„LEGFONTOSABB ÉRTÉKNEK AZT TARTOM, HOGY SIKERÜLT ÁTADNOM A SZAKMA IRÁNTI SZERETETET, TUDÁST, A PÁCIENSEKHEZ VALÓ HOZZÁÁLLÁST…”
Dr. Borbély Péterrel beszélgettünk életéről és szakmai munkásságáról

Dr. Borbély Péter a Magyar Orthodontusok Társaságának alapító tagja és 1999 óta elnöke. A University of Alabama at Birmingham (USA) és a Debreceni Egyetem látogató professzora, a Coorg Institute of Dental Sciences (India) díszdoktora. Az International Orthodontic Symposium konferencia alapító tagja, 2016 óta pedig a Dental World Orthodontiai Kongresszusainak is elnöke és programfelelőse. 

2022-ben a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje Polgári Tagozatával tüntették ki.

Először arra kérem, hogy néhány mondatban foglalja össze életének legfontosabb gondolatát, illetve üzenetét!

Shakepeare Hamlet monológja úgy szól: „Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés.”

Petőfi Sándor ezt a gondolatot bírálja egyik költeményében, ahol azt írja, az életünk legnagyobb kérdése nem az, hogy lenni vagy nem lenni, hiszen már benne vagyunk a létben. Ő azt hirdeti: használni vagy nem használni! A Világosságot! című művében így fogalmaz:

„Nem kérdem én, hogy mi leszek?
Csak azt mondd meg, hogy mi vagyok,
S miért vagyok?…”

Az én személyes válaszom: Tenni vagy nem tenni! Jót tenni másokért!

Az Ön családjában több generációra vezethető vissza a fogorvoslás. Kérem, hogy a gyermekkoráról és a szakmához vezető útról mondja el legfontosabb emlékeit!

Nagyapám fogorvos volt, és ünnepek alkalmával gyakran voltunk náluk. Ilyenkor belopództam a rendelőjébe, mely a lakás egyik részében volt, és mint kisgyerek, kipróbáltam a műszereket. Fiatal koromban sportoltam és szerettem volna a sporttal komolyan foglalkozni. Egy sérülés közbeszólt, és emiatt érettségi előtt úgy döntöttem, hogy fogorvos leszek. 

A fogorvosi diploma megszerzése után hogyan alakult az élete?

Mire megkaptam a diplomámat, nagyapám már nem élt, nagymamám egyedül maradt Nagykanizsán. A család kérésére „disszidáltam” oda, ami az életemben nagyon nagy változást jelentett. Korábban mindig a fővárosban éltem, csak a szünidőt töltöttem vidéken, ami számomra feledhetetlen volt. Most már tudom, hogy sokkal emberibb, meghittebb életet lehet vidéken élni, mint egy hatalmas, zajos városban. Nagyon jó, igaz barátokat szereztem ott.

Ismereteim szerint az 1986-ban megszerzett fogszabályozási szakvizsgája óta, tehát közel 40 éve elsősorban a fogszabályozással foglalkozik. Mi motiválta a fogászat e speciális szakterületének a kiválasztásakor?

Akkoriban vidéken nagyon kevés volt a szakember, és mint fiatal orvost rendszeresen küldtek más helyekre helyettesíteni, kisegíteni. Egyáltalán nem bántam, mert nagyon lelkesen azt gondoltam, hogy a fog- és szájbetegségek minden problémáját meg fogom tudni oldani. A fogászat valamennyi területét kipróbálhattam, de a rendezetlen fogazattal nem tudtam mit kezdeni. Gipszmintákat készítettem, és a szabadnapjaimon Budapestre utaztam, hogy a fogszabályozással foglalkozó szakemberektől tanácsot, szakmai segítséget kérjek. Szinte minden esetben a tágítócsavaros lemez használatát javasolták, ami akkoriban a használható módszerek közül a legelterjedtebb volt. Hamarosan elgondolkodtam azon, hogy a különböző tünetekkel rendelkező pácienseknek nem lehet azonos a terápiája. Egy év után találtam rá a helyre, ahol tanulni lehetett. Rehák Gizella segített, aki nem csak kiváló szakember volt (ahogy édesapja is nemzetközileg elismert orthodontus), hanem segíteni akaró, kulturált, kellemes ember. Amikor együtt utaztunk külföldi konferenciákra, leplezetlenül látszott rajta, hogy büszke a tanítványaira.

Rehák Gizellának nagy tisztelője vagyok, mert felettébb sokat tett a magyar fogszabályozás jövőjéért. Szakmailag csodálója és tisztelője vagyok azoknak a tanítványainak is, akiknek a főorvos asszony szeretettel próbálta átadni minden tudását.

Ismereteit különböző külföldi tanulmányutakon is folyamatosan bővítette. Járt többek között Norvégiában, NSzK-ban, NDK-ban, Csehszlovákiában és az Egyesült Királyságban is. Visszatekintve, melyik képző, illetve egészségügyi intézményben szerzett tudását tartja meghatározónak?

Mindig mindenütt volt valami, ami jónak, egész különlegesnek bizonyult. Londonban például egészen más volt a munkatempó, mint nálunk. Példaértékű és lenyűgöző volt a munkához való hozzáállás, a szaktudás, az eddig ismeretlen kezelési lehetőségek, a segédanyagok, a felszerelések minősége és sokfélesége, Morvaországban pedig nagyon kedvesek voltak az ottani tanítóim, kollégáim. Kaminek professzor egy esztendőn át tanult Dániában és arra törekedett, hogy átadja nekünk is az ott elsajátított, számunkra még ismeretlen módszereket. A németek igyekeztek mindent precízen végezni, de mások számára is biztosították ennek a lehetőségét és a feltételeit. Ez számomra mind keleten, mind nyugaton kellemes megtapasztalás volt. Norvégiába Hamburgból küldött ki – saját költségén – a szeretett főnököm, hogy „világot lássak”, és tudományos munkát végezzek. Azt pedig mély alázattal és szakmai elismeréssel jelentem ki, hogy a skandinávok a világelsők között, a fogszabályozás technológiájának a csúcsán állnak.

Szeretnék külön is rákérdezni a Hamburgi Egyetemen töltött évek (1987–1996) tapasztalataira. Itt a nagy tekintélyű professzorától, Asbjörn Hasundtól tanulta, sajátította el a szakma legkorszerűbb ismereteit. Mit emelne ki az ott szerzett „tudáshalmaz”-ból? 

Elsősorban a gondolkodásmódot, a hozzáállást és a szakma iránti tiszteletet és szerénységet emelném ki. 

Ahogy említettem, a norvég fogszabályozási iskola világhírű. Hasund professzor két évet tanult az Amerikai Egyesült Államokban. Felkérést kapott, hogy maradjon ott, de ő inkább hazautazott Norvégiába. Tudását megbecsülték és értékelték, mert 32 éves korában már tanszékvezető lett a norvég Bergenben. Később Hamburgban, az ő klinikáján nagyon sok külföldi tanult. Nyitottak és befogadók voltak mindenki felé, aki bizonyítani tudta szakmai alkalmasságát. Senkit nem kellett emlékeztetni a teendőire, mert mindenki örült, hogy dolgozhatott, és részt vehetett valamilyen tudományos kutatómunkában. 

Professzorunk sokszor volt távol, mert több helyen tartott kurzusokat, de a klinikán mindig úgy ment minden, mintha ő is jelen lett volna. 

Hazatérése után Ön Magyarországon egyedülálló módon létrehozott egy Fogszabályozási Stúdiót, ahol rendszerint 7-8 fogorvos – mint egy szakmai team – közösen beszél meg minden egyes esetet. Mit emelne ki a Stúdió több mint negyedszázados múltjából, mit tart a legfontosabb értéknek? 

Legfontosabb értéknek azt tartom, hogy sikerült átadnom a szakma iránti szeretetet, tudást, a páciensekhez való hozzáállást. Csodálatos hallgatni tanítványaimat, akik azokat a mondatokat, gondolatokat ismétlik, amit én hallottam Hasund professzortól, Rehák főorvos asszonytól és Riskó Rezsőtől, pedig ezeket a kiváló szakembereket ők nem, vagy alig ismerték. 

Mindig azt tanítottam nekik, és arra kértem őket, hogy nálam is jobban végezzék idővel a munkájukat, és szakmailag jussanak nálam magasabbra. Úgy érzem, sikerült átadnom azt a tudást, tapasztalatot, amit eddig felhalmozhattam. 

Örülök neki és büszke vagyok rá, hogy már nem csak én tartok előadást külföldön. Tanítványaim eljutottak oda, hogy nemzetközi szinten is elismert, önálló eredményeket és komoly tudományos munkát tudnak felmutatni. Idén márciusban tanítványom, Veiszenbacher Éva előadást tarthat Indiában, és magam is „keynote speaker”-ként adhatok elő. Áprilisban az Amerikai Egyesült Államokból kértek fel egy 90 perces előadásra, júniusban pedig két posztert mutathatunk be az Európai Orthodontusok konferenciáján, Oslóban. Büszkén mondhatom, hogy mindkét poszter már tanítványaim önálló munkája.

A Stúdió vezetését, irányítását mikor adta át fiának, dr. Borbély Zoltánnak?

A fiam minden rábeszélés nélkül, egyedül döntött úgy, hogy fogorvos lesz. Pár éve elmondta, hogy sok érdekes terve és ötlete van, szeretné még fiatalként, ereje teljében azokat megvalósítani. Ezzel meg is győzött, és rövid latolgatás után meghoztam a döntést. Egy hónappal a COVID pandémia előtt – akkor még mit sem sejtve a rendelő kényszerű szüneteltetéséről – ünnepélyes körülmények között átadtam a rendelő vezetését.

A Magyar Orthodontusok Társasága ma is egyik alapfeladatának tekinti a szakmai továbbképzéseket, rendszeresen tartanak tudományos tapasztalatcseréket, előadásokat. Ön havi rendszerességgel tart félnapos továbbképzéseket „A fogszabályozás dióhéjban” címmel. Elégedett a résztvevők számával, érdeklődésével? Idén a tervek szerint esetleg változik majd a témakör? 

Nagy örömmel tudom elmondani, hogy társaságunk már 49 éve tart továbbképzést havonta egyszer, egy teljes délelőtt. Ez rövidesen összesen 500 összejövetelt és átlagosan három órát jelent alkalmanként már. Nyaranként nem találkoztunk, de a budapesti délelőttök helyett vidéken szerveztünk továbbképzéseket, általában két-három teljes napra. A képzések Rehák Gizella és Riskó Rezső szakmai elvei alapján történtek.

Eleinte még nem volt, nem lehetett szakmai társaságot alapítani, csak a rendszerváltozás után volt erre lehetőség. A Magyar Orthodontusok Társasága 1991-ben jött létre Rehák Gizella ötlete alapján. Amikor ő nem vállalta tovább az elnöki tisztséget, akkor több kiváló, az elnöki tisztségre alkalmas kolléga közül engem választottak meg. Akkoriban tértem haza a németországi klinikáról, és az volt a célom, hogy az ott tanultakat minél több itthoni szakembernek adjam tovább. Ezért összeállítottam egy előadás-sorozatot, mely érint minden olyan témát, amelyet egy fogszabályzónak tudni illik. Ez a sorozat 40 alkalomból áll, és egy-egy kurzus 5 órát vesz igénybe. 

Napjainkban egyre több hazai és külföldi előadó tart továbbképzést, ez nagyon jó, és ezért is dicséretes a Dental World szervezése. A problémát abban látom, hogy túl sok szakorvost képeznek, akiknél hiányoznak a megfelelő szakmai alapok és ismeretek. Ezt a hiányt hivatott pótolni az említett „Fogszabályozás dióhéjban” című tanfolyam. Folytatom a kurzusokat, és tervezünk külföldi előadókkal együtt a szakmánk új területeiről is előadásokat tartani. Júniusban Chung How Kau szingapúri származású professzorral lesz előadásunk, terveim szerint a Szegedi Tudományegyetemen. 

Tanítványaimat szeretném a kurzusaimba előadóként is bevonni, hogy lassan átadhassam nekik a szakmának ezt a területét is. Annak idején Hasund professzor is így tette velem. 

Szeptember elejére tervezünk velük egy kurzust kezdő kollégák számára a Szegedi Fogszabályozási Nyári Egyetem keretein belül. Ugyanebben a hónapban Budapesten is tartok továbbképzést szakorvosoknak Nezar Watted professszor részvételével. 

A szakképzést számtalan publikációjával, szakkönyvek és egyetemi tankönyvek megírásával, valamint fogszabályozással foglalkozó lapok szerkesztőjeként is segítette. E szakterület iránt érdeklődő fogorvos hozzáférhet ezekhez, illetve a nemzetközi szakirodalom jeles képviselőinek, kutatóinak az írásaihoz is? 

Valóban szerzője vagyok a magyar nyelvű tankönyvnek, továbbá írtam még három szakmámmal kapcsolatos könyvet, illetve egy amerikai szakkönyv egy fejezetének én voltam a társszerzője. 

A főnökömmel közösen írt könyvünket: „Az egyenesíves technika” címmel lefordították már három (orosz, kínai és kazah) nyelvre. Az angol nyelvű egyetemi hallgatóknak írt két könyvet (elmélet és gyakorlat) még a Debreceni Egyetem mb. tanszékvezetőjeként állítottam össze. Meg kell említenem Hegedűs Csaba dékán úr nevét, aki sokat segített, így a debreceni tartózkodásom idején létrehozta Magyarországon az első, csak fogszabályozással foglalkozó tanszékét. Az elméletet az Orthodontics at a Glance igyekszik – nem minden részletre kitérően – összefoglalni az állcsont-ortopédia és fogszabályozás gondolkodásmódját, és lehetőleg élményt is nyújtani, továbbá kapcsolódó szakmákkal is összefüggésbe hozni. A gyakorlati tankönyv a Practical Notes in Orthodontics, ez Veiszenbacher Évával és Hegedűs Viktóriával közös munkánk. Egyesek használják, de valójában Magyarországon kevesen ismerik. A „Fogszabályozási Minilexikon” már két kiadásban megjelent, és folyamatosan kiegészítem, bővítem. Ez a munka a Magyarországon használatos szakmai nyelvet igyekszik „megtisztítani”, szinkronizálni és megalapozni. Fontosnak tartom, hogyha valamilyen szakmai dologról beszélünk, akkor mindenki ugyanarra gondoljon, és egy megnevezés alatt ugyanazt értse. A szavakat használjuk helyesen, és a fogalmakat is tisztán és egyértelműen értelmezzük.

Ismert a szakmában, hogy a fogszabályozási diagnosztikában használatos lézeres digitalizáló rendszert Ön találta fel. (KRUPP KFO-Laser-Röntgenfelvétel és gipszminta fogszabályozási analíziséhez használatos digitalizáló berendezés) Ennek előnyeit – röviden – miként foglalná össze? 

A távröntgenfelvétel kiértékelése eddig nagyon időigényes volt, mert kézi módszerekkel: ceruzával, vonalzóval, szögmérővel végeztük. Az általam kidolgozott új módszert a Krupp Medizintechnik GmbH gyártotta. Ez a szerkezet és program nagy pontossággal és gyorsasággal végez el minden mérést, és kiszámolja az eredményeket. Még a gipszminták kiértékelését is elvégezhetjük vele, amely szintén lassú folyamat volt. Tudomásom szerint, Japántól kezdve Európán át, az Egyesült Államokban is forgalmazta a cég.

Előadásaiban többször hallhattunk arról, hogy a megfelelő szépérzék egy orthodontus számára legalább annyira fontos, mint a jó és megfelelő kézügyesség. A hangsúly fokozatosan áthelyeződött a régi funkcionális és okklúziós szemléletről az arc és a mosoly esztétikájára. Az esztétikai szempontok figyelembevétele miként befolyásolja a kezelési terv felállítását?

Valóban nagyon sokszor, szinte minden előadásomon elmondom, hogy egy jó, magára adó szakembernek nem szabad csak a szakmájával foglalkozni, hanem az érzéseit is fejleszteni, ápolni kell. Egyetemista koromban az IBUSZ-nál dolgoztam mint idegenvezető. A legelső munkámnál a külföldre utazók között volt egy nagyon jó arcú, halk úriember, aki sokkal kevesebb csomagot vitt magával, mint a többiek, de volt nála egy hegedű is. Az útlevelek összeszedésekor láttam, hogy Kudász József szívsebész professzor úrral van dolgom. Nagyon tanulságos volt számomra, hogy egy utazásra valaki nem csak könyvet visz magával, hanem még arra a rövid időre sem akarja nélkülözni a hangszerét. Albert Einstein is hegedült, Teller Ede zongorázott, Szentágothai János professzor úr festett. A világhírű magyar agykutató, Freund Tamás akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke énekelni jár, Roska Botond neurobiológus professzor naponta foglalkozik matematikával, és rendszeresen csellózik. Övék a jövő, mert ahol az értelem már tehetetlen, ott kezdődnek az érzelmek! 

A mai fogszabályozásnál nem a fogak pontos illeszkedése a legfontosabb, hanem a harmonikus arc kialakítása. De mi a szép? Azt megmondani nem lehet, azt érezni kell! Az állcsont-ortopédia és fogszabályozó szakorvos feladata a szépség keresése és megvalósítása. 

Az a cél, hogy egymással összhangba kerüljenek a személy belső és külső jellegzetességei, és az eredmény egy szép, kellemes, harmonikus látvány legyen. 

Életének, munkájának jelentős szegmense az oktatás, az ismereteinek az átadása. Több külföldi és hazai egyetemen is végzett/végez oktatói tevékenységet. Jelenleg hol, melyik képző intézmény munkájában vesz részt?

Jelenleg a Szegedi Tudományegyetemen tartok elméleti képzést hallgatóknak és a rezidenseknek. Külföldre leggyakrabban Kazahsztánba repülök, mert a Karagandai Orvos­egyetem tiszteletbeli professzora vagyok. Szeretek ott lenni, mert minél keletebbre utazik az ember, annál nagyobb és több szeretetet kap. Vannak még kurzusaim vendégprofesszorként három indiai fogorvosi intézményben és az Amerikai Egyesült Államokban is. Ma már nem kell mindenhol személyesen megjelenni, mert az internet segítségével távoktatásban tarthatjuk a tanórákat. Érdekesség, hogy az Amerikai Egyesült Államokban a University of Alabama at Birmingham-nél csaknem minden oktató magánrendelőből jár be, havonta kétszer egy-egy napra. Így az ottani rezidensek képzését szinte csak külsős szakemberek végzik, nagyon jó eredménnyel. A hallgatók minden délelőtt elméleti, délután pedig gyakorlati képzésen vesznek részt, dolgoznak. Kiváló fogszabályozók kerülnek ki erről az egyetemről.

2022-ben egy igazán rangos kitüntetésben is részesült. „DR. BORBÉLY PÉTER úrnak, fogszabályozó főorvosnak, a Magyar Orthodontusok Társasága elnökének a határon túli és a magyarországi fiatal orvosok oktatása és a fogszabályozási diagnosztika fejlesztése terén végzett nemzetközi hírű munkája elismeréséül a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje Polgári Tagozata kitüntetést adományozta.”  Megkérdezhetem, mi volt az első gondolata, amikor megkapta ezt a kitüntetést?

A legelső gondolatom az volt, hogy valaki a baráti körből meg akar viccelni, mert a levél eleje valahogy így szólt: Tisztelettel értesítjük, hogy Orbán Viktor miniszterelnök úr előterjesztésére állami ünnepünk, augusztus 20-a alkalmából Novák Katalin köztársasági elnök asszony állami kitüntetést adományoz Önnek. 

Nekem? A közösségi munkát szolgálatnak vettem és ma is veszem, ezért pedig nem vár semmi elismerést, köszönetet az ember. Zavarba hozott a hír valódisága.

Megható és felemelő érzés volt, elegáns körülmények között vehettem át a Lovagkeresztet. A hír hallatán családomban is mindenki nagyon boldog volt, és büszkék voltak rám. Tudni kell, hogy az érdem fele a feleségemé, aki lehetővé tette, engedte, elviselte fáradozásaimat. Mert nekem a legnagyobb boldogság és a legszebb életöröm, ha a családommal lehetek. Remélem, megbocsát Novák Katalin elnök asszony és Orbán Viktor miniszterelnök úr is, ha azt mondom, pici unokám közelsége nekem sokkal többet jelent, mint az állami kitüntetés! Amikor megérkezem, ő hozzám szalad, térdemnél átölel, nevemen szólít, majd elsiet játszani. Ez pótolhatatlan és csodálatos érzés!

Az Indiai Fogszabályozó Társasággal közösen szervezi az idén márciusban megtartandó Nemzetközi Fogszabályozó Szimpóziumot. Hallhatnánk a tervekről, az előadókról, illetve a várható résztvevői körről?

Több éve tervezzük a szimpózium megrendezését, de a COVID pandémia miatt többször el kellett halasztanunk. Azokat a konferenciákat szeretem, amelyek viszonylag sok időt adnak az előadóknak arra, hogy gondolataikat kifejthessék. Ezt is ilyennek terveztük, tehát a rövid előadás is húszperces lesz, a hosszú pedig kétórás. Az indiai fél Ázsiából hívott előadókat, jómagam pedig az Amerikai Egyesült Államokból, Európából és Közel-Keletről. Nem sorolom fel a professzorok, előadók neveit, mert vagy már hallhatták, vagy majd hallani fogják a Dental World-ön. Összesen tíz országból érkeznek majd előadók és résztvevők Karanatakába (Dél-India), hazánkat pedig 26-an képviseljük.

Nyolcadik éve irányítja és szervezi a Dental World Orthodontiai Kongresszusait. Kiknek ajánlja elsősorban az idei konferencián való részvételt?

A Dental World konferenciája mindig nagyon jól szervezett, jó hangulatú szakmai összejövetel. Ezenfelül azért is kedvelem – ismétlem magam –, mert hosszabb előadásokat hallhatunk. Egy kis bepillantást ad a szakma jelenére és a jövőt is bemutatja. Fiatal előadók is pódiumra állnak, hogy a korosztályukat megszólíthassák, az idősebb szakorvosoknak pedig frissítő lendületet adhat a sok hasznos információ megismerése. Ezért ajánlom mindenkinek, fiatalnak és idősebbnek egyaránt, hogy ne hagyják ki a lehetőséget, és vegyenek részt a rendezvényen! 

Sokirányú szakmai munkája mellett jut/jutott megfelelő idő a családjára?

Feleségemmel 14 unokának örülhetünk, akik szintén adnak feladatot és maradandó boldogságot. Péntek délutántól vasárnap estig gyakran nem tartózkodom otthon, hanem az unokáimmal vagyok, játszom velük, mesélek nekik, és ott is alszom náluk. Az egyik nap egyik, a másik nap a másik gyermekemnél vagyok „ügyeletben”. Gyerekeimet egy időre mentesítem a szülői terhek alól. Ilyenkor egy kicsit fellélegezhetnek, és a házastársak csak egymásra figyelhetnek. Mi pedig – szeretett feleségemmel – a sok unoka között mindig megfiatalodunk, és hálásak vagyunk értük. Látjuk bennük a jövőt, az élet ígéretét és folytonosságát. Ez boldoggá tesz bennünket, és további önzetlenségre buzdít.

A sport mindig meghatározó szerepet játszott az életében. „A sport kitartásra, nagy munkabírásra és eredményorientáltságra is tanít” – említette egy korábbi beszélgetésünk során. Hogyan realizálódik/realizálódhat mindez a jelenlegi hétköznapokban?

Németországban éveken keresztül, télen, nyáron kerékpárral jártam a 15 km-re lévő munkahelyemre. Még most is gyakran közlekedem a kétkerekűvel, és idén is készülök a következő ironman versenyre.

A testi épülés mellett engedje meg, hogy beszélgetésünket újból szellemi irányba tereljem. Miután a 2022–2023-as év Petőfi Sándor-emlékév és a 2023-as Madách-emlékév, hadd fejezzem be az ő szavaikkal ezt a beszélgetést:

„Az idő igaz,
S eldönti, ami nem az.”
(Petőfi Sándor: Voltak fejedelmek…)

„Legyen hát célod: Istennek dicsőség,
Magadnak munka. Az egyén szabad
Érvényre hozni mind, mi benne van.
Csak egy parancs kötvén le: szeretet.”
(Madách Imre: Az ember tragédiája)

Köszönöm ezt a rendkívül sok információt adó tanulságos riportot, ezzel bepillanthattunk az igazán változatos és értékes életútjába. Az Ön javaslatára az idézett nemes és örökérvényű gondolatokkal zárjuk le – mintegy útravalóként – ezt a sok élményt is adó beszélgetésünket.

Dr. Riba Magdolna