Frontrégióban végzett azonnali implantáció
socket-shield technikával

Esetbemutatás 

Bevezetés

A felső frontrégió helyreállítása mind sebészi, mind protetikai szempontból kihívást jelentő feladat. A funkció és a megfelelő esztétikai eredmény elérése már a tervezés első pillanatától kiemelkedő fontossággal bír, az implantológia utóbbi évtizedekben tapasztalt fejlődése azonban egyre jobb és kiszámíthatóbb alternatívákat kínál. Jelen esetbemutatásunkban egy korábbi balesetben sérült, jobb felső nagymetsző fog helyreállítását szeretnénk ismertetni, egyéves utánkövetéssel.

Anyag és módszer

A korai harmicas éveiben járó hölgy rendelőnkbe érkezésének oka a jobb felső nagymetsző fog bizonytalan érzkenysége, elmondása alapján gyermekkorában trauma érte a felső frontrégiót. A frakturált klinikai koronákat kompozittöméssel helyreállították, egyéb kezelést akkor nem tartottak szükségesnek. Az utóbbi hónapokban tapasztalt érzékenység miatt kereste fel rendelőnket. A klinikai vizsgálat (1. és 2. kép) és a CBCT felvétel (3. kép) alapján diagnosztizált külső gyökérreszorpció megoldására a fog eltávolítását, implantátum behelyezését, majd csavarozott rögzítésű, cirkónium-dioxid vázas, kerámialeplezésű korona készítését terveztük [1., 5., 6., 8.].

A tíz évvel ezelőtt még csak az állatkísérletekben leírt, azóta azonban már humán kutatásokban is vizsgált és napjainkban már széleskörűen alkalmazott, socket-shield technika alkalmazását tartottuk a legjobb választásnak [2., 4., 7.]. Az azóta megjelent szakirodalmi adatok alapján, a fent említett módszer alkalmas a bukkális oldal kemény- és lágyszöveti kontúrjának megőrzésére, a funkció mellett a megfelelő esztétikai eredmény elérésére is [3.].

A socket-shield technika lényege az azonnali implantációt megelőző részleges fogeltávolítás. Dekoronálást követően a megmaradt gyökér több darabban kerül eltávolításra, azonban a bukkális falat mint „pajzsot”, meg kell őrizni, ezzel megelőzhető a bukkális csontfal egyébként fiziológiás reszorpciója (4. és 5. kép). A sebészi technika különös körültekintést követel meg, nehogy a bukkális „gyökérpajzs” megmozduljon, ezzel a bukkális oldalon megmaradt periodontális ligamentumok sérülését kockáztatnánk, amely az esetenként igen vékony (0,5-1,5 mm), bukkális köteges csont (bundle bone) lebomlásához vezetne a periodontális ligamentumok felől megszűnő vérellátás miatt.

A teljes palatinális gyökérrészlet és az apex eltávolítása után a megmaradt bukkális dentinfalat kb. 0,75-1 mm-re elvékonyítva, továbbá a koronális dentinszélt csontszintig preparálva készül el a megmaradó foggyökér-részlet. Az összes endodontális maradvány (pulpa, illetve esetleges gyökértömés), valamint az apex teljes mértékű eltávolítása kulcsfontosságú az implantátum sikeres osszeointegrációja szempontjából.

A részleges extrakció befejezése után következhet az implantátumágy preparálása a gyártó utasításai szerint (6. kép). A bemutatott esetben Nobel Replace CC 4,3x13mm implantátumot helyeztünk be, amely a bukkális oldalon direkt kontaktusba került a megmaradt foggyökérdarabbal (7. kép). Az alveolus oldalfalai és a körszimmetrikius implantátum közötti hézag kitöltésére bovin eredetű xenograftot (Creos S xenogain) használtunk (8. kép). A hasonló szakirodalmi esetismertetések zománcmátrix derivátum (Straumann Emdogain) használatáról is beszámolnak, ám ennek alkalmazása nem konzekvens, az ismertetett esetben eltekintettünk ettől [4.]. 

A behelyeztt implantátum primer stabilitását megfelelőnek ítéltük (kb. 40 Ncm) az azonnali terheléshez (9. kép). Az extrakciót megelőző szituációs lenyomat alapján gyári, titán, ideiglenes abutment felhasználásával, a szék mellett készített, csavaros rögzítésű, azonnali akrilát ideiglenes koronával láttuk el, melyet 20 Ncm nyomatékkal rögzítettünk (10. kép). Az azonnali terhelés szabályainak megfelelően, az ideiglenes korona nem volt kontaktusban a szomszédos és az antagonista fogakkal.

A 2020 januárjában elkezdett kezeléssorozat befejezését az év márciusában, hazánkba is begyűrűző Covid-19 pandémia késleltette, így kb. 6 hónap gyógyulás után láttunk hozzá az emergencia profil és a gingivális zenit ideiglenes koronával történő formázásához (11. és 12. kép). A 3 hetente végzett apró alakításokkal sikerült megfelelő ínyprofilt kialakítani, a „rózsaszín esztétika” a páciens számára is megfelelő volt. A bal felső nagymetsző fog meziális kompozit tömés cseréjét követően, individualizált nyitott kanalas lenyomati fejet készítettünk: az akrilát ideiglenes korona profilját átlátszó szilikonnal lemásoltuk, majd a körszimmetrikus gyári lenyomati fej és az ideiglenes korona kontúrja közötti hézagot folyékony kompozittal töltöttük ki (13. kép). Az így készített egyéni lenyomati fejjel vettünk lenyomatot a végleges, kerámialeplezésű cirkónium-dioxid vázas, átmenő csavaros rögzítésű koronához. (A fogtechnikai munkát Nébl Péter fogtechnikusmester készítette.), (14., 15., 16 és 17. képek).

Eredmények 

A kész korona átadásakor a páciens elégedett volt az esztétikával, az azóta eltelt évben rendszeres kontrollokon jelent meg, melyek során meggyőződtünk a kemény- és lágyszövetek stabilitásáról (18. és 19. képek).

Összefoglalás

A fent bemutatott, „socket-shield” technikával végzett esethez hasonló, speciális esetek ellátása jelenleg is zajlik a rendelőnkben. Tény, hogy az indikációs kör szűk mivolta miatt ritkán alkalmazható, azonban egyre gyarapodó tapasztalataink szerint ezekben a különleges helyzetekben biztonságos, kiszámítható módszer a frontrégió implantátummal történő pótlására.