Interjú dr. Vág Jánossal, a Magyar Esztétikai és Restauratív Fogászati Társaság első, alapító elnökével

Interjúalanyom édesapja nyomdokait követve lett a konzerváló fogászat szakorvosa, elmondása szerint kis híján élettanász; mindenesetre a tudományos kutatás mindig is fontos szerepet töltött be pályája során, már hallgatóként, tudományos diákköri munkáival rektori dicséreteket nyert. A mikrocirkuláció fiziológiájának tanulmányozása révén számos témát dolgozott fel, 2003-ban szerzett Ph.D. fokozatot „A nitrogén-monoxid és az angiotenzin II szerepe a submandibuláris nyálmirigy véráramlásának szabályozásában” című értekezésével. Életének szerves részét képezi a graduális és posztgraduális oktatás, egyetemi docens, decembertől a SOTE Konzerváló Fogászati Klinikájának igazgatója, számos díjazott TDK-s hallgató témavezetője, emellett helyt áll a napi magán-betegellátásban is. A Magyar Esztétikai és Restauratív Fogászati Társaság (MERT) első elnöke, alapítója és oszlopos vezetőségi tagja.

 Docens Úr! Mondhatjuk azt – eddigi pályáján végigtekintve –, hogy nem a konvenciózus fogorvosi utat járta/járja? Ön a tudomány elkötelezettje. Miként látja ezen a szemüvegen keresztül a Dental World eddigi rendezvényeit?

Magam sem fogalmazhattam volna találóbban, nem a „szokványos” fogorvosi karriert járom be, és erősen tudománycentrikus vagyok, aki – talán túlságosan is – ragaszkodik és hisz a tudományosan lektorált, leírt mondatok létjogosultságában. Ebből adódóan örök kétkedő vagyok, és egy új anyagról, technológiáról csak akkor alkotok véleményt, ha a marketing burkot lehámozva, annak a tudományos háttere mögé látok, és azt komolyan áttanulmányoztam. A fogorvosok többségének nincsen vagy igen nehézkes a hozzáférése ezekhez a szakirodalmakhoz, nincsen ilyesfajta affinitása, és ez nem is elvárás. Éppen ezért én inkább a tudományos kongresszusokat preferálom, ritkábban jutok el ismeretterjesztőbb jellegű competence konferenciákra, utóbbiak közül azonban, véleményem szerint élen jár a Dental World, hiszen a klinikusi előadók jó része is valamilyen szakirodalmi hivatkozással alátámasztva mutatja be az eseteit, ami elismerésre méltó.

Ön szerint milyen modell hozhatná közelebb egymáshoz a haladó tudományt és a mindennapi klinikusi ellátást?

Azt gondolom, hogy az egyetemeknek a tudomány terén mindig az élen kell járniuk, függetlennek kell maradniuk, de a megszerzett tudással és ismeretekkel nem szabad bezárkózniuk az elefántcsonttoronyba. Nehéz a dolga annak, aki kutat, oktat és beteget is ellát, főleg – és ez a gyakoribb –, ha a kutatási területe nem egyezik az előadói témával. Annak is természetesen, aki ez idő alatt végig a szék mellett dolgozik, de neki ott az erő egyfelé oszlik, nem ír cikket, nem készül rendszeresen tantermi előadására. Emellett még heti 2-3 műszaknyi magánrendelés keretén belül, például cégvezető a saját rendelőben, nos, ez irreális elvárás. Más-más kompetenciák alakulnak ki. Külföldön láttam olyan működő modellt, ahol az egyetemi katedra mellett nem folytatnak magánrendelést, és az egyetemi gyakorlati oktatásban számos „külsős” nagy gyakorlati tapasztalattal rendelkező klinikus is tevékenyen részt vesz, ez mindenki számára jól működő szimbiózis.

 

Miképpen illeszthető a Magyar Esztétikai és Restauratív Társaság (MERT) ebbe a koncepcióba?

Mindegyikünk találkozott már azzal a nemzetközi előadótípussal, aki rendkívül szépen dokumentált eseteket mutat két négyzetmilliméternyi okkluzális cariesekről, de ezek a hazai mindennapos betegellátás viszonylatában egyszerűen nem relevánsak. Ezzel szemben – amit a magánpraxisomban is látok – a magyar valóság az, hogy konzerváló fogászat címén teljesen elszuvasodott fogakat, a megtarthatóság határán táncoló II. osztályú kavitásokat igyekszünk valahogyan ellátni. Közben pedig egyre mérlegelünk: koronahosszabbítás nélkül tisztességesen nem lehet endodonciailag ellátni és restaurálni a fogat, de az implantátum behelyezése az árérzékenység miatt nem jön szóba, ugyanakkor a csücsköket redukálni kellene, és inkább indirekt betét indikáció, de a páciens azt sem tudja kifizetni. A nagy magyar valóság az ez…

Rögtön felmerül a kérdés, milyen anyagok és milyen technikák segítségével lehet ezeket a fogakat mégis restaurálni és hosszú távra konzerválni? Rendelkezésére áll-e a fogorvosnak az evidence-based tudásismeret ahhoz, hogy valóban megfelelően és tartósan kivitelezzenek egy aproximális ládaemelést (deep margin elevation, DME) vagy inmediate dentin sealinget (IDS), képesek-e adekvát módon használni a modern szekciós matricarendszereket, amelyek mind-mind elengedhetetlen feltételei a sikernek? Ha valaki lát egy-egy fancy, szépen fotózott before-after képet, abból nem nyer olyan tényleges információkat, amelyeket következő nap már a saját, illetve a páciensei szolgálatába tudna állítani.

A MERT igyekszik az esztétikus fogászati restaurátumokkal kapcsolatos új eljárásokat, anyagokat véleményezni, továbbképzéseken és tudományos programokon ismertetni. A MERT a Semmelweis Egyetem Konzerváló Fogászati Klinikájáról kiinduló, de összegyetemi kezdeményezés, amelynek elsődleges célja, hogy a konzerváló fogászat tárgykörébe tartozó betegellátó fogorvosi gyakorlat, az oktatás és ismeretterjesztés, valamint a tudományos kutatás kiválósága révén elősegítse a társadalom szájüregi egészségének a fejlődését. Végtére is, tehát ez egyfajta társadalmi szerepvállalás, és azt szeretnénk, ha ez minél szélesebb körben ismertté válna!

Miként látja a hazai endodoncia közelmúltját? Mit gondol, milyen szerepet játszhatott a fejlődésben az, hogy a Dental World Endodonciai Kongresszusa immár 6 éves múltra tekint vissza és mostanra egy 3 napos rendezvénnyé nőtte ki magát, neves nemzetközi előadókkal?

Mindenképpen rendkívül hasznosnak tartom. Régebben 3 évente volt egy rendezvénye Ráckevén a Magyar Endodonciai Társaságnak, de nyugat-európai és amerikai modern, mikroszkópos endodonciához történő felzárkózás itthon egyértelműen az elmúlt évtizedhez köthető, amiben meghatározó szerepe volt és van a Dental World Endodonciai Kongresszusának is. A neves nemzetközi előadók pedig bizonyították a hazai fogorvos közönség számára is azt, hogy a modern szemléletű gyökérkezeléseknek magas presztízsük van a beavatkozások sorában és természetesen – és ez nagyon fontos – kedvet adtak a témában való elmélyüléshez.

Miként látja a hazai új szakorvosképzési rendszert – ezen belül az endodontus képzést?

Egyetemi oktatóként és immár klinikavezetőként nem tudom megkerülni a graduális képzést, ezért ezt a kérdéskört ketté szedném. Elmondható, hogy a hallgatók nem különösebben rajonganak az endodonciáért – ennek több oka is van. Mindenekelőtt egy módfelett komplex, rendkívül anyag- és eszközigényes szakdiszciplínáról beszélünk, amiben a kezdeti sikerek bizony nem jönnek könnyen. Itt tenném hozzá azt is, hogy hathatós asszisztencia nélkül még nehezebb sikert elérni – igaz ez persze minden modern négykezes beavatkozásra, de a gyökérkezelésre különösképpen, még ha az „csak” hallgatói szinten folyik is, tehát nem 2-3 asszisztens által lekövetett high-tech mikroszkópos szakrendelésen. Tavaly óta elvettünk egy órát azt intergrált gyakorlatból, amit hozzátűztünk az így már hosszított ötödéves gyakorlathoz, ahol így már 4×45 percben oldhatnak meg endodonciai eseteket. Az ő kompetencia szintükön. És ez a lényeg!

Ez az, amivel hajlamosak a döntéshozók is túlzottan is óvatoskodva fogalmazni, pedig ki kell(ene) mondani: szükség van kompetenciakörökre. Egy felső 6-os újra-gyökérkezelése nem hallgatói kompetencia, miként egy sinus-augmentáció sem egy frissdiplomás jártasságának megfelelő beavatkozás – miközben pedig jogilag akár csinálhatná is. Ez egy minimális orvosetikai elvárás volna: mind a szakma, mind pedig a páciensek irányába. Az egyetemnek az volna a feladata, hogy az „egyszerű” eset megoldását megtanítsa, hogy azt a hallgató a nagybetűs életbe kikerülve 95%-os biztonsággal el tudja végezni, mindeközben látni kell azt, hogy a (fog)orvostudomány specializálódik, ez hívta életre magát a posztgraduális endodonciai szakképzést is. Aki tehát a komplex esetek megoldására szeretné adni a fejét, üljön még további 3 évre iskolapadba meg persze a páciens mellé, és mind elméleti, mind pedig gyakorlati téren pallérozza magát. Ehhez nyújt segítséget a Semmelweis Egyetem Konzerváló Fogászati Klinikája 6 operációs mikroszkóppal és persze lelkiismeretes és felkészült tutorokkal. Tényleg elengedhetetlen a megalapozott elméleti háttértudás, ezért a féléves egyetemi osztályos gyakorlat keretében minden 2 héten egy-egy témát tudományosan feldolgozunk és megvitatunk. Megtanítjuk a jelölteteket az evidence based dentistry tudás elsajátításának technikájára. Hiszen aki részt vesz az endodontus szakképzésben, az egy idő után – ha akar – tutor is lehet.

Mik a közép-hosszútávú tervei a Konzerváló Fogászati Klinika vezetőjeként?

Az egyik legnagyobb kihívásnak azt látom, hogy hatékonyabb betegutakat alakítsunk ki. Ez azért nagyon lényeges, mert napi szinten cca. 100 hallgatói páciens fordul meg nálunk. Ha az endodoncia témánál maradok, akkor fontosnak tartom, hogy a Klinikára érkező pácienseket esetnehézségi fok alapján szelektáljuk. Ezáltal az imént említett kezdeti hallgatói sikerélmények megvalósulhatnak, a komplexebb eseteket pedig inkább a posztgraduális irányba referálhatjuk el, hiszen 14 belső és 3 külsős endodontus rezidens Kollégával ezt hatékonyan meg is tudjuk valósítani. Ugyanígy lényegesnek tartom a páciensszelekció tekintetében azt a szempontot, hogy a korrekt gyökérkezelést követően a fog végleges restaurációval történő ellátása legalább ennyire fontos – erről ebben a kiadványban is bőven esik szó szerencsére –, tehát ezen a téren is olyan beteganyagot kell biztosítani, akik értik és elfogadják ezt a folyamatot.

További célom még egy olyan curriculum módosítás – de ehhez kari támogatás szükségeltetik –, a graduális képzésben, hogy a két féléves propedeutikát a restauratív fogászatnak szentelnénk, és ezzel párhuzamosan egy további félévet lehetne szentelni az endodonciának. Ha ezt meg lehetne valósítani, utána úgy vélem, létjogosultsága volna a gépi gyökértágítás bevezetésének a hallgatói betegellátásban, de ezek már tényleg hosszútávú tervek.

Docens Úr! Köszönöm a tartalmas beszélgetést!

Dr. Radánovics-Nagy Dániel