Felső nagyőrlőfog pótlása implantátum és azonnali ideiglenes pótlás segítségével

A hiányzó fogak pótlására szolgáló implantátumok bevezetése teljesen átformálta a protetikai eljárásokat. Azáltal, hogy lehetőség nyílik a hiányzó fog rögzített pótlással történő helyettesítésére, nem a szomszédos fogakon támaszkodik a pótlás. Az implantációs fogászat korszakának kezdetén, a kétlépcsős eljárásokat a műtét napjától a terhelésig tartó három-hat hónapos várakozási idő követte. Annak érdekében, hogy a páciensek számára jobb kezelési élményt érhessünk el, fejlődött a gyártási technológia, innovatív eljárások jöttek létre, illetve a klinikai és preklinikai vizsgálatok révén sikerült a biológiai tudástárat is bővíteni. Az implantátumok azonnali terhelése ma már elterjedt kezelési eljárásnak számít, és gyakran alkalmazzák az elülső maxilláris régióban. A fogászati implantátumok ideiglenes pótlásokkal egyidejű beültetése azonban a hátsó régióban is előnyökkel járhat, ideértve a rágási funkció helyreállításához szükséges idő csökkenését. Ehhez elengedhetetlen a kezelés kockázatának mérlegelése és egy hatékony kezelési terv kialakítása. Döntő fontosságú a páciens egészségi állapotának, a rendelkezésre álló csontállomány és lágyszövetek, illetve az elérni kívánt fogformának elemzése, valamint a páciens szükségleteinek és elvárásainak figyelembe vétele. A következő esetleírásban egy felső őrlőfog pótlását mutatjuk be, amelyet az új Straumann TLX implantátummal végeztünk azonnali ideiglenes pótlással a már teljesen gyógyult kezelési területen (International Team for Implantology 4-es típusú implantátumbeültetés).

Kiindulási helyzet

Egy egészséges, nem dohányzó, 40 éves nőpáciens a hiányzó felső őrlőfoga miatt jelentkezett a klinikánkon. Legfőbb panasza az volt, hogy problémát okozott számára az evés, ez rontotta az életminőségét, valamint a rágófunkció mielőbbi helyreállítására vágyott. A konzultáció során kiderült, hogy a pótolandó fogat több hónappal ezelőtt, egy vertikális törés következtében vesztette el. Ez a COVID-19 korlátozások alatt történt, ezért a páciens nem részesülhetett teljes körű kezelésben. Az intraorális vizsgálat igazolta, hogy hiányzik a jobb felső őrlőfog. A páciens parodontális állapota egészséges volt, szájhigiéniáját jónak minősítettük (1. és 2. ábra). A preoperatív CBCT-vizsgálat elegendő vertikális és horizontális csontállományt mutatott az implantátumbeültetéshez a kezelendő területen #16, illetve a környező anatómiai képletek károsodásának veszélye sem állt fenn (3. ábra).

Kezelési terv

A protetika által meghatározott tervezéshez elengedhetetlen a páciens, a fogpótlást végző szakorvos és a fogtechnikus közötti megfelelő kommunikáció. A konzultációt követően a páciens implantátumbeültetés és ideiglenes pótlás mellett döntött. A klinikai és radiográfiai vizsgálatok alapján a gyógyult terület alkalmasnak bizonyult az implantátum beültetéséhez. Ezen túlmenően a CBCT-vizsgálat kimutatta, hogy nincs szükség csonpótlásra. Ezért egy Straumann TLX Regular TorcFit (RT) Standard Plus Roxolid implantátumot (3,75 × 10,00 mm) terveztünk azonnali ideiglenes pótlással, amennyiben a primer stabilitás sikeresen biztosított. A kezelésnél alkalmazott implantátumrendszer olyan, gyökér formájú tissue level implantátumokat tartalmaz, amelyeket magas primer stabilitásra és azonnali terheléses eljárásokra terveztek.

Anyagok és módszerek

Helyi érzéstelenítőként 4%-os artikaint használtunk tonogénnel. A gerinc közepén vezetett kresztális és intraszulkuláris metszéseket ejtettünk vertikális segédmetszés nélkül. Lebenyt preparáltunk, hogy a kezelt terület, az 1.6-os fognak megfelelő csont szabaddá váljon (4. ábra). A gyártó műtéti protokollja szerint az implantátumot a protetika által meghatározott pozícióba helyeztük be. Az implantátumváll és a szomszédos fog között legalább 1,5 mm távolságot hagytunk. Az implantátum önmetsző tulajdonsága miatt az implantátumágy nem igényelt különösebb előkészítést. A fúrókat az óramutató járásával megegyező forgásirányban, szakaszos fúrási technikával és előhűtött (5°C) steril sóoldattal használtuk. Ehhez először a hegyes előfúró segítségével (átmérő: 1,6 mm) megjelöltük az implantátum helyét, ezután pilot fúrót (átmérő: 2,2 mm) alkalmaztunk teljes implantátumhosszig (10,0 mm; 5. ábra). A csontsűrűséget az előfúráskor ellenőriztük, ezt követően egy második fúrót (átmérő: 2,8 mm) használtunk (6. ábra). Majd egy orientációs pint helyeztünk el, hogy ellenőrizzük az oszteotómia 3D helyzetét és az előkészítés mélységét (7. és 8. ábra). Ezen túlmenően, mivel az implantátum behelyezését kissé mélyebbre terveztük, a megfelelő profilfúrót alkalmaztuk (9. ábra). Az implantátumot sebészeti racsni segítségével helyeztük be 35 Ncm-t meghaladó nyomatékkal, így optimális primer stabilitást értünk el (10-12. ábra).

A protetikai eljárás

Mivel elértük az optimális primer stabilitást, folytathattuk az ideiglenes pótlás elkészítését a páciens eredeti kérésének megfelelően. Az ideiglenes pótlás kialakításához egyenes ideiglenes titán műcsonkot és a minta alapján előre kiválasztott fogat használtunk (13-18. ábra).

Az ideiglenes titánfelépítményt egy koronggal redukáltuk, hogy az antagonistával történő érintkezést elkerülhessük. Az előre kiválasztott fogat előkészítettük, hogy illeszkedjen a műcsonkhoz, és folyékony kompozittal rögzítettük. A végső kontúrozást és a polírozást dr. Cristiane Juchem végezte. 5-0 nejlon egyszerű csomós varratokat alkalmaztunk az implantátum körüli zárásra (19. és 20. ábra).

A műtét után fájdalomcsillapítót írtunk fel, és egy héttel későbbre terveztük az első kontrollt és a varrateltávolítást. Az utánkövetési időpontokat a műtét utáni 30-adik és 60-adik napra terveztük. Két hónapos gyógyulási idő után egy monotípus scan bodyt csavartunk az implantátumba, és digitális lenyomatot vettünk Virtuo Vivo intraorális szkenner segítségével (Straumann) (21. és 22. ábra). A CAD feldolgozáshoz a coDiagnostiX szoftvert (Dental Wings) használtuk, majd egy fémmentes pótlást (cirkónia) cementeztünk (RelyX U200, 3M) az RT Variobase felépítményre (átmérő: 5 mm, magasság: 6 mm; Straumann) a csavarral rögzített pótlásnál. A felépítmény magassága ennek megfelelően lett beállítva (23. és 24. ábra). Az implantátum gyártójának ajánlásai szerint a pótlást 35 Ncm nyomatékkal húztuk meg (25. és 26. ábra). Végül a csavarnyílást kompozittal zártuk (27. ábra).

Eredmények

Egyetlen fog pótlása a hátsó régióban azonnali terheléssel számos kihívást von maga után. Az egyik legfontosabb tényező, hogy tisztában legyünk vele, hogy az adott személy esetén lehetséges-e ezen kezelés elvégzése, ebben pedig a páciens kiválasztása döntő szerepet játszik. Ebben az esetben a páciens kérésének megfelelően rövid időn belül jó és kiszámítható eredményeket kaptunk. A Straumann TLX implantátumrendszer azonnali terhelést tesz lehetővé, ami esetünkben egészségi, esztétikai és funkcionális szempontból is nagy elégedettséget hozott.

Dr. Leandro Soeiro Nunes (Brazília)