Mikor helyes a saját gyártás egy labor számára, mikor a kiszervezés? Gyakran válaszolják meg a kérdést a hasukra ütve. De hogyan történik egy üzemgazdaságilag megalapozott döntés – ezt mondta el Clemens Schwerin fogtechnikusmester.

Előadása  kifejezetten aktuális, kényes témához nyúl: „Saját, vagy külső gyártás?” – mi a helyes válasz?

Két évvel ezelőtt nyitottan és neutrálisan közelítettem meg a kérdést. Kézműves üzemgazdász továbbképzésem keretein belül külön munkát szenteltem a témának. Utánajártam, mikortól érdemes egy közepes méretű labornak évi 212 munkanappal számolva kis, 30 ezer eurós, vagy nagy, 130 ezer eurós CAD/CAM géppel számolnia. Például a kis gép alkalmas 6 cirkónium-dioxid tag, a nagy pl. 12 CoCr tag gyártására naponta. A szám persze laboratóriumonként változhat.

E kérdés automatikusan felmerül a digitális világban: saját-, vagy idegen gyártás?

Milyen tényezők fontosak még az üzemgazdasági szempontokon kívül?

Erősen függ attól, miben határozza meg a laboratórium fő kompetenciáját, és milyen irányba szeretné továbbfejleszteni az üzemet. Általános gyártóként látja magát a jövőben gyártórészlegekkel, vagy specialistaként kooperáló partnerekkel?

Egyébként hogyan kezelik a laborok ezt a kérdést, és hogyan kellene ezt tenniük?

Tapasztalatom szerint az esetek többségében kiállításokon informálódnak, hasukra ütve döntenek, és később látják csak, sikeres volt-e a döntés. De én láttam: tényleg ki lehet számolni! A nagy laborláncok az erre a célra alkalmazott könyvelési osztállyal kőkeményen csinálják ezt. Beszélgetésekből tudom, hogy ők hullámszerűen, a CoCr megmunkáló CAD/CAM gépek amortizációjánál még több egységgel számolnak, mint én. Ez megerősíti nézőpontomat, hogy itt sürgősen kihelyeznünk kellene! Az árverseny olyan mértékű, hogy még a nagy gyártók közül is kapituláltak néhányan. Kedvező hatású lehet ezzel szemben, ha egy új gép a laboratóriumban optimalizálja a gyártási folyamatot, és egyidejűleg új indikációkat is nyit – ideális esetben meggyőző marketinggel összekötve.

Sok hálózati lehetőség – sok esély az értelmes, jól átgondolt munkaelosztásra: okos vállalati döntésekre van szükség

Ha egy adott gép nem amortizálódik a számomra, talán nem akarok a sarki konkurensemmel kooperálni. Mit tegyek?

A partnerek közötti kémiának stimmelnie kell, a direkt szomszédok között ez nehézkes lehet. A mi oldalunkon túlkínálat van a piacon, mindenkinek magának kell döntenie a sarki specializálódott kolléga vagy a nagyüzemi gyártó között. Úgy gondolom, a következő években sok munka érkezik a fogtechnikai laboratóriumokba, és Németországban ehhez túl kevés a fogtechnikus – örülni fogunk, ha egy részt ki tudunk majd szervezni.

Mi teszi Önt optimistává a laborok vonatkozásában? Nem válik sok minden automatizálhatóvá és ezzel együtt tárolhatóvá?

A minőségi követelmények mellett sok minden automatizálható, azzal a céllal: idejön a munka, rárakjuk a vonalkódot, robotok a szalagon, a maradék csak felügyeleti kérdés. De akkor mit akarna tőlünk a páciens? Azt hiszem, neki egyedi, személyes kezelésre van szüksége. Így azt gondolom, hogy a laboratóriumok mind többet fognak szállíttatni, de a páciensen végzett egyéniesítés mértéke növekedni fog.

A fogorvos egyre gyakrabban szembesül a kérdéssel, mennyire bízik magában, hiszen egy rendelőben alig lehetséges a digitális munkafolyamatokhoz szükséges knowhow-t, technológiákat és anyagokat átfogóan megajánlani, és mindenben folyamatosan a legújabb lépcsőfokon maradni. Ezért van ránk szüksége a fogorvosnak, és ezért fog egyre erőteljesebben használni bennünket tanácsadói szerepkörben. Az ipar ennek megfelelően támogat minket, a páciens pedig profitál a csapatmunkából.

Ha mondhatna példát: hol van leginkább szüksége a fogorvosnak a fogtechnikus ismereteire, és mely területeken nő majd még ez az igény?

Kiváló példa erre a megajánlott anyagok indikációinak és kiszerelési formáinak sokszínűsége. Például a cirkónium-dioxid: sok generáció, keménység és transzlucencia, a különböző vastagságú, színű nyerstömbök drága tárolása, legyenek azok színezettek, vagy színátmenetesek akár. Már ezek logisztikája önmagában is mesteri munka.

Fogódzó: hány tag készítésére érdemes saját beruházásban gyártani, kiszámolható – persze a kalkuláció természetesen enyhén eltérhet a laboratóriumtól függően.

Schwerin úr, vizsgamunkája nyilvános megjelenése óta, melynek címe „Make or buy?” volt, eltelt két év. Kiegészítésre szorulnak akkori megállapításai?

Clemens Schwerin: két év hosszú idő a digitális világban. Ezért a fogtechnikai kongresszuson kiegészítéssel élek a 3D nyomtatás vonatkozásában. SLA, DLP, vagy poralapú nyomtatóra van szükségem? Hogyan számolok ökonómiai szempontokkal a munkaidő, a szoftver, az évenkénti frissítések, az anyagfelhasználás, a tanulási görbe, a munkaigényes utómegmunkálás – amely magába foglalja a nagy mennyiségű alkohol felhasználását is a tisztításhoz – vonatkozásaiban?

A 3D nyomtatás kifejezetten túlzottnak tűnő előtérbe vonásának korszakát éljük. Így köztes értékelésre vállalkozom csak. Ennek ellenére ez a gyártástechnika is napról napra izgalmasabbnak tűnik, akárcsak az ökonómiai kérdés megbecslése – saját, vagy külső gyártás?

Christian Ehrensberger
Forrás: Das Dental Labor 2020/2