Fogászati fotózás
Szőnyi Balázs

1. rész: az eszköztár

Több mint fél évszázaddal ezelőtt az orvosok szerették volna megmutatni a pácienseknek, hogy mit is látnak a kezelések során, mik azok a problémák, amik érinthetik őket. Így a megfelelő képalkotó eszközt keresték, amivel mindezt bárki számára elérhetően szemléltetni tudják. A hagyományos filmes fotózás rengeteg kérdést vetett fel a jó fogászati képek elkészítése kapcsán, hiszen az akkor használatos vakuknak köszönhetően nem lehetett jól bevilágítani a szájüreget. A problémát 1952-ben a fényképezőgép lencséjének végére erősített körkörös vaku feltalálása orvosolta, mely lehetővé tette a fény pontos bejuttatását a páciens szájába.

Ez a technológiai változtatás már teljes megvilágítást biztosított intraorálisan, valamint a napjainkban már szélesebb körben alkalmazott fogászati fotózás jövőjét is útnak indította. Az újítás – az említettek mellett – több egyéb szempontból is jelentősnek bizonyult. Egyrészt forradalmasította a fogorvos-páciens kommunikációt, a képek segítségével az orvosok szakszerű tájékoztatást tudtak nyújtani a beavatkozások szükségességéről, indikációjáról és folyamatáról. Másrészt a fogászati fotózás az oktatás egyik fő eszközévé válhatott, hiszen fényképes dokumentáció révén képesek voltak megreformálni a képzés minőségét. A 60-as 70-es években nőtt igazán a fotózás népszerűsége, viszont a 35 mm-es film még mindig korlátokat szabott. A fotókat – szemben a mai technológiával – a film kidolgozásáig nem lehetett előzetesen átnézni, így az emberi és a mechanikai-technológiai hiba is közrejátszhatott egy-egy eset reprezentációja során. Szintén korlátozott elérést biztosított a kidolgozás magas ára és az előhívás ideje, mely sok fogorvost és technikust is eltántorított az esetek képi-vizuális dokumentálásától. Azonban a technológia gyors fejlődése erre is hozott megoldást, megjelentek az instant filmes fényképezőgépek, mely tovább lendítette a szakág fejlődését. A 80-as években a számítógépek egyre jelentősebb szerepet kaptak a fogorvosi ellátásban, ez lehetőséget adott a computer vezérelt kamerák fejlődésére.

Az első analóg intraorális kamera ebből a szempontból forradalminak számított. A termék bejegyzett védjegyét a kaliforniai Los Gatos-i Fuju Optical Systems 1987. július 7-én kapta meg, a cég ugyanebben az évben piacra dobta a DentaCam-et. A gép segítségével készült felvételeket nem csak az oktatásban és/vagy az esetek dokumentálására, bemutatására tudták felhasználni, de az orvosi műhibaperek kapcsán is elérhetőek voltak, így egy jogi eljárás során az esetek követése és prezentálása is lehetővé vált. 

Az évtizedek során fejlődő technológiai újítás szerepét tovább fokozta a legnagyobb áttörést jelentő kozmetikai és esztétikai fogászat elterjedése. A képek minősége, a beállítások, a színek pontossága kulcsfontosságúvá vált, mind a kezelés, mind a kommunikáció szempontjából. Megjelentek a piacon a komolyabb fotóapparátusok, az SLR – más néven tükörreflexes – fényképezőgépek már specifikusan erre a célra kifejlesztett objektívekkel és vakukkal rendelkeztek. Segítségükkel az orvos, vagy a technikus bemutathatta a páciens jelenlegi státuszát, a beavatkozások lehetőségét és az akkoriban még gyerekcipőben járó számítógépes szimuláció eljárással a kezelési tervet is vázolni tudta. A képek és szimulációk segítségével a technikus is professzionálisabban tudott alkotni, átláthatta és nyomon követhette az esetet, a páciens és az orvos igényeit, mindez pedig a hatékony kommunikációt és együttműködést is fejlesztette. Az egyik ilyen kezdeti tükörreflexes gép a Yashica Dental Eye, amely 55 mm f/4.0 makro objektívvel, beépített körvakuval rendelkezett. Az objektív legtávolabbi fókuszpontja 1:10-hez nagyítást eredményezett. Segítségével tűéles fotókat lehetett készíteni. 

A 90-es években megjelentek a digitális eszközök a képalkotás területén, melyek LCD kijelzővel és hatalmas mennyiségű kép adattárolási lehetőségével kecsegtettek. Ez a fejlesztés teret adott a további kísérletezésre, az elkészült képek azonnali után ellenőrzésére. Megjelentek az analóg tükörreflexes gépek digitális változatai, a DSLR fényképezőgépek, melyek a legalkalmasabbak a klinikai és technikai használatra. Rengetegféle alkalmazási és beállítási lehetőség tárult fel, ugyanakkor ezek használata már komoly képzést igényel. Ilyen pl. a fehéregyensúly, ISO érték, a záridő, és az egyre komolyabb objektíveknek köszönhetően beléptünk a már-már művészeti képalkotásba, ahol nem csak az intraorális és extraorális képekkel, de portréfotókkal is számolnunk kell. Mára a fotózás az egyik legfőbb eszközünk lett, a kommunikációhoz, a marketinghez, az önkifejezéshez, a publikációhoz, és közösségi médiához egyaránt használjuk.

A fotózás eszközei: Az egyik legelérhetőbb eszköz a fotózásra folyamatosan ott van a kezünk közelében, ami nem más, mint az okostelefonunk. A mai telefonokkal kifejezetten szép képek készíthetőek, viszont önmagában ez a fogászati fotózáshoz sajnos nem elégséges, mivel tudásuk egy DSLR vagy egy MILC géphez képest eltörpül. Ám a mosolyfotózás, és a portréfotózás mellett jó megvilágítással a színmeghatározáshoz is kiváló lehetőséget biztosít. Ezt elérhetjük számos készülékre applikálható kiegészítővel, így akár extra vakufényt, de akár különböző makró lencsét is használhatunk. Tökéletes megoldás kezdőknek, mivel nem igényel professzionális tudást, de kifejezetten alkalmas azoknak is, akik szeretnék a munkáikat folyamatosan képekkel is dokumentálni, vagy marketing célú felhasználásra bocsátani a közösségi média felületeken. 

Kontrasztor, intraorális fotóháttér: Feladata, hogy sötét hátteret adjon szájban, kiemelve a fogak részletgazdagságát. Több fajtája létezik, az anterior típust nyelvre támasztva az alsó fogak mögé, míg a szájpadlásra helyezve a felső fogak mögé helyezhetjük megfelelő befotózható hátteret biztosítva általa. A frontfogak oldalirányú fotózásánál a buccalis típusút célszerű használni, az eszköz nagyobb része a bucca és a fogak közé helyezendő, így biztosítva a hátteret. 

Ajakzúgkampók, szájpeckek: Az eszköz az ajkak elhúzását teszi lehetővé fotózáskor, így szabaddá teszi a területet a jobb belátás érdekében. Többféle kampó létezik, ezekből is a legelterjedtebb az átlátszó műanyag változat, mely a legjobb választás a fényképezéshez. Egyetlen hátránya, hogy kizárólag hidegen, vegyszerrel sterilizálható. A fémből készült kampók könnyebben sterilizálhatóak autóklávban, és hosszabb az élettartalmuk, viszont kényelmetlenebb a páciensnek, és mivel nem transzparens, így az alatta levő szöveteket kevésbé világítja át a vaku. Gyártanak fémhuzalból készült kampót is, aminek a legnagyobb hátránya, hogy használatukkor az ajkak közepe nincs kellőképpen megtartva, valamint erősen fényesre vannak polírozva, ami zavaró lehet a vaku fényének visszaverődése miatt. A típusok között léteznek szájtámaszok, más néven harapás­blokkok, amelyek gumiból készülnek, és olyan pácienseknél használatosak, akiknél a nyitott szájtartás nehézséget jelent. A szájpecek két oldalról feszíti szét az ajkakat, ezáltal teljes belátást eredményez a frontfogakra. A kétvégű, más néven Fishtail kampó egyedisége, hogy kicsi és nagy görbületet biztosít egyszerre, így könnyebbé válik a szájmérethez igazodás. A Spandezz (más néven „M alakú”) egy különleges refraktor, mely szétfeszíti a szájat, miközben lenyomja a nyelvet a teljes hozzáférés érdekében. A C és T alakú átlátszó műanyag ajakvisszahúzók lekerekített élekkel és hosszú fogantyúkkal rendelkeznek, így fotózáshoz könnyen kézben tarthatók, segítségükkel a teljes oldalsó fogazat belátható.

Fotótükrök: Segítségével olyan szögekbe is beláthatunk, ahová a fényképezőgéppel normál esetben nem tehetnénk meg. A tükrök visszaverik a vaku fényét, így ezek teljes mértékben megvilágítják a fényképezni kívánt mezőt. Az intraorális fogantyús tükrök általában rozsdamentes acél fogantyúval és széllel rendelkeznek, amely segít megakadályozni az ujjlenyomat képződést az eszközön. Az olcsó árkategóriájú műanyag tükrök könnyen bepárásodnak, nem biztosítanak kellő tisztaságot, sérülékenyebbek, pillanatok alatt megkarcolódnak, érdemesebb tehát jó minőségű üvegből készült tükrökbe fektetni. A titánnak nagyobb a reflexiója, mint a krómnak vagy a ródiumnak. Ez a gyakorlatban világosabb képet jelent, amelyre okkluzális és bukkális tükörfelvételek készítésekor könnyebben fókuszálhatunk.  Általában két méretben (kicsi és közepes), viszont a különböző célnak megfelelően többféle formában (okkluzális, bukkális, lingvális) kaphatóak. 

Fotóboxok, tárgysátor, tárgyasztal, lámpák, fényképezőgép állvány: Tárgyak fotózásakor (pl. egy fogsor, vagy a gipszmintán egy kész és látványos körhíd) a legfontosabb tényezők a háttér és a megvilágítás. Ehhez hatalmas segítséget nyújthat egy fotóbox vagy tárgysátor. Ezek az eszközök szórtan engedik be a fényt, ami így szépen eloszlik a fotózni kívánt tárgyon, elkerülve az erős árnyékképződést. A sátor vagy a box körbeveszi a tárgyat, melyet oldalról lámpával, vagy vakuval megvilágítunk, ennek köszönhetően megkapjuk a megfelelő szórt fényt. A lámpák megfelelő beállítása és elhelyezése mellett többféle háttért alkalmazhatunk, a legjobb választás az esztétikus élek kirajzolódásához a fekete háttér. A tárgyat tehetjük a sátor, vagy a box alaplemezére, de akár profi tárgy­asztalra vagy egy fekete kendőre is, a lehetőségek tárháza a művészi szintű fotózáshoz szinte végtelen. Érdemes a fényképezőgépet, vagy mobiltelefont állványra erősíteni, hogy a legkisebb bemozgás se zavarja meg a kép élességét. Állványokból léteznek kisebb méretűek, pl. az úgynevezett gorilla pod, ezek akkor biztosítják a legstabilabb fogást, ha a fényképezőgépet az asztalra, a sátor/doboz elé helyezzük. Ha a fényképezőgépet nem az asztalra szeretnénk helyezni, pl. nagyobb gyújtótávolságú optika esetén, ebben az esetben úgynevezett tripoddal érdemes fotózni. Bátrabbak és gyakorlottabbak természetesen állvány nélkül is kiváló fotókat készíthetnek!

DSLR fényképezőgép: A legelterjedtebb és legjobb választás a célunkhoz! Az SLR a Single-Lens-Reflex angol kifejezés rövidítése, mely az egylencsés reflexet jelenti, a „d” pedig a digitális megjelölés. Hivatalos nevén ez a digitális tükörreflexes fényképezőgép. A gép technológiája szerint a beeső fényt az objektíven keresztül, egy tükör vetíti a keresőben elhelyezett mattüvegre, majd exponáláskor ez a tükör felcsapódik, így a keresőben látott kép a digitális érzékelőre vetül, amely rögzíti és továbbítja a képfeldolgozó áramköröknek, ennek köszönhetően megkapjuk a tűéles fényképet. A DSLR gép két fő részből áll: a váz és az objektív. Az objektív különválasztható a váztól, így attól függően cserélhető, hogy mit szeretnénk fotózni. Intraorális fotózáshoz pl. makróobjektív, míg az arc fotózásához a portré objektív a megfelelő választás. Vásárláskor nagyon fontos figyelembe vennünk, hogy minden gyártónak más csatlakozója, vagyis bajonettje van, tehát amit egy Nikon-hoz gyártanak, azt nem tudjuk felcsatolni egy Canon, Pentax vagy Sony fényképezőgépre. A gép kis mélységélessége a nagy szenzorméretnek köszönhető, így tökéletes mind a közeli, mind a távolabbi portrék elkészítéséhez is, azonban ugyanez egy kompakt gépre nem mondható el. Fontos továbbá megemlíteni, hogy a DSLR gépeknél többféle szenzor létezik, a két legelterjedtebb a Crop és a Full Frame. A Full Frame szenzor teljes képmezős képet ad, ezáltal megegyezik egy 35 mm-es film méreteivel, míg a crop szenzor kisebb, tehát a végeredményen a fotó szélei le lesznek vágva a szűkebb látómező érdekében. A gép hátránya a nagyobb mérete és a magas ára, de a hozzáértők számára előnye a számtalan lehetőséget biztosító manuális beállítás. Ezek között léteznek alapbeállítások is, mint a makró mód, automata vagy a portré mód, viszont jó ismernünk a többi manuális beállítást is, ha minőségi képeket akarunk. Többek között a fényérzékenység (más néven ISO érték), a fehéregyensúly, a rekesz, és a záridő, mind-mind olyan beállítások, ami sokat segíthet, és ugyanakkor sokat is ronthat egy kép minőségén. Ezeket a beállításokat, a gépek professzionális használatát bárki el tudja sajátítani, mivel ma Magyarországon nagyon jó képzések léteznek specifikusan a fogászati fotózásra tervezve, pl. az Ivodent, vagy a Bátorfi Implant Academy fogászati képzésein. De számtalan könyv is elérhető a piacon, ami mankót tud adni ahhoz, hogy eljussunk akár egészen a művészi fotózásig.

Objektívek, vakuk, szűrők és memóriakártya: A minőségi intraorális makrofotózáshoz makroobjektív szükséges. Egyedi tulajdonsága, hogy a tárgyakat ideális életnagyságúra 1:1 vagy annál nagyobb méretre nagyítja. Az 1:1 arány azt jelenti, hogy a megörökített tárgy ugyanakkora a gép érzékelőjén, mint a valóságban. Az ideális objektív gyújtótávolsága erre a feladatra 100 vagy 105 mm, mely lehetővé teszi a kényelmes távolságot a páciens szájától vagy a fotózni kívánt tárgytól. A vaku kiválasztásánál makrófotóhoz érdemes dupla makróvakut, vagy körvakut használni a megfelelő fény biztosításához. Portré fotózására pl. ha a páciens újonnan elkészült porcelánhéjas mosolyát szeretnénk lefotózni, egy 85-135 mm körüli objektívet ajánlott használni (Full Frame vázakon 100 mm feletti objektív). Portré készítéséhez érdemes akár derítővásznat, vagy softbox-ot, extra fényvilágítást alkalmazni az arc jó megvilágításához. Ehhez szükségünk lesz egy rendszer vakura, amely kezeli az ezekhez használt további vakukat. De portréhoz akár jó lehet a körvakú vagy a gépekhez kapható vakuk többsége. Szűrőt (polar szűrőre értendő) a fogszín korrekt meghatározásához érdemes alkalmazni. Ezáltal az egyéni fog jellemzők láthatóvá válnak anélkül, hogy a zománc felületén keletkező fényvisszaverődések torzíthatnák azokat. A képek nagy adatmennyisége és tárolhatósága érdekében érdemes minél nagyobb memóriakártyát venni a géphez. Megkönnyítheti a dolgunkat, ha olyan eszközt választunk, amiben van beépített WIFI, így nem kell kivenni a memóriakártyát és átrakni a számítógépbe, hiszen WIFI-n keresztül a képeket könnyen át tudjuk nézni és másolni a kártya kivétele nélkül is. Ha nincs a fényképezőgépünkben WIFI, erre megoldást nyújthat az úgynevezett WIFI SD kártya, mely ugyanezt a kényelmet biztosítja a felhasználónak.

MILC, és más különleges fényképezőgépek: Mirrorless Interchangeable Lens Camera (MILC) egy új fényképezőgép kategória, ami a tükör elhagyásával kisebb gépméretben nyújtja a tükörreflexes fényképezőgépekéhez hasonló képminőséget és sokoldalúságot. Előnye, hogy jóval könnyebb, kisebbek, kompaktabb a DSLR gépekhez képest, a fényképezőgépek legújabb generációja, bármelyik vakut és objektívet egy átalakítóval fel tudunk rá helyezni. Léteznek külön a fogászati fotózásra megtervezett gépek, mint a Shofu Eyespecial, mely egyedisége, hogy minden egyben bele van építve. Az objektív, a vaku kifejezetten fogászati fotózáshoz kifejlesztett, egy korpuszba épített szerkezet, az automata beállítások pedig intuitíven előre, az adott módhoz lettek beállítva. Különlegességét a szoftvere is mutatja, a számítógépen a pácienst beállítva, a fényképezőgép az adott személyhez tartozó képeket WIFI-n keresztül azonnal átmásolja, a személyt és a képeket összetársítja.

A technológia és az eszköztár megválasztása nem egyszerű feladat, rengeteg tényező szem előtt tartását igényli. Kezdőként érdemesebb egy olcsóbb, DSLR vázzal és objektívekkel kezdeni, a kreativitás és a tudás folyamatos gyakorlással fog fejlődni. Nem csak az esetdokumentáció miatt érdemes fotóznunk munkáinkat, de a marketing és a self-branding építésére is kiváló és egyedi eszközt ad kezünkbe. A jó minőségű és professzionális fotók élethűek, szinte megszólalnak, ezt a tudást pedig bárki el tudja sajátítani a megfelelő képzéseken!