Őszintén irigylem azt a rendelőtulajdonost / marketingest, aki először döbbent rá arra, hogy mekkora lehetőség rejlik a „fájdalommentes” kifejezésben. Ugyanakkor őszintén sajnálom azokat a pácienseket, akik félnek a fájdalomtól, és egy Google keresés találataiból szeretnének a kezelésükhöz egy „fájdalommentes fogászatot” választani. Hogy miért? Mert félnek, és a magánrendelők hirdetéseinek tömegei ígérnek a félelmüket kihasználva olyasmit, ami valójában nem is érdemelne említést.
A fogászat, úgy általában, már nagyon régóta fájdalommentes. Pontosan azóta, hogy elkezdték széles körben alkalmazni az érzéstelenítő injekciókat. És azóta… nos, nem történt túl sok minden. Természetesen bevezettünk a rutinunkba néhány komfortnövelő technikát, az anyagok kínálata is szélesebb lett, de újabb áttörés nem született ezen a területen. És ez nem is baj!
A fogászat nem tud mindig fájdalommentes lenni. A fájdalomnak néha a diagnózisfelállításban van szerepe, máskor egy-egy érzéstelenítés nélkül végzett kezelés (pl. a fogszabályozás) természetes velejárója, megint máskor egy sajnálatos módon kiiktathatatlan tényező (nincs fogorvos, aki ne küzdött volna már egy gyulladt, érzésteleníthetetlen foggal). És nincs az a cseresznye ízű topikális érzéstelenítő zselé, ami ezt felülírná.
A fájdalommentességre minden eszközzel törekedni kell, ez azonban az elvárható minimum egy olyan területen, amelynek vezérlő elve a gyógyítás és életminőség-javítás, és az igazán empatikus fogorvosok számára ez természetes is. Erre alapozni kommunikációnkat viszont óriási elvárásokat támaszt a páciensekben, hiszen ha a gluténmentes kiflitől elvárjuk, hogy nyomokban se tartalmazzon lisztet, akkor a fájdalommentes fogászaton értelemszerűen zéró tolerancia kell, hogy érvényben legyen a fájdalommal szemben. Mondanom sem kell, hogy ez a fogorvosokra is óriási nyomást helyez.
A félreértések elkerülése végett: egyáltalán nem gondolok semmi rosszat a fájdalommentességet hirdető rendelőkről. A szavak mögött gyakran nagyszerű minőségű, magas szakmai színvonalú szolgáltatás áll. Csupán azt állítom, hogy ezzel nem mondunk el magunkról semmit, amit bármelyik másik rendelő ne mondhatna el magáról. Ugyanakkor olyan elvárásokat támasztunk magunkkal szemben, amelyeket nem fogunk tudni minden esetben teljesíteni, ez pedig hosszútávon bizonytalan alapokra helyezi a pácienselégedettséget.
Kommunikálj úgy a rendelődről, hogy azt emeled ki, ami valóban az erősséged, ami valóban megkülönböztet más fogászatoktól. A fájdalomcsillapítás tekintetében ettől függetlenül járjatok el empatikusan, ugyanakkor nyíltan és őszintén páciensek felé, hisz ez a legkevesebb, és egyben legtöbb, amit tehettek e tekintetben.
Máté Zoltán
