ellátás.

Látta a World Health Professions Alliance NCD Toolkit-jét?

Természetesen. Tulajdonképpen Brazília néhány régiójában már használatban is van ez a Toolkit, mely segíti a magas szintű munkavégzést. Egyetemessé kell tennünk a Toolkit-et, ez számunkra nem kérdés. A nagyobb rizikófaktorral rendelkező csoportokat elsőbbségbe kell helyezni. A Toolkit segítségével fel tudjuk mérni, melyek a legveszélyeztetettebb csoportok, és könnyebben meg tudjuk oldani ezen csoportok problémáit.