Interjú az egyégetéses biomimetikus rétegtechnika holland megalkotójával, Edris Rastával

Kérlek mesélj kicsit magadról, mikor és hogyan jött életedbe az elhatározás, hogy fogtechnikus leszel?

A kezdetektől fogva amolyan „művész lélekkel” rendelkezem. Mindig is sokat festettem és készítettem saját kezűleg „műalkotásokat”. A szüleim viszont más pályára szántak, mert úgy gondolták, hogy egy művészt a mai világban nem fizetnek meg jól, ami kicsit sajnos igaz is. Inkább orvosnak, vagy mérnöknek láttak volna szívesebben, hogy biztosabb anyagi jövő elé nézhessek. Sok fogorvos van a családunkban. Emiatt egyszer elutaztunk Németországba egy kis rokonlátogatásra. Úgy alakult, hogy épp munka közben látogattam meg a nagybátyámat, akinek egy fogorvosi rendelője volt. Épp indult abba a fogtechnikai laborba, akik bedolgoztak neki, és kíváncsiságból vele tartottam. Fiatal kölyökként teljesen elvarázsolt, amit ott láttam! Az egyik asztalnál a fogtechnikus kezében épp a gipszminta volt, amire kerámiával épített fel egy fogkoronát. Sokáig csak csodáltam, ahogy dolgozik, majd megkérdeztem mit csinál?  Természetesen a válasz, az volt, hogy fogat mintáz, nem sokkal később pedig be is rakta sülni a kályhába a munkadarabot. A végeredmény valami fantasztikus volt! Számomra ez ott és akkor volt a „WOW érzés”, mely egy új világot nyitott meg előttem. Ez volt az a pillanat, amikor tudtam, hogy ezt szeretném csinálni. Fogakat szeretnék alkotni!

Mikor visszamentünk Hollandiába elkezdtem keresni az útját és a módját, hogyan tanulhatnám ki a szakmát. A választ hamar megtaláltam, mivel összesen egy iskola van Hollandiában, ahol fogtechnikát tanulhatsz. De nem mehetsz és jelentkezhetsz csak úgy az iskolába, hanem először dolgoznod kell egy laboratóriumban pár napot, ahol kapsz egy papírt, hogy alkalmas vagy-e erre a pályára. Ez történt velem is, és szerencsére megfeleltem, így elkezdtem tanulni. Az iskola befejeztével a helyi törvények szerint kötnek veled egy szerződést, hogy támogatták a tanulmányaidat és kettő vagy plusz három évet le kell dolgozz a szakmában. Így dolgoztam két évet, mint fogtechnikai asszisztens, majd még kettő évet, hogy hivatalosan is fogtechnikus legyek. Ezek után eldönthettem, hogy milyen szakirányon tanulok tovább, így a kerámia leplezés, korona és híd szakirányra mentem, ami 5 éves képzés volt, amit el is végeztem. Amikor már azt hiszed, hogy mindent elsajátítottál, akkor a laborban betesznek egy fogtechnikus mester mellé, hogy figyeljen oda rád és tanítson. Nem lehet tudni, hogy ahova kerülsz, az az átadott tudás jó vagy sem, de ez szerte Hollandiában így működik. Ekkor 2004-ről beszélünk, még sajnos nem volt annyi tanfolyam, mint manapság, sem közösségi média tele rengeteg képi és adat anyaggal, így a tudásod nagy részét kénytelen voltál akkoriban a kollégáktól ellesni. Nekem ez személy szerint nagyon tetszett, mert rengeteg gyakorláson, és önképzésen keresztül kellett elérni azt, aki ma vagyok, és az elején említett művész lelkem ezt nagyon szerette! Az alkotás örömét, a tanulást! Arra törekedtem, hogy a kerámiát még szebben, még jobban csinálhassam.

A kerámia nagyon összetett dolog, amihez rengeteg gyakorlás és tudás szükséges, így találtam egy fantasztikus japán könyvet, melyet Shigeo Kataoka mester jegyzett. Az a mű és a szerző tudása teljesen lenyűgözött, és azt gondoltam, hogy hű mi ez? Ezt vajon, hogy csinálja? Így ebből inspirálódva, valamint a művészi múltamnak és tudásomnak köszönhetően, szépen lassan haladva fejlődtem és végeztem a munkámat, ami azt eredményezte, hogy egyre jobb és jobb lettem. Mindig arra törekedtem, hogy a fog valódi és szép anatómikus formáját tudjam megformálni, mert véleményem szerint ez a legfontosabb dolog. Így néhány évvel később a gyakorlati labor nagyfőnöke odajött hozzám, és elmondta, hogy nagyon elégedettek a munkámmal és szeretné, ha mostantól személyesen a legjobb fogorvos mellett dolgozzak. Így kerültem Hollandia legjobb fogorvosának a klinikájára, ahol rájöttem, hogy az elmúlt 10-12 évben, amit csináltam, az teljesen rossz volt. Az artikulátorokban a modellek matematikai pontossággal ki voltak számolva, arcíves regisztráció, izomerők stb., minden apróságra külön oda kellett figyelni. Előtte is sokat tanultam ezekről, de szinte sosem alkalmaztam ennyire mélyrehatóan a dolgokat, mint ahogy ott elvárták. Az első hónapokban borzasztóan frusztrált voltam emiatt, de idővel persze belejöttem és hihetetlenül sokat fejlődtem.

Mik azok a legfontosabb elméleti és gyakorlati készségek és képességek, tanulható és ösztönös skillek, melyeket a legfontosabbnak tartasz a szakma eredményes műveléséhez? 

Először is folyamatosan frissítenünk kell tudásunkat. Itt leginkább a szakmai tudásról beszélek, mert a legtöbb fogtechnikus nagyon kreatív, nagyon művészi, nagyon jó ember, de, ha nem értik a funkciót, az okklúziót és a biológiát, akkor az kevés lesz.  Szerintem ezt a szakmát két szó írja le igazán: biológia és erőkezelés. Ha ezt a két kifejezést és az ezekhez kapcsolódó tudást összerakod, Te leszel a legjobb. De a probléma az, hogy például az egyik szakember mondjuk érti a biológiát, de a másik meg nem érti az erőkezelést. Sok technikus érti az esztétikai és művészi munkamódszert, de nem érti az erőkezelést. Tehát ha van két ilyen szakember, aki nem érti a két kifejezést egyszerre, akkor ez a két szakember, hiába próbál segíteni valakin, akinek fogászati problémája van, valahol ez a tudás el fog veszni és mindig adódnak majd technikai és technológiai problémák… Szóval jelenleg az a nagy probléma minden fogászati ​​laboratóriumban vagy fogászati ​​klinikán, hogy sok fogorvos és technikus nem érti igazán az okklúziót. Tehát a tanácsom az, hogy kezdjék el megérteni az okklúziót, látogassanak előadásokat és webináriumokat, és rengeteget tanuljanak. Biológiai vonatkozásban az ízületek, és az izom működési szintjén, hiszen az izmok mozgatják az állkapcsot, és mindezek mellett természetesen a fogak morfológiájának és anatómiájának pontos ismerete is nagyon fontos. Tehát legyen szakmai tudásunk a fogászatról általában, legyen meg a tudásunk a funkcióról és az okklúzióról, illetve értsük meg az anatómiát. Mert az anatómia a funkció, a funkció pedig a megértés/megközelítés eredménye. Ha valakinek például rövidek a fogai, az azt jelenti, hogy valami nem megfelelően működőképes és ezáltal fejleszthető. Tehát ennek a szakterületnek a kulcsa a megértés: az okklúzió, a funkcionalitás és az anatómia megértése. Ha valaki fejleszteni akarja a készségeit és tudását, ezzel a négy témával kapcsolatban kell foglalkoznia. Hosszú folyamat lesz, körülbelül 10-20 évbe is kerülhet, de mindezekkel igazán kiemelkedő lehet az illető szakember.

2006-ban szerezted meg mesterdiplomádat kerámia leplezőként a holland Health Tech Academy-n. Magyarországon Makó Janának volt egy hasonló képzése, mely magasabb szinten oktatta a kerámia leplezés iskoláját, de igazából nem volt, és nincs is külön erre szakosodott állami képzés. Hogy épül fel ez a képzési rendszer? Hogyan látod a jelenlegi képzési rendszert?

Hollandiában három évig tanulod az alapokat, és valóban mindent megtanítanak, de nincsenek konkrét specifikus képzések. Ez egy nagy probléma, mely világszerte jelen van sajnos a képződés kapcsán. A fogorvosok az egyetemen tanulják meg, hogyan kell a szakmát végezni, művelni, a fogtechnikusok pedig olyan iskolákba járnak, amelyek valójában sok esetben nem jó, vagy gyenge iskolák. A holland Health Tech Academy hasonló szintű, mint az egyetem. Mondok egy példát erre: soha nem vezettél korábban Ferrarit, mondjuk egy teljesen hétköznapi Fiatot használsz, valaki odajön hozzád és azt mondja, hogy tudod, van egy gyors autó, a neve Ferrari, mostantól azt kellene vezesd. Nem tudnád pontosan, hogy hogyan kell azt vezetni, mert soha nem ültél benne mint sofőr, soha nem adtál gázt, nem érezted, milyen erős gépezetről is van szó. 

Ugyanez a helyzet az oktatással is, mert az oktatási szint Hollandiában is nagyon alacsony e téren. Az emberek nem tanulnak sehol sem jobban. Én talán szerencsés voltam, aki elment a klinikára tanulni és dolgozni. Tehát itt Hollandiában a legtöbb fogtechnikus, aki kiemelkedő és jó képességű, a klinikán dolgozik. Ott mindennap látják a pácienseket, látják a saját munkájuk eredményét a pácienseken, de azt hiszem, a fogtechnikusok 98%-a, csak sodródik, és nem tudja, hogy mit kellene tennie, és a fogorvosok 90%-ának is ugyanez a problémája… Csak sodródnak, nem tudják, hogy mit kell pontosan csinálni. Az Akadémián rengeteg mindent tanulnak. De a szakemberek egy nagy része nem tanul meg a kezdet kezdetén néhány alapvető dolgot a fogtechnikáról, nem sajátít el alapvető ismeretanyagot az anatómiáról, az izmokról, az állkapocs mozgásáról, az okklúzióról és még sorolhatnám mennyi mindenről. A lényeg az, hogy ennek az ismeretnek a nagy részét csak elméletben olvasta a szakemberek jelentős része vagy valaki elmagyarázta nekik, amit, még az is lehetséges, hogy az illető szakember, aki átadta ezt a tudást önmaga sem értett meg igazán. Szóval csak elolvasta egy könyvben, elment a vizsgára, de nem érti igazán, mert nem látta a valóságban. Ez igen nagy probléma a fogtechnikusképzés során, mert sokan nem tapasztalják jó ideig a képződés során, hogy valójában milyen problémákkal kell szembesülni a szájban, egy-egy eset kezelése, ellátása során. Szóval szerintem az oktatás jelenlegi módja kifejezetten rossz, hiányos, túl elméleti, miközben a valós élet és látásmód kimarad a képzésekből.

Hollandiában, hogyan válik valaki fogtechnikussá, hogy néz ki a képzési rendszerük?

Az első dolog, hogy elmenj egy fogtechnikai laborba, és felmérjék a képességeidet, hogy alkalmas vagy-e erre a feladatra. Ha úgy látják, hogy igen, akkor elküldik a nevedet az iskolának és elkezdheted a képzést. De ha pl. a laborban nem teljesítesz jól, és nem felelsz meg, akkor nem vagy elég képzett, vagy elég jó ahhoz, hogy fogtechnikus legyél, így nem tudod elkezdeni az iskolát. A labor a tanulóknak Hollandiában is önköltséges, mint sok helyen a világon, de a lényeget nem az iskolában fogod megtanulni, hanem a laborban tapasztalod majd meg a gyakorlatban.

Sokan ismerik az általad kidolgozott úgynevezett „biomimmetikus rétegzési technikát”. Azoknak, akik esetleg kevésbé hallottak róla, mesélnél kérlek az ötlet születéséről, a technika megvalósulásának folyamatáról? 

A lényeg az, hogy elkezdtem több szinten is tanulmányozni a természetes fogat. Felvágtam több irányból is egy csomó természetes fogat, több száz darabot is megvizsgáltam. Polarizációs képeket készítettem róluk, majd elkezdtem tanulmányozni a zománc anatómiáját és mechanikáját. Megállapítottam, hogy a természetes fogban különböző rétegek vannak. A rétegek a kristályosodás különböző rétegei. Megfigyeltem, mely kristályos szerkezetek vannak túl közel egymáshoz, mint az pl. opacitás. Szóval, elkezdtem tanulmányozni, és aztán elkezdtem ezt az egészet átvezetni a kerámia leplezésbe. Amikor berakom a kályhámba a kerámiát, egyszerűen csak lemásolom a természetet a módszeremmel. Én ezt biomimetikus rétegezési technikának hívom, mert nem tömörítem kerámiát, csak akkor, ha úgy érzem, hogy szükséges. Sok tanfolyamon, amikor elmész, hogy fejlődj, ott ül egy fogtechnikusmester, aki dolgozgat az ecsetjével, és ha odamész, és esetleg megkérdezed, hogy miért tetted oda ezt a réteget, azt fogja válaszolni: mert ezt így kell. De, ez egy nem jó magyarázat, mert amikor egy réteget teszek fel, igazából nem tudom megmagyarázni, hogy miért ezt a réteget, vagy színt használom, csak tanultam, vagy le van írva valahol. Viszont, nem tudhatom pontosan, hogy néz ki a szájban. Így próbáltam tanulmányozni, megvizsgálni a fogakat, a zománc kristályos rétegeit, majd azt lefordítani a kerámia leplezésre. A természetes zománc felépítését fordítottam át a rétegezés folyamatába. Rengeteg tesztet végeztem, rengeteg fogat és esetet tanulmányoztam, több száz fogat készítettem el a kutató munkám során, és végül rájöttem, hogy a kristályosodás érdekében, ami a természetben előfordul, különböző rétegekben kell dolgoznunk, és ezt hívjuk „biomimetikus rétegzésnek” vagyis ha szépen akarjuk nevezni, akkor „a biológiai fog réteges technikájának”.

Szerte a világban tartasz telt házas képzéseket, hogyan kerültél a pódium másik oldalára, hogy kezdődött oktatói, előadói tevékenységed?

Nos, nem vagyok egy született előadó, legtöbbször nem is nagyon tartok előadást. Nem vagyok hivatalosan tanár sem, csak szeretem a lehető legjobban végezni a munkámat. Sok embernek tetszett, ahogy dolgozom, szerették volna ezt közelebbről is látni. Az egész úgy indult, hogy klinikák meghívtak, hogy magyarázzam el nekik a módszeremet. Onnantól fogva, viszont sok országba meghívtak, hogy előadásokat tartsak. Minden alkalommal, amikor bemutatót tartok vagy oktatok, azt is elmondom, hogy én csak szeretném megmutatni és elmondani, amit csinálok. Az előadásaimban mindig vannak hivatkozások, hogy melyik híres fogtechnikustól, éppen melyik cikkből idézek, és megpróbáltam a biológiai fogászatot is bevonni a munkáimba. A célom, inspirálni a technikusokat, afelé, hogy több ismeretet kapjanak a fogászatról és a funkcióról egyaránt. Amikor elkezdem az előadásaimat, az olyan volt, mint most ez az interjúnk, ahol beszélgetünk. Én csak elkezdem, és ők figyelnek arra, amit mondok és mutatok. Rengeteg képi prezentációm van, amit csak kivetítek és elmagyarázom, hogy mit, és hogyan csinálok, elmagyarázom, amit tudok és akiket tapasztaltam a karrierem során. 

Szerintem egy jó előadónak első fontos ismérve, hogy tudja és ismerje nagyon alaposan és jól azt, amiről beszél. Ha nem tudod, hogy miről beszélsz, nem leszel jó előadó, de ha pontosan tudod, és ismered az anyagodat, és ismered az előadásodat, akkor nincs szükséged semmilyen készségre, mert csak elmagyarázod a közönségnek, amit csinálsz.

Eddigi pályád során milyen országokban jártál, melyek voltak a legemlékezetesebbek ezek közül? 

Összesen 47 országban jártam előadóként, kicsit pontosabban 76 városban, és eddig több mint 5000 technikust és fogorvost tanítottam. Megmondom őszintén, hogy minden országban, ahol tanfolyamot tartok, szenvedélyes és nagyon kedves emberekkel, akik ugyanúgy szenvedéllyel szeretik, amit csinálnak, mint ahogy én is. Minden hely, ahova eljutok gyönyörű is. Nem tudom megmondani, hogy konkrétan melyik volt a legemlékezetesebb. Voltam Moszkvában, sokszor voltam Kuvaitban, Szaúd-Arábiában, Izlandon, Amerikában, Egyiptomban, és rengeteg más csodálatos helyen. Egyiptomot nagyon szeretem, a piramisok valami fantasztikusak. De ismételni tudom magam, számomra a tudás átadása a legfantasztikusabb érzés, bárhol is legyek a világon.

Hazánkban is jártál, kurzusod nagy népszerűségnek örvendett Magyarországon is. Milyen emlékeid vannak?

Budapest nagyon szép város! Péry Eleonóra volt a tolmácsom, nagyon jól fordított, és fantasztikus srácok vettek részt a kurzusomon. A kétnapos rendezvényen magas képzettségi szintű technikusok, köztük nagy fogászati cégek képviselői is részt vettek. Intenzív gyakorlati biomimetikus rétegezési technika képzés volt, amelyről videófelvétel is készült, ajándékba pedig egy jó magyaros vacsorát is kaptam, ahol együtt vettünk részt a csapattal. Örültem, hogy nem okoztam csalódást nekik, mivel nagyon magas tudású szakemberek voltak a résztvevők között. A szállodám, Budán volt, így minden reggel a hídon utaztam keresztül, ez nagyon szép élmény volt 2016-ban. Remélem, hogy újra meghívnak majd, mert tényleg fantasztikus volt!

Mi volt az eddigi legnagyobb kihívást jelentő munkád? Egyáltalán, mitől lesz egy munka emlékezetes számodra. 

Nos, megmondom őszintén, minél többet tanulsz és tudsz a szakmáról, annál inkább alkalmazkodnod kell tudásodat a munkában. Még ma is úgy gondolom, hogy a szakmám egyre összetettebb és egyre nehezebb, mivel minél többet tudsz, annál inkább meglátod az összes apró dolgot, amire szükséged van ahhoz, hogy jól végezd a munkádat. Minden munka, amit kézhez kapsz, ha jól akarod csinálni kihívást jelent. Mindegyiknek megvan a sajátossága, mindegyik egyedi, mindegyik felvet egy problémát és a problémára látnod kell a megoldást. Egyszóval minden munka kihívást jelent, és én mindennap tanulok az eseteimből. Én a héten öt napot dolgozom a laborban, illetve legtöbbször az előadásaim miatt hétvégén is. Ha több tanfolyamom van, vagy akár többnapos tanfolyamot tartok, több idő szükséges a napi munka ellátására is. Számomra az idő nem számít, de a minőség annál inkább, így néha több időre is van szükségem egy-egy munkához, mint általában. Tehát, ha úgy adódik, akkor vasárnap visszatérek a laborba, és elkezdem vagy folytatom a munkát. Mielőtt bárki gondolná, nem vagyok munkamániás, csak maximalista és perfekcionista. Azt látom, hogy ahhoz, hogy jó technikus legyen valaki, több időre van szükség. Egyszerűen nem lehet heti 30 órát dolgozni és mellette sikeresnek is lenni. Ha olvas is mellé az ember és tényleg született tehetség, akkor talán… De nem sok olyan van, aki tényleg annyira tehetséges lenne, hogy kevés munka mellett is sikeres. Tehát a tehetség és a kemény munka, a tapasztalás és gyakorlás, valamint hibázás és az ezekből való tanulás kombinációja a siker titka. Azt hiszem, hogy szükség van erre a gyakorlatra, a rengeteg munkára és verejtékre. Sok embert követek, nem csak szakmabelieket, hanem például Cristiano Ronaldo-t. Ő egy kiváló példa. Ha megnézed őt, persze, most már idősebb, de régebben a többiek előtt ért ki a pályára, jóval keményebben edzett, mint bárki más a csapatban, és miután vége lett az edzésnek, és mindenki hazament, ő folytatta tovább az edzést, és önmaga fejlesztését. Ez tette őt azzá, aki lett, ez tette őt Cristiano Ronaldóvá. Tehetséges, de keményen is dolgozik mellé. Szóval, ha ránézel, ő egy sikeres srác, és nem csak a tehetsége miatt, hanem a szenvedélye miatt, aki kőkeményen is dolgozik. Én a szenvedélyben hiszek! Ha nem töltesz elég időt ezzel, nem fogod elérni a kiválóságot, a legmagasabb szintet.

Manapság egy fogászati szakembernek is – legyen szó fogorvosról, fogtechnikusról, dentál higiénikusról stb. – érdemes a social media különböző felületein is képviseltetni önmagát. Munkásságodat számos platformon követhetjük és a megosztott tartalmak kapcsán azonnal szembetűnő azok magas színvonala, igényessége. Te magad tartod kézben ezeket a platformokat vagy másra bízod a social felületek kezelését?

Az egész, úgy kezdődött, hogy szerettem volna látni néhány nagyon jó japán, görög és német technikus munkáját, ezért is regisztráltam fel ezekre az oldalakra. Kezdetben csak azért kezdtem el feltölteni a munkáimat, mert tetszett a dolog. Majd idővel lassan az emberek elkezdtek követni engem, kérdéseket tettek fel, amire megpróbáltam válaszolni, és igazából így kezdődött a közösségi médián a megjelenésem. Szerintem a közösségi média felülete nem a legfontosabb hely a tanuláshoz. Kaphatsz némi információt, el is sajátíthatsz valamit, de sajnos rossz dolgokat is tanulhatsz. Emiatt úgy gondolom, hogy nem szabad kizárólag a közösségi médiára összpontosítani, és nem is szabad tőle függeni. Úgy gondolom, hogy ha a munkád tényleg jó, akkor a jó fogorvosok enélkül is megtalálnak a való életben, így eleve eléggé elfoglalt leszel, ahhoz, hogy a közösségi médiával foglalkozz. Ha a munkád valóban jó, és a megfelelő információkkal látod el, akkor érdemes bemutatni. Számomra az énmárka építése a szakmában nem volt tudatos dolog. Ez inkább annak tudható, hogy van egy filozófiám. Bemutatom és elmagyarázom a munkámat, megmutatom az utat, ahogyan készült, megmutatom az eseteimet, aztán megmutom a páciensek arcát, akik boldogok a munkámnak köszönhetően. 

Mi a véleményed a fogászati szakma digitalizációjáról? Te személyesen belekóstoltál már a digitális fogászatba?

Úgy gondolom, hogy a jövő, ami most van, a digitális technológiákról szól, mert segítségével kiszámíthatóan lehet dolgozni, sokkal többet láthatunk a technológiának köszönhetően, és sokkal pontosabban dolgozhatunk ezáltal. Elképesztő, az a világ, ami most kezdődik. Igen, természetesen használom én is. 

Mit javasolsz a következő fogtechnikus generációjának?

Azt javaslom, hogy tanulják meg jól az anatómiát. Az anatómia az első számú dolog, függetlenül attól, hogy analóg vagy digitális technikával dolgozik valaki. A jövőben már szinte minden digitális lesz, de nagyon fontos, hogy tápláld a tudásod, hogy megértsd a dolgokat. Ezért mindig azt mondom a diákjaimnak, hogy próbálják meg kézbe venni a dolgokat, felépíteni viaszból a fogakat, hogy lássák és megértsék a 3D-s formát, mert a képernyőn azt mondják, hogy mindent három dimenzióban látsz, de ez szerintem nem teljesen igaz. Szóval próbálják érezni a fogak formáját, kézbe véve, tapintva, hogy nézzék meg az emberek fogait, képeken és a valóságban is. Azt hiszem, ha a fent felsoroltakat megteszik, akkor nagyon erős digitális képességekkel megáldott fogtechnikusok lesztek. Az anyagok terén, mint a kerámia, én azt javaslom, hogy egy anyagot ismerjenek nagyon és azt használják. Én, személy szerint az Ivoclart használom régóta, ami bevált számomra és jól ismerem. 

Eddigiekben is kiderült, mennyire sokrétű és szerteágazó a szakmai tevékenységed. Feltételezésem szerint komoly time-managementet igényel, hogy ennyi területen helyt álljon az ember nap mint nap. Hogyan kivitelezed ezek időbeli összeegyeztetését a mindennapokban? 

Ahogy látod, most mikor készül ez az interjú este 21:00 óra körül vagyunk és még mindig a laborban vagyok. Tudod, ha valamit jól akarsz csinálni az életben, a szakmádban, időre van szükséged, és nem tudsz időt spórolni, arra, hogy jól csináld a munkádat, időt kell rá szánni. Szóval én csak próbálok a betegeimre koncentrálni, mert ez az első számú prioritásom. Bevallom, amikor van egy kis szabadidőm, akkor megpróbálok szakmai könyveket olvasni. De, ezt a gyakorlatot ma már kevésbé csinálom, most már van egy bizonyos mennyiségű tudásom, amit már csak finomhangolnom kell. Tehát, ezt úgy értem választok egy irányt, ami számomra a legfontosabb, és ez a funkcionális okklúzió. Igyekszem egyre jobbá válni ebben az irányban, mert ha van egy bizonyos készséged, akkor azt nem fogod elveszíteni. Ha megtanulsz biciklizni, akkor ezt a készségedet sosem fogod elveszíteni, de folyamatosan még jobbá válhatsz benne. Tehát mi a fontos? A kitartás és a folyamatos munka, valamint a folyamatos tapasztalás. Ez nagyon fontos. 

Szőnyi Balázs