„Mindennek az alapja egy tökéletes team megszervezése és működtetése…”
Dr. Urbán Istvánnal beszélgettünk az elmúlt évek történéseiről és a jövő terveiről

Dr. Urbán István 1991-ben a SOTE Fogorvostudományi Karán, majd 1996-ban az Általános Orvostudományi Karán végzett. Szakmai tudását folyamatosan bővítette, a posztgraduális képzésbe Amerikában kapcsolódott be a UCLA (Los Angeles) Egyetem Parodontológiai Klinikáján, illetve a Loma Linda Egyetem (California) Fogászati Implantológiai Centrumában, ahol 2001-től 2021-ig oktató is. 2012-ben a Szegedi Tudományegyetemen parodontológiából szerzett PhD fokozatot. Jelenleg a Szegedi Tudományegyetemen, a Michingani Egyetem Parodontológiai Klinikáján vendégtanár, és az idei évtől vendégprofesszorként oktat a Harvard Egyetemen is. Előadásaival, kurzusaival szinte az egész világot bejárta már, a csont- és lágyrész- rekonstrukciós sebészet, valamint az implantológia egyik legkeresettebb és legrangosabb előadója. E témában kiemelkedő a publikációs és szakkönyvírói tevékenysége is.

Lapjaink hasábjain Olvasóink már több alkalommal kaptak hírt az Ön életéről, szakmai munkásságáról, de legutóbbi beszélgetésünk óta is eltelt már több esztendő. Először visszatekintve a múlt fontosabb eseményeire, most elsősorban az elmúlt időszak történéseiről és a következő évek terveiről beszélgetünk. Egyetemi diplomáinak a megszerzése után hogyan alakult az élete?

A fogorvosi diplomám megszerzése után egy évig az USA-ban tevékenykedtem mint fogorvosi asszisztens, közben megszereztem a kinti írásbeli államvizsgákat is. Hazajövetelem után a budapesti Szent István Kórház Szájsebészeti Osztályára kerültem, ahol négy éven át elsősorban szájsebészeti műtéteket végeztem. Szakmai szempontból rendkívül fontosnak tartom ezt az időszakot, nagyon sokat tanultam, rengeteg tapasztalathoz jutottam. Közben megszereztem az általános orvosi diplomámat is. 1998-ban családostól az Egyesült Államokba költöztünk, és tanulmányaim ott folytattam. Szakmám kezdetén sok minden vonzott a fogászat területén, mint például a kerámiahéjak és -betétek. Amerikában viszont műtétekre kezdtem specializálódni, különös tekintettel a csont- és ínyátültetésekre, illetve az ezzel kapcsolatos implantológiára fókuszáltam. Ez az érdeklődési terület azóta is tart. Először a UCLA (University of California, Los Angeles) Parodontológiai Klinikáján tanultam parodontológiát és implantológiát. Megemlítem, hogy itt ismertem meg dr. Henry Takei és dr. Sascha Jovanovic professzorokat, akiket életem egyik meghatározó tanárainak tartok. Ismereteim bővítése érdekében közben jelentkeztem a Loma Linda University (LLU) Fogászati Implantológia Centrumába is, ahová csak olyan jelentkezőket vettek fel, akik már legalább 3-4 évet eltöltöttek szájsebészeti vagy parodontológiai osztályon. A két képzést párhuzamosan végeztem, mindez sok szervezést és igen zsúfolt napi programot jelentett nekem. A két egyetemen összesen két és fél évet tanultam, ezt az időszakot – mondhatni teljesen – ismereteim bővítésére fordítottam. Miután elvégeztem a Loma Linda Egyetem ösztöndíjas implantációs fogászati programját, rövidesen – 2001-ben – meghívtak oktatni, ahol többek között az egyetem posztgraduális programjában a rezidenseket tanítottam a csont- és lágyszövet-regeneráció témakörében 2021-ig. Közben sikerült letennem a kaliforniai állami vizsgát is (state board), így működési engedélyem van az USA-ban. Úgy gondolom, ennek sokkal nagyobb értéke van ma is, mintha közben bármilyen programot elvégeztem volna. Végül mindezek birtokában hazatértem, szeretek itthon lenni, és ezt megígértem a betegeimnek is. Amikor a tanulmányaim, illetve a szakmai felkészülésem különböző állomásairól beszélünk, akkor feltétlenül szeretném megemlíteni a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen szerzett ismereteimet.

Ezeknek nagyon fontos szerepe volt egész életem alakulásában, nagyon jó alapot biztosítottak a továbbiakhoz. A parodontologiát Gera professzor szerettette meg velem, amiért a mai napig hálás vagyok neki.

2012-ben a Szegedi Tudományegyetemen PhD fokozatot szerzett parodontológiából, azóta az Egyetem tiszteletbeli tanára is. Konkrétan milyen témában védte meg a dolgozatát?

A csontpólással összefüggésben, a horizontális és vertikális augmentáció témájában védtem meg a PhD dolgozatomat. Nagyon sokat köszönhetek a Szegedi Tudományegyetemnek, illetve Nagy Katalin professzor asszonynak, aki rendkívül sokat segített, folyamatosan ösztönzött a téma kidolgozása során.

Évekig együtt dolgozott dr. Gerlóczy Pállal a Sodrás utcai rendelőben. Ezekre az évekre hogyan emlékezik?

Igen, sokáig dolgoztunk együtt, közel 12 évig egy helyszínen, de külön rendelőben. Gerlóczy doktor úrnak nagyon sokat köszönhetek, a mai napig igen jó az emberi és a munkakapcsolatunk is. Szerintem Ő egy rendkívül nagy tudású szakember, rendkívül sokat tanultam tőle. Úgy kezdődött a kapcsolatunk, hogy bejártam hozzá a rendelőbe, és közben megismertem, hogy nem csak kiváló szakember, hanem igen segítőkész, jószívű, sok pozitív tulajdonsággal rendelkező ember, akivel a későbbiek során remekül tudtunk együtt dolgozni sok esztendőn át. Jó kapcsolatunk a mai napig is tart.

Öt évvel ezelőtt nyílt meg az Urban Regeneration Institute Klinika. Céljai között többek között az is szerepelt, hogy a korábbi években a világ különböző országaiban megtartott előadásainak, kurzusainak egy helyszínt biztosítson. Mit igazoltak az elmúlt évek tapasztalatai? Ezek közül mit tart a legfontosabbnak?

A korábbi években szinte minden hétvégén a legkülönbözőbb helyszínekre utaztam, ez rendkívül fárasztó és megterhelő volt. A klinika létrehozásának mondhatni ez volt az egyik kiindulópontja. A tervezés és kivitelezés során nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy megfelelő hátteret biztosítsunk az élő műtétekkel kísért oktatásokhoz, előadásokhoz, hands-on képzésekhez. Az itt megtartott eseményeken tudjuk a legtöbbet és legjobbat nyújtani az érdeklődőknek, akik igen nagy számban vesznek részt ezeken a programokon a világ mintegy 50 országából. Nagyon népszerűek a csont- és lágyszöveti pótlásról tartott kurzusaink. Az elmúlt évek során szerzett legfontosabb tapasztalatom az, hogy mindennek az alapja egy jól működő team megszervezés és működtetése, ahol jó együtt végezni a mindennapi tevékenységeket. Úgy érzem, hogy sikerült kialakítani ezt a csapatot, mindenki szerves része a kihívásoknak és sikernek egyaránt. Több száz élő műtétet végeztünk az elmúlt években. Nagyon sokféle, érdekes, de alkalmanként árnyaltabb különbségeket is bemutató esetek ezek, melyeknek a tapasztalatait, szerettük volna megosztani, ezért ezekről minden alkalommal nagyon jó minőségű felvételeket készítettünk. Célunk a jövőben ezeknek a felvételeknek a feldolgozása és egy online videótárba helyezése.

A Covid közel 2 esztendejét hogyan sikerült „átvészelni”, hiszen az előadások megszervezése, az előadók és a résztvevők jelenléte is elsősorban utazásokhoz kötődik? A gyógyító munkát – a bezárások után – mikor tudták újrakezdeni?

Két hónapig teljes lezárás volt – mint mindenhol –, de az első 2 hét eltelte után arra gondoltam, kihasználom ezt az időt, és folytattam a 2016-ban publikált (Vertical and Horizontal Ridge Augmentatión – New Perspectives) könyvemet, és nagyrészt meg is írtam a Vertical 2 – The Next Level of Hard and Soft Tissue Augmentation c. könyvet, amelyben a kemény- és lágyrész-augmentáció következő szintjét taglalom. A zárás feloldása után óriási volt az érdeklődés a tevékenységünk, a képzések iránt, melyeket kezdetben a biztonságos működésre való tekintettel kisebb létszámmal folytattunk. Többeknek a közlekedési akadályokat is sikerült – különböző lehetőségek kihasználásával (pl. járatok cseréje stb.) – megoldaniuk, mert semmiképpen nem akarták elhalasztani a lehetőséget, amelyre esetleg már 2 éve vártak. Kurzusainkat végig folytattuk, akár kevesebb résztvevő esetén is. Volt olyan alkalom, amikor egy francia csoportból csak 8 fogorvos tudta megoldani az ideutazást, de így is megtartottuk. Nagyon jó élmény volt. Nagyon élveztem ezekben a kisebb csoportokban a munkát, mert ilyenkor lehetőségünk volt szorosabb szakmai kapcsolat kialakítására, baráti beszélgetésekre is. A két hónap eltelte után a gyógyító tevékenységet is folytattuk. Kialakítottunk egy nagyon jól működő rendszert a fertőzések elkerülése érdekében, minden mozzanatot alaposan szeparáltunk, mindannyian speciális maszkokat használtunk.

Ezekben az években saját kurzusai mellett külföldön is vállalt előadásokat? Hová hívták, és ezek közül melyik rendezvényt emelné ki?

Ebben az időszakban voltam többször külföldön, tartottam kurzusokat, de főleg előadásokat. Tavaly őszig viszonylag keveset utaztam, hiszen a legtöbb nagy szakmai rendezvényt, kongresszust elhalasztották. 2021 ősze óta újra elindult a régi gyakorlat, a nagy amerikai és európai akadémiákon részt vettem, sok helyen előadást és élő műtétet is tartottam. Előadást tartottam többek között Bostonban a 14. ISPRD-n (International Symposium on periodontics and restorative dentistry), illetve San Diegóban az AO-n (Academy of Osseointegration), Európában a legnagyobb parodontológiai kongresszuson, az Euro Perio rendezvényén, ahol 3500 résztvevő jelenlétében élő műtétet végeztem. 2021-ben az American Academy of Periodontology (AAP) rendezvényén kitüntetésben is részesültem, ahol megkaptam a 35. alkalommal kiadott „Mester klinikus díj”-at (Master Clinician Award). Ez nagy öröm és megtiszteltetés volt számomra, hiszen ezt a díjat 1987-ben alapították, évente egy parodontológusnak ítélik oda, és egy nagyon szépen megrendezett ünnepély keretében adják át.

Egy nagyon fontos eseményre készültek, 2022. október 21-22-én került megrendezésre a „3. Urbán Nemzetközi Csont- és Lágyszövet Regenerációs Szimpózium.” A 2017-es és a 2019-es rendezvény nagy sikerrel és jelentős nemzetközi részvétellel zajlott. Az előzetes felmérések alapján mire számítottak? Hány országból várták az érdeklődőket? Sikerült megnyernie a szakma legkiválóbb képviselőit, hogy elhozzák ide a legfrissebb ismereteiket, tudásuk „legjavát”?

Úgy gondolom, hogy az idei rendezvényünk volt az eddigi legjobb programunk, amelyet most a Kongresszusi Központban tartottuk. A Szimpózium csak a regenerációról szólt, a szakma legkiválóbb szakemberei adták át valóban a tudásuk „legjavát”. Örömünkre mindenki elfogadta a meghívásunkat. Sok résztvevőt vártunk idén is. Az előző kongresszusunkon 45 országból jelentkeztek. Sajnos, most az ázsiai országokból nem jöhettek, Ausztráliából sem, de úgy gondolom, hozzávetőleg majdnem annyi résztvevőre mégis számítottunk, mint 2019-ben. Kínából 150 jelentkezőnk volt, akiket most nélkülöznünk kellett, viszont sikerült megszerveznünk több szakmai központ segítségével, hogy néhány nagyvárosban on-line követhették az eseményeket. Számításaim szerint, ilyen módon sok kínai fogorvos volt „jelen” a 3. Urbán Szimpóziumon! Eltérően az általános gyakorlattól (a legtöbb konferencián csak kb. 20-30 perc áll az előadók rendelkezésére), nálunk minden előadó másfél órával rendelkezik, így lehetőségük volt témájuk alapos kifejtésére. A résztvevők találkozhattak mesterklinikusok és kutatók különböző eseteinek a bemutatásával, amikor más-más módon, másféle módszerekkel, gyakorlattal közelítettek és oldanak meg egy-egy szakmai problémát. Fontosnak tartom azt is, hogy az érdeklődők személyesen is találkozhattak az előadókkal, a szakma legjobbjaival, így bensőségesebb beszélgetésekre is sor kerülhetett. Nagyon sokat vártunk ettől a rendezvénytől, ez szerintem a „csillagok háborúja” volt!

A csontpótlás kérdésköre, irányai szakmai érdeklődésének egyik központi témája. Úgy tudom, kidolgozott egy saját eljárást is. Hallhatnánk erről?

Korábban kidolgoztam egy saját technológiát, aminek a Sausage TechniqueTM nevet adtam, és ami azóta elterjedt a világon. Ez az addig alkalmazott eljárásoknál sokkal kisebb beavatkozást jelent, viszonylag könnyen elsajátítható, és mégis nagyon jó csontminőséghez vezet, amely hosszú távon is stabil marad. A csontpótlás témakörében a mai napig sokféle kutatást végzek, preklinikait és klinikait is. Sikerült kidolgozni egy újfajta hibrid membránt – amelyet már forgalomba is hoztak –, ez egy membrán és egy mesh (háló) kombinációja. Erről sikerült bizonyítani, hogy sokkal gyorsabban, jobban vaszkularizált csontot képez. Ez az egyik fő kutatási területem, a másik pedig: most is kutatunk olyan növekedési faktorokat, mint a BMP-2 (Bone Morphogenetic Protein), melynek a mikrodózisát alkalmazva gyorsabban lehet jobb csontot képezni, amely szintén hamarabb eresedik. E módszer másik előnye, hogy a BMP nagyon drága, és nem voltak vele igazán jó tapasztalatok, valószínű nem jól alkalmazták. Ez sokkal olcsóbb lesz, nem jár akkora duzzanattal, és ezeknek a mikrodózisa tovább gyorsítja az egész csontosodás folyamatát. Az új hibrid membrán tökéletesen alkalmas a kis dózisú növekedési faktorok alkalmazásakor. Lehetséges, hogy ezek segítségével az autogén csont-transzplantáció el fog tűnni. Az elmondottakról szóló publikációk rövidesen elkészülnek, és ezektől nagyon sok mindent várok a jövőben. Természetesen az is nagyon fontos, hogy ebben a fejlesztésben a gyártó cégek is hamarosan partnerek legyenek. Követve a fogászat fejlődését, néha úgy érzem, mintha nem 30, hanem száz év telt volna el a diplomáim megszerzése óta. Több olyan élményre is emlékszem, amikor tudtam, hogy egy új anyag „kisebb forradalmat” hoz a szakmában. A csontosodást segítő membránok, a csontpótló anyagok, a cirkóniumfelépítmények, vagy a teljes kerámiakoronák és a technika, a digitális sablontervezés, a CT elterjedése, mind-mind óriási lépcsők voltak számomra is. Mára így együtt pedig gyakorlatilag kicserélték a szakmánkat.

Ön szerint a csontpótlók terén lehet számítani még olyan új eljárásra, szakmai „nagyágyúra”, amely alapvetően megváltoztathatja a gyógyítás lehetőségeit?

Igen, szerintem ilyenek a korábban említett mikrodózisú növekedési faktorok, valamint olyan mátrixok, vivőanyagok, amelyeket ezekkel könnyen be lehet vinni a szervezetbe, továbbá olyan csontosodást segítő anyagok, szintén mátrixok, amelyeket szintetikus úton, nyomtatványok formájában, digitálisan állítanak elő, ezekbe be lehet vinni pl. sejteket, növekedési faktorokat. Ez még természetesen nagyon messze van, és az is, amikor a saját csont használatát már teljesen eliminálni lehet. De a műtéti technika akkor is és mindig nagyon fontos lesz, a sebész munkájára mindig, legalábbis nagyon sokáig még szükség lesz!

Az elmúlt években több szakkönyve megjelent a csontregeneráció és a fogimplantátumok körüli lágyrész-rekonstrukciós műtétekről. Ki/kik, esetleg különböző szakmai szervezetek, kiadók kérték fel egy-egy téma kidolgozására?

Először szakkönyvek szerkesztői kértek fel különböző fejezetek kidolgozására vertikális és horizontális augmentáció témakörben. Később a Quintessense tulajdonosa megkért egy könyv írására, amely szintén a vertikális és horizontális augmentációról szólt, de rám bízta, hogy pontosan miként dolgozom fel a témát. A 2016-ban kiadott könyvből (Vertical and Horizontal Augmentation, New perspectives) már az első hónapban többet adtak el, mint amennyire a kiadó gondolt, hogy valaha ennyi érdeklődője lehet a kiadványnak. Azóta többször kellett újra megjelentetni, már 12 nyelvre lefordították, az ún. alapnyelveken kívül többek között japánra, kínaira, koreaira és még iránira is. Később szándékomban volt egy második kötet elkészítése. Ennek a pontosabb tartalmával, majd a cím kiválasztásával kapcsolatban folyamatosan egyeztettem a kiadóval. Ahogyan korábban már említettem, a Covid teljes lezárásakor – felhasználva a váratlanul kapott szabadidőt – jórészt megírtam a Vertical 2 – The Next Level-t. A címet nagyon lerövidítettem (a kiadó először ezt túl rövidnek tartotta), de úgy gondoltam, aki ismerte az első kötetet, annak egyértelmű lehet, hogy miről szól a 2. kötet. Már kialakulóban van egy harmadik kötetnek a kidolgozása is, de erről egyelőre most még nem szólnék.

A tanítás mindig fontos volt Ön számára. Jelenleg hol, illetve milyen felsőoktatási intézményekben, egyetemeken végez oktató munkát?

Jelenleg a Michigani Egyetem Parodontológiai Klinikáján, a Szegedi Tudományegyetemen vagyok vendégtanár. Az idei évtől a Harvard Egyetemen is vendégprofesszorként oktatok.

Milyen fontosabb változásokra gondol a fogászat jövőjét illetően?

Az egyik változást a digitális technikák még további fejlődése eredményezheti, a másikat pedig az anyagok további tökéletesedése jelentheti. Minél egyszerűbb legyen annak felhasználása, minél ellenállóbb és hosszú távra is alkalmas legyen. Ismét hangsúlyozom, hogy nagyon sokáig szükség lesz „az emberi kézre”, pl. technikusra is, aki például meg tudja tökéletesen színezni azt a fogat. A fogorvosoknak sokat segíthet akár az ún. robottechnikák alkalmazása is. Megemlítem itt pl. a Davinci készüléket, amely egy robottechnikára épül, ezeket már a 90-es évek óta használják Amerikában, Magyarországra csak most került, de megfelelő ismerettel rendelkező személyzet ennek a használatához is elengedhetetlen. Röviden három tényezőt hangsúlyoznék a jövőt illetően: a digitalizálást, az anyaghasználatot és a robottechnikát.

A következő évekre milyen célok, tervek realizálását szeretné elérni szakmai téren?

A csontpótlás témája természetesen továbbra is központi helyen áll az érdeklődésemben, sőt, egyre fontosabb helyen! Klinikai és preklinikai vizsgálatokkal olyan további kutatásokat szeretnék végezni, melyekkel tudományosan is igazolni tudom az elképzeléseimet, majd ezeket rövidesen publikálni is szeretném.

Az elmúlt nyáron tudott időt szakítani a pihenésre is? Hol töltötte a szabadságát?

Tavaly az egész augusztus a pihenésről szólt, ilyenkor bezár a klinika is, ezek a kikapcsolódás hetei voltak. A szabadságomat legszívesebben a Balatonon, Franciaországban és Görögországban, Rodoszon töltöm.

Szabadidejében mi jelenti Ön számára a kikapcsolódást?

Nyáron a kajakozás. 42 éve kezdtem kajakozni, de az egyetem közben abba kellett hagynom. 19 évvel ezelőtt kezdtem újra versenyszerűen kajakozni, ami a mai napig a legjobb ki- kapcsolódást nyújtja egy hosszú nap után. Télen síelek, de az utóbbi években a sífutás volt a legfontosabb téli sport számomra. Amikor Rodoszon nyaralok, különösen élvezem a windsurf-özést.

Két nagy fia van, ők követik majd Önt a fogorvoslás területén?

Egyikük sem lesz fogorvos. Már felnőttek, Amerikában élnek mindketten. A fiaimra vagyok a legbüszkébb! A fiatalabb (22 éves) most végzi az egyetem utolsó évét pszichológia szakon, de őt a színészet érdekli. Az idősebb (26 éves) már befejezte az egyetemet (idegtudományokat tanult), őt pedig elsősorban a zene érdekli.

A művészi hajlamot, a művészetek iránti érzékenységet szerintem édesapjuktól örökölhették, hiszen Ön is művész, ahogyan már többen megfogalmazták, Ön a „fogászat művésze”! Köszönöm ezt a rendkívül sok új információt adó beszélgetést!

Dr. Riba Magdolna