A 2011-es, 10. Éves Kerámia Szimpóziumon prof. dr. Bernd Wöstmann, a Giesseni Egyetem protetikai tanszékének vezetője előadásában az utóbbi idők digitális lenyomatvételi eljárásainak fejlődését foglalta össze. Magától értetődően minden fogorvos tökéletesen illeszkedő, utólagos korrekciót nem igénylő fogpótlások készítésére törekszik. Ehhez a preparált csonkot és a fogívet tökéletesen visszaadó lenyomatra van szükség. Nemrégiben itt is megkezdte térhódítását a digitalizálás. Az első digitális lenyomatokat prof. dr. Werner Mörmann készítette 1985-ben a Zürichi Egyetemen. Prof. Wöstmann kifejtette, hogy a tökéletes fogpótlás készítéséhez a szájon belüli szituáció tökéletes leképezésével kezdődik az út. Ez igen kritikus, kihagyhatatlan pontja az indirekt fogpótlások készítésének, legyen szó akár betétről, akár többtagú, rögzített fogpótlásról. Az anyagtani sajátosságok és a lenyomatvétel körülményei miatt a mai napig lehetetlen hibátlan konvencionális gipszmintát készíteni elasztikus lenyomatanyaggal vett lenyomat alapján. Ennek megfelelően minden gipszminta alapján digitalizált modell is pontatlan lesz, függetlenül attól, milyen pontos volt a szkennelési folyamat. Ezek alapján a szkennelés szájon belüli elvégzése tűnik a logikus megoldásnak. Manapság egy teljes kerámia restaurátum elkészítése szinte elképzelhetetlen CAD/CAM technológia nélkül. A preparációtól a pótlás szájba helyezéséig vezető munkafázisokat már teljes mértékben számítógépes eljárásokkal végzik. A szájon belüli szituációk lemintázására szolgáló digitális eszközök – CEREC AC (Sirona), C.O.S. Lava (3M ESPE), iTero (Cadent-Straumann) – a klinikai felhasználás szempontjából nemigen térnek el, csupán működési elvükben különböznek. Képalkotási rendszerük technikailag igen hasonló, de a 3D-s kép generálásához szükséges adatok beolvasása eltérő.

A CEREC AC pásztázófeje rövid hullámhosszú kék fényt használ, és működése a strukturált fényvetülésen alapszik (1. ábra). A pásztázás során külön képek készülnek, több szögből, így a fogak equatorától gingiválisabban eső területekről is pontos képet nyerünk. Ezekből a felvételekből rekonstruálja a számítógép a 3D-s képet az adott fogívről, csakúgy, mint az antagonista fogazatról (2. ábra).

A C.O.S. Lava hullámfrontelemzésen alapuló kamerája végighaladva a fogak felett, az egyes képpontok elmozdulásaiból kiszámítja a kamera felszíntől való távolságát, így hozva létre a fogsor térbeli paramétereit (3–4. ábra).

Az iTero rendszer lézerfény használatával állítja elő a képet, vertikálisan 300 szinten felvételt készít a tárgyról, rétegenként 50 μm mélységben (5–6. ábra).

Prof. Wöstmann szerint a CEREC AC és a C.O.S. Lava lemintázási pontossága közt nem volt szignifikáns a különbség, mindkettő megfelel a konvencionális hidrokolloid vagy polivinil-sziloxán lenyomatok pontosságának [1]. A mérések alapján a C.O.S. Lava rendszerrel készített koronák széli záródásának pontatlansága átlagosan 33 μm (±16 μm) volt, míg a szokványos lenyomatvételi eljárással készült koronáké átlagosan 69 μm (±16 μm). Syrek és munkatársai hasonló klinikai eredményeket tapasztaltak [2]. A konvencionális módon készült pótlások szélénél 71 μm-es rés volt átlagosan, szemben a C.O.S. Lava eljárással előállított koronák 49 μm-es széli pontatlanságával. Irodalmi adatok szerint a fenti érték CEREC 3D koronák esetén 40 μm (±21 μm) [3]. A digitális lemintázás másik hatalmas előnye, hogy azonnal felfedi az esetleges pontatlanságokat, így lehetőségünk van azokat azonnal korrigálni (7–8. ábra). Érzékeny garatreflexszel rendelkező pácienseknél ez az eljárás lényegesen kellemesebbé teheti a fogászati kezeléseket. További előnye a rendelőben elvégzendő munkafázisok számának csökkenése. Nincs többé szükség lenyomati kanálra, lenyomatanyag-keverésre, nem kell megvárni a kötési időt, lefertőtleníteni a lenyomatot, sem gipsszel kiönteni. A kevesebb munkafázis kevesebb hibalehetőséget is rejt, így összességében javulhat a kezelés kimenetelének biztonsága. Prof. Wöstmann felhívja a figyelmünket arra is, hogy szubgingivális preparációs határok leképezésére a módszer nem alkalmas, így ilyen esetekben még mindig a szokványos lenyomatvételi eljárások használatosak.

A digitális lenyomatok pontosabbak

A Számítógépesített Fogászat Nemzetközi Társaságának 12. éves találkozóján prof. Gerwin Arnetzl, a Grazi Egyetem tanára a digitális és hagyományos lenyomatok pontosságának különbségéről adott elő. Ha egy elasztikus lenyomat visszarugózó képessége 98,5 százalék a deformációt követően, akkor egy betétüreg esetében 35–75 μm-es illeszkedési pontosság várható el. A hagyományos eljárással készült öntvények pontossága már csupán 46,5 μm [4], így az indirekt módon készülő koronák diszkrepanciája elérheti a 114 μm-t [5]. A különböző elasztikus lenyomatanyagokkal vett lenyomatok közt jelentős eltéréseket lehet tapasztalni. Ugyanazon fémmintáról vett lenyomatoknál – különböző lenyomati anyagok és különböző kanalak párosításakor – 0,32–1,17 százalék közti dimenzióbeli eltérések jelentkeztek. Standard lenyomatvételkor 49 μm, kontroll-lenyomatvételkor 122 μm eltérés volt észlelhető [6]. Mégis, az analóg lenyomatvételi technikák ellenőrzését rendszerint 2D-s skálákkal, míg az optikai pásztázóeljárások méréseinek ellenőrzését 3D-ben, térfogatkülönbségek mérésével végezték. Különböző személyek által végzett optikai és digitális mérések pontossága közt 11 μm különbség mutatkozott [7]. Analóg lenyomatvételi eljárások során egy teljes kvadráns esetében az eltérések 72 μm-től 101 μm-ig terjedtek, míg a digitális lemintázások hibatűrése, hála a több szögből készülő felvételeknek, nem haladta meg a 35 μm-es értékhatárt. A digitális eljárás során fellépő sikertelenség okai a következők lehetnek: helytelen műszerkalibráció, zavaró mágneses mezők a kép előállítása közben, képzaj, szoftverhiba. Prof. Arnetzl összegzése szerint a kamera vagy pásztázófej helyes használata, valamint az adatok elektronikus feldolgozása pontosabb lemintázást és kevesebb hibalehetőséget rejt magában, mint az általánosan elterjedt elasztikus lenyomatanyagokkal való lenyomatvétel [8].

A maxilla/mandibula kvadránsonként vagy állcsontonként végzett beszkennelése után a számítógép létrehoz egy virtuális modellt az állcsontról, valamint az antagonistájáról. A fogorvos ezután az interneten keresztül elküldi a C.O.S. Lava vagy iTero által készített modell adatait a gyártónak, ahol az adatok ellenőrzése után készítenek egy modellt műgyantából (9–10. ábra). A restaurátum CAD-jét követően a technikus vagy maga frézelheti ki a vázat, vagy elküldheti egy erre a célra létesült frézelőközpontba. A műgyanta modellre szükség van a leplezőkerámia rétegeinek felviteléhez és az artikuláció beállításához.

A CEREC AC szintén egy virtuális mintát állít elő (11. ábra), amely alapján azonnal frézelhetők a vázmentes koronák vagy rövid fesztávú hidak. Egyéni leplezésű koronák vagy nagyobb kiterjedésű hidak előállításához szintén szükség van egy műgyanta modellre, mely sztereolitográfiás módszerrel (SLA) készül. A modell, amelyet az InfiniDent (Sirona) gyárt le, lehetővé teszi a kerámialeplezés elkészítését és az artikuláció beállítását (12–14. ábra). Az optoelektronikai lenyomati rendszerek rendkívül ígéretesnek tűnnek. Az olyan előnyök, mint a szabvány szerinti alkalmazás, a pontos, minőségi eredmény, a páciens komfortérzetének növelése, nagy lehetőségekkel kecsegtetnek a jövőre nézve. Számuk a következő években egyre növekedni fog a fogorvosi magánpraxisokban. A digitális adatfeldolgozás, adattovábbítás leegyszerűsíti a kommunikációt fogorvos és technikus között, földrajzi távolságtól függetlenül. A szkennelt adatokhoz csatolhatók arcfotók, fogszín, egyéni jellegzetességekre való igény, speciális anyagválasztás, okklúziós koncepció stb. Mindez megvalósítható hagyományos lenyomatvétel, a vele járó garatreflex, viaszharapás és gipszminta nélkül.