Interjú Dr. Brian O’Connell-lel – A fogpótlástan gyakran kerül mellőzésre

Az 1990-es években Dublin volt az egyik első város, amely otthont adott az EAO (Európai Osszeointegrációs Szövetség) Éves Tudományos Kongresszusának. Ez az év nem csak egy rangos fogászati esemény ismételt megrendezését jelenti, hanem ha akárcsak röviden is, de ablakot nyithat a fogászati implantológia fejlődésére az elmúlt 18 évben. A Dental Tribune ONLINE beszélgetett a kongresszus elnökével, Dr. Brian O’Connell-lel, a Dublini Trinity College fogászati kórházának és iskolájának Helyreállító Fogászati Professzorával a lakosság tájékozottságáról a fogászati implantátumokat illetően Írországban. Mesélt továbbá az eseménnyel kapcsolatos elvárásairól és arról, hogy mi lesz az a koncepció, amit a résztvevők hazavihetnek. 

Dental Tribune ONLINE: A dublini EAO kongresszusnak a tavalyi, dániaihoz hasonló nagy részvételi arányt jósolnak. Hol tart eddig a regisztráció? 

Brian O’Connell professzor: Nagyon elégedettek vagyunk a kongresszus korai regisztrációjával, ami az elmúlt évekéhez hasonlóan sikeres volt. Legalább 2000 résztvevőt várunk Dublinba, és még mindig nem késő azok számára, akiknek eddig még nem sikerült eldönteni, hogy részt szeretnének e venni az eseményen.

Az eddigi vendéglátó országok közül talán Írország rendelkezik a legkisebb a fogászati munkaerővel. Létezik bármilyen statisztika arra nézve, hogy az országban hány fogorvos végez implantációs sebészeti beavatkozásokat és hogy ez az alacsony szám mennyire releváns a kongresszus szempontjából?

Az Írországban implantológiai kezelést alkalmazó fogorvosok száma rohamosan nőtt az elmúlt tíz évben. Jelenleg több száz gyakorló fogorvos van bevonva és sokan szereztek további képzettséget ezen a területen. Mindig is nagy volt az igény a képzésekre és tanulásra nálunk, és így EAO-hoz hasonló konferenciákon való részvétel nagyszerű lehetőség megismerkedni a kollégákkal a legújabb tudományos vívmányokkal. Az ír fogászok talán nem a legnépesebb csoportot képzik az EAO-ban, de biztosíthatok mindenkit, hogy a leglelkesebbet igen.

Második alkalommal kerül megrendezésre az EAO Éves Tudományos Konferencia az ír fővárosban.  Emlékszik még, hogy milyen volt az első 1995-ben, és milyen módon fejlődött a terület az elmúlt 18 évben? 

Leginkább a kollegámnak, David Harrisnek köszönhető, hogy az EAO konferencia 1995-ben Írországba látogatott, mivel alapító tagja és aktív munkatársa volt a szervezetnek. Abban a stádiumban az implantátumkezelést csak igen kisszámú specialista gyakorolta és a páciensek általi hozzáférhetőség is limitált volt. Ma az implantátumkezelés az ország minden táján elérhető, a szakértők széles skálája által biztosított. Ennek eredményeképpen a társadalom tájékozottsága nőtt – sok beteg érdeklődik a „becsavarozott” fogakról.

Az ez évi tudományos program középpontjában első sorban az implantológia jövőbeli tervei állnak. Mik a legfontosabb fejlesztések a kezelési folyamat digitalizálása mellett? Véleménye szerint milyen stádiumban van a terület olyan szempontból, hogy mennyire ültethetők be az újítások a mindennapi gyakorlatba? 

Egy protetikus szempontjából a teljes mértékben digitalizált munkamenet rendkívül figyelemre méltó, de még egy kicsit csiszolgatnunk kell ezen a technikán, mielőtt széles körben alkalmaznánk és a gyakorló fogorvosokat a váltásra buzdítanánk. A sebészet szempontjából kétségtelen, hogy a szövettenyésztéssel kapcsolatos fejlesztéseknek folytatódniuk kell.

Az EAO statisztikái szerint a résztvevők kétharmada gyakorolja mind az implantációs sebészetet, mind a  fogpótlástant. A program tervezésekor ezt figyelembe vették?

Meglehetősen ügyeltünk erre a szempontra, és törekedtünk arra, hogy minden ülésen megjelenjenek a restauráló fogászati szempontok, sokkal inkább, mint hogy egy különálló témaként kezeljük. Ezt az aspektust gyakran kerül mellőzésre, ezért a program prezentációkat is tartalmaz a restaurálás tervezéséről, esztétikáról, annak rizikóiról és komplikációiról. Remélem, hogy azok is élni fognak a lehetőséggel, hogy ezekkel a szempontokkal megismerkedjenek, akik a fogpótlástanban kevéssé érdekeltek. A hallgatóság megismerkedhet a restaurálás egyéb szempontjaival különböző sebészeti szituációk fényében.

A statisztikák szerint az esztétika iránt is nagy az érdeklődés. Ezt mivel magyarázza? 

Ez a terület folyamatosan a résztvevők érdeklődésének középpontjában áll. Tudjuk, hogy a hiányos fogazatú páciensek nem implantátumot, hanem fogat szeretnének. Szeretnék, ha a pótlás teljesen a természetesség látszatát keltené. Tehát a gyakorló fogorvosok folyamatosan próbálnak megfelelni a páciensek elvárásainak az esztétikailag tökéletes végeredmény szempontjából.

Ez gyakran az implantációs fogászat legnagyobb kihívása, így a fogorvosok szívesen gyűjtenek különböző tippeket vagy új technikákat, amiket majd maguk is átültethetnek a gyakorlatba.

A kongresszus utolsó napján tartott plenáris ülés az idősödő társadalom és az implantátumok viszonyának lesz szentelve. Miért választotta pont ezt a témát, és a klinikusok számára mik jelentik a legnagyobb kihívást ezzel kapcsolatban? 

Európa népessége nagyrészt idősödő, így nekik lesz a legnagyobb szükségük a jövőben a fogászati implantátumkezelésre. Bizonyítható, hogy a többségük egészséges és aktív marad, sokkal tovább, mint azt régen gondoltuk volna. Jóval többet kell tanulnunk az idősödő társadalom konkrét elvárásairól, és a rizikókra is tekintettel kell lennünk. Az idősekkel kapcsolatos előítéleteink sokszor tévesek.

Mi a fő koncepció, amit a résztvevők hazavihetnek az idei kongresszusról?

Reméljük, hogy a résztvevők a különböző speciális klinikai szituációk integrált értékelését fogják látni, úgy, mint hiányzó metszőfogak, esztétikai defektusok, vagy a foghiányos hátulsó maxilla, és ezt közvetlenül is alkalmazni tudják a saját munkásságukban. Néhány tehetségesebb klinikus megosztja a tapasztalatait ezeknek a komplikáltabb eseteknek a kezelését illetően. A hallgatóság ezen kívül betekintést nyerhet a legújabb kutatásokba az implantátumkezelés rizikófaktorairól és komplikációiról.

Reflektorfénybe kerülnek az új technológiai fejlesztések, így rápillanthatunk a holnap fogászati gyakorlatára. Mindezek mellett reméljük, hogy a résztvevők élvezni fogják a találkozást az előadókkal és a kollégákkal, új barátságokat kötnek és felfedezik a mi gyönyörű városunkat.

Köszönjük az interjút!