Implantátum megtámasztású fogsor újrakészítése

Hogyan megvalósíthatóak a kivehető teljes lemezes fogpótlások alattuk elhelyezkedő implantátumokon
megtámasztva? Mire kell figyelni a készítés során, mik az alapvető szempontok, ha újra akarjuk készíteni
a fogpótlást? Dr. J. Perrin és munkatársai lépésről lépésre ismertetik egy teljes kivehető felső lemezes,
és egy alsó stéges fedőfogsor újrakészítését.

Az osszeointegrálódott implantátumok nagy sikere gyakran vezet ahhoz, hogy hosszú évek hordása után a szupra-implantáris protetikai rész megújításra szorul. Ez természetesen az implantátum megtámasztású kivehető teljes lemezes fogsorok területén (fedőfogsor – a ford.) is igaz. A többéves használat során a műfogak és a bázislemez gyakran elkopnak, így megújítandók. Az újrakészítés komplikált is lehet. A fogorvos, aki ilyen munka előtt áll, több szempontból is megvizsgálhatja a kérdést.

Implantátum megtámasztású kivehető teljes lemezes fogpótlások

Eleddig az ilyen típusú pótlásokat hibásan implantátumok által stabilizált kivehető teljes fogsoroknak nevezték. Az implantátumok azonban csak másodlagos tartóelemekként funkcionálnak, helyesen az implantátumon hordott teljes lemezes kivehető fogpótlás a megnevezés. E fogsorok ugyanolyan követelményrendszernek kell megfeleljenek, mint a nyálkahártyán (és annak csontos alapzatán – a ford.) megtámasztottak. Az implantátumok és az azokra kerülő elhorgonyzási rendszerek nem képesek önmagukban biztosítani sem a fogsor stabilitását, sem helybenmaradását, ahogy az esetleges kezelési és gyártási hiányosságokat sem tudják kiegyenlíteni. A kétoldali kiegyensúlyozott okklúzió azonban hozzájárul a fogsor jó integrációjához. Az implantátumok másodlagos elhorgonyzó elemként történő felhasználása kétféle módon lehetséges:
• a fogsorok axiális (tengelyirányú – a ford.) rögzítő rendszerrel rögzülnek (Locator, Novaloc, teleszkópok stb.)
• stégkonstrukción rögzülnek, amely összeköti az implantátumokat

A pátrix-mátrix-rendszer mindkét esetben az implantátumok és a fogsor alaplemez közötti rögzítést szolgálja. A stégalapú implantátum megtámasztású kivehető lemezes fogpótlások készítésére alkalmazható egyik megoldás az implantátumok közötti stégrészeken ülő, arra rányomható lovasok használata. Az axiális rögzítésű implantátum megtámasztású teljes lemezes fogsorok tisztítása és javítása általában egyszerűbb. Az ilyen protézisek több előnyt hoznak:
• a kivehető fogsor mozgathatósága lényegesen kisebb, a fogatlan páciensek általánosan kevés panasszal élnek ilyen pótlás esetén
• a fogívek közötti stabilabb okklúziós kapcsolat
• csekélyebb csontleépülés (sokszorozó hatás az egyszerű nyálkahártyán rögzüléshez képest)
• egyszerűbben tisztíthatók, mint a komplex implantátum elhorgonyzású megoldások (csavarrögzítésű hidak, teljes fogívű implantátum-pillérek)
• egyszerűbb szakszerű javítás
• alacsonyabb költségek, mint más rögzített, implantátumos megoldásoknál.

A klinikai eset

Hölgypáciens érkezett a rendelőbe tanácsadásra, mert zavarta alsó, implantátum megtámasztású stéges fogsorának csekély rögzítettsége, a felső teljes lemezes kivehető fogpótlása pedig eltört. A pótlások kb. 10 évesek voltak. Ráadásul szebb megjelenésre is vágyott. Dohányos, diabetes mellitusban szenvedő hölgyről beszélünk (1–2. képek).

Felső fogsorával elégedetlen volt, mert ragasztásra szorult. A klinikai vizsgálat során a fogsorok fogain erős kopást láthattunk, alul négy implantátumra készült stégen rögzült a fogsor. Az elülső területre beültetett implantátumok jól integrálódtak a csontba. A maxilla csontgerince megfelelő anatómiai alapot képzett jó rögzülésű kivehető fogsor készítéséhez. Beszámolt arról is, hogy több fogorvosnál járva sikertelen kísérleteken esett át az alsó fogsorban lovasok direkt rögzítésére. Tudatában volt ennek következtében, hogy új fogsorok készítésére van szüksége (3. kép). A stég optimálisan helyezkedett el és illeszkedett a négy implantátumon, így annak cseréje nem vált szükségessé. A stég és a fogsorok higiéniája javításra szorult, különös tekintettel a dohányzásra és a cukorbetegségre. A megbeszélés során közös döntés alapján az alsó fogsort újrakészítjük a stég megtartásával. A kezelés minden fázisában szükség van jó szájhigiéniára és ápolásra. Informálták a pácienst arról is, hogy a készítés során a stéget kiszerelik a szájából, elküldik a laborba, ami átmeneti esztétikai és funkcionális behatárolást okoz majd.

Protetikai utóvizsgálat

Az implantátum megtámasztású kivehető fogsorok speciális elhorgonyzással rögzülnek. A munka során először felmerülő kérdés a felhasznált implantátumok típusa, gyártmánya. A második, ugyanilyen fontos kérdés, hogyan kötötték össze a stéget az implantátumokkal, direkt csavarrögzítéssel, vagy kúpos fejek segítségével. A sebészeti kezelés során a hölgy kapott egy kis füzetet az implantátumokkal kapcsolatos adatokkal. Ebből megállapíthattuk az implantátumok típusát, de a rögzítését nem. Az implantátum komponensek visszakereshetősége törvényben szabályozottan előírt. A kezelés első lépésében tehát le kellett csavarozni a stéget, hogy megállapíthassuk, alkalmaztak-e kúpos fejeket a rögzítéshez. Az eltávolítás során direkt csavarrögzítésre derült fény (4–5. képek).

Ez fontos részlet – a szükséges komponensek a rögzítés típusától függnek: a direkt rögzítésnél a hagyományos lenyomati fejekre és technikai implantátumokra van szükség a további munkához, míg szekunder rögzítés esetén a fejek szintjéről történik a lenyomatvétel, ehhez szükséges elemekkel. A gyártótól történő megrendelés során arra is gondolnunk kell, hogy megfelelő gingivaformázókat is beszerezzünk. Ezeket a stég eltávolítását követően kell az implantátumokba csavarozni az átmeneti időre.

Protetikai megoldás

Az implantátum megtámasztású teljes lemezes kivehető fogpótlások megvalósítása és a szükséges implantátumok pozicionálása ideális esetben a fogsostervvel kezdődik, ami aztán megmutatja az implantátumok optimális helyét. Ebben az esetben persze már készen kaptuk a helyzetet, a stéggel együtt – a fogsornak illeszkednie kellett ehhez. A kezelést alginát szituációs lenyomatok vételével kezdtük. Ennél a lenyomatanyagnál nem szükséges a stég előzetes eltávolítása. Az ennek alapján kiöntött mintákra egyéni kanál készült (6. kép). A felső kanál illeszkedésének ellenőrzését követően tradicionálisan kétidejű lenyomatvétellel folytattuk. Először a Kerr Compound Printig termoplasztikus anyagát használtuk a funkciós szélek lemintázásához, majd az alaplemezi területet az SS White Impression Paste cinkoxid-eugenol anyagával lenyomatoztuk. Az alsó lenyomat készítése nehéz volt, mert először ki kellett csavarozni a stéget, majd a helyére vissza a lenyomati fejeket (7. kép). Poliéter (Permadyne Light, 3M) és gipsz (Snow White Plaster, Kerr, 8. kép) kombinációját használtuk. A poliéter a felületi struktúrákat vette fel, a gipsz pedig szilárdan rögzítette a lenyomati fejeket. Az ilyen lenyomathoz speciális kialakítású, a fejek környékén kéményszerűen kiképzett egyéni kanálra van szükség, hogy a felesleges gipsz felfelé eltávozhasson (6. kép).

A precíziós lenyomat pontossága a későbbiekben megmutatkozott a szuprakonstrukció tökéletes illeszkedésében is (9. kép). Javítókulcs készítésére gipszből nem volt szükség. A kezelés további része több lépésben történt: a felső állcsont helyzetét a koponyához képest arcívvel határoztuk meg. Az állcsontok relációjának meghatározásához harapási sablonokat használtunk viaszsáncokkal (10. kép).

A következő releváns információkat küldtük a laborba: a fogak formája és színe, a metszők pozíciója és mosolyvonal. A fogfelállítás próbájánál (11–14. képek) az esztétikai megjelenés és az okklúzió ellenőrzése is megtörtént. Ezt követte a készrevitel a laborban.