Esztétikai koronahosszabbítás

A sebészi koronahosszabbítás olyan parodontális reszekciós eljárás, amely több célt is szolgálhat. A kezelés indikációi lehetnek preprotetikai eljárások alacsony fogszerkezet esetén, parodontális profilaktikus terápiák vagy esztétikai kezelések. A következő szakcikk egy sebészi koronahosszabbítást mutat be esztétikai rekonstrukció esetén.

Alapvetően különböző eljárások lehetségesek a műtéti koronahosszabbításra. Fontos ismerni a dentogingivális komplexum anatómiai viszonyait. Ez egy hám- és kötőszöveti kötőszövetből és a sulcusból áll. Gargiulo és munkatársai már 1961-ben meg tudták határozni a dentogingivális komplex kiterjedésének átlagos értékeit. Az 1. táblázat áttekintést ad ezekről az értékekről. Az ott említett három anatómiai struktúra együttesen alkotja az úgynevezett biológiai szélességet. Ezt kell figyelembe venni az esztétikai koronahosszabbítás során.

Esetbemutatás

Egy 25 éves egészséges női páciens esztétikai javítási szándékkal jelentkezett a rendelőben. Úgy érezte, hogy fogai túl kicsik, és nevetés közben túl nagy a látható íny mennyisége (1. és 2. ábra).

A klinikai vizsgálat során számos paramétert rögzítettek:
– A fogak látható részének hossza
– A központi metszőfogak szélessége
– A keratinizált íny szélessége
– Az íny megjelenésének mértéke mosolygáskor/”Gummy”. mosoly
– Az íny biotípusának meghatározása
– A zománc-cement határfelület gondos szondázása
– Helyi érzéstelenítésben végzett csontvizsgálat

Ezek a klinikai paraméterek a műtéti eljárás kezdeti értékelését szolgálják. Jelen esetben a terápiát egyszerűsíti, hogy nem tervezünk protetikai kezelést, mivel a fogak természetesen egészségesek. Jelen esetben a sebészi koronahosszabbítás csak a zománc-cement határfelületig végezhető el, mivel a lágyszövet további csökkentése recesszióhoz vezetne.

Ha ezt követően restaurációs intézkedéseket terveznek, a reszekció a zománc-cement határon túl is elvégezhető. A pácienst a kezelés megkezdése előtt tájékoztatni kell az elérhető eredményről. Így elkerülhetők az irreális elvárások a tényleges kezelés előtt. A nagyfokú terápiás biztonság érdekében kiterjedt diagnosztikát gyűjtöttek. A klinikai diagnosztika mellett intraorális felvételeket, fényképeket és egy DVT-felvételt használtak fel a sebészeti sablon és a digitális wax-up (Smilecloud Biometrics; 3. ábra) elkészítéséhez. E sablon segítségével a gingivectomiát pontosan a zománc-cement határfelületig lehet elvégezni a gingiván (4. ábra). A kezeléshez úgy döntöttünk, hogy a gingivectomiát és az osteotomiát ugyanazon ülésben végezzük el. Alternatívaként a gingivectomiát egy későbbi időpontban is el lehetett végezni. Nem szabad elfelejteni, hogy a gingivectomia nem végezhető el, ha a kezelendő fogak apikális részén nincs elegendő keratinizált gingiva. Ilyen esetekben az apikális elmozdulási lebeny előnyösebb.

Jelen esetben a gingivektómiát és az ostektómiát egyszerre végezték el, ahogyan arról döntöttek. A külső gingivectomiát (5. ábra) elektrotom segítségével végeztük. A beavatkozás után a fog korábban szubgingivalis részei láthatóvá válnak. Ezt követi a mucoperiostealis lebeny kialakítása a csont reszekciójához (6. ábra). A lebeny megnyitása után láthatóvá válik a csont szintje. Ebben az esetben az alveoláris csont részben közvetlenül a zománc-cement határfelületen, részben pedig 0,5-1 mm-re apikálisan volt.

A következő lépés a csont eltávolítására szolgált, hogy a zománc-cement határfelület és a crestalis csont között 2,5-3 mm távolság keletkezzen (7. ábra). Ehhez rotációs műszerek használhatók. A rózsafúrók alkalmasak a durva kezdeti redukció elvégzésére. Ezt követően gyémántbevonatú ultrahangos hegyek használhatók. Ezek nagyon kíméletesek és csökkentik a gyökérfelszín sérülésének kockázatát.

Utolsó lépésként kézi eszközök, például csontvésők ajánlottak a redukcióhoz. Különösen fontos, hogy a proximális területek is műszerekkel legyenek ellátva. Ha ezeket a területeket nem műszerezzük, az gyakran háromszög alakú fogakat eredményez. Végül a labialis alveroláris csont kiemelkedő csontos területei gyémántbevonatú golyóval redukálhatók. A varratokat ezután függőleges matracvarratokkal zárjuk (8. ábra), amelyeket esztétikai okokból palatálisan kötünk meg. Ezt követően fájdalomcsillapítóként NSAID-okat (nem-szteroid analgetikumok és gyulladáscsökkentők), valamint 0,2%-os klórhexidin öblítést írnak elő. A további protetikai intézkedésekkel három-hat hónapot kell várni (9. és 10. ábra).

Következtetés

Összefoglalva, a jelen eset csak egy a sok eljárás közül a sebészi koronahosszabbítás elvégzésére. A választott módszer a páciens anatómiai adottságaitól és a kezelés céljától függ. A választott módszertől függetlenül a reálisan elérhető eredmények közlése már a kezelés előtt is kiemelkedő fontosságú, hogy a páciens a kezelés után elégedett legyen, ne pedig csalódott.

Dr. Onur Deniz Polat, M.Sc., M.Sc.