Az ágazatban alkalmazott szellemi foglalkozásúak tavaly ilyenkor még 140 ezer forintot kaptak kézhez, most viszont már csak 127 ezret. Egy webes portál legutóbbi felmérésében az állami egészségügyi ellátás különböző munkaköreiben dolgozók bérét vizsgálta. A felmérés szerint a legalacsonyabb átlagbér a gondozóként, személyi segítőként dolgozóknak jut: bruttó 106 ezer forint. Alig valamivel több az állami ellátásban dolgozó optikusoké, látszerészeké: ők havi bruttó 113 ezer forintot keresnek átlagosan, a masszőrök bruttó 115 ezer forintot, a fizioterapeuták 122 ezer forintot. A táplálkozási terapeuta/dietetikus asszisztensek átlagosan bruttó 136 ezer forintot, a szakápolók bruttó 142 ezer, a szülészasszisztensek bruttó 144 ezer, a radiológus asszisztensek átlagosan bruttó 145 ezer forintot keresnek. A mentőtisztek átlagfizetése havi bruttó 155 ezer, az orvosi laboránsoké 157 ezer forint. A klinikai pszichológusok átlagosan havi bruttó 191 ezer forintért foglalkoznak a betegekkel. A főnővérek átlagfizetése 199 ez er forint.

Csupán az orvosként dolgozók átlagjövedelme haladja meg a bruttó 200 ezer forintos küszöböt: az orvosok (szakterülettől függetlenül) az állami intézményekben átlagosan havi bruttó 218 ezer forintért segítik gyógyulásunkat, magántulajdonú cégeknél havi bruttó 223 ezer forintért. A fogorvosok átlagosan havi bruttó 225 ezer forintért foglalkoznak fogaink egészségével és gyógyításával, a magántulajdonú cégekben pedig havi bruttó 245 ezer forintot keresnek átlagosan. A felmérésben részt vevő valamennyi munkakör fizetési adataival számolt átlagjövedelmek szerint Komárom-Esztergom megyében a legmagasabb az egészségügyben dolgozók átlagbére: 187 ezer forint, Budapesten 181 ezer, Pest megyében 167 ezer forint. A középmezőny elején található Baranya és Hajdú-Bihar megye: mindkét megyében az átlagjövedelem havi bruttó 155 ezer forint. Fejér megyében 154 ezer, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 153 ezer forint.

Legalacsonyabb az átlagkereset Bács-Kiskun és Veszprém megyében: 125 ezer forint. Vas megyében, Csongrádban és Nógrádban havi bruttó 130 ezer, Tolna megyében 135 ezer az átlagfizetés. Ezek az adatok nemzetközi összehasonlításban igazán elborzasztóak. A fent említett adatok azt jelentik, hogy a magyar egészségügyben dolgozók havi átlagjövedelménél Szlovákiában 23 százalékkal (havi bruttó 192 ezer forint), Csehországban 42 százalékkal (havi bruttó 220 ezer forint) keresnek többet az egészségügyben dolgozók. (A cseh adat a nyomásgyakorlással kikényszerített béremelés előtti időből származik!) Az Európai Orvos-szakszervezetek Szövetségének (FEMS) felmérése szerint a GDP-vel összehasonlítva a magyar orvosok fizetése a legalacsonyabb Európában. A szervezet alelnökének megfogalmazása szerint: „Európai szinten a magyar orvosok dolgoznak a legtöbbet, mégis ők keresnek a legkevesebbet, így teljesen érthető, ha elhagyják az országot”. Hiány itthon és Európában A fogorvosokat leszámítva jelenleg már kevesebb mint 29 ezer aktív orvos van Magyarországon, és ez a szám folyamatosan csökken. Évente nagyjából másfélszer több orvos vállal külföldön munkát, mint ahányat képeznek. Az itthon maradók jelentős hányada túl van a 62 éves nyugdíjkorhatáron.

Mindezzel együtt a gyógyítómunkát végző doktorok számát tekintve ma még alig maradunk el a fejlett országok (OECD) átlagától: mintegy ezer főre 3 orvos jut. Azonban a biztató adatot egy másik jelentősen rontja: az átlag eléréséhez a szakdolgozók létszámát mintegy másfélszeresére kellene növelni. A létszámgondokat tetézi a meglévő létszámra háruló feladatok szaporodása, valamint az elmaradott eszközpark elégtelen fejlesztése. Például a kulcsfontosságú diagnosztizáló műszerek, mint a CT és a MRI, beszerzésében óriási lemaradásban vagyunk. Előbbiből egymillió lakosra 7,1, utóbbiból 2,8 készülék jut, ami az OECD-átlag egyharmada, illetve egyötöde. 2004 és 2007 között kétezer magyar orvos és több száz nővér vállalt munkát az unió országaiban, 2010-ben pedig újabb 1100 orvos kért hatósági igazolást a végzettségéről külföldi munkavállaláshoz.

A 2009-es adatokhoz képest ez kétszázzal több távozni szándékozó orvost jelent. Az eredmény: körülbelül húsz kórháznyi orvos hiányzik a magyar egészségügyből. Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkár saját korábbi kutatási eredményeit ismertette az uniós miniszterek gödöllői tanácskozásán: Magyarországon a szektorban dolgozók 90 százaléka ítéli rossznak, sőt nagyon rossznak saját kilátásait, kétharmad a távozást fontolgatók aránya. Ha az elvándorlás felgyorsul, 2013-ig akár 4000 orvost is elveszíthet az ellátórendszer, nem beszélve arról a további kétezer doktorról, akik betöltik a nyugdíjkorhatárt. Munkaalkalom pedig szinte korlátlanul akad. Nyugat-Európában mindenütt orvoshiány van, csak Németországban ötezer orvosi állás üres, annak ellenére, hogy az utóbbi évtizedben már „felszívtak” több ezer migráns orvost és nővért, többségüket Észak-Afrikából és Kelet-Európából. Angliában a gyógyítók harmada külföldi. Finnországban továbbra sincs elég általános orvos, Észtországban a háziorvosi, az altatóorvosi, a pszichiáter-, a patológus- és a szülészszakmákban, míg a lengyeleknél mindenből hiány van.

A hirtelen megnőtt munkaerőigény egyik oka – a lakosság átlagéletkorának növekedésén túl – a nemrég hozott uniós munkaidő-direktíva, amely szerint egy orvos sem dolgozhat 60 óránál többet egy héten. Érthető, hogy óriási méretűre duzzadt az orvos- és szakdolgozóhiány, hiszen – szemben a hazai gyakorlattal – ezt a szabályt Nyugat-Európában betartják, ami a korábbinál egyharmaddal több orvost igényel. Ráadásul – egy közelmúltban megjelent uniós kutatás tanúsága szerint – Nyugat-Európából Észak-Amerika és a gazdag arab országok csábítják el a gyógyítókat. Az orvoshiány tehát korántsem csupán Magyarország gondja. Az uniós egészségügyi miniszterek gödöllői tanácskozására időzítették annak a tanulmánykötetnek a megjelenését, amely az orvosok elvándorlásával és általában az egészségügyi dolgozók európai mobilitásával foglalkozik. A kötet adatokkal bőségesen alátámasztva bizonyítja, hogy a legutóbbi uniós bővítések nagy lökést adtak az egészségügyi szektor munkaerőpiacának. A Kelet-Európából beáramló orvosok és ápolók nélkül ugyanis számos nyugati ország egészségügyi rendszere már összeomlott volna. A legtöbb egészségügyi dolgozó Észtországból, Magyarországról és Romániából vándorolt el. A legbeszédesebb adatok egyike, hogy a 2008 után Nagy-Britanniában újonnan engedélyt kapott orvosok 43 százaléka külföldről érkezett a szigetországba. Az unió adatai szerint csak Európából 2020-ra, azaz nem egészen 9 év múlva egymillió egészségügyi szakember hiányzik majd. Ennél is súlyosabb becslést tett közzé az Egészségügyi Világszervezet (WHO), miszerint már most 2,5 millió szakképzett orvos és egyéb szakember, valamint kétmillió kisegítő hiányzik a világ kórházaiból.

Pénz nincs, de…
A fiatal orvosok a felmondólevelek nélkül is állást foglaltak már. A tavaly végzett 700 friss diplomás doktor közül alig 300-an léptek be a szakképzési rendszerbe, miközben az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal statisztikája szerint tavaly 564 szakvizsgával nem rendelkező doktor távozott külföldre. Azok itthon maradása sem biztos, akik megkezdik a rezidenslétet. Mértékadó becslések szerint egyharmaduk ugyancsak az ország elhagyására készül. A tárca pénz híján r e n d e l e t m ó d o s í t á s o k k a l igyekszik javítani a rezidensek körülményeit, s vonzóbbá tenni a rendszert. A május 1-jétől érvényes rendelet olyan intézkedéseket tartalmaz, amelyek segítik a végzett orvostanhallgatók pályára lépését és a felsőfokú szakirányú képzésbe történő bekapcsolódását. Például folyamatossá tették a rezidensrendszerbe történő belépést. A módosítás megkönnyíti azt is, hogyha egy rezidens bármilyen okból intézményt akar váltani, akkor ezt gond nélkül megtehesse. Nemcsak intézményt, a jövőben szakmát is egyszerűbben válthatnak menet közben a rez idensek. Korábban nagy nehézséget okozott, hogy előre, szakmákra lebontva kellett meghatározni a keretszámokat, anélkül hogy az egyes végzős évfolyamoknak az egyes szakmák iránti érdeklődését ismerték volna. A korábbi rendelet alapján a keretszámok átcsoportosítására nem volt lehetőség. Az új rendelet megteremti ezt, annak érdekében, hogy a jelöltek az irányultságuknak megfelelő szakmában tudjanak elhelyezkedni.

Fontos változás az is, hogy a szakképzési keretszámokat meghatározó bírálóbizottság – a korábbi gyakorlattal ellentétben – nem országosan, hanem megyei szinten határozza meg a hiányszakmák körét. A rezidensek anyagi terheinek csökkentése érdekében valamennyi, az első szakképesítést megszerző, támogatott képzésben részt vevő jelölt dologi kiadásaihoz (például képzéssel összefüggő utazás, szállás, konferenciák) támogatást nyújt a költségvetés, ennek feltétele 12 hónapnyi teljesített szakképzési idő.

Nagy András László