Interjúalanyom 2006-ban a Szegedi Tudományegyetem Fogorvos-tudományi Karán szerezte diplomáját, és már tanulmányai kezdetén érdeklődésének fókuszába az esztétikai fogászat került. Életében régóta meghatározó szerepet tölt be a sport: több mint 10 éve kezdett el futni, 2013-tól pedig aktívan triatlonozni, a 2014-es budapesti IRONMAN 70.3 erőpróba teljesítését követően örömteli célfotója a verseny reklámplakátjain is visszaköszönt. Igazi maximalista, aki nem hajlandó semmiféle szakmai kompromisszumra és minden körülmény között az elérhető legmagasabb színvonalú ellátásra törekszik; vallja, a legjobb szakember is élethossziglan tanul. Ennek fényében számos nemzetközi szakmai szervezet, csoport aktív tagja, elismert és keresett előadó itthon és külföldön egyaránt. Dr. Grosz Jánossal beszélgettem.

Szokásosnak mondható a nyitókérdésem: miként lett Önből fogorvos?

Szegeden születtem, ott is nőttem fel, a mai napig számos téren kötődöm a városhoz. Édesapám Budapesti Műszaki Egyetemet végzett mérnök, édesanyám egy bankban dolgozott. Középiskola harmadik osztályának környékén kaptam fogszabályozó készüléket, ezáltal kerültem kapcsolatba a fogászattal, hamar szimpatizálni kezdtem a társadalmi szerepvállalás és gyógyítás részével, ami még inkább kiteljesedett az egyetemi évek alatt, és tart a mai napig is. Azért hangsúlyozom ezt, mert itthon a fogorvosi hivatás megítélése a laikusok körében nem feltétlenül pozitív, és erre sokan rá is szolgálnak, éppen ezért szoktam nyomatékosítani az előadásaimban is: mi egészségügyi dolgozók vagyunk, ennek minden súlyával és felelősségével. Ugyanez igaz a fogtechnikusokra, akik sokan szintén hajlamosak megfeledkezni erről, amikor csak gipszmintát látnak maguk előtt.

Már nagyon fiatalon belecsöppent az előadói létbe – mi az, ami motiválja ezen a téren?

Egyfelől hiszek az élethossziglan tartó tanulásban, önképzésben és az is örömmel tölt el, ha megoszthatom a tapasztalataimat másokkal. Ugyanígy hiszek azonban abban is, hogy az életben semmi sincs ingyen, a tudás pedig főleg nincs. Persze a tanulásnak ma már sokféle módozata létezik, de ha a klasszikus továbbképzésekben, kurzusokban gondolkozunk, az egyszeri fogorvosnak ezen a téren is számos lehetősége adódhat. Elmehet egy viszonylag olcsó kurzusra, ami azonban valóban annyira olcsó, hogy a szervezőknek esélyük sincs még csak arra sem, hogy egy valóban neves előadó honoráriumát kifizessék, nemhogy még rentábilis is legyen a rendezvényük.

Erősen kérdéses azonban számomra, hogy ilyen kondíciókkal hozzájuthat-e valóban hasznos és márkafüggetlen információkhoz. Nagy a felelősségünk azon a téren, hogy miről és milyen környezetben beszélünk.

Évente néhány alkalommal nagy örömmel veszek részt Szegeden a graduális egyetemi oktatásban is. Én azt az előadót tartom hitelesnek, aki valóban megmutatja, mit csinál, azt megfelelő irodalmi hivatkozásokkal alátámasztja és az meggyőző számomra.

A tanulás egyéb alternatívái alatt érti a közösségi oldalakon történő ismeretszerzést is? 

Abszolút, gyorsan hozzáteszem azonban, hogy az internet számos nehézség és kihívás elé állítja az embert. A világ jelentős mértékben átalakult az elmúlt években. Manapság minden instant: ma csinálom, ma ki is posztolom a közösségi média felületekre, ahol nagyon sokan hozzáférhetnek – számos ilyen csoport létezik, ez önmagában jó, de malignus is lehet, mivel nem működik semmiféle szűrő, jóformán mindenki azt oszt meg, amit akar, ezért megfelelő kritikával kell nézni egy-egy posztot.

Ön milyen megoldást javasol?

A Facebook-on működik egy általam létrehozott Restorative Life névre keresztelt csoport, amely mostanra úgy gondolom, kivívott egyfajta rangot magának, de alapvetően más elveken működik, mint a legtöbb ilyesfajta netes csoport. Itt ugyanis már a belépéskor elvárás, hogy az illető valamit megosszon a többiekkel. Amint említettem is – és ebben valóban hiszek –, a tudás nem jár ingyen, de ez alatt nem mindig pénzbeli juttatást kell érteni. A képlet egyszerű: kapok, de adok is cserébe. Bármit kérdezzenek is, én arra őszintén válaszolok, de ehhez mindenkinek magának is hozzá kell tennie. Bármit, ami szerinte hasznos információt hordoz. Sokan persze szűk látókörűek ezen a téren, és „csak” előtte-utána képekben vagy egy kezelés részleteinek fotóiban gondolkoznak, de ennél másról, többről van szó. Nem azt nézem, hogy a kofferdám mindenhol megfelelően került-e a helyére. Volt, hogy élő videós bejelentkezést csináltunk, ahol egy-egy témát jártunk körül, vagy csak egyszerűen lerajzoltam egy-egy skiccel, én mit, hogyan végeznék. Mindeközben pedig én is kapok; volt, hogy egy egészen egyszerű poszt ráébresztett például arra, hanyagság, ha nem készítek minden moláris fog tömés előtt szárnyas röntgenfelvételt, pedig ez fontos és csinálni kéne, de ugyanez igaz lehet a parodontális státuszra vagy a részletes dokumentációra.

Hány aktív főt számlálnak jelenleg?

A csoport jelenleg 100-150 főt számlál, mindig van azonban fluktuáció, de ez nem baj. A csoport adminjai megszűrik, kik azok, akiket ez valóban érdekel és hajlandóak tenni, adni is érte. Aki pedig csak inaktívan „mozizni” szeretne különösebb energiabefektetés nélkül, nos, az hamar kint találja magát a csoporton kívül… Tisztában vagyok vele, hogy más csoportokban van is talán egyfajta rossz hírünk vagy hogy mások nem szeretnének ennyire „szigorúak” lenni, ennek eredményeképpen a hirdetéseken kívül általában zéró aktivitás jellemzi őket.

A sport meghatározó helyet foglal el az életében. Mennyi ideje marad erre?

Az elmúlt 1-1,5 évben többet foglalkoztam a szakmai előmenetelemmel, és az aktív sport némileg háttérbe szorult – legalábbis a korábbiakhoz képest. Nehéz persze megtalálni az egyensúlyt, de egy szigorú napirend mellett be lehet szorítani a testmozgást az életünkbe, amire a szakmánk fizikai igénybevétele miatt előbb-utóbb úgyis meglesz az igényünk.

Köszönöm a tartalmas beszélgetést!

Dr. Radánovics Nagy Dániel