Fogászati fotózás 2. rész
Szőnyi Balázs

Alapfogalmak és szögek

Mielőtt „profi” fogászati fotóssá válunk, érdemes tisztában lennünk az alapfogalmakkal, valamint a fotózási szögekkel. A gépünk rengeteg beállítása között könnyen elveszhetünk, de ugyanez a rengeteg beállítási lehetőség adja a kezünkbe a legmélyebb tárházat kreativitásunk kibontakozásához. Kezdjük az alapfogalmakkal.

Fehéregyensúly, színhőmérséklet

Fogászati fotózás során az egyik legfontosabb dolog, hogy a kép a színárnyalatokat tökéletesen adja vissza. Ennek az eszköze a „White Balance”, vagyis a fehéregyensúly beállítása. Melynek feladata a valóságban lévő fehér tárgyak, vagy felületek fehér színének a reprodukálása az általunk fotózott képeken. Ha ezt rosszul állítjuk be, abban az esetben a fehér részletek, mint a fog felszíne a képen sárga, vagy eltérő színárnyalatú lehet. Ez komoly problémát okozhat a labor és a rendelő közötti munkafolyamatokban. Valamint a szép, magukért beszélő reklámfotóknak sem egy jó támpillér, ha sárgás fogakat kapunk vissza a képen. Szerencsére ezt az automatika sokszor jól kezeli, mivel vakut használunk, a fényhatások ezáltal megfelelőek a gép számára. Automatikus fehéregyensúly beállítása mellett (AWB), a kép gyakran túl narancssárga (meleg) vagy túl kék (hideg) lehet, de az is előfordulhat, hogy nem lesz egységes az előtti és utáni képeken, ami problémát okozhat a rögzítés során. A természetes nappali fény körülbelül 5500 K (Kelvin) tartományban van, hasonlóan a gyűrűs, vagy körvaku fényének színhőmérsékletéhez. Mindenképpen érdemes RAW, más néven nyers képformátumban fotóznunk, mivel ebben az esetben utólag is hozzá tudunk nyúlni a képhez, és könnyedén tudjuk módosítani egy képszerkesztő alkalmazásban. Ha ugyanezt JPG, vagy PNG formátumú beállítások mellett fotózzuk, akkor nincs lehetőségünk utólag szép beállításokat eszközölni. 

Expozíció, exponálás

A leges-legegyszerűbben fogalmazva a fényképezőgép fotógombjának a megnyomása, komolyabbra fordítva a zár kioldásával a fényérzékeny érzékelőt tesszük ki a tárgyról visszaverődő fénysugaraknak. Az expozíciós idő függ a rendelkezésre álló fény erősségétől (fényes nappal rövidebb, borús időben hosszabb, éjszaka, vaku nélkül akár több másodperc vagy perc is lehet), valamint függ az objektív fény­erejétől is, amely a beállítható legtágabb nyílást jelöli, melyen keresztül a fény átjuthat. A fényképezőgép zárszerkezete vezérli az expozíció idejét, míg az objektíven található nyílás (a rekesz vagy blende) segítségével lehet változtatni a gépbe bejutó fény mennyiségét. A jól exponált kép elkészítéséhez három paramétert kell megfelelően beállítani: ISO (érzékenység), rekesz és záridő. Természetesen a jól exponált kép elkészítéséhez fontos a megfelelő fényviszony, anélkül a fotónk könnyen alulexponálttá válhat, mely hatására a kép sötét és életlen lehet.

Rekesz / Aperture (F)

A fényrekesz, vagy más néven a lencse blendéje, meghatározza a lencsén keresztül a film síkjáig eljutó fény mennyiségét, mindez leegyszerűsítve a lyuk az objektívben, amely fényt enged be a fényképezőgépbe. A rekesz méretét az f-szám adja meg, minden egyes f érték a rögzített fény mennyiségét jellemzi. Minél kisebb ez a szám, annál nagyobb a rekesznyílás, ezáltal jóval több fény jut be a fényképezőgépbe. Minél nagyobb a rekesznyílás, annál kisebb a fotó mélysége, azaz a fényképből minél kevesebb rész van fókuszban. Intraorális fotózás során ha túl nagy rekesz nyílást használunk fényképezéskor, gyakran a hátsó fogak nem lesznek fókuszban, így életlenek és kivehetetlenek lesznek. Ezzel szemben a kisebb rekesz nyíláshoz képest, ahol mind a hátsó és az elülső fogak lesznek fókuszban. Ez az egyik olyan kamerabeállítás, amelyet rendszeresen érdemes módosítanunk:

Teljes arc / Extraorális fotók – Minél távolabb vagyunk a fotózni kívánt tárgytól, vagy a pácienstől, annál több fényt kell használnunk. Ennél a fotózási módnál, a rekeszértéket f10-re érdemes állítanunk

Mosoly és minden intraorális felvétel esetén a rekeszértéket – f22 – f25-re érdemes állítanunk.

Záridő

Egy másik fontos tényezőt jelöl meg, mely a rekesznyílás zárszerkezetének a nyitása és zárása közti eltelt idő megadása. Vagyis, hogy a fény mennyi ideig éri az érzékelőt.

Minél hosszabb ideig exponál a gép, annál több fényt enged be, fordítva, minél kevesebb ideig exponál, annál kevesebb fény éri az érzékelőt, így logikus tehát, hogy több fénynél világosabb, kevesebb fénynél sötétebb lesz az expozíciónk. Fogászati fotózás esetén a zársebesség folyamatosan magasan tartható, mivel vakuval fotózunk a fényviszonyok megfelelőek ehhez, ezáltal csökkentve az elmosódás lehetőségét. 1/125-ös záridőt érdemes használnunk, természetesen abban az esetbenn, ha a fényképezőgépünk képes ezen a sebességen szinkronizálni a vakuval. Egyes alacsonyabb kategóriás modellek csak 1/60 arányban képesek szinkronizálni a vakut.

ISO érték

Az ISO érzékenység a fényképezőgép szenzorjának a fényérzékenységét jelöli, vagyis minél magasabb ez az érték, annál kevesebb megvilágításra van szükségünk egy kép elkészítéséhez. Az ISO érték fontos szerepet tölt be a fogászati fotók elkészítésekor.

Általánosságban elmondható, hogy minél kisebb az ISO érték, annál jobb a képminőség. Fordított esetben, vagyis minél magasabb ez az érték, a kép annál zajosabb lesz, vagyis a „zaj” miatt a kép szemcsésebbnek tűnik. Szerencsére a fogászati fotózásnál alacsony ISO értékeket tudunk használni, ez köszönhető a speciális megvilágításnak (pl. iker vaku, vagy körvakú, melyekkel tökéletesen bevilágíthatjuk a szájüreget, vagy fotózni kívánt tárgyat). Így a fotózáshoz bátran használhatjuk az alacsony ISO értékeket, mint az ISO 100 vagy ISO 200.

Fotózási szögek és tájolás

A fogászati fotózás során számos lehetőség kínálkozik előttünk, legjobb tájolási szögei közül szeretném bemutatni Irfan Ahmad rendszerét az EDP – Essential Dental Portfolio-t, magyarra fordítva alapvető fogászati portfóliót. Általában mindenkinek megvan a kedvenc módszere, amit persze felülírhatnak egyéni kérések, érdekesebbnél érdekesebb esetbemutatások, melyekhez különleges fotózási szögekre is szükségünk lehet,  marketing célú képek fotózásához számos rendszer, vagy portfólió létezik. Irfan Ahmad módszere az EDP a legtöbb fogászati alkalmazáshoz jól használható. Iránymutatásai alapján kiválóan fotódokumentálhatjuk az eseteket és könnyen összehasonlíthatjuk a páciens és páciens közötti eseteket. 

Az extraorális vagy dentofaciális kompozíció középpontjában az ajkak komisszúr-komisszúr nézete áll statikus és kinetikus állapotban. Ez a nézet általánosságban a legtöbb fogászati portfólió kiindulópontja, és felépítése hasonló a későbbi intraorális nézethez. A dentofaciális képek a portrékkal együtt a legvonzóbbak és legrelevánsabbak a páciens esztétikai érzéke szempontjából. Ezenkívül marketing célokra is a legalkalmasabbak, hiszen a laikusok számára ez a nézet a leginkább mérvadóbb, mivel a kezelés eredményét ezekkel a kompozíciókkal értékeli, nem pedig a klinikai intraorális képek alapján. A legjobb módszer, amivel elérhetjük ezt az alapkompozíciót, ha megkérjük a pácienst az „M” betű vagy az „Emma” szó ismétlésére, majd megkérjük, hogy lazítson, aminek eredményeként interlabiális rést, vagy szokásos ajakszétválasztást kaphassunk. Ez a kompozíció lehetővé teszi a fogászati középvonal értékelését az arc középvonalához viszonyítva, valamint a maxilláris elülső fogak axiális dőlését egy nyugodt mosoly során. Az extraorális felvételeket célszerű az intraorális képekre való áttérés előtt elkészíttetni, hogy elkerüljük az ajakvisszahúzó kampók okozta átmeneti ráncokat, vagy az ajkak vörösességét, amelyek a fényképeken is láthatóak lehetnek. Ezenkívül a vakuknak (akár iker-kétoldali, vagy akár gyűrűs-körvakú) képeseknek kell lenniük megváltoztatni a fényintenzitás-kimenetét, mely lehetővé teszi a vaku arányának az 1:2-re állítását a háromdimenziós képek készítéséhez csúcsfényekkel és finom árnyékokkal.

A következő két extraorális fogászati kép egy laza és eltúlzott mosoly (nevetés). Ebben az esetben az ajak-összehúzódás mértéke különösen befolyásolja a kommisszúra vonal emelkedését, a mosolyvonal párhuzamosságát, a szájnyálkahártya láthatóságát (kétoldali negatív terek), valamint a fogak megjelenését és a fogíny expozíciójának mértékét, ami különösen fontos az olyan tudományágakban, mint a fogszabályozás, a koponya-maxiofaxciális sebészet, paradontológia és a fogászati esztétika. Fontos észben tartanunk, hogy a páciensek egy része előre begyakorolja a mosolyát, hogy meglegyen a saját „mosolya”. Ennek balulütője lehet, hogy ezzel elrejtheti a különböző fogászati anomáliákat, mint pl. a diasztémát, különböző kiütéseket, szuvasodásokat, elszíneződéseket, de akár előző kezelések félresikerült rossz és csúnya töméseket, vagy koronáit is. Emiatt érdemes többször megpróbálni, egy lazább mosolyt, ami nagyobb kihívást jelenthet számunkra is és a páciensnek is. Fontos, hogy olyan mosolyokat rögzítsünk, ami diagnosztikus értékkel bír, beleértve a nyugodt mosolyt és a nevetést, hogy minden lényeges tényező látható legyen az értékeléshez és a kezelés tervezéséhez. Ide sorolhatjuk az incizális bemélyedéseket a fogak szétválasztása közben, valamint az incizális sík dőlését a mandibula ajakgörbületéhez viszonyítva, valamint a fogászati középvonal eltolódása az arc középvonalához képest. Ez a másik oka annak, hogy az orr- és állhegyeket bele kell foglalni a dentofaciális kompozícióba, hogy felmérjük az arc középvonalának a fogászati középvonalához (maxilláris és mandibuláris) való viszonyát.

Az első két intraorális kép front nézet, amelyen a fogak jól láthatóak. EDP 4: intraorális elülső nézet MI-ben és EDP 5: intra­orális elülső nézett, amelyen a fogak láthatóak maximális interkuszpidációban, és kb. 5 mm-re elválasztva az incizális látható. Élek, okklúziós sík dőlésszöge, Spee és Wilson görbe, a Monson görbe és a bemetszések szögei, amelyek különösen akkor relevánsak, ha a fogkopás vagy a fogfelület elvesztése kopás vagy más etiológia miatt gyanítható. Mindkét fotózási helyzethez ajakzúgkampókra lesz szükségünk, amelyek elmozdítják az arcot és az ajkakat, így részletesen láthatóvá válik a teljes fogsor. 

A következő két intraorális kép az EDP kép 4. megismétlése, az egyetlen különbség az, hogy itt a kép jobbról és balról készül, hogy lássuk a fogak laterális és bukkális nézetét. Ebből adódóan a FOV különbözik és az ideális szöget biztosít a moláris, valamint a szemfogak incizális kapcsolatainak a megfigyelésére. Két módszer létezik az oldalnézetek rögzítésére: közvetlen és közvetett. A közvetlen módszer nagyon egyszerű, megkérjük a pácienst, hogy fordítsa a fejét a fényképezett oldallal ellentétes oldalra, és forgassa el a szájpecket a fényképezett oldalon, hogy a lehető legtöbb hátsó fog részletesen látszódjon. A lencse tengelye 45 fokos szögben  van elhelyezve a fogászati középvonalhoz képest. A közvetett módszer: egy keskeny vagy oldalsó intraorális tükör segítségével tükröz­zük vissza a fogak bukkális felszínét, ami magában foglalja a féloldali ajakzúgkampó elhelyezését az ellentétes oldalon. A fényképezendő oldalon egy tükröt csúsztatunk a szájzúgba, hogy ezzel elmozdítsuk az arcot a fogak laterális felületeinek visszatükröződésének a fotózásához. A lencse tengelye az intraorális tükör közepére van állítva és a fókusz is arra irányul. A tükrözött képeket érdemes később megfordítanunk képszerkesztő alkalmazásban a megfelelő perspektívához.

Az utolsó két EDP képtípus a maxilláris és mandibuláris fog­ívek teljes okkluzális képe. Ezek a legnagyobb kihívást jelentő képek, és a legkényelmetlenebbek a páciens számára. Mindkét ívnél a tükröt pontosan úgy kell elhelyeznünk, hogy az incizális élek és csücsök csúcsok jól láthatóak legyenek. Az ajkakat jól el kell húzni, hogy kellőképpen eltávolodjanak a fogak bukkális felületétől, ezáltal a bukkális íny jól látható. Ügyeljünk arra, hogy az ajakzúgkampók, arcvisszahúzó eszközök, és az intraorális tükör ne látszódjanak a képen. Érdemes itt is elforgatnunk a képeket a megfelelő perspektíva biztosításához a képszerkesztő programban. EDP kép 8-as protokoll fotózásakor a maxilláris ívnél a pácienst meg kell kérjük, hogy a lehető legnagyobbra tárja ki a száját, és állával felfelé nézzen közben. A tükör hátsó felülete érintse a mandibula elülső fogait, és a lencse tengelye 45 fokos szöget zárjon be a tükör középpontjával. A mandibuláris ívnél (EDP kép 9.) a pácienst kérjük meg, hogy állával felfelé nézzen és a tükröt helyezzük a maxilláris elülső fogakhoz úgy, hogy a lencse tengelye 45 fokban legyen a tükör középpontjához képest. A páciens nyelvét finoman megemeljük és a tükörrel hátranyomjuk, hogy a lehető legnagyobb mértékben kizárjuk a képből, így láthatóvá válnak a fogak lingvális felületei. 

Az EDP képek forrása:
Irfan Ahmad BBS, Journal of Cosmetic Dentistry 2020