„GYAKORLÓ ORVOSKÉNT A BETEGKÖZPONTÚ MUNKASZERVEZÉS ÉS -VÉGZÉS A LEGFONTOSABB FELADATOM”

Prof. dr. dr. Piffkó József a Szegedi Tudományegyetem Arc-, Állcsont- és Szájsebészeti Klinikájának tanszékvezető egyetemi tanára. Szájsebész, arc- és állcsontsebész, plasztikai operációk (Münster) szakképesítésével rendelkezik, a Master of Oral Medicine in Implantologie cím birtokosa. Számtalan köztestület tagja, vezetője, többek között az International Medical College elnökhelyettese, valamint magyarországi tagozatának igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Bizottsága Fogászati és Szájsebészeti Szekciójának volt elnöke, a Német Arc-, Állcsont- és Szájsebészeti Társaság és a Nemzetközi Arc-, Állcsontsebészeti Társaság tagja. A Szakmai Kollégiumok megalakulása óta az arc- állcsont- és szájsebészeti tagozat elnöke.

Professzor Úr! Először szeretném megkérdezni, mikor és esetleg milyen motiváció hatására döntött arról, hogy fogorvos szeretne lenni?

Orvoscsaládból származom: a családban több orvos és fogorvos is volt, valószínű ez volt az egyik legfontosabb tényező az akkori döntésemben.

1984-ben megkapta fogorvosi diplomáját a doktori címmel együtt. Ezután hogyan alakult az élete? Kérem, sorolja fel szakmai munkásságának legfontosabb állomásait!

A fogorvosi diploma megszerzését követően elvégeztem az általános orvostudományi kart, és orvosi diplomát szereztem 1988-ban. Az Országos Onkológiai Intézet Fej- Nyak Sebészetén töltöttem szakvizsgajelölti éveimet, 1992-ben szájsebész szakvizsgát tettem. 1993 januárjától 2008 végéig a Westphaliai Wilhelms Egyetem Arc-, Állcsont- és Szájsebészeti Klinikáján dolgoztam. 2008 végétől napjainkig a Szegedi Tudományegyetemen vagyok klinikaigazgató.

Mikor határozta el, hogy elsősorban az arc-, állcsont, és a szájsebészet szakterületén szeretné elmélyíteni ismereteit?

Érettségi után előfelvételit nyertem a Semmelweis Egyetem Fogorvostudományi Karára, és egy évig az akkori szájsebészeti klinikán dolgoztam műtősfiúként. Az arc- állcsontsebészet iránti érdeklődésem ott dőlt el.

1998-ban habilitált (Münster) „A szájüregi daganatok klinikai agresszivitása az inváziós front vizsgálatának tükrében” c. dolgozatával. Ezzel a szakterülettel azóta is foglalkozik, illetve jelenleg milyen témában folynak kutatásai?

A szájüregi daganatokkal kapcsolatos kutatásaimat Magyarországra történő visszatérésemet követve nem folytattam, az utóbbi években kiemelten foglalkoztam a digitális műtéti tervezés és navigáció területével. A legtöbb publikációnk ebben a témában jelent meg, illetve a gyógyszer-okozta állcsontelhalás témában.

A klinikai munkája során főként arc- és állcsontsebészeti műtéteket végez, kiemelten fontosnak tartja a fejsérülések komplex, interdisciplináris ellátásának a megvalósítását. Rendkívül szerteágazó ez a szakterület. Vannak/lehetnek itt „súlypontok”?

A maxillofaciális traumatológia a szakma egyik fontos szakterülete, a sérülések komplexitása miatt kiemelten fontos az interdiszciplináris menedzsment. Azonban számos olyan traumatológiai ellátóhely van, ahol nincs maxillofaciális sebészet, ezért fontos, hogy ezeknek a sérülteknek az ellátása azokban a központokban történjen, ahol megfelelő szakmai hozzáértés van.

A folyamatos gyógyító tevékenység mellett sok éve oktatóként, vendég-, illetve tanszékvezető professzorként is végzi a feladatait. Miként tudja az oktatás, a kutatás és a gyógyítás hármas feladatrendszerének a harmóniáját megteremteni? Létezhetnek itt prioritások?

A hármas feladatrendszer egyformán fontos, és egyik részét sem lehet elhanyagolni. Mivel azonban a napnak csak 24 órája van, annyit lehet tenni, hogy az adott feladat fontosságának és sürgősségének megfelelően, lehet az egyik vagy másik területtel az adott időben többet vagy kevesebbet foglalkozni, de egyik területet sem tudnám a másik elé helyezni.

A gyógyító munkája során mit tart a legfontosabbnak?

Gyakorló orvosként a betegközpontú munkaszervezés és -végzés a legfontosabb feladatom, melynek során arra törekszünk, hogy a hozzánk forduló betegek igényeit maximálisan ki tudjuk elégíteni.

Oktatóként mi az elsődleges üzenete a jövő fogorvosai számára?

A fogorvosi szakma az elmúlt két-három évtizedben nagyon gyorsan változott, nem csak a technikai lehetőségek, de az új kutatási eredmények is új lehetőségeket és módszereket nyitottak meg a fogorvosok számára. Ezeknek a folyamatos követése és az önképzés fontossága egyre nagyobb szerepet kap, hiszen a tanult információk egyre rövidebb idő alatt változnak.

Közéleti tevékenysége rendkívül széles körű, itthon és külföldön is. Igen jelentős munkát végez hazai, németországi és nemzetközi szakmai testületekben egyaránt. Miként oldható meg, illetve megoldható a teendők rangsorolása?

A közéleti tevékenység szintén kiemelt fontosságú. A rangsorolás helyett inkább azt tartom a legfontosabbnak, hogy a feladatokat nem egy embernek kell elvégezni, hanem több ember összefogásával kell megvalósítani.

Ebben a tekintetben hál’ istennek fantasztikus kollégákkal tudok együtt dolgozni, akiktől rengeteg segítséget kapok. Az elért eredmények egyáltalán nem az enyémek, hanem annak a szakmai csapat munkájának köszönhető, akikkel évek óta folyamatosan, kiváló szakmai együttműködéssel közösen dolgozunk.

Milyen szakmai kihívások, célok megvalósítását tervezi a jövőben?

Szakmai kollégiumi elnökként a szakképzési rendszer átalakításán kívül, a különböző szakmai protokollok kidolgozását és a magas szintű posztgraduális képzés erősítését tartom a legfontosabbnak. Az elmúlt időben ezzel nagyon sokat foglalkoztunk.

Az implantológiában, Ön szerint, milyen jelentősebb változásokat hozhatnak az elkövetkező évek?

Az implantológia területén még inkább érvényesek az előbb elmondottak, hihetetlen sebességgel változik a szakma, nagyon sok új technika és módszer jelenik meg nap mint nap. A különböző navigációs módszerek további elterjedése mellett a pre-protetikai sebészet új módszerei is – meggyőződésem szerint – egyre nagyobb szerepet fognak játszani. Mindemellett a további technikai fejlődések és lehetőségek a fogpótlások minőségét is tovább fogják javítani.

Professzor Úr! Köszönöm a beszélgetést!