Fogakkal rendelkező megkövesedett madár maradványt találtak

A most élő madarak a csőrükkel készítik elő fogyasztásra a táplálékot, míg az elődeik ezt fogaikkal végezték. Egy most felfedezett őskövület alapján arra lehet következtetni, hogy néhány régebbi korokban élő madárfaj fogazata fejlődésnek indult, így alkalmazkodva a speciális étrendhez. Egy ősmadár, a Sulcavis geeorum fogazatáról készült tanulmány jelent meg a the Journal of Vertebrate Paleontology hasábjain, amely arra mutat rá, hogy ezen madár valószínűleg képes volt exoskeletonnal rendelkező élőlények, mint például rákok és rovarok, páncélzatát feltörni és elfogyasztani a zsákmányt. A kutatók szerint ez az újfajta fogazat segít jobban megérteni a madarak különféle fogazat formájában lévő eltéréseket, valamint eddig nem ismert ökológia területeket is nyithat.

A egy már kihalt madárfajhoz, az enantiornithine-ek közé tartozott, és a korai kréta korban (121-125milló évvel ezelőtt) élt, a ma Kinához tartozó Liaoning provincia területén. Az Enantiornithine-ek a madarak egyik először kialakult faja volt, legtöbbjük a mezozoikumban vagyis középidőben élt (egyidőben a dinoszauruszokkal). A Sulcavisaz első felfedezett olyan madár, amely kialakult fogzománccal rendelkezett. A dinoszauruszok, melyekből a madarak kifejlődtek, leginkább ragadozó fogazattal rendelkeztek, melyek speciális tulajdonságaikkal elősegítették a zsákmány elfogyasztását. Az enantiornithine-ek egyedülállóak a madarok között, hiszen fogazatuk nagyon kismértékben kopik, és sokrétű mintázatokkal rendelkezik. Ez a faj robusztus fogakkal rendelkezett, belső felületükön barázdák helyezkedtek el, ezek valószínüleg a keményebb táplálék elfogyasztását segítették.

Semmilyen eddig ismert madárfaj nem rendelkezik maradandó fogtaréllyal, barázdákkal, hegyes szélekkel, vagy egyéb fogfelszíni módosulattal. „Míg más madarak elveszítették a fogazatukat, ez a faj újfajta morfológiai és fogászati specializációkat alakított ki. Még nem tudjuk, miért voltak az enantiornithine-ek ilyen sikeresek a kréta korban, de a kihalásukban valószínüleg a táplálkozási eltérések játszottak szerepet”-nyilatkozta Jingmai O’Connor, a kutatás vezetője. „Ez a kutatás rámutat arra, hogy a kréta korban mekkora eltérések lehettek az egyes madárfajok között. Több enantiornithine madár élt akkor, mint az egyéb korai madárfajok képviselői, és mindnek saját anatómiai specializációja figyelhető meg” – tette hozzá Luis Chiappea tanulmány társszerzője, a Los Angeles-i Természettudományi Múzeum munkatársa.