A vese-csoporthoz harminc hemodialízisben részesülő beteg, a kontroll-csoporthoz pedig harminc klinikailag egészséges páciens tartozott. A vizsgálat során stimulált teljes nyálat és parotisból származó nyálat mintavételeztek.

Meghatározták a nyáltermelés sebességét, kalcium és foszfát tartalmát. A mintavétel a vese-csoport tagjai között a hemodialízist megelőzően és azt követően történt. Mindkét csoport tagjainál szájüregi vizsgálatot végeztek és szájápolási tanácsokkal látták el.

A fogkőképződést 3 hónappal később vizsgálták meg a Volpe-Manhold módszer segítségével. Úgy találták, hogy a vese-csoport esetében nagyobb volt a fogkőképződés mértéke. (P < .01). Összefüggést figyeltek meg a fogkőképződés és a teljes nyál termelésének mértéke között is a vese-csoport tagjai esetében a hemodíalízist követően (r = .44, P < .05). A vese-csoport tagjai körében a fogkő jelenlétét a teljes nyál foszfátkoncentrációjával hozták összefüggésbe (P < .05).

Következtetésként levonható, hogy a hemodialízisen áteső páciensek esetében nagyobb a fogkőképződés mértéke, valószínűleg a nyál összetevőinek változása miatt.