Az utóbbi öt évben 40 százalékkal nőtt a háziorvosi alapellátás finanszírozása, ez irányadó lehet a közfinanszírozott fogászati ellátásnál is, de a bővítés előtt mindenképp meg kell határozni, hogy pontosan mire van szükségük a fogorvosi praxisoknak a megfelelő működéshez – mondta többek között dr. Beneda Attila, az egészségügyért felelős államtitkárság helyettes államtitkára a Dental World csütörtöki szakmapolitikai vitafórumán. A kormány képviselője hangsúlyozta: a népegészségügy kiemelt területévé kell tenni a fogászatot, ugyanis a közfinanszírozott fogászati ellátás eddig „méltatlanul mellőzött” helyzetben volt.

Az állam a kilencvenes években lényegében kivonult a fogászati ellátásból. Sokak szerint, amit megtartott ingyenesnek, az kevés, korszerűtlen és rosszul finanszírozott. Mindeközben a magánfogorvosi ellátásban óriási a technológiai fejlődés, nemzetközi a színvonal, mutatja ezt a fogászati turizmus sikere is. A Dental World csütörtöki vitafórumára meghívott vendégek szerint is óriási a szakadék a közfinanszírozott és a térítéses fogászati ellátás között. Dr. Kőrösi László, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár főosztályvezető-helyettese; dr. Tö­rök Krisztina, a Nemzeti Egészségfejlesztési Intézet főigazgatója és dr. Hermann Péter, a Magyar Orvosi Kamara Fogorvosi Tagozatának elnöke egyetértett azonban abban, hogy a különbség nem elsősorban a technológiában és az ellátás minőségében, sokkal inkább a betegek állapotában mérhető le. Az „ingyenes” ellátásra jelentkező páciensek foga, szájhigiéniája ugyanis sokkal rosszabb, mint azoké, akik a fizetős fogászati szolgáltatásokat veszik igénybe.

Eu forum

Hermann Péter a szakmapolitikai fórumon felhívta a figyelmet arra, hogy korántsem teljesül a WHO ajánlása, amely szerint 2 ezer lakosra legalább egy fogorvosnak kell jutnia. Magyarországon körülbelül 5300 fogorvos dolgozik, de közülük 3300 az OEP-finanszírozott. Tehát a teljes szolgáltatási skála nyújtójaként csupán 2 ezer szakemberrel lehet számolni, azaz 1 fogorvosra több mint 4 ezer ember jut. Ráadásul hatalmasak a területi egyenlőtlenségek, van, ahol alig találni fogorvost. Hermann Péter arra is felhívta a figyelmet, hogy az utóbbi évek háziorvosokat segítő kormányzati beavatkozásai miatt egyre szélesebbre nyílik az olló az alapellátás két ága között, hiszen a fogászati praxisoknál egyelőre elmaradt a bővítés.

Beneda Attila erre reagált, amikor elismerte, hogy bár az alapellátás prioritás a kormány programjában, a fogászati alapellátás valóban méltatlanul lemaradt.

Azt is hozzátette, hogy tisztában vannak azzal, hogy a fogászati praxisoknál talán még rosszabb a korfa, mint a háziorvosoknál. Itt is egyre idősebb a szakemberek többsége, és nagyon sok praxis betöltetlen. Éppen ezért tartja fontosnak az államtitkárság, hogy a szakma minél szélesebb körével egyeztessen a problémák megoldásáról, már csak azért is, mert év végére készülnek el a fogorvosokat is érintő alapellátásról szóló törvény fogászatot is érintő végrehajtási rendeletei. A helyettes államtitkár a finanszírozás bővítéséről azt mondta: a következő években erre is sor kerül.

Kőrösi László, az OEP képviselője szerint nem igaz, hogy szűk a közfinanszírozott fogászati ellátás, azt mondta, a lakosság szinte az összes fogászati ellátást térítésmentesen tudja igénybe venni, és ez európai szinten szinte egyedülálló. Hozzátette, az elmúlt öt évben körülbelül 4 milliárd forinttal nőtt a fogászati alapellátás finanszírozása, ez azt jelenti, hogy egy évben körülbelül 26,2 milliárd forint jut rá. Adatai szerint 2,5 millió beteg 21 millió beavatkozását téríti az OEP. Később kérdésre válaszolva megerősítette: az OEP nemcsak a húzásokat és a töméseket, hanem a fogmegtartó kezelések jelentős részét is támogatja.

Valamennyi résztvevő egyetértett abban, hogy az aggasztó mutatók javítása érdekében prevenciós programok beindítására, állapotfelmérésre, óvodákban, iskolákban az egészséges életmódra való nevelésre, valamint a médián keresztül a helyes szájápolással kapcsolatos felvilágosításra lenne szükség.

Ezzel kapcsolatban Török Krisztina megjegyezte, hogy sajnos nincsenek valid adatok, a jövőben ki kellene építeni egy monitorozási hálót, amely segíthetné a döntéshozók munkáját. A NEFI vezetője hozzátette: azért jelenleg is fut egy programjuk, amelyben 288 iskola 5 ezer tanulója vesz részt. A programban a gyerekeket a megfelelő kéz- és szájhigiénére tanítják meg.

Beneda Attila szerint is az ellátás megfelelő színvonala, az új technológiák nyomon követése, az ellenőrzés miatt is fontos lenne pontos adatokat kapni a magánfogorvosoktól is. Mint mondta, a nőgyógyászati magánrendeléseknél bevezették a szűrések kötelező jelentését, ez akár jó irány lehet a fogászati adatszolgáltatáshoz is. Török Krisztina hozzátette: az ellenőrzés, a színvonal megtartása érdekében nem ártana az sem, ha a magánrendelők is akkreditálva lennének.
A fogászati turizmus is szóba került a fórumon. Ezzel kapcsolatban a helyettes államtitkár azt mondta: bár arról nincsenek adatok, hogy hogyan alakult a fogászati turizmus az elmúlt 15 évben, de érzése szerint ezen a téren több helyen is már elérték a zenitet. Tehát új dinamizálásra lenne szükség. Hermann Péter szerint a fogászatnak ez az ága fontos, de tudni kell, hogy a magyar betegek a kicsi vásárlóerejük miatt nem nagyon tudják kihasználni a turizmusból fakadó magas színvonal előnyeit. A helyettes államtitkár viszont úgy látta, hogy a magyar vásárlóerő nő, tehát a fogászati turizmusban részt vevő magas technológiájú rendelőket előbb-utóbb a hazai betegek is látogatják majd.

A felnőtt lakosság 8 százaléka teljesen fogatlan Egy néhány éve készített felmérés szerint sajnos kimondható, hogy fogatlan nemzet vagyunk. A vizsgálat alapján az is megállapítható, hogy már gyermekkorban látszanak a bajok. Ugyanis Magyarországon nem valósult meg az a WHO-program, amely szerint a 6 éves gyermekek 50%-ának kellett volna szuvasodásmentes fogakkal rendelkeznie, ez csak kb. 40 százalék napjainkban is, és már a hároméves magyar gyermekek egyharmadának van szuvas foga. A szuvasodásban megbetegedett fogak száma 6 éves korra átlagosan 3,9 fog, 12 éveseknél 3,8 fog. Összehasonlításul ez Európában a legrosszabb értékek között található, Svájcban például 0,8 az egy gyermekre vonatkozó adat. A WHO 2-es értéket céloz meg ebben a korcsoportban. Az ínybetegségek száma is nagyon magas, a 12 éves gyermekeknek mintegy 70 százaléka szenved ínygyulladásban, ami kezelés nélkül már fogágybetegség kialakulásához vezethet. Felnőttkorban sem jobb a helyzet, a 18 évnél idősebb lakosság 8%-a volt teljesen fogatlan, ép fogazattal mindössze 0,5 százalék rendelkezett. Átlagosan egyébként egy magyar felnőtt lakosnak 10 ép, 10 hiányzó foga van, és ebből csak 4 fog van pótolva. A szuvas fogak átlagos száma 1,5, a tömött fogaké 2,7. Ez a szám önmagában alacsony, de ha a többi paraméterrel együtt vizsgáljuk, akkor a nagyon sok hiányzó fog megmagyarázza, hogy a szuvas és tömött fogak relatíve alacsonyabb aránya nem az egészséges fogazat jele, hanem azé, hogy az ellátáskor az alkalmazott terápia a foghúzás volt. Egészséges fogággyal a megvizsgált személyek összesen 12 százaléka rendelkezett, 30 százaléka szenvedett közepes vagy súlyos fogágybetegségekben. A szájhigiénés szokásokat vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a páciensek összesen egyharmada jár rendszeresen fogorvoshoz, kétharmada csak panasz esetén keresi fel a fogorvosi rendelőt. A megkérdezettek 12 százaléka öt éve nem járt fogorvosnál. A fogmosási szokások kérdőíves felméréssel történő vizsgálata – amit természetesen fenntartásokkal kell kezelni, hiszen a kapott eredmények felfelé torzítanak – azt mutatta, hogy a felsőfokú végzettséggel rendelkező megvizsgált személyek 3 százaléka be is vallotta, hogy nem mos fogat, annak ellenére, hogy az emberek tudják, hogy erre milyen választ illik adni. A nem kielégítő szájhigiénés szokásainkat az epidemiológiai felmérés eredményein túl a kereskedők és gyártók adatai is alátámasztják: ezek alapján hazánkban fejenként csupán 2,4 tubus fogkrém és 0,5 fogkefe fogy 1 év alatt.

B. B.