Interjúalanyom édesapja nyomdokait követve lett a konzerváló fogászat szakorvosa, elmondása szerint kis híján élettanász; mindenesetre a tudományos kutatás mindig is fontos szerepet töltött be pályája során, már hallgatóként tudományos diákköri munkáival rektori dicséreteket nyert. A mikrocirkuláció fiziológiájának tanulmányozása révén számos témát dolgozott fel, 2003-ban szerzett Ph.D. fokozatot „A nitrogén-monoxid és az angiotenzin II szerepe a submandibuláris nyálmirigy véráramlásának szabályozásában” című értekezésével. Életének szerves részét képezi a graduális és posztgraduális oktatás, egyetemi docens, decembertől a Semmelweis Egyetem Konzerváló Fogászati Klinikájának igazgatója, számos díjazott TDK-s hallgató témavezetője, emellett helytáll a napi magán-betegellátásban is. A Magyar Esztétikai és Restauratív Fogászati Társaság (MERT) első elnöke, alapítója és oszlopos vezetőségi tagja.

Docens Úr! Mondhatjuk azt – eddigi pályáján végigtekintve –, hogy nem a konvenciózus fogorvosi utat járta/járja? Ön a tudomány elkötelezettje. Miként látja ezen a szemüvegen keresztül a Dental World eddigi rendezvényeit?

Magam sem fogalmazhattam volna találóbban, nem a „szokványos” fogorvosi karriert járom be, és erősen tudománycentrikus vagyok, aki – talán túlságosan is – ragaszkodik és hisz a tudományosan lektorált, leírt mondatok létjogosultságában. Ebből adódóan örök kétkedő vagyok, és egy új anyagról, technológiáról csak akkor alkotok véleményt, ha a marketing burkot lehámozva, annak a tudományos háttere mögé látok, és azt komolyan áttanulmányoztam. A fogorvosok többségének nincsen vagy igen nehézkes a hozzáférése ezekhez a szakirodalmakhoz, nincsen ilyesfajta affinitása, és ez nem is elvárás. Éppen ezért én inkább a tudományos kongresszusokat preferálom, ritkábban jutok el ismeretterjesztőbb jellegű competence konferenciákra, utóbbiak közül azonban, véleményem szerint élen jár a Dental World, hiszen a klinikusi előadók jó része is valamilyen szakirodalmi hivatkozással alátámasztva mutatja be az eseteit, ami elismerésre méltó.

Ön szerint milyen modell hozhatná közelebb egymáshoz a haladó tudományt és a mindennapi klinikusi ellátást?

Azt gondolom, hogy az egyetemeknek a tudomány terén mindig az élen kell járniuk, függetlennek kell maradniuk, de a megszerzett tudással és ismeretekkel nem szabad bezárkózniuk az elefántcsonttoronyba. Nehéz a dolga annak, aki kutat, oktat és beteget is ellát, főleg – és ez a gyakoribb –, ha a kutatási területe nem egyezik az előadói témával. Annak is természetesen, aki ez idő alatt végig a szék mellett dolgozik, de neki ott az erő egyfelé oszlik, nem ír cikket, nem készül rendszeresen tantermi előadására. Emellett még heti 2-3 műszaknyi magánrendelés keretén belül, például cégvezető a saját rendelőben, nos, ez irreális elvárás. Más-más kompetenciák alakulnak ki. Külföldön láttam olyan működő modellt, ahol az egyetemi katedra mellett nem folytatnak magánrendelést, és az egyetemi gyakorlati oktatásban számos „külsős” nagy gyakorlati tapasztalattal rendelkező klinikus is tevékenyen részt vesz, ez mindenki számára jól működő szimbiózis.

Miképpen illeszthető a Magyar Esztétikai és Restauratív Társaság (MERT) ebbe a koncepcióba?

Mindegyikünk találkozott már azzal a nemzetközi előadótípussal, aki rendkívül szépen dokumentált eseteket mutat két négyzetmilliméternyi okkluzális cariesekről, de ezek a hazai mindennapos betegellátás viszonylatában egyszerűen nem relevánsak. Ezzel szemben – amit a magánpraxisomban is látok – a magyar valóság az, hogy konzerváló fogászat címén teljesen elszuvasodott fogakat, a megtarthatóság határán táncoló II. osztályú kavitásokat igyekszünk valahogyan ellátni. Közben pedig egyre mérlegelünk: koronahosszabbítás nélkül tisztességesen nem lehet endodonciailag ellátni és restaurálni a fogat, de az implantátum behelyezése az árérzékenység miatt nem jön szóba, ugyanakkor a csücsköket redukálni kellene, és inkább indirekt betét indikáció, de a páciens azt sem tudja kifizetni. A nagy magyar valóság az ez…

Rögtön felmerül a kérdés, milyen anyagok és milyen technikák segítségével lehet ezeket a fogakat mégis restaurálni és hosszú távra konzerválni? Rendelkezésére áll-e a fogorvosnak az evidence-based tudásismeret ahhoz, hogy valóban megfelelően és tartósan kivitelezzenek egy aproximális ládaemelést (deep margin elevation, DME) vagy inmediate dentin sealinget (IDS), képesek-e adekvát módon használni a modern szekciós matricarendszereket, amelyek mind-mind elengedhetetlen feltételei a sikernek? Ha valaki lát egy-egy fancy, szépen fotózott before-after képet, abból nem nyer olyan tényleges információkat, amelyeket következő nap már a saját, illetve a páciensei szolgálatába tudna állítani.

A MERT igyekszik az esztétikus fogászati restaurátumokkal kapcsolatos új eljárásokat, anyagokat véleményezni, továbbképzéseken és tudományos programokon ismertetni. A MERT a Semmelweis Egyetem Konzerváló Fogászati Klinikájáról kiinduló, de összegyetemi kezdeményezés, amelynek elsődleges célja, hogy a konzerváló fogászat tárgykörébe tartozó betegellátó fogorvosi gyakorlat, az oktatás és ismeretterjesztés, valamint a tudományos kutatás kiválósága révén elősegítse a társadalom szájüregi egészségének a fejlődését. Végtére is, tehát ez egyfajta társadalmi szerepvállalás, és azt szeretnénk, ha ez minél szélesebb körben ismertté válna!

A MERT több tagja is sikeres előadásokat tartott külföldön is (pl. Baden-Badenben), ahol szakmai díjakat is nyertek. Milyen témák kerültek napirendre, illetve kik vettek részt ezeken a konferenciákon, kik képviselték a Társaságot?

Baden-Badenben a Digital Dentistry Society (DDS) Global Conference (2019) keretében vittünk ki munkacsoportommal 3 tudományos posztert, ami a kísérletes szekcióban elhozta az első három helyet. Nagy Zsolt és mtsai. (János Vág, Anthony Mennito, Walter Renne): Hét intraorális scanner összehasonlítása teljes állcsont esetén; Simon Botond és mtsai. (Ádám D. Tárnoki, Dávid L. Tárnoki, János Vág): Az intraorális scanner alkalmazása az egypetéjű ikrek azonosításában, továbbá jómagam munkatársaimmal (Evelin Kövér, Ákos Mikolicz, Zsolt Nagy): Az illesztési torzítás mérése teljes állcsont intraorális scannelése esetén. Ezen kívül a klinika szekcióban még Borbély Judit és mtsai (Peter Hermann, Peter Windisch, Szandra Körmendi): Digitális munkafolyamat alkalmazása az oligodontia, esztétikus és funkcionális rehabilitációjában okklúzális héjak és implantációs koronákkal) hoztak el díjat. Ezzel messze felül reprezentáltuk kicsi országunkat. Akkoriban még útkeresés folyt, mind az MFE, mind a MERT próbált lökést adni a nemzetközi DDS-szel történő kapcsolatépítésnek. Néhány hónappal ezelőtt azonban megalakult a Magyar Digitális Fogászati Egyesület (MDFE), prof. dr. Hermann Péter elnökségével és prof. dr. Nagy Katalin alelnökségével. Így még szorosabbra fűzhetjük a kapcsolatot a DDS-szel, ami óriás segítség, hogy bekerüljünk  a nemzetközi vérkeringésbe. Ebben a társaságban is elnökségi tag lettem. A MERT és a Magyar Endodontiai Társaság elnökségi tagjaként, továbbá a Semmelweis Egyetem Konzerváló Fogászati Klinika igazgatójaként talán sikerül elérnem, hogy a konzerváló fogászat minden területén a digitális fogászat meghonosodjon.

Igazán sikeres és elismert szakmai konferenciát szerveztek tavaly augusztusban, ahol az volt a céljuk, hogy a digitális fogászat alapjait, az intraorális szkennerekben rejlő kihívásokat, előnyöket és esetleges hátrányokat is bemutassák, valamint a fogorvos és fogtechnikus digitális kooperációjának a lehetőségeit. Idén is terveznek hasonló szakmai továbbképzést? Milyen témák kerülnek most napirendre?

Igen, tavaly már második alkalommal rendeztünk kifejezetten digitális fogászattal foglalkozó konferenciát. 2018-ban a Dél-Karolina Orvos Egyetem munkatársaival, tavaly pedig magyar előadókkal. Mindkét esetben próbáltuk gyakorlatorientáltan és egyszerűen elmondani, hogy a digitális fogászat egyszerű és nagyszerű. Nem kell megijedni tőle, és lépésről lépésre lehet vele haladni. Ez azért fontos, mert nagy lemaradásban vagyunk. A Dél-Karolina egyetemen már több mint 10 éve a graduális oktatás kötelező része. Mindenkit biztatok, hogy lépjék meg az első lépést egy intraorális scanner beszerzésével. Már középtávon megtérül. Nem kell lenyomatot, kanalat venni, futárt fizetni. Nincs return munka, mert szék mellett tökéletesen lehet ellenőrizni, és szükség szerint néhány másodperc alatt javítani a preparációt vagy a digitalizációt. Nem utolsósorban valóban környezetbarát, mert nem újra hasznosítunk, hanem meg se termeljük a szemetet (lenyomat, gipsz stb.). Bármeddig könnyen eltárolható, és jogi vagy igazságügyi problémák esetén felhasználható.Ahogy említettem, megalakult a MDFE, és közben Lempel Edina vette át a stafétabotot a MERT irányításában. Az ő javaslatára idén a MERT szokásos, augusztus végi konferenciáján, az okklúzió, gnathológia és a restauratív fogászat kapcsolata lesz a fókuszban. A jövőben inkább az MDFE fog továbbképzéseket szervezni a digitális fogászat területén.

Miként látja a hazai endodoncia közelmúltját? Mit gondol, milyen szerepet játszhatott a fejlődésben az, hogy a Dental World Endodonciai Kongresszusa immár 6 éves múltra tekint vissza és mostanra egy 3 napos rendezvénnyé nőtte ki magát, neves nemzetközi előadókkal?

Mindenképpen rendkívül hasznosnak tartom. Régebben 3 évente volt egy rendezvénye Ráckevén a Magyar Endodonciai Társaságnak, de nyugat-európai és amerikai modern, mikroszkópos endodonciához történő felzárkózás itthon egyértelműen az elmúlt évtizedhez köthető, amiben meghatározó szerepe volt és van a Dental World Endodonciai Kongresszusának is.

A neves nemzetközi előadók pedig bizonyították a hazai fogorvos közönség számára is azt, hogy a modern szemléletű gyökérkezeléseknek magas presztízsük van a beavatkozások sorában, természetesen – és ez nagyon fontos – kedvet adtak a témában való elmélyüléshez.

Miként látja a hazai új szakorvosképzési rendszert – ezen belül az endodontus képzést?

Egyetemi oktatóként és immár klinikavezetőként nem tudom megkerülni a graduális képzést, ezért ezt a kérdéskört kettéválasztanám. Elmondható, hogy a hallgatók nem különösebben rajonganak az endodonciáért – ennek több oka is van. Mindenekelőtt egy módfelett komplex, rendkívül anyag- és eszközigényes szakdiszciplínáról beszélünk, amiben a kezdeti sikerek bizony nem jönnek könnyen. Itt tenném hozzá azt is, hogy hathatós asszisztencia nélkül még nehezebb sikert elérni – igaz ez persze minden modern négykezes beavatkozásra, de a gyökérkezelésre különösképpen, még ha az „csak” hallgatói szinten folyik is, tehát nem 2-3 asszisztens által lekövetett high-tech mikroszkópos szakrendelésen. Tavaly óta elvettünk egy órát azt integrált gyakorlatból, amit hozzátűztünk az így már hosszított ötödéves gyakorlathoz, ahol így már 4×45 percben oldhatnak meg endodonciai eseteket, az ő kompetenciaszintjükön. És ez a lényeg!

Ez az, amivel hajlamosak a döntéshozók is túlzottan is óvatoskodva fogalmazni, pedig ki kell(ene) mondani: szükség van kompetenciakörökre. Egy felső 6-os újra-gyökérkezelése nem hallgatói kompetencia, miként egy sinus-augmentáció sem egy frissdiplomás jártasságának megfelelő beavatkozás – miközben pedig jogilag akár csinálhatná is. Ez egy minimális orvosetikai elvárás volna: mind a szakma, mind pedig a páciensek irányába. Az egyetemnek az volna a feladata, hogy az „egyszerű” eset megoldását megtanítsa, hogy azt a hallgató a nagybetűs életbe kikerülve 95%-os biztonsággal el tudja végezni. Mindeközben látni kell azt, hogy a (fog)orvostudomány specializálódik, ez hívta életre magát a posztgraduális endodonciai szakképzést is. Aki tehát a komplex esetek megoldására szeretné adni a fejét, üljön még további 3 évre iskolapadba meg persze a páciens mellé, és mind elméleti, mind pedig gyakorlati téren pallérozza magát. Ehhez nyújt segítséget a Semmelweis Egyetem Konzerváló Fogászati Klinikája 6 operációs mikroszkóppal és persze lelkiismeretes és felkészült tutorokkal. Tényleg elengedhetetlen a megalapozott elméleti háttértudás, ezért a féléves egyetemi osztályos gyakorlat keretében minden 2 héten egy-egy témát tudományosan feldolgozunk és megvitatunk. Megtanítjuk a jelölteket az evidence based dentistry tudás elsajátításának technikájára. Hiszen aki részt vesz az endodontus szakképzésben, az egy idő után – ha akar – tutor is lehet.

2020. augusztusában, a MERT éves kongresszusán átadta elnöki tisztét dr. Lempel Edinának. Mi volt döntésének az elsődleges indoka, összefüggésben áll a Konzerváló Fogászati Klinika igazgatói kinevezésével?

Először is én egy akcelerátor voltam titkárommal, Simon Botonddal, hogy a tyúk vagy tojás problémáját megoldjuk. Sok kurzust és konferenciát szerveztünk, hogy minél több szakember érdeklődését felkeltsük. Ez rengeteg időt vett el. Ahogy azt már említettem, nagyon sok tervem van a klinikával, és arra szeretnék most fókuszálni. De tartozom egy őszinte vallomással is. Ami még ennél is fontosabb, hogy Edina személye, szakértelme, tudományos munkája és elkötelezettsége sokkal közelebb áll az esztétikus fogászathoz. Én inkább az endodontiához, a tartós, funkcionáló restaurácóihoz kötődöm. A betegeim jelentős része férfi mérnök. Ezzel mindent elmondtam! Másik hitvallásom, amit már sokszor hangoztattam különböző fórumokon, hogy a páciensek többsége megfizethető áron, gyorsan kapjon tartós és jó munkát. Nagyon kevesek szeretik, ha órákig tart egy-egy kezelés. Nekem a fejlődés mindig az, hogy ugyanazt vagy a jobb minőséget olcsóbban és gyorsabban tudjuk előállítani. Itt találkoznak az elveim az egyetemi oktatással, ahol a hallgatók többsége majd a „tömeg” ellátásban fog részt venni. És ezt nem pejoratív értelemben mondom. Nekik meg kell tanítani, hogy a „normál” eseteket nagy biztonsággal és hatékonyan oldják meg. A speciális esetek ellátását majd később elsajátítják, vagy referálják egy specialistához.

Melyek a közép-hosszútávú tervei a Konzerváló Fogászati Klinika vezetőjeként?

Az egyik legnagyobb kihívásnak azt látom, hogy hatékonyabb betegutakat alakítsunk ki. Ez azért nagyon lényeges, mert napi szinten cca. 100 hallgatói páciens fordul meg nálunk. Ha az endodoncia témánál maradok, akkor fontosnak tartom, hogy a Klinikára érkező pácienseket esetnehézségi fok alapján szelektáljuk. Ezáltal az imént említett kezdeti hallgatói sikerélmények megvalósulhatnak, a komplexebb eseteket pedig inkább a posztgraduális irányba referálhatjuk el, hiszen 14 belső és 3 külsős endodontus rezidens kollégával ezt hatékonyan meg is tudjuk valósítani. Ugyanígy lényegesnek tartom a páciensszelekció tekintetében azt a szempontot, hogy a korrekt gyökérkezelést követően a fog végleges restaurációval történő ellátása legalább ennyire fontos – erről ebben a kiadványban is bőven esik szó szerencsére –, tehát ezen a téren is olyan beteganyagot kell biztosítani, akik értik és elfogadják ezt a folyamatot.

További célom még egy olyan curriculum módosítás – de ehhez kari támogatás szükségeltetik –, a graduális képzésben, hogy a két féléves propedeutikát a restauratív fogászatnak szentelnénk, és ezzel párhuzamosan egy további félévet lehetne szentelni az endodonciának. A korábbi két félév propedeutika  pedig teljesen a restauratív fogászaté lesz és így több idő marad az endodontia beavatkozásokhoz szorosan kötődő onlay készítésre, a dóm preparálással és digitális chairside munkafolyamattal.

Ha ezt meg lehetne valósítani, utána úgy vélem, létjogosultsága volna a gépi gyökértágítás bevezetésének a hallgatói betegellátásban, de ezek már tényleg hosszú távú tervek.

A klinika igazgatójaként – tudomásunk szerint – még a tervei között szerepel az intézet fokozatos átállítása a digitális fogászatra. Fontosnak tartja, hogy a hallgatók is megtanulják a digitális mintavételt, hiszen Ön szerint is ez a jövő. Hallhatnánk erről részletesebben? 

Szeptembertől szeretnénk, ha a propedutikán már mindenki bescannelne és megtervezne egy onlay-t. A klinikumban pedig kizárólag ezt támogatjuk. A tervezésnek és a marásnak óriási jelentősége van az oktatásban. Azonnal, szék mellett látja a hallgató, mit végzett. Látja az okklúziós visszonyokat is. Rögtön tud javítani, nem kell várni egy hetet, amíg a laborból jön a szomorú hír, hogy kezdjük elölről. Én magam 20 év inlay készítés után is rengeteget tanultam, amióta scannelek. Nagy Zsolt barátommal már azt is bebizonyítottuk egy tudományos közleményben, hogy a hallgatók sokkal többet fejlődnek, ha 3D-ben látják a preparációjukat, mintha csak szóban instruálnánk őket.

Mind a gépi tágítás, mind a chairside CAD/CAM bevezetésének egyetlen nehézségét látom most. A COVID miatt idén a tavalyihoz képest kb. 20%-kal, mintegy 15 millió forinttal csökkent a klinika költségvetése.

A szerencse, hogy nekem egész életemben semmit nem adtak ingyen, így hozzászoktam, hogy széllel szemben is tovább kell haladni. Így szép az élet!

Vezetőként milyen úton jutnak el Önhöz a digitális fogászat újdonságai?  A gyártók segítik valamilyen módon a klinika tevékenységét? 

Igen, nagy mértékben. Sajnos anyagi helyzetünk nem teszi lehetővé, hogy naponta vásároljunk új scannereket különféle gyártóktól. Ez nagyon szép és nemes cél lenne, de távol áll a valóságtól. Ezt már 6 éve felismertük, amikor még csak terveztük a belépést ebbe a világba. Ezért rögtön a gyártókkal és nem a kereskedőkkel vettük fel a kapcsolatot. Az, hogy melyik rendszert vettük meg, sajnos nagyon egyszerűen dőlt el. A Planmeca volt az egyetlen, ahol az anyacég szintjén vették fel velünk a kapcsolatot. Kaptunk egy 30%-os kedvezményt a teljes Chairside (scanner, tervező, marógép) megvételekor. Kedvezményt azóta is kapunk, de ami még fontosabb, nagyon szoros, közvetlen supporttal is rendelkezünk. Ez elengedhetlen ahhoz, hogy egy ekkora klinikán (38 orvos, 500-600 hallgató) folyamatosan működjön a rendszer.

Ezeket a céges kapcsolatokat nagyon sok egyetem (gazdasági, műszaki szakok stb.) felvállalja, és virágzó képzést tudnak létrehozni. Biztos vagyok benne, hogy ezen a szinten ez nem jelent valamiféle „ferde” elkötelezettséget. Nem hiszem, hogy az Audi által támogatott gépészmérnöki képzés után mindenki, az élete végig csak Audival fog járni.

Napi gyógyító munkájában Ön mennyire állt már át a digitális munkafolyamatok használatára?

Én két éve nem vettem hagyományos lenyomatot, kivétel a teljes protézis. Szerintem nem kell tovább magyaráznom!

Docens Úr! Köszönöm a tartalmas beszélgetést!

Dr. Radánovics-Nagy Dániel