Kétrészes kerámiaimplantátumokon elhorgonyzott teljes kerámiakoronák segítségével végzett rehabilitáció

A legújabb klinikai és szakirodalmi vizsgálatok eredményei alapján a cirkónium-dioxid (ZrO₂) implantátumok legújabb generációja biokompatibilis terápiás alternatívája lehet a hagyományos titánból készült implantátumoknak. A cirkóniumimplantátumok mindennapi használatára való áttérés sok újdonságot jelent a gyakorló fogorvosok számára. Továbbá jelentős mennyiségű információt kell elsajátítaniuk ezen újszerű implantátumok megbízhatóságával, terhelhetőségével és hosszú távú sikerességével kapcsolatban.  Sok új ismeret szükséges ahhoz, hogy megfelelően eligazodjanak a jelenleg elérhető implantátumrendszerek között, valamint ezen implantátumok felhasználásával kapcsolatban is kellő jártasságot szerezzenek. Az alábbiakban egy esetbemutatás, valamint tudományosan alátámasztott ismeretek segítségével bemutatjuk, hogy hogyan tudják az implantológiában jártas fogorvosok és szájsebészek a cirkónium-dioxid alapú implantátumok új generációját sikeresen alkalmazni.

Az implantológiával foglalkozó orvosok számára a kétrészes kerámiaimplantátumok megjelenésével lehetőség mutatkozott arra, hogy a titánimplantátumok mellett más alternatívákat is felajánlhassanak a pácienseik számára, valamint, hogy ezzel a lehetőséggel tovább bővítsék az általuk elvégezhető beavatkozások körét. A jövőbeli klinikai felhasználhatóság szempontjából fontos tisztában lenni a cirkónium-dioxid- és a titánimplantátumok anyagtani tulajdonságai között fennálló különbségekkel.  A kétrészes kerámiaimplantátumok klinikai alkalmazása jelenleg újdonságnak számít, ezért jelenleg nem rendelkezünk megbízható adatokkal ezen implantátumok hosszú távú klinikai sikerességével kapcsolatban.

A cirkónium-dioxid és a titánimplantátumok anyagtani tulajdonságai közti különbségek

A titániumimplantátumok felszínén egy nagyon vékony titánium-dioxid réteg található. Ez a réteg felelős azért, hogy a testszövetekkel szemben biokompatibilis tulajdonságokkal rendelkezik. A tiszta titán felszínén ez a réteg az oxigén jelenlétében tizedmásodpercek alatt kialakul. A kerámiaimplantátumok egy dioxidkötésekből felépülő egynemű homogén monoblokkból állnak. Ezek a kötések biztosítják a fémmentes anyag kerámiákra jellemző anyagtani tulajdonságait. A rugalmassági modulusz egy anyag azon tulajdonságára jellemző állandó, amelyet az elasztikusan deformálni próbáló erőkkel szemben kifejt, azaz a rugalmas alakváltozással szembeni ellenálló képességéről ad információt. Ez az érték a titán esetében 140 GPa, a cirkónium-dioxid esetében pedig 200 GPa. A ma elérhető kerámiaimplantátumok elődjeinek alapanyagául számító alumínium-trioxid (AlO₃) esetében pedig ez az érték 380 GPa. Ezek az értékek azt mutatják, hogy a napjainkban elérhető kerámiaimplantátumok alapanyaga az AlO₃-hoz képest, az anyag törékenysége szempontjából sokkal kedvezőbb tulajdonságokkal rendelkezik. Jól látható, hogy ez az érték jóval alacsonyabb, de még így sem éri el a titánra jellemző értéket. Egy anyag hajlítószilárdsága alatt az anyagok hajlítófeszültséggel szembeni ellenállását értjük. Azt az erőt, amit egy anyag a hajlítása közben a törésével szemben kifejt. Ez az érték szintén kedvezőbb a cirkónium esetében. A titánt 400 Mpa, míg a ZrO₂-t 1200 Mpa körül értékek jellemzik. A legújabb anyagtani vizsgálatok segítségével kimutatták, hogy a cirkóniumimplantátumok anyagfáradással szembeni ellenállása (fatigue strength) közel 30% nagyobb, mint a hasonló átmérővel rendelkező titánimplantátumoké. Az anyagok öregedését in vitro körülmények között mesterségesen szimulálni próbáló vizsgálatok (30 éves öregítő vizsgálat) eredményei szerint a cirkóniumimplantátumok törési szilárdsága több mint 30%-kal meghaladta a titánimplantátumokat jellemző kritikus értéket. E vizsgálatok eredménye alapján úgy tűnik, hogy a cirkóniumimplantátumok testnedvek között végbemenő természetes öregedése során nem kell klinikai szempontból jelentős változásokra számítani.

A cirkóniumimplantátumok osszeointegrációja

A titániumimplantátumok nemzetközileg elismert sikerességének a hátterében elsősorban az additív módszerekkel felérdesített felületük, másodsorban pedig a felszínükön anyagelvétellel járó módszerekkel létrehozott mikroegyenetlenségek állnak. Ezeknek köszönhetően a legalább 10 éve terhelt implantátumok sikeressége és túlélése 95% feletti.

A cirkóniumimplantátumok első generációja nem tudta ezeket az eredményeket biztosítani, mivel az akkori technológiai színvonal nem tette lehetővé a kerámiafelszín megfelelő megmunkálását. Az akkor elérhető ipari eljárások nem voltak alkalmasak arra, hogy a modern titán­implantátumok felszíni kialakításához hasonló minőségben hozzanak létre mikroegyenetlenségeket a cirkónium felszínén. Jelentős szakmai kihívást jelentett egy olyan ipari technológiának a kifejlesztése, amely segítségével a kívánt mikroegyenetlenségeket létre lehet hozni a cirkóniumimplantátumok felszínén. Ennek a hátterében a ZrO₂ anyagtani tulajdonságai álltak. Ha nem jól alkalmazzák a cirkónium anyagtani tulajdonságainak megfelelően optimalizált ipari eljárást, akkor úgynevezett fázistranszformáció jöhet létre a cirkónium-dioxid kristályrácsszerkezetében. Ez pedig mikrorepedéseket okozhat az anyag felszínén, ez pedig az anyag stabilitásának csökkenéséhez vezethet. Miközben a stabil tetragonális szerkezettel rendelkező anyag monoklinikus kristályszerkezettel rendelkező anyaggá alakul, hozzávetőlegesen 3-4%-kal nő a térfogata. Ennek a térfogatbeli növekedésnek a kompenzálása miatt alakulnak ki a mikrorepedések. Azonban, ha a cirkonium-dioxid „öngyógyító képessége” dekompenzálódik, akkor maradandó károsodások jöhetnek létre a kristályszerkezetében, és ez az anyag törési szilárdságának csökkenéséhez vezethet.

A fentiek figyelembevételével kiemelt jelentősége van, hogy elérhetőek legyenek azok a biztonságos ipari eljárások, amivel a cirkónium-dioxidhoz hasonló különleges anyagok felszíni struktúráit a kívánt formára tudjuk alakítani. Ezeknek a technológiáknak a birtokában tudjuk a cirkóniumimplantátumok kívánt törési szilárdságát biztosítani. Szövettani vizsgálatok és forgónyomaték tesztek segítségével már bebizonyították, hogy a kellő mértékben felérdesített felszínnel rendelkező ZrO₂ implantátumok esetében megfigyelhető osszeointegráció mértéke biztonságosnak tekinthető, és akár a titánimplantátumok mellett kialakult osszeointegráció fokát is elérheti. A cirkónium-dioxid implantátumok jövőbeli felhasználóinak a fent leírtak miatt fontos, hogy az alkalmazni kívánt implantátumrendszer kiválasztása előtt mindig utánanézzenek a fontos háttérinformációknak is. A kiemelt jelentőségű információk közé tartozik a kiválasztott implantátumok preklinikai tesztek során mutatott osszeointegrációs képessége, továbbá az implantátumok felszíni kialakítása során alkalmazott ipari eljárása.

A mikroesztergált felszíneket a rájuk jellemző átlagos felületi érdesség (Sa) mértékével jellemezzük. Ezek alapján megkülönböztetjük: a „durva” (>2 µm);  a „közepesen durva (1 µm-2 µm); az „érdes” (0,5 µm-1 µm)  és a „sima” (<0,5 µm) felszíneket.

A kerámiaimplantátumok felszíni kidolgozottsága szempontjából előnyösnek találjuk, ha az átlagos felületi érdesség értéke Sa = 0,5 µm-1 µm között mozog. Tudományosan elfogadott vizsgálati módszernek számít a cirkóniumimplantátumok mellett kialakuló osszeointegráció jelenlétének a szövettani vizsgálatokkal történő igazolása. A szövettani metszeteken jól meg lehet figyelni a környező csontállomány mineralizációjának fokát, azaz a csontdenzitás mértékét (bone density), valamint ezek a minták alkalmasak a csont-implantátum kapcsolat arányának (bone implant contact ratio) értékelésére. Az adatok alapján jól meg tudjuk becsülni a kialakult osszeointegráció mértékét. Mivel a korábbi kutatásokból már jól ismerjük ezen paraméterek titánimplantátumokra vonatkozó értékét, ezért a cirkóniumimplantátumok esetében mért értékeket ezekkel össze lehet hasonlítani. Jól megtervezett preklinikai vizsgálatok során vett szövettani metszetek segítségével igazolták, hogy a mikroesztergált felszínnel rendelkező cirkóniumimplantátumok körül kialakuló osszeointegráció mértéke eléri a titánimplantátumok körül kialakuló osszeointegráció fokát.

A törési szilárdság

Az alumínium-oxid implantátumok törési szilárdságával kapcsolatos negatív tapasztalatok miatt régóta komoly fenntartások merültek fel a cirkónium-dioxid implantátumok törési szilárdságával kapcsolatban Az ezeket a problémákat megfogalmazók nem vették figyelembe a cirkónium-dioxid és az alumínium-oxid anyagtani tulajdonságai között fennálló szembeötlő különbségeket. A cirkónium sokkal kedvezőbb rugalmassági modulusszal rendelkezik, és ezen felül lényegesen nagyobb a hajlítószilárdsága. Kohal és mtsai. a kereskedelmi forgalomban kapható egyrészes cirkonium-dioxid implantátumokat vizsgálták a törésteszt segítségével. A kiválasztott implantátumokat a vizsgálatot megelőzően egy, a szájüregben kialakuló terhelést modellezni próbáló mesterséges „rágókészülék” segítségével terhelték. A terhelés mértékét úgy állították be, hogy a vizsgált implantátumok közül egyik se törjön el a tényleges vizsgálat megkezdése előtt. Az előzetes terhelést követően valamennyi implantátum alkalmas volt a törésteszt elvégzéséhez. A vizsgálat során kimutatták, annak ellenére, hogy a hosszú távú terhelés hatására a cirkonium-dioxid implantátumok stabilitása csökkenhet, ez nem befolyásolja lényegesen azt a tényt, hogy a vizsgálat során az egyes implantátumok esetében mért legalacsonyabb átlagos törési ellenállás mértéke mindig meghaladta a fiziológiás rágás során átlagosan kialakuló rágóerők nagyságát. A vizsgált implantátumok közül a leggyengébb implantátum is megfelelő mértékben képes ellenállni a rágás során fellépő erőhatásoknak.

A kétrészes cirkónium-dioxid implantátumok öregedésével kapcsolatban végzett további tudományos kísérletek eredményei azt igazolták, hogy a cirkóniumimplantátumokban nem alakulnak ki olyan lényeges változások, amelyek klinikai szempontból releváns mértékben befolyásolnák az implantátumok stabilitását vagy törési szilárdságát. Ezek az implantátumok tehát megfelelő mértékben képesek ellenállni a rágóerőnek.

A kis átmérővel rendelkező implantátumokat mindig különösen nagy körültekintéssel és kritikus szemlélettel kellett kezelni. Ez a kerámiaiimplantátumok esetében is érvényes. Amíg nem állnak rendelkezésre hosszú távú követéses vizsgálatok eredményei, valamint a gyártó nem határozta meg egyértelműen ezen implantátumok alkalmazásának indikációs területeit, addig egyértelműen indokolt a fokozott óvatosság. Jelenleg nem érhetőek el kétrészes, kis átmérővel rendelkező kerámiaimplantátumok.

A törési szilárdsággal kapcsolatban is egyértelműen megfogalmazásra kerültek az implantátumok jövőbeli felhasználóinak elvárásai. Garanciát várnak arra, hogy az implantátumok gyártói az implantátumok elkészítése során maximálisan betartják a technológiai utasításokat, és garantálják, hogy csak a szabványoknak megfelelő minőségű implantátumok kerülnek ki a gyártósorról. Alapos minőségi kontrollt és az ISO 14801 szabványnak megfelelő standardizált megfelelőségi vizsgálatokat tartanánk kívánatosnak. Az egyrészes kerámiaimplantátumok felépítmény szintjén történő esztergálására vonatkozó gyártói információkat, amelyek mindig is éles szakmai viták alapját képezték, ezeket mindig figyelembe kell venni az implantátumok klinikai felhasználása előtt. Röhling és mtsai. által végzett metaanalízis eredményei azt mutatják, hogy a kerámiaimplantátumok törési aránya 2004 és 2017 között 3,4%-ról 0,2%-ra csökkent. Ez azt jelenti, hogy ez idő alatt a kerámiaimplantátumok törésének valószínűsége egy szintre került a hagyományos titánimplantátumok törésének valószínűségével.

Periimplantáris lágyszövetek

A kerámiaimplantátumok alkalmazásának egyik legnagyobb előnye az implantátumok körül található lágyrészek regenerációjában rejlik. Ennek valódi potenciálja akkor mutatkozik meg, ha a cirkónium-dioxid implantátumok végleges protetikai ellátása során teljes kerámiarestaurátumokat készítünk. Weng a kerámiaimplantátumok előnyei között említi a periimplantáris lágyrészek hosszú távú stabilitását, ugyanakkor megemlíti, hogy a cirkónium-implantátum felszínein megfigyelhető plakk-képződési hajlammal és az implantátum körüli lágyrészek viselkedésével kapcsolatban további tudományos vizsgálatok elvégzésére van szükség. Kniha és mtsai. egy újszerű mérési eljárást fejlesztettek ki a kerámiaimplantátumok mellett lévő rózsaszín esztétika mérésére. A vizsgálat során standardizált röntgenfelvételek készülnek, és az eredmények kiértékelésekor az implantátumok mellett látható kresztális csontszint magasságát is figyelembe veszik. Az eredményeik kiértékelése során sok új ismerethez juthattunk a kerámiaimplantátumok körül lévő papillák regenerációjával kapcsolatban. Úgy tűnik, hogy ez a folyamat akkor is végbemegy magától, ha a kresztális csontszint és az implantátumokra készült korona kontaktpontja között több mint 5 mm távolság van (Tarnow– szabály). A kerámiaimplantátumok körüli lágyrészek regenerációjával kapcsolatos eddigi klinikai tapasztalatok igazán figyelemre méltóak. A jelenleg futó evidenciaalapú kutatások elegendő tudományosan feldolgozható adatot fognak szolgáltatni ahhoz, hogy ezt az empirikus megfigyeléseken alapuló kijelentést megfelelő statisztikai módszerekkel igazolják.

Sikerességi és túlélési arány

A cirkónium-dioxid implantátumokhoz hasonló új gyógyászati segédeszközökkel kapcsolatos, hosszú távú követéses vizsgálatok elkészítésével összefüggésben számtalan nehézséggel találkozhatunk. Ezek közé tartoznak a nem egységes vizsgálati protokoll szerint végzett kutatások és az időfaktor.  Vegyünk például egy 2 vagy 3 éves időtartamot felölelő kutatást, amelynek az a célja, hogy egy kerámia implantátumrendszer első generációs implantátumainak hosszú távon megmutatkozó tulajdonságait vizsgálja. Abban az esetben, ha az implantátum gyártója ez alatt generációváltást végez, azaz a vizsgálat időtartama alatt megváltoztatja az implantátumok formáját vagy a felületi struktúráját, akkor ez a kutatás kurrens relevancia hiányában túlhaladottá válhat. Az egy vagy akár két generációval előbb járó új implantátumokról nem szolgálhat adatokat, viszont ha a gyártó a technológia fejlődése miatt már felfüggesztette az eredeti implantátum forgalmazását, akkor a kutatási eredményeket már szintén nem tudjuk hasznosítani. A fenti megállapítás a kerámia implantátumrendszerek vonatkozásában különösen igaznak bizonyult az elmúlt években. Néhány gyártó a rendelkezésére álló preklinikai adatok megfelelő kiértékelése nélkül a klinikai felhasználás számára elérhetővé tette az implantátumait, és később az eredeti implantátum design módosítására kényszerült a használat során tapasztalható szövődmények és komplikációk miatt.

Az implantátumok túlélésének és a sikerességének arányaival kapcsolatos elemzéseket mindig kellő kritikával kell kezelnie a figyelmes olvasóknak. Mindig meg kell vizsgálni, milyen vizsgálati protokollt alkalmaztak a szóban forgó kutatás elvégzése közben. Egy retrospektív vizsgálat során, amikor a már behelyezésre került implantátumokra vonatkozó adatokat hasonlítják össze, sokkal kisebb tudományos értéke van, mint egy prospektív vizsgálatnak, ahol még a vizsgálat megkezdése előtt pontosan meg lehet határozni, hogy milyen szempontoknak kell a vizsgálat alanyainak megfelelniük, és a vizsgálat végén milyen hipotéziseket akarunk bizonyítani. A prospektív vizsgálatok során mért sikeresség arányainak megítélése közben ugyancsak figyelembe kell venni azokat a pácienseket, akik a vizsgálat korai szakaszában, pl.: a gyógyulási időszak alatt, kiestek a vizsgálatból, vagy azokat a pácienseket, akik később úgy döntöttek, hogy a továbbiakban nem kívánnak részt venni a kutatásban. További kérdésként merül fel, hogy egy implantátum sikerességét a behelyezéskor vagy a protetikai ellátás megkezdésekor ítéljük-e meg. A tény, hogy egyes vizsgálatokban egymástól eltérő eredményekkel találkozhatunk a cirkóniumimplantátumok hosszú távú sikerességével és túlélésével kapcsolatban.  Ez jól mutatja, hogy olyan különbségeket is találhatunk az egyes implantátumok között, amelyek nem feltétlenül pozitív irányba befolyásolják a cirkóniumimplantátumok klinikai körülmények között történő alkalmazhatóságát.

A legújabb prospektív hosszú távú követéses vizsgálatokban 95% fölötti értékeket olvashatunk az egyrészes kerámiaimplantátumok sikerességével és túlélésével kapcsolatban. Ezeknek az eredményeknek alapján beigazolódni látszik, hogy a jelenleg elérhető implantátumokkal elérhetővé váltak a titániumimplantátumok esetében megszokott értékek.

Az implantológia területén a kétrészes kerámiaimplantátumok klinikai alkalmazása számít jelenleg a legfelkapottabb újdonságnak. Még nem állnak rendelkezésünkre azok a hosszú távú eredmények, amelyek ezen új típusú implantátumok megfontolt felhasználására, a velük való körültekintő és óvatos bánásmódra figyelmeztetnének. A kerámiaimplantátumok néhány felhasználója ugyancsak problémásnak találta, hogy az implantátumok és a felépítményeik közti kapcsolatot eddig csak ragasztással lehetett biztosítani. A ragasztás mellett csak részleges mechanikai elhorgonyzásra volt lehetőségünk. Már találkozhattunk azokkal a publikációkkal, amelyekben bemutatják azokat az eseteket, ahol a rágóterhelés hatására bekövetkezett a felépítmények spontán meglazulása, sőt néhány esetben a felépítmények fraktúrájáról is beszámoltak. Eddig összesen egy olyan hosszú távú követéses vizsgálattal találkoztunk, amelyben a kétrészes ragasztott felépítménnyel rendelkező kerámiaimplantátumok túlélését vizsgálták. Ebben a tanulmányban viszont az implantátumok túlélési aránya csak 86%-os volt.

A fent leírtak miatt a kerámiaimplantátumok gyártói áttértek a csavarozással rögzülő felépítmények alkalmazására. Ezeket a felépítményeket fémből vagy szénszálas anyagból készült csavarokkal tartják a helyükön, de az utóbbi időben a kerámiacsavarokkal történő rögzítés is egyre elterjedtebbé vált.

Esetbemutatás

Egy 37 éves férfi páciens az alapellátó fogorvosa javaslatára implantológiai megbeszélés céljából kereste fel az ambuláns szájsebészeti szakrendelésünket. Az anamnézisfelvétel során súlyos traumás fogsérüléseket találtunk a páciens 1.4, 1.1 és 2.4 fogain. Mindhárom fognál szinte teljes koronafraktúrát tudtunk diagnosztizálni (1–3. ábra). A klinikai helyzet kiértékelését követően megállapítottuk, hogy az 1.4-es és 1.1-es fogak nem megtarthatóak. A felállított kezelési terv szerint az eltávolításukat követően kétrészes kerámiaiimplantátumokkal kívántuk őket pótolni (NobelPearl, Nobel Biocare).

A pácienst tájékoztattuk, hogy a fogeltávolítást követően lehetőség mutatkozhat azonnali implantáció elvégzésére, ugyanakkor arra is felhívtuk a figyelmét, hogy ennek a kivitelezhetőségét csak a fogeltávolítások elvégzését követően tudjuk megítélni. A 2.4-es fogat konzerváló fogászati beavatkozások segítségével fel lehetett építeni. Ideiglenes ellátásként egy drótkapcsos, részleges kivehető fogpótlást készítettünk a páciens számára. A jobb esztétikai eredmény biztosítása érdekében a drótkapcsokat a fogak palatinális oldalán helyeztük el (4. ábra).

Az 1.4-es és 1.1-es fogak sebészi eltávolítása során tapasztalt körülmények lehetővé tették az implantátumok azonnali behelyezését. Mindkét implantátum behelyezésekor megfelelő nagyságú primer stabilitást lehetett elérni. Az implantátumfészek kialakítása közben képződött csontforgácsot összegyűjtöttük, és az implantátumok behelyezését követően, az implantátumok teste és az alveolusfal között látható réseket a kapott csontforgáccsal feltöltöttük (5-6. ábra).

A sebészi beavatkozást követően eseménymentes gyógyulást tapasztaltunk. A behelyezést követően három hónnappal, a páciens számára csavarozással rögzülő teljes kerámiakoronákat készítettünk (8–12. ábra). Az átadásra kerülő koronákat szénszálas csavarok segítségével rögzítettük (VICARBO-Schraube, Nobel Biocare). A csavarok meghúzása 25 Ncm-es maximális nyomatékkal történt. Nagyon jónak ítéltük meg az esztétikai szempontból kritikus területen végzett beavatkozások során elért végeredményt (13. ábra).

Rizikóbecslés

A cirkónium-dioxidból készült kétrészes fogászati implantátumok alkalmazását azok az implantológusok preferálják, akik – a kerámia­implantátumok klinikai alkalmazása során – a készülő restaurátumok megtervezésekor nagyobb rugalmasságot és szélesebb protetikai mozgásteret szeretnének. Annak ellenére, hogy az eddig elérhető egyrészes kerámiaimplantátumokkal nagyon meggyőző eredményeket lehetett elérni a klinikai végeredmény, a hosszú távú sikeresség és a páciensek elégedettsége szempontjából, a klinikai alkalmazásuk mégis sok nehézséget okozott.

A fentiekben bemutatott eset ellátása során alkalmazott Nobel Pearl kerámiaimplantátumok felhasználása során lehetővé vált, hogy teljesen fémmentes protetikai megoldás szülessen, mivel az elkészült felépítmény rögzítése szénszálas csavarral történt. Ennek a ténynek kiemelt jelentősége van abból a szempontból, hogy ezáltal ki tudjuk elégíteni a páciensek olyan igényét, hogy a számukra készülő protetikai munka teljesen fémmentes legyen.

A felépítmények rögzítésére szolgáló szénszálas csavarokat csak egyszer szabad felhasználni. Ha a maximális nyomatékkal történő meghúzását követően a csavarozással történő rögzítés oldásra kerül, akkor a felépítmény újbóli rögzítése során egy új gyári csavart kell alkalmaznunk. Ha egy csavar túlságosan megfeszül, és az implantátum belsejében eltörik, azt egy speciális fogó segítségével el lehet távolítani. Jelenleg nem rendelkezünk hosszú távú prospektív és retrospektív vizsgálatokból származó adatokkal. A felhasználásra kerülő komponensekkel kapcsolatban olyan tudományosan alátámasztott adatokkal rendelkezünk, amelyek szerint biztonságosan alkalmazhatóak klinikai körülmények között. A Nobel Pearl implantátumrendszernek nem részei a kis átmérővel rendelkező kétrészes kerámiaimplantátumok. Ezt mindig figyelembe kell vennünk a kezelési tervek felállítása során.

E cikk szerzője közel 100 darab implantátumot helyezett be saját kezűleg. A sebészi beavatkozások végzése során, empirikus úton megszerzett gyakorlati tapasztalatai alapján kijelenthető, hogy ezek az implantátumok általánosságban jól megfelelnek a velük szemben támasztott követelményeknek. Az intra- vagy postoperatív szövődmények kialakulásának esélye nem nagyobb, mint amit a hagyományos titánimplantátumokkal kapcsolatban megszokhattunk. A már kipróbált és klinikai körülmények között bizonyított esztergált felszíni kialakítás ellenére azt javasoljuk, hogy az implantátumok behelyezését követően a megszokott, három hónapos gyógyulási időszak letelte előtt ne kezdjük meg az implantátumok protetikai felépítményekkel való ellátását!

Összefoglalás

A cirkónium-dioxidból készült kétrészes kerámiaimplantátumokat megfelelőnek tekinthetjük a mindennapi klinikai felhasználás szempontjából, ha azok sikeresen teljesítik a kerámiafelszín megmunkálására vonatkozó követelményeket, valamint az előállításuk során alkalmazott ipari eljárások folyamatosan a szabványoknak megfelelő minőségben képesek előállítani az implantátumokat. A hosszú távú alkalmazhatóságukkal kapcsolatban jelenleg nem állnak rendelkezésünkre tudományosan alátámasztott szakirodalmi adatok, de nagy bizonyossággal kijelenthető, hogy ezek megjelenésére a közeljövőben biztosan számíthatunk.

Azok a fogorvosok, akik a bemutatott eset ellátása során alkalmazott Nobel Pearl kerámiaimplantátumokat ki szeretnék próbálni a gyakorlatban is, első klinikai alkalmazásuk előtt feltétlenül látogassanak meg olyan kurzusokat, ahol kellő információt szerezhetnek a felhasználásukkal kapcsolatban.

Prof. Dr. Michael Gahlert

Forrás: Cosmetic Dentistry 2020/1