Klinikai digitális fényképezés a fogszabályozásban: professzionális fényképfelvételek a napi gyakorlatban

Absztrakt

Az elmúlt években a klinikai fényképezés nagyon fontos segédeszközzé és követelménnyé vált a megfelelő klinikai diagnózis, a kezelés tervezése és az esetek dokumentálása szempontjából a fogszabályozásban és általában a fogászatban. A digitális fényképezés széles körű elterjedése, költséghatékonysága és viszonylagos könnyű használhatósága, valamint a mosoly esztétikájának és az arc általános harmóniájának fokozott hangsúlyozása – különösen a fogszabályozásban – nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a klinikai fényképezés egyre fontosabbá vált a mindennapi gyakorlatban.

Ez a cikk áttekintést nyújt a klinikai digitális fényképezés jelentőségéről a mindennapi fogszabályozási gyakorlatban, általános leírást ad néhány releváns berendezésről, valamint ismerteti a klinikai környezetben a megfelelő minőségű fényképfelvételek elkészítésének követelményeit és legjobb gyakorlatait.

Kulcsszavak: fényképezés, digitális fényképezés, klinikai fényképezés, fogszabályozás, felvételek.

Bevezetés

A klinikai fényképezés jelentősége
Mivel a fogszabályozó közösség egyre nagyobb hangsúlyt fektet a kiegyensúlyozott arc harmóniájának és a mosoly esztétikájának elérésére pácienseink számára – a jól beállított és funkcionális fogazat hagyományos céljai mellett –, a helyes kezeléstervezés és nyomon követés szempontjából még inkább szükségessé vált a fogszabályozó páciensekről készült megfelelő klinikai fényképfelvételek készítése.
A klinikai fényképek lehetővé teszik a fogszabályozó orvos számára, hogy a kezelés tervezési szakaszában gondosan értékelje a páciens meglévő lágyszöveti mintázatát. Az ajkak morfológiája és tónusossága, a mosolyív és a metszőfogak megjelenésének mértéke mosolygáskor, valamint a mosoly általános esztétikája bármikor értékelhető különböző szögekből. Így lehetővé teszik számunkra, hogy a pácienst úgynevezett szociális környezetben tanulmányozzuk, és mindezt úgy, hogy a páciens soha nem lesz jelen. Ezek az információk nagyban segítik a fogszabályozót az egyes páciensek számára a lehető legjobb kezelési terv kidolgozásában, és a későbbi utóvizsgálatok során a változások nyomon követésében.
Mondanom sem kell, hogy mindig is szükség volt fényképfelvételekre kutatási és publikációs célokra, előadások tartására és tanítási előadásokhoz. Emellett nem lehet figyelmen kívül hagyni az ilyen felvételek orvosi jogi okokból való szükségességének növekvő jelentőségét.
Ebben a digitális korban a digitális fényképezőgép a legkézenfekvőbb választás. Ennek egyik fő oka az ilyen fényképezőgépek relatív könnyű kezelhetősége, valamint a nem megfelelő képek helyben történő megismétlésének vagy törlésének lehetősége. Nem kell megvárni, amíg a film előhívásra kerül, hogy ellenőrizze a fényképeket. Bármilyen probléma azonnal és egyszerűen orvosolható. Egy másik fontos előny a „működési költségek” kérdése; a digitális fényképezőgép-készletek költséghatékonyak; megszűnik a fényképészeti film költsége, a fejlesztési költségek és a gondok, valamint megoldódik a nagyszámú betegről készült diaképek és fényképek „fizikai tárolásának” problémája (3–4. ábra). Mindössze egy egyszeri beruházásra van szükség egy megfelelő digitális fényképezőgép-készletbe, egy vagy két nagy kapacitású memóriakártyába, valamint egy számítógépbe, amely a feldolgozás, tárolás és biztonsági mentés céljából észszerű méretű merevlemezzel rendelkezik.
A digitális fényképezés egyik fő előnye, hogy a képeket feljavíthatja, azaz „utólagosan feldolgozhatja”. Még ha néhány kép még mindig nem is megfelelően van igazítva, elforgatva, vagy a szín, a fényerő, a telítettség stb. nem felel meg a szabványnak, ezeket általában viszonylag könnyen beállíthatja egy megfelelő képszerkesztő szoftverrel a számítógépén, mielőtt a képeket elmenti a páciens fájljába.
Létfontosságú azonban, hogy ne hagyjuk figyelmen kívül az ilyen javítási eljárások által felvetett etikai kérdéseket, és mint ilyen, az eredeti kép tulajdonságainak alapvető általános javításán túlmenő, ebben a cikkben leírt fotómanipuláció nem javasolt, és – mindenféleképpen – etikailag és szakmailag elfogadhatatlannak tekinthető, és végső soron jogi következményekkel járhat.

Ajánlott felszerelés
A piacon ma már többféle digitális fényképezőgép is kapható. A legtöbb ma kapható kompakt fényképezőgép, azaz „Point and Shoot” fényképezőgép elegendő képminőséggel és kifinomultsággal rendelkezik ahhoz, hogy észszerű klinikai fogászati fényképeket készítsen, bár a beépített egypontos vakuegységek korlátai miatt a jelenet megfelelő megvilágításának rovására. Eredményeik azonban gyakran nem következetesek, és túl sok időt és próbálkozást igényelnek a kívánt eredmény eléréséhez. A klinikai fényképezéshez legjobban megfelelő és ajánlott ideális fényképezőgép-összeállítás egy digitális egylencsés tükörreflexes fényképezőgép (DSLR), megfelelő gyűrűs vakuegységgel. A minimálisan elfogadott képfelbontás, amely jó minőségű fényképeket biztosítana a képernyőn való bemutatáshoz vagy 4×6-os nyomatokhoz – ha kívánatos –, körülbelül 4 megapixel lenne. A jelenlegi fényképezőgépek azonban ennél a minimális követelménynél jóval nagyobb felbontású fényképeket tudnak készíteni, ezért általánosságban megállapítható, hogy bármely jelenlegi fényképezőgép 8 megapixeles vagy annál nagyobb felbontással több mint megfelelő lenne fogszabályozási célokra. Ez a beállítás a következő szakaszokban részletesebben ismertetésre kerül.

a) A digitális fényképezőgép
A DSLR fényképezőgépek a legtöbb fényképezőgépen manuálisan is teljes mértékben szabályozhatók a fotózás összes expozíciós paramétere, a szokásos automatikus és félautomata programok mellett. Ezért maximális rugalmasságot és testreszabhatóságot tesznek lehetővé a lehető legjobb minőségű digitális képek készítéséhez. Kiváló minőségűek, így hosszú távon is biztos befektetésnek bizonyulnának a rendelő számára. Sok DSLR fényképezőgép ma már nagy felbontású (HD) videófelvételi képességgel is rendelkezik, amely bizonyos klinikai helyzetekben hasznosnak bizonyulhat. A klinikai fényképezéshez belépőszintű DSLR fényképezőgép ajánlott, mivel ezekkel lehet a legjobb minőségű eredményeket elérni, ugyanakkor költséghatékonyabb megoldás, mint más, csúcskategóriás DSLR fényképezőgépek.

b) Az objektív
Bár a zoomobjektívek általában használhatók klinikai fényképezéshez, a javasolt objektív egy speciális makroobjektív, pl. egy 100 mm-es gyújtótávolságú makroobjektív.

Makro objektív vs. makro funkció
A makrofotózás a közeli fényképezésre utal; a klasszikus meghatározás szerint a „filmsíkra” (azaz filmre vagy digitális érzékelőre) vetített kép mérete megegyezik a tárgy méretével. A legtöbb Point-&-Shoot digitális fényképezőgép rendelkezik beépített makró funkcióval, amely valójában nagyon jó fogászati fotózási célokra. A DSLR fényképezőgéphez csatlakoztatott speciális makroobjektív azonban még jobb közeli felvételeket készít, általában nagyobb felbontással és jobb fókusszal, és messze a jobb választás.

c) A vaku
Gyűrűs vaku vs. egypontos vaku
A legtöbb kompakt digitális fényképezőgépbe és néhány DSLR fényképezőgépbe épített egypontos vaku esetenként meglehetősen jó fényeloszlást eredményezhet klinikai fényképek készítésekor, de az eredmények nagyon következetlenek, és nagyban függnek a fényképezőgép tájolásától és a klinikán már meglévő fényviszonyoktól. Gyakran előfordulnak sötét, zavaró árnyékok, amelyek elfedhetik a fontos részleteket. Ezek gyakran még képszerkesztő szoftverrel sem javíthatók ki, és rontják a kép végső minőségét, és esetleg a képből nyert információt.
Ezzel szemben a dedikált gyűrűs vaku szinte minden árnyékot kiküszöböl azáltal, hogy egyenletesebb fényeloszlást biztosít az extra, és intraorális felvételek során (1. ábra), és így a kép minősége javul az általános jobb megvilágítás miatt. Ezért erősen ajánlott a gyűrűs vaku használata a fogszabályozó fényképezéshez.

d) Retraktorok

A klinikai fotózás során a legjobb eredmények elérése érdekében ajánlott két pár, változó méretű, kétvégű retraktor használata (2. ábra).
A kétvégű retraktorokból két készlet létezik; az egyik készlet mindkét végén egy normál és egy kis méretű.
Ezeket elsősorban intraorális okkluzális felvételekhez (tükörfelvételekhez) használják. A másik készletnek egy keskeny és egy széles vége van a másik oldalon. Ezeket intraorális frontális és bukkális felvételekhez használják.
Bár a piacon más típusú retraktorok is kaphatók, sokan elfogadják, hogy ez a választék ideális készletet jelent a klinikai fényképezéshez, mivel nagyban megkönnyíti szinte bármilyen típusú intraorális fényképek tiszta és a lehető legnagyobb látómezővel történő készítését. A kisebb, egyrészes ortodontiai ragasztó retraktorok általában nem jó választásnak bizonyulnak ortodontiai célokra, különösen a bukkális és okkluzális felvételekhez, mivel retrakciós potenciáljuk nagyon korlátozott, és ez gyakran „fájdalmas élménynek” bizonyulhat a páciens számára.
Bölcs hosszú távú befektetés jó minőségű retraktorokat vásárolni a tartósság és megbízhatóság biztosítása érdekében, visszatérő fertőtlenítési eljárásokkal.

e) Fogászati fényképészeti tükrök
A klinikai fényképezéshez sokféle tükör használható, a homlokzati tükröktől kezdve a különböző formájú és méretű, magasan polírozott rozsdamentes acél tükrökig. A szakterület számos szaktekintélye az elölről ezüstözött tükröket ajánlja, mivel ezek nyújtják a legjobb képminőséget és fényeloszlást a többi tükröstípushoz képest. Az elülső ezüstözött tükrökkel nem keletkezik „szellemkép” vagy „kettős rétegződés”. Ezzel szemben üveg vagy hátulról bevont ezüstözött tükrök használata esetén a „szellemkép” súlyosan befolyásolhatja a kép minőségét, amely homályosságot vagy „kettős képet” eredményezhet. Emellett a fényvisszaverődés nem egyenrangú az elülső ezüstözött tükrökkel, amely végeredményként homályos, sötét képet eredményez. Ezért az elölről bevont ezüstözött tükrök használata erősen ajánlott a többi típussal szemben (2. ábra).
Általában előnyben részesítik a hosszú nyelű tükrök használatát (lásd a képet), mivel ezek lehetővé teszik a klinikus számára a jobb ellenőrzést és kezelést az okkluzális felvételek során. Az életkortól és a szájnyílás méretétől függően különböző méretű tükrök használhatók a különböző pácienseknél, a közepes méretű tükrök általában alkalmasak a legtöbb páciensnél történő használatra.
A fogantyú nélküli tükrök is sikeresen használhatók, de nehezebb kezelni őket, különösen akkor, ha a másik kezünkben egy drága digitális fényképezőgéppel zsonglőrködünk.
Fontos megemlíteni, hogy a korábban említett felszerelések – semmiképpen sem – az egyetlen ajánlott fel- szerelés a klinikai fotózás céljaira, és nem is feltétlenül a legjobbak minden klinikus számára, és alapvető ajánlásnak tekintendők, amelyek – a szerző személyes véleménye és tapasztalata szerint – a legegyszerűbb, legköltséghatékonyabb és legkönnyebben használható felszerelést képviselik, amely a legjobb minőségű professzionális eredményeket fogja következetesen produkálni.

Hány fényképre van szükségünk?
Nincs olyan „szabványos” klinikai fényképkészlet, amely általánosan elfogadott szabályként szolgálna.
Általánosan elfogadható azonban – számos gyakorló orvos véleménye alapján –, hogy egy teljes „klinikai fényképkészletnek” bármelyik fogszabályozó páciensről, a kezelés bármely szakaszában, amely lehetővé teszi a klinikus számára a maximális haszon és információ megszerzését, legalább kilenc fényképet kell tartalmaznia; négy extraorális és öt intraorális fényképet készletenként, legalább két készletet; a kezelés előtti és utáni készletet.
A klinikus azonban dönthet úgy is, hogy szükség esetén további felvételeket készít, hogy a teljes esetet részletesebben dokumentálja.

Klinikai fényképezési technika

Általános fényképezőgép-beállítások
Mint korábban említettük, a DSLR fényképezőgépek lehetővé teszik a kamera beállításainak maximális ellenőrzését és testreszabását a lehető legjobb eredmények elérése érdekében. A legtöbb esetben ajánlott a fényképezőgép tárcsáját rekeszprioritásos módra állítani (A vagy Av, a fényképezőgép márkájától függően). A rekeszprioritás mód lehetővé teszi a fotós számára, hogy szabályozza a rekeszméretet, amelyen keresztül a fény bejut az objektívbe, miközben a fényképezőgépre bízza a legjobb expozíció kiegyensúlyozását, mivel a többi változót automatikusan meghatározza. A rekesznyílást (F-számot) a legjobb F22-re vagy magasabbra állítani; ez biztosítja a nagy mélységélességet és a fókuszt a különböző extra- és intraorális felvételek során. A gyűrűs vaku használata ebben az esetben elengedhetetlen a jelenet megfelelő megvilágítása érdekében. A fényképészeti expozíciós elveket jól ismerő klinikusok választhatják a teljes manuális (M) beállítást, és saját belátásuk szerint maguk szabályozhatják az összes expozíciós változót.
Fontos megjegyezni, hogy ezek csak általános ajánlások, és a meglévő klinikai megvilágítástól és helyzettől függően még szükség lehet némi próbálkozásra és hibára.

Szájüregen kívüli klinikai fényképek
Általában ezek az első és legegyszerűbb fényképek. A digitális fényképezőgép beállításán kívül a páciens és a klinikus megfelelő elhelyezésére van szükség a megfelelő sima háttér előtt. Ajánlott egyszínű fehér vagy sötétkék hátteret vagy alternatívaként egy nagy, falra szerelt fénydobozt használni a páciens feje mögött, hogy a páciens lágyrészprofilja a lehető legjobban kirajzolódjon, és a háttér ne vonja el a figyelmet.
Az extraorális fényképek standardizálása a páciens és a kamera közötti rögzített távolság fenntartásával előnyös, mivel ez egységes nagyítási tényezőt biztosít, és professzionális megjelenést kölcsönöz a fényképeknek. Ez a háttértől rögzített, kijelölt távolságban elhelyezett állvány használatával és a padlóra a háttértől meghatározott távolságban egy vonal kijelölésével érhető el, ahol a pácienseknek fényképezés közben következetesen állniuk kell.

A szájon kívüli fényképek a következő négy fényképből állnak, amelyek a következő sorrendben készülnek:
1. Arc – frontális (ajkak lazán).
2. Arc – frontális (mosolyogva).
3. Profil (ajkak lazán).
4. (45°-os) profil (más néven 3/4 profil – mosolygó).

Ez a négy felvétel a lehető legtöbb információt nyújtja a klinikusnak a páciens arc- és lágyszöveti vonásairól, arányairól és a mosoly általános esztétikájáról.

1. Arc – frontális (ajkak lazán)
A páciensnek a hátterétől a megjelölt távolságban kell állnia, a feje a természetes fejpozícióban van, a szeme egyenesen a kamerára néz, a fogai és az ajkai pedig nyugalmi helyzetben vannak. A páciens egész arcának jól láthatónak kell lennie. Létfontosságú annak biztosítása, hogy a pupillák közötti vonal vízszintesen legyen kiegyenlítve (3. ábra).
A fényképezőgépet ehhez és minden extraorális fény- képezéshez függőleges portré orientációban kell tartani, és a fényképet az arc középvonalához képest 90 fokban kell készíteni a legjobb eredmény érdekében, miközben biztosítani kell a teljes fej és nyak megfelelő keretezését.

2. Arc – frontális (mosoly)
Ugyanazok az elvek érvényesek, mint az első fényképen, azzal a fontos kivétellel, hogy a páciensnek természetes, nyugodt módon kell mosolyognia, és az elülső fogaknak jól láthatónak kell lenniük, hogy a mosoly általános esztétikája elölről megfelelően bemutatásra kerüljön (4. ábra).

3. Profil (ajkak laza)
A profilkép rendkívül nagy diagnosztikai értékkel bír a fogszabályozó orvos számára. A páciensnek balra kell fordulnia, így a klinikus számára láthatóvá válik a jobb profilja. Ideális esetben az arc teljes jobb oldala jól látható, és nem lehetnek akadályok, mint például haj, sapka vagy sál. A fejnek a természetes fejtartásban kell lennie, a szemek vízszintesen rögzítve – lehetőleg egy meghatározott ponton, szemmagasságban, vagy a saját pupillák tükörben való tükröződésénél (5. ábra). A gyűrűs vaku használata itt különösen fontos, mivel ez kiküszöböli a páciens profilja határának a háttérre vetülő árnyékolását, amely nagyon zavaró lehet, és jelentősen ronthatja a fénykép minőségét és a belőle nyert információt.

4. (45°) profil (más néven 3/4 profil – mosolygó)
A profilfotó pozícióból a páciensnek kissé jobbra kell fordítania a fejét – körülbelül 3/4-éig, innen az elnevezés –, miközben a testét az előző „profilfotó” pozícióban tartja, azaz előrenéz. Ezután arra utasítjuk őket, hogy nézzenek a kamerába, majd mosolyogjanak. Lényeges, hogy a páciens fogai mosolygás közben tisztán látszódjanak, különben a fénykép minimális hasznot hozna (6. ábra).

Ez a felvétel úgy mutatja be a pácienst, mintha „társadalmi interakcióban” lenne, és értékes információkkal szolgálhat a mosoly esztétikai változásairól a kezelés előtt és után.

Intraorális klinikai fényképek

A szájüregi fotókhoz a kamera beállításán kívül megfelelő arcretraktorokra, fogászati fotótükrökre, valamint lehetőség szerint jól képzett asszisztensre van szükség. Nagyobb figyelmet igényelnek a részletekre a kiváló eredmények eléréséhez.

Öt alapvető intraorális felvétel készül – a következő sorrendben:

1. Frontális – zárlatban
2. Jobb bukkális (okklúzióban)
3. Bal bukkális (okklúzióban)
4. Felső okkluzális (tükör)
5. Alsó okkluzális (tükör)

1. Frontális (okklúzióban)
A páciens a fogorvosi székben ül, a fejét a klinikus könyökének magasságába emelve. A fogászati asszisztens a páciens mögött áll, és a szélesebb végükről a nagyobb retraktorkészletet használja, hogy a páciens ajkait oldalra és kifelé, a fogaktól és az ínytől távolabb húzza vissza. Az összes fog és a kapcsolódó szövetek láthatóvá tételéhez maximális látómezőre van szükség. A felvételt az arc középvonalához és a központi metszőfogakhoz képest 90° ban kell készíteni. Az okklúziós síkot a páciens meglévő okklúziójának megfelelően kiegyenlítve. A Ring-Flash nagyban segíti a minőségi fénykép elkészítését, mivel biztosítja a lehető legjobb megvilágítást árnyékmentesen, különösen a szájüreg mélyebb részein és a bukkális vestibulumokban (7. ábra).

2. Jobb bukkális (okklúzióban)
Itt az asszisztens a jobb oldali övvisszahúzót a keskenyebb oldalra fordítja, míg a bal oldali övvisszahúzó a helyén marad, mint az előző frontális felvételnél. A pácienst megkérjük, hogy fordítsa a fejét balra, hogy a jobb oldala a klinikus felé nézzen (8. ábra). A klinikus tartja a jobb oldali retraktort, és olyan mértékben nyújtja, hogy lehetőleg az utolsó jelenlévő moláris láthatóvá váljon, míg az asszisztens a bal oldali retraktort tartja anélkül, hogy indokolatlanul megnyújtaná. A felvétel ismét 90°-ban készül a szemfog-premoláris területhez képest, hogy a bukkális szegmens viszonya a legjobban láthatóvá váljon, mivel ez nagyon fontos az ortodontiai értékelésben. Hasznos tipp lenne, ha a klinikus közvetlenül a felvétel elkészítése előtt teljesen megfeszítené a jobb retraktort, hogy minimalizálja a páciens kellemetlenségeit, és lehetőség szerint maximálisan láthatóvá tegye az utolsó jelenlévő zápfogat.

3. Bal bukkális (okklúzióban)
Az asszisztens most úgy cseréli a retraktorokat, hogy a keskeny végük a fotó oldalán (a beteg bal oldalán), a széles végük pedig a másik oldalon (a beteg jobb oldalán) legyen. Ugyanazok az elvek érvényesek, mint a jobb bukkális felvételnél. A klinikusnak kissé jobbra kell mozgatnia a testét, miközben a retraktort a fotó oldalán tartja, hogy a fotó 90 fokban készüljön a szemfog-premoláris területhez képest, miközben a páciens teljesen jobbra fordítja a fejét (9. ábra).

4. Felső okkluzális (tükör)
Az asszisztens most átvált a kisebb retraktorkészletre, és a páciens nyitott szájjal, V alakban behelyezi a retraktorokat, hogy a felső ajkakat oldalra és a fogaktól távolabb húzza. A klinikus a tükröt a szélesebbik végével befelé helyezi, hogy a fogív maximális szélességét rögzítse hátulról, és kissé lefelé húzza, hogy a teljes felső fogív látható legyen az utolsó jelenlévő zápfogig (10. ábra). a felvételnek a tükör síkjához képest 90°-ban kell készülnie a legjobb láthatóság és a vizuális torzítás elkerülése érdekében. A középső szájpadlásrésszel a szájpadlást a felvételen egyenesbe kell állítani. A retraktor minimális láthatósága a képen ajánlott, és a végleges fényképen lehetőleg ne látszódjanak ujjak.

5. Alsó okkluzális (tükör)
Az asszisztens most a kisebb retraktorokat fordított V alakban leengedi, hogy az alsó ajkakat oldalra és a fogaktól távolabb húzza vissza. A klinikus most felfelé emeli a tükröt, hogy láthatóvá tegye az alsó ív tükörképét, miközben a pácienst arra kéri, hogy „emelje fel kissé az állát”. Ideális esetben a felvétel a tükör síkjához képest 90°-ban készül, úgy, hogy az utolsó jelenlévő zápfog látható legyen. Fontos kérdés lenne itt a páciens nyelvhelyzete a fénykép készítése közben. A legjobb, ha megkérjük a pácienst, hogy „görgesse vissza” a nyelvét a tükör mögé, hogy az ne zavarja a fogak láthatóságát, különösen a hátsó területen (11. ábra).

További fényképes nézetek
A klinikus számos más nézetet is figyelembe vehet az adott eset teljes körű dokumentálása érdekében, az igényeitől függően. A funkcionális okklúziós felvételeket a fogszabályozó orvos készítheti a fogszabályozás vagy az okklúzió csoportfunkciójának bemutatására, hogy kiegészítse a meglévő feljegyzéseket. Az ajkakról és a szájról mosolygáskor közeli felvétel készíthető az általános mosolyesztétika közelebbi vizsgálatához, vagy a túlnyúlás egyik oldalról történő közeli megtekintése a metszőfogak túlnyúlásának és a túlharapás mértékének bemutatására. A meglévő fogszabályozó készülékek, brackettek vagy ívdrótok és a hozzájuk tartozó segédeszközök bizonyos aspektusaira összpontosító közelképek szükség szerint egyedileg is készíthetők, bár sok klinikus inkább kivágja a szükséges részleteket a korábban ismertetett teljes fényképsorozatból, feltéve, hogy a képminőség romlásának elkerülése érdekében nagy felbontású beállítással készülneka képkivágáskor.

Hasznos tippek a legjobb eredményekért
Javasoljuk, hogy minden fényképfelvételt a lenyomatvétel előtt készítsenek, hogy a fényképfelvétel készítése során a lenyomatanyag ne ragadjon be a fogak közé vagy az arcra. A retraktorok megnedvesítése közvetlenül a behelyezés előtt megkönnyíti a megfelelő pozicionálást a szájban a beteg számára minimális kellemetlenséggel. A retraktorok húzási iránya mindig oldalirányú, kissé előre és kifelé, távol az ínyszövetektől. Ez maximalizálja a látómezőt és minimalizálja a páciens kellemetlenségeit. Amikor a tükörrel okkluzális felvételeket készítünk, a tükröt meleg vízben kissé felmelegítve a szájba helyezés előtt segít megelőzni a tükrök „ködösödését”, amely megakadályozná a tiszta kép elkészítését. Egyes betegeknél a bőséges nyálfolyás és a „habzás” befolyásolhatja a készülő kép minőségét, ezért minden egyes felvétel elkészítése előtt nyálelszívó készüléket lehet használni a nyál eltávolítására.

Utómunka
Miután az összes fényképfelvételt beszereztük, azokat le kell tölteni a számítógépre, és az eredeti fájlokat egy külön számítógépre, merevlemezre vagy megfelelő cserélhető adathordozóra kell lementeni, mielőtt a fényképeket utólag feldolgoznánk a végleges archiváláshoz, hogy az eredetiek mindig rendelkezésre álljanak, ha a számítógép vagy a merevlemez meghibásodik, vagy ha az utófeldolgozás során valami baj történik. Ez egy másik cikk témája lesz.

Dr. Shadi Samawi

Szerk.kieg.: Dr. Shadi Samawi előadást tart idén a Dental World-ön. További részletekért kattintson a linkre: https://dentalworld.hu/orthodoncia-kongresszus-2023/