„Eredendő célom az volt, hogy elterjesszem Hasund kezelési rendszerét hazánkban…”

[et_pb_section fb_built=”1″ _builder_version=”4.4.1″][et_pb_row _builder_version=”4.4.1″][et_pb_column type=”4_4″ _builder_version=”4.4.1″][et_pb_text _builder_version=”4.5.1″ text_font=”|700|||||||” text_font_size=”16px”]

Interjúalanyom a Magyar Orthodontusok Társaságának alapítója és elnöke volt két cikluson át, valamint éveken át a Magyar Fonetikai, Foniátriai és Logopédiai Társaság vezetőségi tagja. E szakterület rendkívül széles körű ismerője, a magyar fogszabályozás területén iskolateremtő munkát végzett. Jelentős feladatokat vállalt a szakorvosképzésben is, s hosszú éveken át a Heim Pál Gyermekkórház Fogszabályozó Osztályának vezető főorvosa volt. Beszélgetés dr. Rehák Gizellával.

[/et_pb_text][/et_pb_column][/et_pb_row][et_pb_row _builder_version=”4.4.1″][et_pb_column type=”4_4″ _builder_version=”4.4.1″][et_pb_text _builder_version=”4.5.1″]

Milyen hatásra, esetleg családi indíttatásra döntött Ön a fogorvosi hivatás mellett?

A fogszabályozás soha nem volt idegen számomra, hiszen édesapám, dr. Rehák Rudolf ezt a szakmát űzte otthon a 2 székes rendelőjében. A II. világháború alatt a Honvéd Kórházban állcsonttöröttek sínezését végezte. Később az újonnan alakult Stomatológiai Intézet Fogszabályozó Osztályát vezette haláláig. Neve külföldön is tekintélyre tett szert. A Deutsche Gesellschaft für Kieferorthopaedie tiszteletbeli tagja volt. A fogszabályozást a tankönyvéből tanultuk.

Általános orvosi diplomával a fogszabályozást Berlinben a nagybátyjánál, P. W. Simon-nál tanulta, aki a Berlini Klinika professzoraként új, rögzített készülékes eljárást dolgozott ki, a betegen végzett gnatosztát és fotosztát diagnózis alapján. Hazatérve ezzel a módszerrel dolgozott, eleinte a Budapesti Fogászati Klinikán, díjtalan gyakornokként. Ezt a kezelési módot magam is láttam, majd megtanultam.

Fiaim: Vári Endre és Vári Zsolt, szintén fogszabályozó szakorvosok. Egy külföldi kongresszus alkalmával az amerikai Moorres professzornak bemutattam Endre fiamat, aki kedvesen üdvözölte és megjegyezte, hogy gratulál a család 4. fogszabályozó-generációjának.

Így az érettségi után nem volt kérdéses, hogy tanulmányaimat az akkori Budapesti Orvostudományi Egyetem Fogorvosi Karán kezdtem el. A Kar 3 évvel beiratkozásom előtt alakult, így kis létszámmal, 38-40 fővel indultunk, és az elméleti tárgyakat az Általános Kar hallgatóival együtt látogattuk. Diplomámat 1960-ban kaptam meg. 

Mikor határozta el, hogy választott szakterülete a fogszabályozás lesz?

1960-ban, a diploma megszerzése után először fogorvosként dolgoztam 2-2 évet Szentendrén, majd a XI. kerületi Fehérvári úti Rendelőintézetben. 1964-ben aztán meg­üresedett egy állás a Beloiannisz (ma Zoltán) utcai fogszabályozó rendelőben, melyet több névcsere után végül is a Heim Pál Gyermekkórházhoz integráltak mint Fogszabályozó Osztályt. 1981-től – nyugdíjba menésemig – ennek voltam osztályvezető főorvosa.

Szakmai ismeretei bővítése érdekében rengeteget utazott, ilyen célból járt pl. Norvégiában, Svédországban, Németországban, Csehországban, Lengyelországban és az USA-ban is. Az ekkor szerzett tapasztalatairól hallhatnánk néhány gondolatot?

Sajnos az én időmben nagyon nehezen lehetett az országon kívül utazni. Így először a környező népi demokratikus országokban szereztem ismerősöket, szakmai barátokat. Csehszlovákiában prof. dr. Milan Kamineknek lehetősége nyílt hosszabb időt Dániában tölteni, és elsajátítani a rögzített készülékes kezelés alapjait. Az Olmutz-i Klinikán néhány kollégámmal együtt 10 napot töltöttünk el, és szorgalmasan hajlítottuk az első-, másod- és harmadrendű hajlításokat az íveken. Az osztályon Maria Stefkovával együtt magyarázták és mutatták be a sok-bracketes kezelés alapelveit. A Dániában kapott gyűrűkből még nekünk is adtak, hogy a gyakorlatban is elkezdhessük a tanultakat alkalmazni. Fogszabályozó Osztályunk kollégáit a későbbiek során is fogadták Olmutzben, így szoros együttműködést tudtunk kialakítani.

Azonban újabb akadályként merült fel, hogy nem tudtunk valutáért anyagot vásárolni, így kötve volt a kezünk. Ekkor meghívásos útlevéllel sikerült Svédországba utazni egy gyermekkori barátnőmhöz, aki ismerősöket szerzett nekem az Uppsala-i és Stockholm-i Klinikákon, így bejárhattam oda tanulni. Itt kerültek először kezembe Hasund professzor bergeni jegyzetei, amelyek egy új világot nyitottak meg számomra. Egyszerű és logikus felépítésben taglalta kefalometriáját és kezelési technikáját. Akkoriban Bergenben volt dékán. Elérhetetlen álomnak tűnt kijutni Norvégiába!

Időközben sikeresen megvédtem kandidátusi disszertációmat, melyet teleröntgen felvételek analizálása alapján a hasadékos betegek koponya felépítéséről írtam. Ez azért volt nagy segítség, mert hivatalos szakmai utakra speciális „ablakot” kaptam az útlevelembe, mellyel utazhattam, sőt a kandidatúra meglétének segítségével pályázati úton ösztöndíjat is nyerhettem. 

A rögzített készülékes kezelések mellett, teljesen más alapokra helyeztük a kivehető készülékes kezeléseket is. Jó kapcsolatokat ápoltunk a lengyel és jugoszláv kollégákkal, majd később a romániai fogszabályozókkal is. Többnapos kurzusokat szerveztünk pl. prof. Bredy, Klammt, Christine Fraenkel meghívásával az ország különböző vidékein, melyek lebonyolítását és szervezését vidéki kollégák intézték. Osztályunkon havonta rendszeresen tartottunk tudományos összejöveteleket, melyekre egyre több vidéki kolléga is eljött. A külföldi tanulmányutakra már nemcsak osztályunkról mentek, hanem az ország más részéből is.

1985-ben Tóth Pál tanár úr segítségével meghívást kaptam a Pennsylvaniai Egyetem Fogszabályozó Osztályára, ahol előadást tartottam a kivehető készülékekről.

A legtöbb szakmai ismeretséget az NDK-ban élő fogszabályozóknak köszönhetem, akik gyakorlatilag minden évben meghívtak előadás tartására a Reinhardsbrunnban tartott szakmai kongresszusukra.  Itt értékes ismeretségekre tehettem szert, mert engedélyezték számukra, hogy évente két nyugatnémet professzort is meghívjanak. Így ismertem meg személyesen prof. Asbjörn Hasundot, aki akkor már a Hamburgi Klinika vezetője volt. Elpanaszoltam neki, hogy nagy nehezen sikerült egy ösztöndíjat kapnom Norvégiába, de ő már sajnos nincsen ott, Hamburgba pedig számomra lehetetlenség eljutni. Ekkor megígérte, hogy eljön Magyarországra, és typodont kurzusok keretén belül megtanítja nekünk a technikáját. Mindezért egy nyugatnémet márkát kért, az összes költségét saját maga fedezte. 25 éven keresztül tartotta kurzusait. Kurzusai és előadásai alapján írtuk meg Riskó Rezső kollégámmal a Hasund Ortodoncia című könyvet, amely kötelező olvasmánya a szakorvosjelölteknek. Hasund professzor Hamburgi Klinikáján több magyar kolléga is megfordult és tanult.

Eredendő célom az volt, hogy elterjesszem Hasund kezelési rendszerét az országban. Koncepcióját nemcsak tudományos, hanem gyakorlati oldalról is megalapozottnak tekintem, ami biztos szakmai alapot nyújt a kezdőknek és a haladóknak egyaránt.

Mikor és miként kapcsolódott be a Heim Pál Gyermekkórház Fül-orr-gégeosztályán működő szájpadhasadékos team munkájába?

1973-ban Budapest több Gyermekotthonába jártam, és sorozatos lenyomatokat vettem a csecsemőkről, vizsgálva az ujjszopás okozta elváltozásokat. Egy alkalommal Kallay Ferenc, a Heim Pál Gyermekkórház Fül-orr-gégeosztályának vezetője is ott volt, és nézte, hogy mit csinálok. Majd elhívott az osztályára, mondván, hogy neki is szüksége van fogszabályozóra. Logopédusa akkor már volt. Így lettem a team fogszabályozója. Sajnos Kallay korán meghalt, de tanítványa és utóda, prof. dr. Hirschberg Jenő tovább folytatta, sőt, még jobban kiterjesztette munkáját. A team tagja voltam egészen nyugdíjba vonulásomig, 1996-ig. Számos előadást tartottunk, és közleményünk is jelent meg. Munkásságomnak köszönhetően választottak be a nemzetközi Ero-Cleft, majd Euro-Cran programba.

A Heim Pál Gyermekkórház Fogszabályozó Osztályának vezető főorvosa volt, de közben rendszeresen tartott előadásokat a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Fogorvosi Karán, sőt az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Karán is. Milyen szaktárgyakat tanított itt?

Előadásaimban mindig és mindenhol a fogszabályozás volt a téma. Az egyetemen a fogorvostan-hallgatóknak, a Gyógypedagógiai Főiskolán pedig a logopédushallgatóknak tartottam előadásokat. Ez utóbbiakat mind a mai napig tartom, mivel számukra kötelező a fogszabályozási ismeretek tudása.

Fogszabályozó osztályunkon rendszeresen végeztünk szakorvosképzést magyar, görög, német és arab fogorvosok számára.

A szakorvosképzést oktató munkáján kívül különböző egyetemi jegyzetek, tankönyvek írásával is segítette. (Hasund, Rehák: Kephalometria; Rehák, Riskó: Hasund orthodoncia, 5 fejezet a SOTE egyetemi tankönyvében: Gyermekfogászat, Fogszabályozás.)

Az orthodoncia egy egészen speciális területével, a nyelvlökéses nyelés problémakörével is foglalkozott. A témában megjelent könyvei (pl. főiskolai jegyzet logopédushallgatóknak: Kovács, Rehák: Nyelvlökéses nyelés) szerintem – európai viszonylatban is – úttörő jelentőségűnek számítanak. Ön szerint van hazánkban kellő számú és megfelelő képesítéssel rendelkező szakember, akik segíthetnek az ilyen gonddal küszködő gyermekek kezelésében?

A magyar nyelvű könyvek fontosak, mert irodalmat csak angol vagy német nyelven lehet találni. A Rehák–Riskó könyv azért jelentős, mert azt megtanulva az olvasó a szakmának egy, a gyakorlatban is jól alkalmazható alapkoncepcióját kapja kézhez. 

A nyelvlökéses nyelés jegyzet pedig az orthodontusok számára pontos képet ad erről a speciális problémáról, a logopédusoknak pedig alapos leírást a helyes nyelés megtanítására.

A szép beszéd és szép esztétikai megjelenés követelménye előtérbe helyezte a hibás funkciók rendezésének a kérdését. Tudományos előadásokban már több helyen is találkoztam ezzel a témával. A Debreceni Egyetem tavaly meghívott egy hosszabb lélegzetű előadás megtartására, amelynek témája a nyelvlökéses nyelés volt.

A logopédusoknál pedig kötelező tananyagként szerepel a nyelvlökéses nyelés kórképe és annak javítása. Ez utóbbihoz Kovács Emőke a jegyzetünkben egy jól alkalmazható, órákra felbontott gyakorlatsort adott a kezükbe. Ma már vannak logopédusok, akik külön hangsúllyal hirdetik, hogy kezelik a nyelvlökéses nyelést.

Tanítványai közül – esetleg a diákköri munkán keresztül, akár más módon – volt olyan, aki bekapcsolódott a kutatásaiba?

Direkt módon nem, de nagy örömömre vannak, akik a mi tudományos körünkből kikerülve nemcsak jó szakemberek, hanem kiváló oktatók is, mint pl. Borbély Péter, Horváth János, Vízkelety Tamás. 

Vezetői és oktatói munkája mellett rangos külföldi szakmai rendezvényeken képviselte hazánkat. 1993–1996-ig részt vett az EU által szponzorált EURO-QUAL Programban, melynek célja az orthodonciai kezelésben és ellátásban megvalósítandó minőségbiztosítás, beleértve az európai szakképesítés és ellátás egységesítését is.

Ugyancsak Magyarországot képviselte 1999–2004-ig szintén az EU által szponzorált EURO-CLEFT, majd az EURO-CRAN Programban is. Az ajak- és szájpadhasadékosok egységes ellátása standardjainak a kidolgozása és azok bevezetése volt a cél, valamint közös együttműködési programok kidolgozása különböző külföldi hasadékos centrumokkal. E sok éven át tartó munka legfontosabb eredményeit összefoglalná nekünk?

Az EURO-QUAL Programban leírt minőségbiztosítási folyamatok – úgy látom – nyitott fülekre találtak hazánkban is. Az EURO-CLEFT, majd az EURO-CRAN Program még nagyobb kihívást jelent, mert a hasadékellátás ügye nemcsak hazánkban súlyos kívánnivalókat hagy maga után, hanem Európa többi országában is. A legkiválóbb eredményt Norvégia mutatja fel, ahol 2 hasadékos centrum működik, és rendeletileg minden hasadékkal született újszülöttnek jelentkeznie kell valamelyikben, ahol gondozás alá veszik. Gyakorlatilag 3 000 000 lakosra kellene 1 hasadékos centrum, így hazánkban 3. Ehhez képest csak hasadékosokkal foglalkozó, minden szakorvost magában foglaló centrum jelenleg nincsen.

 Jelenleg magánorvosként dolgozik az Ortho-Lux Kft.-ben. Rendelőikben a fogszabályozás érdekében egyaránt folyik kivehető és rögzített készülékes kezelés.  Melyik eljárás, technika iránt jelentősebb az érdeklődés?

Endre fiam, aki Hasund professzornál szerezte meg szakképesítését, a lingual technikával szabályozott Magyarországon, melyre nagy volt az érdeklődés, hiszen a szabályozás láthatatlanul, a nyelv felől történik. Ezt azonban már évek óta abbahagyta, mert Hamburg mellett Norderstedtben van fogszabályozó praxisa, és Hamburgban él családjával együtt.

Zsolt fiam sokat és sikeresen szabályoz bioaligner fogszabályozó sínekkel, amelyek valóban „láthatatlanok”, de sajnos állandóan hordani kell őket.

Magam, fiaimmal együtt a Hasund technika alapjai szerint szabályozunk rögzített technikával, de vegyes fogazatban kivehető készüléket használunk, amivel sikeresen befolyásolni lehet az állcsontok növekedését. A rögzítettel már csak a fogak mozgatásával leplezzük a szkeletális eltéréseket.

Fogorvosok körében gyakran hallom, hogy kevés nálunk a fogszabályozó szakorvos. Erről Önnek mi a véleménye?

Mind ez ideig magam is vállaltam 2-2 rezidens szakképzését, ezt az idén – koromra való tekintettel – abbahagytam. Betegeket is csak havi 2 alkalommal látok el, főleg a régi eseteimet fejezem csak be.

Nem mondanám, hogy kevés a szakorvos, hiszen évente 2 alkalommal van szakvizsga, magas létszámmal. Inkább a képzés szorulna frissítésre, valamint a képzőhelyek megválasztása szigorúbb feltételekkel.

Örömmel közöltük lapunkban 2007 őszén azt a hírt, illetve gratuláltunk Önnek, miután az augusztus 20-i állami ünnep alkalmából a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (polgári tagozat) kitüntetésben részesült a magyar fogszabályozás területén végzett iskolateremtő munkájáért, valamint a szakorvosképzésben elért kiemelkedő tevékenységéért.

Mit jelentett Ön számára ez az elismerés?

Nagy örömet, mert jólesik, hogy próbálkozásaimat, erőfeszítéseimet mégis elismerés koronázta. A legnagyobb örömet azonban az ország minden részében élő és dolgozó tanítványaim sikere és szeretete jelenti, akik 80. születésnapom alkalmából Bükben és Debrecenben egyaránt ünnepeltek.

E rendkívül sok szakmai, szakirányú munka mellett talán volt ideje alkalmanként egy kis pihenésre is. Szabadidejét mivel töltötte, illetve napjainkban mivel tölti legszívesebben?

Nagy szerencsém volt, mert édesanyám 1955-ig velünk élt, és segített a család rendbetételében. Ugyancsak hálát adok férjemnek, Vári Ferenc zeneszerzőnek, aki mindenben támogatott mint „fogszabályozó férj”. Sajnos már ő sem él. Viszont él a családom, 3 gyermekem, 7 unokám és 1 dédunokám. Szeretetük sokat jelent. Örömmel utazom velük külföldre is, ha tehetem. Szabad időmben sokat olvasok, és élvezem a családom és a barátaim szeretetét.

Igen tartalmas, értékes és érdekes életutat ismerhettünk meg a válaszaiból. Vezetői, oktatói, kutatói, orvosi és közéleti munkássága egyaránt példaértékű lehet az ifjabb generációk számára.

Szerkesztőségünk és a magam nevében is köszönöm ezt az igazán sok információt átadó beszélgetést!

[/et_pb_text][/et_pb_column][/et_pb_row][et_pb_row _builder_version=”4.4.1″][et_pb_column type=”4_4″ _builder_version=”4.4.1″][et_pb_cta title=”Ossza meg véleményét!” button_url=”https://www.facebook.com/dentalpress” button_text=”Hozzászólok” _builder_version=”4.4.1″ custom_button=”on” button_text_size=”16px” link_option_url_new_window=”on”]

A DENTAL.HU a fogászati szakma portálja.

Az Ön véleménye, hozzászólása, aktivitása legalább olyan fontos, mint a cikk, amit elolvasott. Ossza meg a cikket ismerőseivel vagy szóljon hozzá, mondja el véleményét a Facebook oldalunkon.

[/et_pb_cta][/et_pb_column][/et_pb_row][/et_pb_section]