Makó János fogtechnikusmester nevét szinte nincs olyan ember a szakmában, aki ne ismerné itthon, de mára az egész világban ismert lett az előadásai, karaktere, tudása és persze az ügyes online jelenléte alapján. Előadásai főleg a fogak anatómiája, az esztétika, funkciók, és persze az a bizonyos okklúziós iránytű működése alapján tevődik össze, ami ma egy professzionális szakembernek nélkülözhetetlen tudást ad a szakmában. Az a tudás, amit ő átad, több évtizedes kemény munkatapasztalatának, és rengeteg tanulásnak köszönhető. Heti hat napon éjjel-nappal tanulmányozta sokszor munka után is az anatómiát és a morfológiát, rengeteg könyvet és újságot bújt át, aminek ezt a tudást köszönheti. Mi ez? Ha nem motiváltság, és szerelem a fogászat szépségei iránt!

Emlékszem, amikor még fogtechnikus-tanuló voltam, és bemutattak neki, már akkor láttam, hogy hatalmas személyisége van, és érdemes rá felnézni. Rengeteg előadást tartott már akkor itthon és külföldön egyaránt, majd elindította a saját kerámialeplező iskoláját, ahol én is tudással és fantasztikus élményekkel gazdagodtam. Az órái sosem voltak unalmasak, volt, hogy több kamerával vetítette ki a hands-on kurzust, kérdezz-felelek játékot játszott az artikulációs mozgások pontos leírásával a térben (fejből), a fogak anatómiája lerajzolva felülnézetből, ugyanez térben megmunkálva gyurmával, agyaggal, végül a munkák fotózása és közös kielemzése. Átadja a hallgatóság számára mindazt a szerelmet a karakterisztika, és anatómia területén, ami csodálatossá teszi ezt a szakmát mindnyájunk számára. Ezek mellett hatalmas „arc”, feldobja az összes fogászati eseményt a jelenlétével, jókat lehet vele bulizni és beszélgetni, no meg persze szakmázni egy rendezvény során.

Sokan ismernek téged, és persze van olyan, aki még nem. Kérlek mutasd be magadat pár mondattal azok számára, akik esetleg még nem ismernek, mit érdemes még tudni rólad. Akik meg ismernek, valószínűleg érdekli őket, hogy, mi a helyzet veled mostanság, és hogy érintett téged a koronavírusos időszak? Gondolom a képzéseid most szünetelnek.

1994-ben végeztem a Práter utcai fogtechnikus-iskolában. A gyakorlati részt a tanlaborban töltöttem. Ezt követően egy évet ott maradtam tanítani – az akkor megnyitott fogtechnikus-kabinetben –, majd elkezdtem fogtechnikusként dolgozni. 2003-ban létrehoztam saját cégemet, az Individual Dentalt. 2004-től – a mindennapi munkám mellett – elkezdtem oktatni (foganatómiát és kerámiázást – GC Initial) és tanulmányi versenyeket szervezni. 2013-ban pedig létrehoztam a kerámiás iskolámat. De az egyre szaporodó külföldi felkérések miatt 3 év után felváltottam az ottani oktatást a világjárós oktatásra – ami jelenleg is tart. Azaz most a vírus miatt szünetel – mint oly sok minden a világban. Addig viszont van időm elkészíteni jó néhány kerámiapótlást egyik fogorvos barátom megrendelésére és belekóstolni a webes oktatásba.

A napokban tartottad az első webinárodat, amihez csak gratulálni tudok, nagyon jó volt! Ha jól tudom, több mint ezer feliratkozó volt az első napokban, még jóval az előadás előtt. Az online élő adás új volt a számodra, ha jól emlékszem, a digitális technológia nem áll a legközelebb hozzád. A te szemszögedből, hogy sikerült ez az előadásod, és hogyan készültél fel rá?

Valóban nem a digitális világ az én igazi terepem. Nagy bajban lettem volna, ha e témában nem kapok szakmai/baráti segítséget Oláh Laci barátomtól, aki már a labor életében is sokat segített e téren. Úgy éreztem, hogy 1200 kolléga elé nyugodtan kiállnék előadást/bemutatót tartani… de így, hogy nincs személyes kapcsolat, nem látom a webinár résztvevőit… háát… ismeretlen és szokatlan… meghatározhatatlan… de semmiképpen sem pozitív érzést váltott ki belőlem a webinárt megelőzően. A technikai nehézségekről nem is beszélve. Problémát jelentett összeállítani az egy óra anyagát is, hiszen az őrlőfogak anatómiájáról 3 napos kurzusokat szoktam tartani, most pedig mindössze 1 óra állt rendelkezésemre. Tehát volt némi izgalom bennem és Péry Nórában is, aki az angol hangom volt. De ahogy elkezdtük – beszippantott a téma. Végig nagyon élveztem az előadást/bemutatót – és Nóri is ugyanúgy volt vele. Szóval összességében nagyon klassz élmény volt és a visszajelzések alapján sokaknak tetszett.

Az utóbbi években nagyon sokfelé jártál a világban, valahol többször is tartottál előadást. Pontosan hány országban volt kurzusod, és melyik volt a legemlékezetesebb a számodra? Mely ország az, ahol még nem volt szerencséd előadást tartani, de nagyon szívesen mennél?

Eddig 26 országban tartottam kurzust. Rengeteg hihetetlen élményben volt részem és csodálatos helyekre jutottam el. Különleges, jó fej emberekkel ismerkedtem meg, köztük rengeteg nagyszerű szakemberrel. Különböző kultúrákba pillanthattam bele. Nagyon hálás vagyok ezért a ,,Sorsnak”. Nehéz lenne kiemelni ezek közül egyet és igazságtalan is lenne a többivel szemben. De azt biztosan soha nem fogom elfelejteni, amikor a brazilok a kurzus végén örömükben/hálájukban táncoltak és énekeltek és azt sem, amikor a mexikóiak miután egyesével elmondták, mit jelentett nekik a kurzus – megríkattak.

A csehekhez pedig mintha már hazajárnék, olyan sok kurzust tartottam ott és olyan élményekben volt részem. Az erdélyi/székelyföldi kurzusok egyedi hangulatát pedig csak az tudja igazán elképzelni, akinek már volt alkalma magába szippantani az ottani Lelket.

Szívesen elmennék még pl. az USA-ba, Kazahsztán környékére, Ausztráliába.

Mik ezeknek az előadásoknak a nehézségei, amivel szembe kell nézned manapság? Ezeken az előadásokon fogorvosok és fogtechnikusok is vannak egyaránt, hogy találod meg az egyensúlyt közöttük? Kik szoktak segíteni a munkádban?

Hmm… nehézségek… inkább a szépségek jutnak eszembe. De ha elő is fordulnak nehézségek – akár a szervezésben, előkészítésben, lebonyolításban –, soha nem vagyok csak magamra utalva. Soha nem csak magamra számíthatok. A tolmácsolásban segítő kolléganőim, kollégáim mindig ott vannak velem és segítségükkel mindig sikerül megoldani mindent. Nem is tudják, hogy mennyire hálás vagyok Nekik ezért. Is.

Esetenként csak fogtechnikusok, máskor meg csak fogorvosok vesznek részt a kurzuson, de általában vegyes a társaság. Ezért aztán olyan módszereket alkalmazok az oktatásban, amiknél nem számít, hogy ,,ki honnan jött és éppen hol tart”.

Nagyon sok előadóval találkoztam, aki reggel megérkezik a reptérre, megtartja a kurzust, majd repül is vissza. A képeid tanúsága szerint nagyon jó fej hallgatósággal hoz össze a sors, akikkel a kurzusok után a helyszíneket is bejárod, vagy közös programokat szerveztek. Te, hogy vagy ezzel, jut idő ilyenkor magadra is kicsit?

Főleg a dél-amerikai kurzusokra szoktunk ráhúzni néhány napot – ha már ennyit utaztunk. Így csodás helyekre jutunk el, ahova egyébként nem sok esélyem lenne. (Pl Machu Picchu,  Atacama-sivatag, Cartagena/Karib-tenger, Cancún…) Néhány alkalommal elkísért minket a kurzusszervező is, de sok esetben legalább a várost – ahol a kurzust tartom – megmutatják. Jordániában a Holt-tenger, Petra meglátogatása, Dubajban a Burdzs Kalifa  monumentális látványa, Bejrút, Baku, Kuvaitváros bejárása, repülőgép átszálláskor séta Moszkvában, Lisszabonban… csak néhány csodálatos élmény a sok közül. Sokszor elmegyünk vacsorázni, bulizni a résztvevőkkel, ami még emlékezetesebbé, emberibbé, közvetlenebbé teszi a kurzus élményeit.

Személyes beszélgetésünk során hallottam tőled izgalmas történeteket az utazásaidról, amiken én is jót mosolyogtam, megosztanál az olvasókkal is pár érdekes sztorit? Volt egy vicces jeleneted Mexikóvárosban, valamint a Machu Picchut is máshogy képzelted el előtte, ha jól emlékszem.

Egy alkalommal Kolumbiában, Medellín környékén az autóút egy őserdei részen vezetett át. Egyszer csak megláttam az út szélén egy felfegyverzett katonát, aki felfelé mutató hüvelykujjával intett nekünk, amikor elhaladtunk mellette. Amikor néhány száz méterrel később megint láttam egyet, rákérdeztem, hogy miért teszik ezt és miért vannak itt? Azt mondta a vendéglátónk, hogy csak azt mutatják, hogy minden rendben, mehetünk nyugodtan. De hát nem mindig van minden rendben? – kérdeztem. Azt mondták, hogy már nincsenek balhék az országban, mint Escobar idejében. De! Pontosan – hangzott a válasz. Minden rendben. Ezt mutatják. Ekkor elgondolkodtam egy csöppet – nálunk itthon tényleg minden rendben. Így aztán nem is mutogatják a katonák, hogy minden rendben… Öööö…akkor mi is van itt Kolumbiában?? (Egyébként már tényleg minden rendben ott is!)

Mexikóvárosban először azt hittem, hogy valaki meg akar viccelni, vagy valami kandikamerás akció van. A kurzus utáni vacsorával belenyúltunk az éjszakába, majd 2-3 óra alvás után taxival irány a reptér. Enyhén csukott szemekkel, félig alvó állapotban kikecmergek a taxiból és abban a pillanatban elkapott egy mexikói ember meglepődve és nagy örömmel, hogy –,,Janos Makó?” Nyílván igent mondtam, de nem tudtam, mi történik. Kérdezte, készíthet-e egy közös szelfit. Na, ekkor már végképp nem értettem, mi van. Persze erre is igent mondtam – kis kínai szemeimmel és meglehetősen nyomott arcommal. Aztán kiderült, hogy ő egy helyi fogtechnikus, aki tudta, hogy ott tartok kurzust (egy 9 milliós városban) és véletlenül járt éppen arra – mikor felismert. Teljesen szürreális, de aranyos volt.

Machu Picchuról pedig azt gondoltam, hogy egy eldugott, nyugodt, meditatív hely. Így aztán meglepett, amikor a busz teljesen felvitt odáig, hihetetlen mennyiségű embertömeg hömpölygött az amúgy valóban szépséges inka csodán.

Ha már az előzményekben a hallgatóságról is beszéltünk, szinte nincs olyan nemzetiség, akivel ne találkoztál volna az utad során. A tapasztalataid alapján hogy látod a magyar szakemberek helyzetét a világban napjainkban?

A kurzusaimon résztvevő magyar szakemberek valamikor még félre is vezettek kézügyességükkel. Kipróbáltam egy új módszert itthon és remek alkotások készültek. Ó – gondoltam – ezt beépítem a kurzusba. Igen ám, de külföldön többnyire nem működött olyan jól a dolog. Így jöttem rá, hogy ahhoz extra kézügyesség szükséges – az pedig nem mindenkinek adatott meg. Szóval meglehetősen versenyképesek vagyunk! Sőt!

Mik a jövőbeni terveid? Egyszer mesélted, hogy szeretnél írni és kiadni egy könyvet. A tudásod alapján ezt nagyon jó ötletnek tartom, és szerintem nagy igény is lenne rá. Ez az álmod hogy áll jelenleg, és körvonalakban leírnád, miről szólna?

Tulajdonképpen egy ,,szakrajz” könyvről lenne szó, ami segít megérteni, tanítani, ill. tanulni a fogak morfológiáját. A koncepcióm meglehetősen megváltozott az elmúlt évek folyamán, az oktatási tapasztalataimnak köszönhetően.  Hogy valaha elkészítem-e, az még a jövő titka. De úgy látom, hogy sokan örülnének neki – úgyhogy nincs kizárva.

Rengeteg munkád és tapasztalatod van abban a tudásban, amit te képviselsz, szinte minden könyvet láttam nálad a kis irodádban, ami a sulid is egyben itthon. Mi az, amit a mai fogtechnikus-generációnak javasolnál? Hogyan képezzék, és milyen területen magukat? Mely könyvek azok, amelyeket szívből ajánlanál a fogászati szakmának?

A technológia folyamatosan változik, fejlődik, de a fogak formájának és funkciójának ismerete mindig fontos lesz – és mindennek az alapja. Mindegy, hogy manuális vagy digitális technológiáról beszélünk és mindegy, hogy fogorvosról vagy fogtechnikusról van szó. Aki e területen fejleszti magát – biztosan megtapasztalja a fejlődés örömét, eredményét. A másik alapvető terület a teljes alsó-felső fogsorok fogfelállításának ismerete. E témában való jártasság, ill. járatlanság is kíméletlenül rányomja bélyegét fogtechnikusi, fogorvosi munkánkra.

A fogak formájának és funkciójának témájában a következő könyveket ajánlom:

Odontológia és gnatológia – Radnai Márta Medicina Könyvkiadó Zrt. Budapest, 2013

Gnatológia – Dr. Hermann Péter, Dr. Szentpétery András Semmelweis Kiadó Budapest, 2018

Natürliche morphologie – Shiego Kataoka, Yoshimi Nishimura Quintessenz Verlags-GmbH – 2002

Anteriores 1-2. – Jan Hajtó Teamwork media GmbH – 2006

NAT – Die Naturgemase Aufwachtecnik / Teil 1: Der anteriore Bereich – Dieter Schulz Teamwork media GmbH – 2003

Dental Anatomy and Morphology – Hilton Riquieri Quintessence Publishing – 2019

Vorbild Natur – Paulo Kano Quintessenz Verlags – GmbH – 2008

Anatomie – Wolfgang Kolbach Quintessenz Verlags-GmbH – 2003

 

Szőnyi Balázs