Fenntarthatóság a fogászatban: Cselekedjünk most!

Szakmánk olyan globális problémákkal is foglalkozik, amelyek ritkán javulhatnak meg maguktól. Valójában a legtöbb fogászati probléma egyre nagyobb kihívást jelent, hacsak nem avatkozunk be a fogászati kezelésekbe. Vegyünk egy pácienst, akinél a tünetek egy szuvas elváltozásra utalnak, amely a dentinbe is kiterjedt. A tünetek súlyosbodni fognak, és a szuvasodás előrehalad, hacsak nem végzünk sebészeti beavatkozást, nem távolítjuk el a szuvasodást, és nem pótoljuk restaurációval.

A parodontitis néha csendben alakul ki, amíg a páciens nem jelentkezik jeleivel vagy tüneteivel. A probléma kezeléséhez cselekvésre van szükség. Ez lehet egyszerű fogkőeltávolítás, gyökérkezelés vagy végső soron a fog eltávolítása. Végül, és ami még komolyabb, ha a páciensnél tályog alakul ki, cselekednünk kell, mielőtt a fertőzés átterjedne más területekre, mivel ez komoly veszélyt jelenthet a páciensre nézve.

A bemutatott példák mindegyikében a szájüregi probléma komplex kölcsönhatások révén hatással lehet a páciens általános egészségére és jóllétére. A mi etikai szerepünk mindezen helyzetekben az, hogy tájékoztassuk a beteget a problémáról, és elmagyarázzuk, hogyan lehet megoldani azt, amit a betegspecifikus, eljárás-specifikus tájékozott beleegyezésen keresztül kapunk meg. Ezt követően a kezelés megtörténik, a fogászati probléma megoldódik, és az általános egészségre és jólétre gyakorolt hatás enyhült. Ha a kezelésre nem kerül sor, az eredmény káros lehet a páciens számára, és a következmények idővel esetleg visszafordíthatatlanok lehetnek.

Tegyük át gondolatainkat a Földre. Ez a csodálatos bolygó biztosítja az élethez szükséges dolgokat, beleértve az emberi életet is, de a Földet továbbra is támadja az erőforrásokkal való rossz gazdálkodásunk. Ilyen például az egyszer használatos műanyagok folyamatos használata. Nap mint nap használjuk, majd kidobjuk őket. A legtöbbjük nem bomlik le, hanem inkább eltömíti a hulladéklerakókat és az óceánokat. Egyes műanyagok nem bomlanak le, és a környezetükben maradnak, ami a vízi és szárazföldi vadon élő állatoknak a lenyelés és a fulladás révén sérülést vagy halált okozhat. Egyes műanyagok kisebb részecskékre bomlanak le, amelyek aztán újrahasznosulnak a környezetbe, ami fizikai és toxikológiai kockázatot jelent az élő szervezetekre. A perspektíva kedvéért tekintsük ezt globális szinten. Becslések szerint az emberek percenként 1,2 millió műanyag palackot használnak (amelyek 91%-át nem hasznosítják újra), és évente 380 millió tonna műanyagot termelnek. Ezek a számok valóban megdöbbentőek. Tisztában vagyunk ennek káros hatásaival, és most kell cselekednünk.

A fogászat is hozzájárul ehhez a problémához. Szakmánk sajnos klinikai munkafolyamatainkban az egyszer használatos műanyagokra támaszkodik, beleértve a védőrétegeket, a levegő/víz fecskendőket, a restaurációs anyagok csomagolását, az olyan műszereket, mint a mikrokefék és a szájhigiéniai segédeszközök. Elemeznünk kell a munkafolyamatainkat, és a lehető legtöbb egyszer használatos műanyagot el kell távolítanunk. Ennek most kell megtörténnie.

Az iparosodásból és a járművek kipufogógázaiból származó szén-dioxid-kibocsátás továbbra is soha nem látott mértékben szennyezi a légkört. Ezek a szennyező anyagok jelentős változásokat eredményeztek a légkörben és a bolygón, ami éghajlatváltozáshoz és megváltozott időjárási folyamatokhoz vezetett. Ennek következtében visszafordíthatatlan változások következtek be, beleértve a gleccserek olvadását, az áradásokat, a szárazságot, a katasztrofális viharokat, az ökoszisztémák megváltozását, a mezőgazdasági termelés zavarát, valamint az élőlények, köztük az emberek sérülését és pusztulását. Ha a globális hatást tekintjük, a számok rendkívül lehangolóak. Becslések szerint a fosszilis tüzelőanyagokból származó globális szén-dioxid-kibocsátás 35 milliárd (igen, milliárd!) tonna. Bár egyes bizonyítékok arra utalnak, hogy a károk mára már visszafordíthatatlanok, sürgős cselekvésre van szükség a kibocsátások csökkentése érdekében.

A fogászat ismét a probléma része. Klinikai munkafolyamataink nagy része abból áll, hogy a páciensek a klinikáinkra ingáznak a személyes fogászati vizsgálatok és kezelések miatt. A pontatlan diagnózisok, a korlátozott, hiányos kezelés és a rossz kommunikáció azt eredményezheti, hogy a klinikára való ismételt járművel történő utazás – amely további szén-dioxid-kibocsátást eredményez -, vissza a klinikára olyan további eljárások miatt, amelyeket el lehetett volna kerülni. Vegye figyelembe ezeket a tényezőket munkafolyamatában: javítsa az információgyűjtést, állítsa fel a pontos diagnózist, szánjon időt a páciensekkel való kommunikációra és a megfelelő tájékoztatáson alapuló beleegyezés megszerzésére, nyújtson végleges kezelési lehetőségeket, és végül vizsgálja meg a távorvoslás lehetőségét. Tegye meg a maga részét abban, hogy megpróbálja korlátozni vagy csökkenteni a páciensei által igényelt gépjármű-utak számát. A kanadai Western University Schulich School of Medicine and Dentistry nemrégiben készült tanulmánya szerint a világjárvány idején a virtuális orvosi látogatások 3,2 milliárd km-rel kevesebb utat tettek meg, és 545-658 millió kg szén-dioxid-kibocsátást eredményeztek. A cselekvés eredményekhez vezet, és mindannyiunknak cselekednünk kell.

Miért van itt az ideje a sürgős cselekvésre való felhívásnak? A rövid válasz az, hogy már évtizedekkel ezelőtt változtatnunk kellett volna környezeti hatásainkon. A tudományos bizonyítékok léteztek, és a károk nyilvánvalóan egyre nagyobbak voltak, de talán kihagytuk magunkat az egyenletből. Úgysem fogunk örökké élni, nem igaz?

A bizonyítékokon alapuló tudományos kutatásokból ma már tudjuk, hogy a bolygó interaktív rendszerek összetett hálója. Az egyik terület károsodása vagy megzavarása végső soron más területekre is hatással lesz. Ironikus módon a környezetszennyezés és az éghajlatváltozás hatása most minket is érint. A tanulmányok mostanra megerősítették, hogy a megnövekedett szennyezés káros egészségügyi következményekkel jár, a légzőszervi megbetegedésektől kezdve az idegrendszeri rendellenességekig. Ezek közé tartozik egy nemrégiben készült tanulmány, amely szerint a közlekedés okozta légszennyezés összefüggésbe hozható a demencia megnövekedett kockázatával. Most kell cselekednünk, nemcsak a bolygó, hanem a mi egészségünk és a jövő generációk egészsége érdekében is.A fogászati betegségek és a környezeti károk hasonló jellemzőkkel bírnak – mindkettő olyan folyamat, amely mindaddig folytatódik, amíg beavatkozásra nem kerül sor. Mindkettő nagyrészt visszafordíthatatlan. Mindkettőnek széles körű kölcsönhatásai vannak, amelyek negatív hatással járnak. Mindkettő megelőzést igényel a probléma minimalizálása érdekében. Mindkettő cselekvést igényel. Nézzük ezt a csodálatos bolygót ugyanazon a szemüvegen keresztül, amelyen keresztül a betegeket nézzük. Korlátozzuk ökológiai lábnyomunkat, javítsuk a bolygó állapotát, és tegyük 2023-at azzá az évvé, amikor mindannyian fenntarthatóbb módon élünk és praktizálunk.

Forrás: https://www.dental-tribune.com/news/sustainability-in-dentistry-urgent-call-to-action/

Dr. Les Kalman
(Image: Les Kalman)