Az Ivoclar Vivadent immár harmadik alkalommal rendezte meg hagyományos őszi CAD/CAM szimpóziumát, amelynek újfent a Lurdy Ház mozi terme kölcsönzött remek helyszínt.
Érdekes, hogy ezalatt a három esztendő alatt mennyire megváltozhat a narratíva: ez a rendezvény már nem magyarázkodott, nem győzködött senkit, abból indult ki, hogy az érdeklődők mindegyike elkötelezett a digitális fogászat irányában – és ez rendjén is volt így.
Az eddigi évekhez hasonlóan idén is neves hazai és külföldi előadók garantálták a magas szakmai minőséget és az up-to-date tudást a témában. Különösen szimpatikus a mindenkori tematikában az a fajta komplex, holisztikus látásmód, amely nem különböztet meg rendelői és labor „oldalt”, hanem a komplett program szól a fogorvosoknak és fogtechnikusoknak egyaránt. Ez páros prezentációkban is megmutatkozott, ahol nem a munkafolyamat szegregálása, hanem a teljes work flow bemutatása volt a cél, meg persze az, hogy mindkét fél hazavigye azt a bizonyos take home message-et.
Gernot Schuller, az Ivoclar Vivadent regionális ügyvezető igazgatójának rövid üdvözlőjét követően Dr. Nagy Zsolt, a SOTE Konzerváló Fogászati Klinikájának oktatója a „CAD/CAM a mindennapi gyakorlatban, Chairside vs. Labside” című előadását élvezhettük, amelynek elején modern világunk általános digitalizációjáról és különböző generációk eltérő viszonyáról is beszélt. És valóban, míg az 1945 után született ún. baby boomer, illetve az őket követő X-generáció tagjai számára nehezebb az adaptálódás a digitalizált világhoz, addig az Y- és a jelenlegi alfa-generáció részéről már mint fogyasztói igény jelentkezik az ilyesfajta technológiára való kereslet, a piac pedig alkalmazkodik. A különféle VR (virtual reality) szemüvegek és az augmentált valóság segítségével már az ideig IDS-en is kínáltak olyan lehetőségeket, amelyek segítségével a páciens a saját szájában láthatja élőben virtuálisan a tervezett fogpótlást. Nagy doktor a szék mellett használható (chair side) CAD/CAM technológiákban szerzett tapasztalatairól is szólt, aminek segítségével egy ülésben adhatjuk át a saját rendelőnkben elkészült – típusosan szóló vagy legfeljebb 4 tagú – végleges pótlást. Ehhez szükséges egy leképező egység (oral scanner), a digitális információ megszerzése, egy szoftver a kinyert adatok fogadására és a tervezéshez, valamint egy kifaragó egység (milling unit) vagy 3D nyomtató. Kiváló marketing értékkel bírhat, ha frézgép látható helyen (akár a váróban) működik, így a páciens maga is szemtanúja lehet a folyamatnak, amely tagonként 8-12 percet vesz igénybe. Attól függően, miből készül a fogmű (full cirkon, Empress, Emax, PMMA), szükség lehet chairside krisztallizációs égető kályhára is a végső fogszín eléréséhez, illetve a különféle lakkrétegek, individualizációs színezőfestékek ráégetéséhez.
Sokan azt róják fel negatívumként a fogászat digitalizációjával kapcsolatban, hogy elveszik az alkotó ember, a művészi véna. És hogy ez mennyire nem velejárója, azt a sorban ezután következő Yoshinaga Livio bizonyította, aki a Dr. Paulo Kanoval közösen kifejlesztett SKYN (számos forrásban SKIN – a szerk.) Conceptet mutatta be. Ennek egyik fő célja, hogy ezt a két oldalt – egyéni kreativitás és digitalizál automatizmusok – balanszba hozza, és egymás szolgálatába állítsa: természetes fogazat másolása digitális technológiával. Yoshinaga Livio mint látásmódról és filozófiáról beszélt a SKYN-ről, az őt követő Stumpf Lóránt fogtechnikus pedig konkrét esetbemutatáson keresztül mutatta be a(z indirekt) work flow-t. Az alapgondolat, vagyis a természetesség másolása, természethűség, biomimetika, bioemuláció nem újkeletű fogalmak a fogászatban, a SKYN is azt mondja, koppintsuk le azt, amit a természet egyszer már megalkotott tökéletesnek, és ültessük át, alkalmazzuk más esetekre.
Mindehhez egy kiépített és általunk bármikor bővíthető analóg „adatbank” (minták) áll rendelkezésre, amelyekről chair side már az első alkalommal készíthetünk megfelelő kompozit héjakat (akár tetszőlegesen kombinálva), és ezeket a formákat kedvünkre pozícionálhatjuk in vivo, kvázi egy ún. direkt motivációs mock up-ot készítünk. Az ideális állapotról készített scan, egy frontális fotó és leegyszerűsített smile design segítségével elkészíthető egy ún. invazív mock up, amely guide-ként szolgál majd az előkészítés során. Az eljárás abszolút előnye, hogy a páciens már az első székbeülés alkalmával átélheti azt az élményt, amit a vágyott mosoly ad majd neki a beavatkozás végén. Ennek idejét, a technológia segítségével, egy teljes szájrehabilitációs (!) esetben másfél napra is képesek voltak redukálni.
Az ebédszünet után egy páros előadás következett: Dr. Grósz János és Váradi András tolmácsolásában, amely a Computer Aided Dentistry címet viselte. Váradi Andrást tavaly már hallhattuk – akkor Computer Aided Man címmel –, amelyben már akkor is a team work fontosságát hangsúlyozta. Közös esetmegoldásaik bemutatása számos hasznos információval szolgált. Mindketten maximalisták, akik ugyanakkor szívesen kísérleteznek új anyagokkal és technikákkal, kiemelték azonban, hogy a felhasznált anyagok fizikai tulajdonságaival mind a fogorvosnak, mind pedig a technikusnak tisztában kell lennie, nemcsak az esztétikai végeredmény, hanem a tartósság szempontjából is. Szemet gyönyörködtető végeredményeket láthattunk lítium-diszilikátból, vagy éppen festett és polírozott monoblokk transzlucens cirkóniumból, amelyek akár verti-prep csiszolásra is készülhetnek, amennyiben ezt az újra gondolt preparálási technikát megfelelően alkalmazzák. Grósz doktor külön etapot szentelt az irányított lágyrész menedzsmentnek, amelyet CAD/CAM technológiával PMMA-ból készült, hosszú távú ideiglenes pótlásokkal old meg.
Ezután újabb fogorvos-fogtechnikus duó lépett a színre: Dr. Zimmerling Frank és Doblander Thomas az Ivoclar teljes kivehető pótlások egészében digitalizált munkafolyamatát mutatták be. Remek csemege volt ez a kerámiamunkák armadája után, nem megkerülve, hogy továbbra is nagy igény mutatkozik a praxisban az ilyen típusú fogpótlások iránt. A PMMA, mint fogsor alapanyag múltja egészen a ’60-as évek közepéig nyúlik vissza, amióta a matéria talán kevésbé változott, a feldolgozási módszerek annál inkább. A digitális technológia igyekszik a munkafolyamatot még pontosabbá, még kiszámíthatóbbá tenni. Külön instrumenteket kínálnak a lenyomatvételhez és a harapásregisztrációhoz is (Centric Tray, UTS CAD), a zsenialitását mégis abban látom, hogy a frézelés teljes mértékben – standard ideális körülmények közt – előre polimerizált PMMA diszkekből történik; az anyag a mindenkori legjobb fizikai tulajdonságaival bír, ezáltal sokkal ellenállóbb az erőhatásoknak, és a tökéletes polírozhatóság révén a legkisebb plakk akkumulációval bír.
Florint Stoborant szintén hallhattuk már a tavalyi rendezvényen, és idén sem volt kevésbé leghengerlő a Romániából érkező fogtechnikus mester. A saját magát „analóg srácként” aposztrofáló szakember olyan eseteket mutatott be, amelyek egyfajta mixtúrái a konvencionális és digitális megoldásoknak, mindig szem előtt tartva azt, hogy az egyik szolgálja a másikat a tökéletes végeredmény elérése érdekében. Egyéni előadói stílusával és a grandiózus kivetítőn igazán ütős videóösszeállításaival ebben az évben is „levette a hallgatóságot a lábáról.”
A záróelőadásban Elsner Edvin a behelyezett implantátumok eltérő tengelyállásából fakadó szögeltérések korrekciójára, a 6 szabadalmi megoldást kínáló Elsner System portfólióját mutatta be. Az ilyen technológiával készülő csavarozható all-on-four vagy all-on-six megoldások terén úttörőnek számító cég alapítója látványos szemléltető ábrákon és klinikai fotókon demonstrálta, miként nyújt például lehetőséget a Vario-Tube hidak és koronák esetén a furat kilépési pontjának áthelyezésére, minden irányban, egy akár 25°-os kúppalást mentén. Így az a frontfogaknál palatinális, illetve lingvális, míg a rágófogaknál az okkluzális területekre pozícionálható, kikerülve ezzel az esztétikai zónát.
Az Ivoclar idén is egy rendkívül színvonalas, hasznos és élvezetes CAD/CAM szimpóziummal örvendeztette meg a téma iránt érdeklődőket, köszönet érte! Albert Einsteinnek tulajdonított az első előadó, Dr. Nagy Zsolt által is idézett mondás: „A számítógépek elképesztően gyorsak, pontosak és buták. Az emberek elképesztően lassúak, pontatlanok és briliánsak. Együtt minden képzeletet felül tudnak múlni.” Találkoz(z)unk 2018 őszén is!
Dr. Radánovics-Nagy Dániel