Dr. Gáspár Lajos öt szakorvosi terület képesített fogorvosa, hazánkban elsőként – világviszonylatban is úttörőként – kezdett foglalkozni a lézerek orvosi alkalmazásával, mára elismert szaktekintélye e témának. Alapítója és főtitkára az 1992-ben megalakuló Magyar Orvosi Laser- és Optikai Egyesületnek, vezetőségi tagja a Fogászati Laser Világszövetségnek és a Nemzetközi Fogászati Laser Társaságnak, elnöke a Magyar Tudományos Akadémia Biomedicinális Optikai Bizottságának. Számtalan publikáció, tudományos közlemény és könyvfejezet írója, hazai és nemzetközi konferenciák rendszeres előadója, továbbá 10 önálló szakkönyv szerzője.

Mi motiválta a pályaválasztásakor, a család, esetleg valakinek a példaképe?

Már kisgyermekkoromban kaptam a biztatást a szüleimtől: Fiam, neked csak egy dolgod van, tanulj és tanulj, legyen orvos belőled. Ez nagyon sokszor elhangzott, és én el is fogadtam, mert úgy gondoltam, hogy ez egy egyszerű dolog. Mert ha én szeretem a biológiát, állandóan rovargyűjteménnyel, növénygyűjteménnyel és könyvolvasással foglalkozom, akkor ez egyenes út ahhoz, hogy valóban orvos legyek. Ez azért nem volt ilyen egyszerű, de a lényege mégiscsak ez. Mindig szerettem tanulni, főleg a biológia érdekelt. A nyolcadik osztály után az I. István Gimnáziumba felvételiztem, fizika-kémia szakra. Sikerült bejutnom, és heti 6 órában mind a fizikát, mind a kémiát alaposan megtanulhattuk. Úgy gondoltam, több kell még a felvételihez, rendszeresen jártam több előkészítőre is. Elsőre sikerült felvételt nyernem a SOTE-ra, ahol évfolyamelsőként, 1978-ban summa cum laude végeztem. A SOTE-n akkor egyetlen állást írtak ki, a Szájsebészeti Klinika tudományos ösztöndíjas állását, ezt sikerült megkapnom. Mindez látszólag egy sima és egyszerű életút, de ami mögötte van, az sok-sok szorgalom és tanulás!

Hogyan alakult az életútja a következő években?

A Szájsebészeti Klinika volt életem nagy célja, de ezt követően is jöttek az újabb tervek. Magyar Kálmán professzor úr mondta: „…aki 35 éves korára nem ír disszertációt… abból soha nem lesz tudományos gondolkodású és sikeres orvos, szakember”. Én ezt megfogadtam, és szem előtt tartottam. A diploma után is sokat tanultam, már az első évben kerestem azt a megfelelő témát, amiből tudományos munkát lehet végezni, amelynek elméleti és gyakorlati oldalát hosszú éveken át lehet művelni, oktatni és kutatni egyaránt. Így elég korán, már 1989-ben elkészültem a lézersebészettel foglalkozó disszertációmmal, és azt megvédtem a Magyar Tudományos Akadémián. A disszertáció védésére, majd a szakvizsgákra is mindig szorgalmasan felkészültem, mind az öt orvosi szakvizsgám jeles eredményű. A Klinikán először az alapismereteket kellett megtanulnom, majd 7 éven át kerestem a „témát”. Szorgalmasan olvastam az általam nagynak tartott fogorvosok, szájsebészek disszertációit, ki mivel és hogyan foglalkozott, hogyan kell ezt csinálni? Bánóczy Jolán, Kovács Ádám, Szabó György, Sonkodi István, Pólus Károly, Kásler Miklós, Orsós Sándor, Tóth Károly, Bánhidy Ferenc, Csiba Árpád, Vámos Imre, Berényi Béla, és fel sem tudom sorolni hány nagynevű fogorvos, szájsebész disszertációját olvastam el betűről betűre.

Egyre több információm, tapasztalatom gyűlt össze az évek során, csak azt a bizonyos „témát” nem találtam meg. Végül 1985-ben teljesen váratlanul megoldódott ez a problémám. Bánóczy professzor asszonnyal találkoztam az egyetemen, és adott nekem egy cikket azzal a megjegyzéssel: „Szerintem ez a téma magának való, javaslom, nézzen utána, jó lenne, ha foglalkozna ezzel valaki”. Ez egy holland első, előzetes közlemény volt a szájüregi leukoplakia kísérletes lézeres kezeléséről. Mondhatom, hogy „pillanatok alatt” láttam, hogy ez az a téma, amit én évek óta keresek, és úgy kezdtem hozzá a munka megtervezéséhez, hogy szinte előttem állt az egész már körvonalaiban. Gyorsan és szerencsével szereztem egy sebészi lézerkészüléket, megterveztem, megszerveztem és kiviteleztem a fizikai kísérleteket a Központi Fizikai Kutató Intézetben dr. Kroó Norbert akadémikus és Farkas Győző professzor támogatásával, az állatkísérleteket dr. Magyar Kálmán, dr. Csiba Árpád támogatta, majd Bánhidy Ferenc, Kásler Miklós és Szabó György professzor urak segítették a klinikai bevezetést. Sikerült nagyon sok helyre eljutnom külföldi egyetemekre, sok tapasztalatot gyűjtöttem össze.

1990-ben a sebészeti lézeralkalmazás területén – Magyarországon elsőként, a világon is az első között – megvédte kandidátusi értekezését. Mi volt a dolgozat témája? 

A dolgozat témájának kiválasztásakor az volt a célom, hogy hazai és nemzetközi viszonylatban is sok vonatkozásban új legyen, és lényeges elméleti megállapításokat tartalmazzon. Az elméletnek és a kísérletes résznek logikus legyen a felépítése. Amit sikerül elérni az elméleti kutatásokkal, arra épüljön a gyakorlati, klinikai alkalmazás, vagyis céltudatos elméleti kutatás, kísérletes munkák, majd ezek hasznosítása a gyógyításban. Az egészet úgy kívántam felépíteni, hogy az mások számára is érthető, világos legyen, és aki akarja, tudja majd az abban foglaltakat hasznosítani is. Az összeszedett ismeretanyag birtokában 1990-ben az orvosi lézeriskola megalapítása volt a következő lépés, majd a Lézer Alapítvány és a Lézer Egyesület létrehozása.

Szakmai ismeretei bővítése érdekében rengeteget utazott, járt többek között Hollandiában, Oroszországban, Argentínában, Izraelben és Brazíliában is. Az itt szerzett ismeretek, tapasztalatok közül melyeket emelné ki elsősorban?

Én mindig nyitottan mentem minden külföldi szakmai utamra. Egyszerre tanulni és tanítani. Tapasztalatcsere volt a fő célom, mert mindenhol tanultam valamit. Nagyon érdekes volt az orvosi szemlélet a világ más-más tájain, Brazíliában vagy Oroszországban, az Egyesült Államokban, Izraelben vagy Indiában, Japánban. Mindegyik helyen igyekeztem megérteni a helyiek orvosi szemléletét, a betegekkel való bánásmódot, és meg akartam mutatni, hogy ugyanezt én hogyan csinálom. Ebben nagyon jó partnereim voltak. Különösen sokat tanultam Hollandiában, Németországban (Aachenben), Szentpéterváron és Brazíliában (Sao Paolóban). 

Számtalan külföldi egyetemre oktatóként is meghívták. Milyen oktatási formákba kapcsolódott be, és mennyi ideig tanított pl. Sao Paolóban, Kyotóban, Bombayben vagy Temesváron?

A világ számos országában bemutattam azt a módszert, amit kidolgoztam, az anyagot tanfolyammá állítottam össze. Általában egynapos fogorvosi-szájsebészeti lézertanfolyamokat tartottam, gyakorlati bemutatókkal és workshop gyakorlattal kiegészítve. Több országban előadói körúton is részt vettem, ahol a posztgraduális oktatás volt a jellemző. Emellett tartottam felkért előadóként előadásokat fogorvostan-hallgatók részére is, több orvosi egyetemen. A leghosszabb tanulmányutam Hollandiában volt, ez  6 hónapig tartott, a többi általában 2-4 hetes volt.

1998-ban alapította meg az Ecto Derma Polyklinikát (2012-től Gáspár Medical Center), mely a Semmelweis Egyetem Továbbképző Központja is. Igazgatóként mit tart munkájában a legfontosabbnak?

Kezdetektől fogva magammal hoztam az oktatás, a kutatás és a gyógyítás hármas feladatrendszerét a magánorvosi területre is. Mindig is érdekeltek az új dolgok, ebben számos kutatási területet találunk, magunk is bekapcsolódunk az adott témákba. Az elért eredményeket felhasználjuk a gyógyító munkában, majd ha itt kellő tapasztalatot gyűjtöttünk, akkor ezt a tudást bevonjuk az oktatási programokba is. Ez így megy évtizedek óta, mert úgy gondolom, hogy ez így helyes. Ha valamit sikerült megoldanunk, annak a módszerét a betegek javára alkalmazzuk, majd pedig a többi orvos kollégával ezt osztjuk meg, hogy ők is alkalmazhassák a saját betegeik kezelésében. Mert sem a kutatás, sem a gyógyítás, sem az oktatás nem lehet öncélú, ezeknek mindig a betegek javát kell szolgálniuk.

Szakmai munkájában mikor került előtérbe a csontmegmunkáló eszközök implantológiai alkalmazása, illetve a különböző kezelési technikák kidolgozása (pl. piezotechnika, mágneses kalapács)? 

Az új eljárások között az első nagy témakör, amivel foglalkoztam és foglalkozom, az a lézeralkalmazás. Itt én kerestem magamnak a témát, és dolgoztam ki az alapokat. Majd azután sorban jöttek a különböző megkeresések.  A csontmegmunkálás és az  implantológia témakörével 1988-ban, Hollandiában ismerkedtem meg, amikor ez itthon még kevéssé ismert terület volt. Részletesebben csak 1990 után kezdtem foglalkozni vele, mert addig a lézerkutatások nagyon lekötötték az időmet.

Azután jött a piezotechnika, amit egy barátom ajánlott a figyelmembe, és korán el is kezdtük az alkalmazását, majd később az oktatását is. Ugyancsak egy másik barátomnál láttam Isztanbulban az első mágneses kalapács kísérleti típusát. Azonnal megtetszett, és írtam az olasz gyártónak, hogy érdekelne az eljárás. Bevontak a kutatásba és a fejlesztésbe, majd rövid idő alatt nekem lett az egyik legnagyobb beteganyagom, tapasztalatom ezzel az eljárással. Ennek egyik ékes bizonyítéka, hogy olyan elismert egyetemeken tartottam továbbképzést az eszközből, mint pl. Jeruzsálemben, a Hadassah Egyetem.

Szakmai Mióta foglalkozik a csontpótlási technikák fejlesztésével, illetve a csontpótló anyagok implantológiai alkalmazásának a lehetőségeivel (pl. a Bonealbumin felhasználása a sinus lift műtétekben)?

 A mágneses kalapács, a piezotechnika egyik fontos alkalmazási területe a csontpótlás. A BoneAlbuminnal, majd egyéb új csontpótló anyagokkal való klinikai munka mindig is nagyon érdekelt. Már a lézereknél megtanult tudományos szemléletű módszerekkel kezdtük meg itt is a vizsgálatokat, dolgoztuk ki a módszereket, és oktattuk a tapasztalatokat. Mert itt is beigazolódott, hogy csak megfelelően tudatos és nagyon szorgalmas munkával lehet eredményeket elérni! 

Sokirányú oktató, kutató, gyógyító munkája során mindig tudott (tud) időt szakítani a publikálásra, szakcikkek, könyvek írására. Rendkívül impozáns ezek csupán mennyiségi mutatója is: 263 publikáció és 18 könyvfejezet, 120 tudományos közlemény, 600 tudományos elő­adás hazai és nemzetközi konferenciákon, 10 megjelent szakkönyv szerzője. Közel két évtizede mi is számíthatunk az Ön segítségére, különböző lapjainkban rendszeresen publikál, és szakmai, gyakorlati tanácsaival több területen is segíti a munkánkat. Árulja el, mi a titka a sikeres időbeosztásának?

Az időbeosztás tekintetében nem állok sajnos túl jól. Túl kevés idő marad, ha minden felvállalt tudományos és szakmai feladatot rendesen végig akar vinni valaki, nem elég erre a napi 4-5 óra. Mellette a rendelőben is helyt kell állni, ami egyébként önmagában is egy egész embert kívánna. A titok nem titok, mert mint a beszélgetés legelején is szóba került, én gyerekkorom óta mindig nagyon sok időt szántam először a tanulásra, majd később az olvasásra, illetve a szakmai és a tudományos témákra. A titok a sok munka és az idő jó kihasználása.

Igen széles körű közéleti tevékenységet is végez, hosszú lenne a sor, ha felsorolnám, mely egyesületnek, bizottságnak tagja, illetve tisztségviselője. A különböző szervezetekben végzett munkáját Ön hol tartja a legfontosabbnak?

A legfontosabbnak azt gondolom, hogy a különböző, elsősorban nemzetközi szervezetekben, szakmai fórumokon olyan ismereteket, információkat, módszereket, eljárásokat ismerhessünk meg, melyeknek a hazai továbbadásával, oktatásával hozzá tudjunk járulni a magunk szűkebb szakmai területén annak haladásához. Nagyon fontosnak tartom a hazai szakma képviseletét is a különböző külhoni szervezetekben, hogy a magyar fogászat jelen legyen mindenhol a világon, ahol azt fontosnak tartjuk.

 Ön szerint merre mutat az iránytű a jövő implantológiájában?

A fogászati implantológia, mint azt a német kollégák említették 3-4 évvel ezelőtt, a fogászati lézeralkalmazással együtt a fogászat gőzmozdonya. Ez a két, high-tech-ben gazdag szakterület rohamléptekkel fejlődik. Szinte követhetetlen az új és egyre hatékonyabb eljárások bevezetése a mindennapi gyakorlatba. Azt lehet látni, hogy mindkét területen a komputerizáció, a robotizáció, a minimalinvazivitás, a kiszámíthatóság a fejlődés fő irányai.

Szabadidejét (van ilyen?) mivel tölti legszívesebben?

Szabadidőmben szeretek utazni. Az utóbbi másfél évben sokat unokázom, ez az elfoglaltság jelenti számomra a szabadidő legkellemesebb eltöltését.

Igazán tartalmas és értékes életutat ismerhettünk meg ebből a beszélgetésből. Élete beigazolja annak a régi-régi latin közmondásnak a bölcsességét is: „Discere ne cesses, si doctor maximus esses!” (Bármilyen nagy tudós is lennél, a tanulással soha ne hagyj fel!) Mindig nagyon fontos helyen állt az Ön életében a tanulás, a tudatos munkavégzés, és ez valóban valódi eredményekhez vezette!

A teljes lézer e-journal magazin, – mely ezt a cikket is tartalmazta – ide kattintva olvasható. 

Ossza meg véleményét!

A DENTAL.HU a fogászati szakma portálja.

Az Ön véleménye, hozzászólása, aktivitása legalább olyan fontos, mint a cikk, amit elolvasott. Ossza meg a cikket ismerőseivel vagy szóljon hozzá, mondja el véleményét a Facebook oldalunkon.